Wanda Diaz Merced
844,888 views • 11:15

Volt egyszer egy csillag. Mint minden más, ő is életre kelt; tömegét tekintve, 30-szor nagyobbra nőtt, mint a Nap, és emellett nagyon sokáig élt. Hogy pontosan meddig, senki nem tudja megmondani. Mint minden más az életben, a csillag is élete végéhez ért, aminek következtében a szíve, az életének magja, kimerítette tüzelőanyagát. De ez még nem volt a vég.

Szupernóvává alakult át, miközben óriási mennyiségű energiát szabadított fel, fénye bevilágította a galaxis felét, és egy másodperc alatt annyi energiát bocsátott ki, mint a Nap 10 nap alatt. Szerepének átalakulásával új korszak elé nézett a galaxisunkban.

A szupernóva-robbanások óriásiak. De a gamma-kitöréssel járó robbanások ennél is óriásibbak. A szupernóvává válás közben a csillag belső szerkezete összeomlik saját súlya alatt, melynek következtében egyre gyorsabban kezd el forogni, mint egy jégtáncos, aki leszorítja karjait a teste mellé. Ezáltal gyorsabb lesz a forgása, és a mágneses mezeje jelentősen terjedelmesedik. A nap körüli anyag a vonzáskörzetében marad, és a forgás által keletkezett energia az anyag részévé válik, míg a mágneses tér egyre csak nagyobbodik. Csillagunknak extra energiája keletkezett, amivel bevilágította a galaxist fényességgel és gamma- kitörésekkel egyaránt.

Az én csillagom, ami a történetemben szerepel, úgynevezett magnetárrá vált. Csakhogy tudják, a magnetár mágneses tere 1000 billiószor erősebb a Föld mágneses terénél. A csillagászok által eddig mért legerőteljesebb jelenséget gamma-kitörésnek nevezik, mert látszatra olyan mint egy robbanás vagy kitörés, amelyről a gamma-felvillanások adnak információt. A történetben szereplő csillagot is, amiből a magnetár lett, egy gamma-felvillanás által mértek be a robbanás legintenzívebb pillanatában. Bár igaz, hogy a gamma-kitörés a csillagászok által ezidáig mért legerőteljesebb jelenség, szabad szemmel mégsem látható. Más módszerek alkalmazásához kell folyamodnunk, amikor a gamma-kitörések fényét kívánjuk tanulmányozni. Szabad szemmel ugyanis nem láthatók. Csak egy iciri-piciri részt láthatunk az elektromágneses spektrumból, amit látható fénynek nevezünk. De azon túl, más módszereket kell alkalmaznunk.

Mi csillagászok a fényjelenségek széles skáláját vizsgáljuk, ehhez különböző módszereket alkalmazunk. A kivetítőn látható, hogyan is történik. Épp egy eseményt láthatunk. Az ott egy fénygörbe. A fényintenzitás időbeli változása. Ez egy gamma-fénygörbe. A látó csillagászok az ilyen jellegű eseményekből nyerik a fényerősség időbeli változásaira vonatkozó adatokat. A bal oldalon látható egy robbanás nélküli fényerősség, a jobb oldalon egy robbanás okozta fényerősség.

A karrierem kezdetén én is láthattam ezeket a jelenségeket. De aztán elvesztettem a látásomat. Teljesen megvakultam egy elhúzódó betegség miatt, ezzel együtt a jelenség megfigyelésének lehetőségét is elvesztettem, ahogy a fizika területén végzett munka lehetőségét is. Sok szempontból egy nehéz átalakuláson estem át. Szakmailag pedig kikerültem a tudományos körből. Szerettem volna tovább tanulmányozni ezt a nagy energiájú felvillanást, és megtalálni asztrofizikai magyarázatát. Szerettem volna együtt izgulni és ünnepelni a hasonló gigászi égi jelenségek felfedezését.

Nagyon sokat gondolkodtam ezen, mígnem rájöttem, hogy a fénygörbe nem több egy számokból álló táblázatnál, ami vizuális ábrázolásra kerül. Így hát a közreműködőkkel együtt, kemény munka árán sikerült a számokat hanggá alakítanunk. Újra volt hozzáférésem az adatokhoz, és mára újra foglalkozhatok a fizikával a legjobb csillagászok mellett, a hangot alkalmazva. És amit az emberek több száz éve tanulmányoznak főképp vizuálisan, most ugyanazt teszem a hangok alapján.

(Taps) Ahogy hallgatom a gamma-kitöréseket, amit épp látnak – (Taps folytatódik)

Köszönöm.

A gamma-kitöréseket hallgatva, amit a képernyőn is látni, a fülembe jut valami az észlelhető robbanáson túl. Most lejátszom önöknek azt a robbanást. Ez nem zene, hanem hang.

(Digitális sípoló hangok)

Ez egy tudományos adat, amit hanggá alakítottak, a számok növekvése alapján. Ezt a folyamatot szonifikációnak nevezzük.

Szóval a hang valamit a fülembe juttatott, az észlelhető robbanás mellett. Amikor a nagyon erős alacsony-frekvenciás tartományokat vizsgálom, vagy a basszus vonalat – most ráközelítek a basszus vonalra. Az elektromos töltésű gázokra, pl. a napszélre jellemző rezonanciákat fedeztünk fel. Szeretném, ha hallanák azt, amit én is hallottam. A hangerő nagyon gyors csökkenését fogják érzékelni. És mivel mind jól látnak, kapnak tőlem egy piros vonalat, amely megmutatja, hogy a fénynek mely tartománya lett hanggá alakítva.

(Digitális zümmögés és kuruttyoló hang)

A (kuruttyolás) csak az otthoni békáim, ügyet se vessenek rájuk.

(Nevetés)

(Digitális zümmögés és fütyülőhang)

Hallották, ugye?

Felfedeztük, hogy a kitörések elég hosszúak ahhoz, hogy rezonancia keletkezzen, ami nem más, mint energiaáramlás a gerjesztett állapotú részecskék között a volumentől függően. Talán emlékeznek, amikor mondtam, hogy a csillag körüli anyag a csillag vonzáskörzetében marad? Energiát szállít frekvencia és téreloszlás formájában, a méretektől függően. Talán emlékeznek, amikor szupermasszív csillagról beszéltem, ami egy óriási mágneses terű magnetár lett? Ha valóban erről van szó, akkor a felrobbanó csillagból származó sugárzás összefüggésbe hozható a gamma-kitöréssel.

Mit jelent mindez? Azt, hogy a szupernóva-robbanásoknak fontos része a csillagok keletkezése. Ahogy ezeket a gamma-kitöréseket hallgattuk, rájöttünk, hogy a hang alkalmazása vizuális ábrázolásra akár a látó csillagászok segítségére is válhat az adathalmazban való információk kinyerésére. Ezzel egy időben, más teleszkópok méréseit is tanulmányoztam, és a tapasztalataim azt mutatják, hogyha hangot alkalmazunk a vizuális ábrázolásra, akkor a csillagászok még több információhoz jutnak ebben a sokrétű adathalmazban. Az adat hanggá való átalakítása óriási lehetőséget ad a csillagászatnak. És a tény, hogy egy olyan terület, amely alapvetően vizuális, hozzáférhetővé válik bárki számára, aki érdeklődik az égi jelenségek iránt, igazán felemelő.

Amikor elvesztettem a látásomat, szembesültem azzal, hogy nem áll rendelkezésemre ugyanolyan mennyiségű és minőségű információ, mint a látó csillagászoknak. Az innovatív szonifikációs megoldásig legalábbis nem, utána reméltem, hogy újra aktív tagjává válhatok a területnek, melyért oly keményen küzdöttem.

Ugyanakkor az információhoz való hozzáférés nemcsak a csillagászaton belül fontos. Rendszerszintű a probléma, és a tudományos területek nem tudnak lépést tartani. A testünk bármikor megváltozhat – és bárkinél felléphet valamilyen fogyatékosság. Gondoljunk például a karrierjük csúcsán lévő tudósokra! Mi lesz velük, ha valamilyen fogyatékosság lép fel náluk? Kiközösítve érzik majd magukat, mint én? Az információhoz való hozzáférés biztosítja számunkra a fejlődést. Egyenlő esélyt ad számunkra, hogy megmutassuk képességeinket, és kiválasszuk a számunkra megfelelő életmódot, ami az érdeklődésre épül, nem pedig a hiányosságra. Ha hagyjuk, hogy az emberek korlátok nélkül érvényesüljenek, akkor az személyes beteljesüléshez vezet, és boldog életet eredményez. Úgy gondolom, a hang alkalmazása a csillagászatban segít bennünket ennek elérésében, és hozzáad valamit a tudományhoz.

Míg más országok úgy vélték, hogy ennek a megfigyelési technikának nincs jelentősége a csillagászatban, mivel eleve nincs vak csillagász a területen, Dél-Afrika úgy vélte: "Szükségünk van a fogyatékkal élőkre, akik aktívan tevékenykednek a területen." Jelenleg, a Dél-Afrikai Csillagászati Megfigyelőállomáson dolgozom, a Csillagászati Fejlesztési Hivatalnál. A szonifikációs technikákon és elemző módszereken dolgozunk, hogy ösztönözzük az Athlone School for the Blind tanulóit. Ezek a diákok rádiócsillagászatot tanulnak majd, és elsajátítják a szonifikációs módszert is, hogy olyan csillagászati jelenségeket tanulmányozhassanak, mint a Nap heves energiakitörései, az úgynevezett koronakidobódások. Ugyancsak megtanítjuk a diákokkal, hogyan boldoguljanak és küzdjék le különböző fogyatékosságaikat, a tanultaknak pedig közvetlen hatása lesz professzionális szinten is. Ezt nevezem én fejleménynek. És ez az, ami épp történik.

A tudomány mindenkié. Az emberek tulajdona, ezért bárki számára elérhetővé kell tenni, mert a felfedező ösztön mindnyájunkban ott van. Úgy gondolom, ha akadályozzuk a fogyatékkal élő embereket abban, hogy tudományos munkát végezhessenek, akkor a történelemhez és a társadalomhoz fűződő kapcsot zúzzuk szét. Egy olyan tudományos területről álmodom, ahol az emberek ösztönzik az egymás iránti tiszteletet, és közösen végeznek kutatói és stratégai munkát. Ha biztosítjuk a fogyatékkal élők hozzáférését a tudományos területhez, akkor egy gigászi tudásrobbanás fog bekövetkezni. Biztos vagyok benne.

(Digitális sípoló hangok)

Íme egy gigászi robbanás.

Köszönöm.

Köszönöm.

(Taps)