Rendben, mutatok Önöknek valamit az étrendünkről. Ehhez szeretném megismerni a közönséget is. Hányan ettek már Önök közül rovarokat? Elég sokan. (Nevetés) Mégsem képviselik a Föld teljes lakosságát. (Nevetés) Mert 80%-unk valóban eszik rovarokat. Ami nagyszerű dolog.

Miért ne ehetnénk rovarokat? Először is, mik a rovarok? A rovarok hat lábon mászkáló állatok. Amit itt látnak, az csak egy válogatás. 6 millió rovarfaj él bolygónkon, 6 millió faj. Emlősökből csupán néhány száz — rovarokból 6 millió faj. Sőt, ha megszámolnánk minden egyes organizmust, még nagyobb számokat kapnánk. Valójában az összes állatfajból a Földi állatok 80%-a hatlábú. Ám ha meg tudnánk számolni az összes egyedet, és vennénk az átlagos súlyukat, 200 és 2000 kg közötti mennyiség jutna minden egyes emberre a Földön. Ez azt jelenti, hogy biomassza tekintetében a rovarok sokkal többen vannak, mint mi. Nem az emberek bolygóján élünk, hanem a rovarok bolygóján. A rovarok nemcsak a természetben élnek, gazdaságunkban is részt vesznek, többnyire a tudtunk nélkül.

Volt egy becslés, egy óvatos becslés néhány éve, mely szerint az amerikai gazdaság 57 milliárd dollárhoz jutott évente. Ez a hatalmas szám egy ellenszolgáltatás nélküli hozzájárulás az amerikai gazdsághoz. Utánanéztem, hogy a gazdaság mennyit költött az iraki háborúra ugyanabban az évben. 80 milliárd amerikai dollárt. Tudjuk, hogy az a háború nem volt valami olcsó. A rovarok pedig ingyen hozzájárulnak az amerikai gazdasághoz körülbelül ugyanekkora nagyságrenddel anélkül, hogy bárki tudna róla. És nemcsak Amerikában, hanem minden országban, minden gazdaságban.

Mit is csinálnak? Eltávolítják a trágyát és beporozzák haszonnövényeinket. Az általunk fogyasztott gyümölcsök egyharmadát a rovaroknak köszönhetjük, akik gondoskodnak növényeink szaporodásáról. Irtják a kártevőket. És táplálékul szolgálnak az állatoknak. Velük kezdődik a tápláléklánc. A kistestű állatok rovarokat esznek. Még a nagyobb állatok is esznek rovarokat. De ha a rovarevő kistestűeket megeszik a nagyobb állatok, még akkor is. A tápláléklánc végén mi magunk is eszünk rovarokat. Meglehetősen sok ember fogyasztja őket. Itt engem látnak egy kis kínai tartományi városban, Lijiangban — kb. 2 millióan lakják. Ha elmennek ott vacsorázni, ugyanúgy, mint egy halászcsárdában, ahol lehet válogatni a halak közül, itt a rovarok közül lehet válogatni. És ínycsiklandóan készítik el őket. Itt azt látják, amint jóízűen vacsorázom, hernyókból, sáskákból, és méhekből álló finomságokat majszolok. És minden nap lehet enni valami újat. Több, mint 1000 rovarfajt esznek szerte a Földön. Ez lényegesen több, mint az a néhány emlős, amit eszünk, mint a marha vagy a sertés, vagy a bárány. Több, mint 1000 faj — ez hatalmas választék. Most azt gondolhatják, rendben, ebben a kis kínai városban talán eszik őket, de mi ugyan nem.

Nos, azt már láttuk, hogy jó néhányan Önök közül talán csak alkalomadtán, de ettek már rovart. Elárulom, hogy mindannyian eszünk rovarokat, kivétel nélkül. Évente legalább 500 gramm rovart fogyasztunk. Mit is eszünk? Paradicsomlevest, mogyoróvajat, csokit, tésztát — minden feldolgozott étel, amit megeszünk, tartalmaz rovarokat, mert a rovarok itt élnek körülöttünk, és még odakint, a természetben is megtalálhatóak a termésben. Néhány gyümölcsöt megkezdenek a rovarok. Ha ez paradicsomokkal történik, mennek a paradicsomlevesbe. Ha nincsenek megrágva, mennek a zöldséges standjára. Ilyennek látjuk a paradicsomot. De vannak paradicsomok, amik levesbe kerülnek. És amíg megfelelnek a élelmezési hivatal előírásainak, akármi lehet bennük, nem baj. Minek is rakjuk bele azokat a gombócokat, ha már úgyis van benne hús? (Nevetés) Valójában minden feldolgozott étel sokkal több proteint tartalmaz, mint gondolnánk. Úgyhogy már bármi lehet protein forrás.

Most azt gondolhatják: "Rendben, tehát 500 grammot eszünk meg véletlenül." De még szándékosan is fogyasztjuk rengeteg más élelmiszerrel. A diáimon csak két élelmiszer van — rószaszín süti és surimi rudacskák, vagy ha úgy tetszik, Campari. Vörös színű ételeink nagy részét egy természetes ételfestékkel színezik. A surimi rudacska rákhúsból van, vagy rákhúsként árulják, valójában fehér halhús, amit kosnillel színeznek. A kosnilt egy rovarból nyerik, ami a kaktuszokon élősködik. Nagy mennyiségben tenyésztik, évente 150-180 ezer kilogrammot Peruban és a Kanári-szigeteken, hatalmas üzlet. Egy gramm kosnil kb. 30 euróba kerül. Egy gramm arany szintén 30 euró. Tehát ez egy nagyon drága dolog, és ételszínezékként használjuk.

Most változik a világban a helyzet, az Önöké is, az enyém is, mindenkié a Földön. A Föld népessége nagyon gyorsan nő, exponenciálisan nő. Jelenleg körülbelül 6-7 milliárdan vagyunk, és kb. 9 milliárdan leszünk 2050-re. Ez azt jelenti, hogy sokkal több éhes szájat kell etetnünk. És ez egyre több embert aggaszt. Tavaly októberben volt egy FAO konferencia, ahol csak ezzel a témával foglalkoztak. Hogyan fogjuk etetni a világunkat? És ha megnézzük a számokat odafönt, eszerint harmadával nő az éhes szájak száma, ám a mezőgazdasági termelést 70%-al kellene növelnünk. Különösen, mivel világunk népessége egyre csak növekszik és növekszik, nemcsak többen leszünk, de egyre gazdagabbak is leszünk, és mindenki, aki gazdagszik, egyre többet eszik, és egyre több húst eszik. És tulajdonképpen a hús nagyon sokba kerül a mezőgazdasági termelésnek.

Étrendünk egy része állati protein, és jelenleg legtöbbünk haszonállatokat, halakat, vadhúsokat eszik. Méghozzá nagyon sokat. A fejlett világban egy ember átlagosan 80 kg-ot eszik évente, ami Amerikában 120 kg-ot jelent, más országokban kicsit kevesebbet, de átlagosan 80 kg per fő évente. A fejlődő országokban sokkal alacsonyabb. Évente 25 kg per fő. De nagyon gyorsan nő. Kínában az elmúlt 20 évben 20-ról 50 kg-ra nőtt, és tovább növekszik. Tehát, ha a világ népességének egyharmada a húsfogyasztását átlagosan 25-ről 80 kg-ra növeli, és a világ népességének egyharmada Kínában és Indiában él, akkor hatalmas igény lesz a húsra. És természetesen nem azt mondjuk, hogy csak nekünk jár, nekik nem. Ugyanannyi jár nekik is, mint nekünk.

Kezdetnek azt mondanám, hogy túl sok húst eszünk a nyugati világban. Sokkal-sokkal kevesebb is elég lenne — tudom, sokáig vegetáriánus voltam. Hús nélkül is van élet. Különben is találunk proteint mindenféle más ételben is. Ugyanakkor rengeteg gondot okoz a hústermelés, és egyre gyakrabban ütközünk beléjük. Az első probléma az emberek egészsége. A sertések sokban hasonlítanak ránk. Még orvosi szempontból is. Át tudunk ültetni szerveket disznóból emberbe. Ez azt jelenti, hogy a sertések hasonló betegségeket kapnak el. És egy sertés betegség, egy sertés vírus és egy emberi vírus szaporodni is tud. És a szaporodásuk jellege miatt új vírust hozhatnak létre. Ez már megtörtént Hollandiában a 90-es években, a klasszikus sertésinfluenza kitörésekor. Létrejött egy új vírus, ami halálos is lehet. Ha rovarokat eszünk — ők annyira távoli rokonaink, hogy ez nem történik meg. Ez egy plusz pont a rovarok javára.

(Nevetés)

Itt van még a feldolgozási tényező. Ha veszünk 10 kg takarmányt, 1 kg marhahúst kapunk vissza, viszont 9 kg sáskahúst. Tehát, ha vállalkozók lennének, mit tennének? 10 kg bevitellel vagy 1 vagy 9 kg hozamot szerezhetünk. Eddig az 1 vagy maximum 5 kg hozamot választottuk. Még nem igényeljük a bónuszt. Még nem választottuk a 9 kg hozamot. Ez már két pont a rovarok javára.

(Nevetés)

És ott van a környezetünk. Ha veszünk 10 kg takarmányt — (Nevetés) és csupán 1 kg marhahúst kapunk, a többi 9 kg hulladék, méghozzá nagy része trágya. Ha rovarokat tenyésztünk, kevesebb trágyát kapunk kilogrammonként, az előálított húsra. Tehát kevesebbet pazarlunk. Továbbá, a trágya esetében, kilogrammonként sokkal-sokkal kevesebb ammóniát és üvegházhatást okozó gázt kapunk rovartrágya esetében, szemben a tehéntrágyával. Kevesebbet pazarlunk, és a hulladék nem olyan környezetszennyező, mint a tehéntrágya. Ez már három pont a rovaroknak.

(Nevetés)

Persze van itt egy nagy "ha", méghozzá, ha a rovarok húst termelnek, vajon az jó minőségű-e. Nos, elvégeztek mindenféle elemzéseket a protein-, zsír- és vitamintartalomról, kiváló eredményekkel. Sőt, összehasonlítható bármivel, amit ma húsként fogyasztunk. Még a kalóriák szempontjából is kiváló. 1 kg szöcske ugyanannyi kalóriát tartalmaz, mint 10 hot dog vagy 6 Big Mac. Eddig négy pont a rovarok javára.

(Nevetés)

És folytathatnám, gyűjthetnék még több pontot a rovaroknak, de nincs annyi időnk. Tehát a kérdés, hogy miért ne ehetnénk rovarokat? Legalább négy érvet hoztam fel mellettük. Meg kell ennünk. Még akkor is, ha nem tetszik, hozzá kell majd szoknunk. Mert jelenleg mezőgazdasági területeink 70%-án lábasjószágokat tenyésztenek. Ez nemcsak az a föld, amin a haszonállatok élnek, ide tartoznak más területek is, melyeken a takarmányt termesztik és szállítják. Tovább növelhetjük az esőerdők kárára, de nagyon hamar korlátokba ütközünk. Ha még emlékeznek, a mezőgazdasági termelést 70%-al kellene megnövelnünk, és ez nem fog működni a hagyományos módon. Sokkal jobban járnánk ha a marháról átállnánk a rovarokra. A világ 80%-a már egyébként is rovarokat fogyaszt, így mi kisebbségben vagyunk — az olyan országokban, mint Anglia, Amerika, Hollandia, és bárhol máshol. Balra egy laoszi piacot láthatnak, melyen nagy mennyiségben vannak jelen mindenféle rovarok, amik közül válogatni lehet a vacsorához. Jobbra egy szöcskét látunk. Az emberek tehát megeszik őket, nem azért, mert éhesek, hanem mert szerintük ez egy csemege. Egy ínyencfogás. Nagyon változatosan elkészíthető. Számos előnye van.

Sőt, van egy csemegénk, ami nagyon hasonlít erre a szöcskére: a garnélarák, egy nagyon drága finomság. Ki ne szeretne garnélarákot enni? Van néhány ember, aki nem szereti a garnélarákot, de a garnéla, a tengeri rák, és a homár közeli rokonok. Különleges finomságok. Tulajdonképpen a sáska a szárazföld garnélája, és remekül beleillene az étrendünkbe. Tehát, miért nem eszünk már most rovarokat? Ez csupán hozzáállás kérdése. Nem vagyunk hozzászokva, és a rovarokat túlságosan különböző organizmusoknak tartjuk. Ezért kell változtatnunk a rovarokról alkotott képünkön. Kollégámmal, Arnold van Huis-el azon dolgozunk, hogy elmondjuk az embereknek, mik a rovarok, milyen nagyszerű lények, milyen nagyszerű munkát végeznek a természetben. És tulajdonképpen, ha nem lennének rovarok, most nem lehetnénk itt ebben a teremben. Mert ha kihalnak a rovarok, mi is hamarosan kihalunk. Ha csak mi halunk ki, a rovarok boldogan élnek tovább.

(Nevetés)

Úgyhogy meg kell barátkoznunk a rovarevés gondolatával. Azt hihetnénk, hogy nem elérhetőek. Pedig igen. Vannak vállalkozók Hollandiában, akik tenyésztik őket, egyikük itt van a közönség soraiban, Marian Peeters, akit a képen láthatunk. Szerintem még idén megjelennek a szupermarketekben — nem eredeti formájukban, hanem feldolgozott állati proteinként. És talán 2020-ra már úgy vesszük meg, hogy tudjuk, hogy rovarokat fogunk enni. És a legfantasztikusabb módokon készítik el őket. Egy holland cukrász. (Zene) (Taps) Változatosan elkészíthető alapanyag.

(Nevetés)

Hollandiában van egy újító mezőgazdasági miniszter, aki a minisztériumi étteremben fölvetette a rovarokat az étlapra. És amikor nemrégiben az Európai Unió összes mezőgazdasági minisztere Hágába látogatott, elvitte őket egy elegáns étterembe, ahol együtt csemegéztek a rovarokból. Ez nem csupán a hobbim. Folyamatban van a megvalósítása. Tehát, miért ne ehetnénk rovarokat? Mindenkinek ki kellene próbálnia. Néhány éve 1750 embert hívtunk egy wageningeni térre, hogy rovarokat egyenek ugyanabban a pillanatban, és ez akkor nagyon nagy hír volt. Azt hiszem, hamarosan már nem lesz nagy hír, ha már mind rovarokat eszünk, mert ez lesz a norma.

Tehát mindenki kipróbálhatja akár ma, jó étvágyat kívánok hozzá. Hoztam Brunónak is egy kis kóstolót, övé lehet az első falat.

(Taps)

Bruno Giussani: Először vessenek rájuk egy pillantást.

Marcel Dicke: Ez mind protein.

BG: Ez tulajdonképpen ugyanaz, mint amit a videón láttunk. Nagyon étvégygerjesztő. Mogyoróval vagy ilyesmivel készítik el őket.

MD: Köszönöm.

(Taps)