W. Keith Campbell
9,157,988 views • 4:54

Évezredekkel a legelső szelfi előtt az ókori görög és római mitológiában volt egy történetet egy fiúról, aki túlságosan odavolt a tükörképéért. Röviden összefoglalva, Narkisszosz jóképű srác volt, a világot járta és a szerelmet kereste. Miután kikosarazta az Ekhó nevű nimfát, megpillantotta a tükörképét egy folyóban, és beleszeretett. Mivel nem bírt elszakadni tőle, Narkisszosz vízbe fúlt. Virág nőtt a parton, ahol halálát lelte, ezt a virágot hívjuk nárcisznak.

Ez a mítosz jól összefoglalja a narcizmus lényegét: túlzott és olykor kártékony mértékű érdeklődés a saját énkép iránt. De ez nem csupán egy önsegítő rovatokban feltűnő személyiségtípus. Valójában több összefüggő személyiségvonásról van szó, A pszichológia definíciója szerint a narcizmus a nagyszerű önkép. Bár vannak egyéni eltérések, a narcisztikusok szebbnek, okosabbnak, és fontosabbnak hiszik magukat másoknál, és úgy érzik, különleges elbánást érdemelnek. A pszichológusok két típusú narcizmust különböztetnek meg: a grandiózust és a sérülékenyt. Ezen felül ismerünk narcisztikus személyiségzavart, egy extrém típust, amire még visszatérünk.

A grandiózus narcizmus az ismertebb típus, jellemző rá az extraverzió, a dominancia, és a figyelem kikövetelése. A grandiózus narcisztikus személy a figyelmet és befolyást hajszolja, ilyenek néha a politikusok, hírességek, kulturális vezetők. Persze nem mindenki narcisztikus, aki ilyen pályára lép. Sokan jobb indokokkal teszik, ilyen mondjuk az önmegvalósítás, vagy mások életének jobbá tétele. De a narcisztikus személy a hatalmat a vele járó státuszért és figyelemért hajszolja.

Másfelől a sérülékeny narcisztikusok gyakran csöndesek és visszafogottak. Érzik, hogy sokra hivatottak, de könnyű őket elbizonytalanítani.

Mindkét esetben a narcizmus sötét oldala mutatkozik meg hosszú távon. A narcisztikusok viselkedése gyakran önző, úgyhogy az ilyen vezetők kockázatos vagy etikátlan döntéseket hoznak, és a narcisztikus partnerek hajlamosak hazugságra vagy hűtlenségre. Ha az önmagukról alkotott képüket megkérdőjelezik, morcosak és agresszívek lehetnek. Olyasmi ez, mint egy betegség, amiben a beteg jól érzi magát, de a környezete szenved.

Extrém esetben a viselkedést pszichológiai zavarként diagnosztizálják, ez a narcisztikus személyiségzavar. A népesség egy-két százalékát érinti, gyakoribb a férfiak között. A diagnózist csak felnőtteknél állítják fel, a fiatalok, főleg a gyerekek gyakran foglalkoznak magukkal, de ez a normális személyiségfejlődés része. Az Amerikai Pszichológusok Szövetsége legújabb kiadású Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve számos személyiségjegyet ír le a narcisztikus személyiségről. Ilyenek a grandiózus önkép, nehézségek az empátia terén, a sokra hivatottság érzése, és az elismerésre vagy figyelemre való törekvés. Ezekből a jegyekből akkor lesz személyiségzavar, ha átveszik az irányítást, és komoly problémákat okoznak. Például ahelyett, hogy ellátnád a családodat, arra használod őket, hogy rád figyeljen, és téged csodáljon a világ. Vagy például ahelyett, hogy konstruktív kritikát kérnél a munkádban, mindenkinek, aki csak segíteni akar, azt mondod, hogy nincs igaza.

És mi okozza a narcizmust? Ikerkísérletekkel igazolták, hogy erős a genetikai hajlam, de azt nem tudjuk, milyen gének a felelősek. Számít a környezet is. A szülők, akik piedesztálra emelik gyermeküket, a grandiózus narcizmusnak ágyaznak meg, a rideg, irányító szülők pedig a sérülékeny narcizmusnak.

A narcizmus emellett gyakoribb az individualitást és önérvényesítést becsülő kultúrákban. Például az Egyesült Államokban a narcizmus, mint személyiségjegy az 1970-es évek óta egyre gyakoribb, miután a 60-as évek közösségi eszméjét kiszorította az önértékelési mozgalom és a fokozódó materializmus. Újabban pedig a közösségi média teremt hatványozott lehetőségeket önmagunk reklámozására, bár nincs bizonyított kapcsolat a közösségi média és a narcizmus között. Inkább lehetőséget ad egy narcisztikusnak, hogy státuszt és figyelmet kereshessen.

És tudnak a narcisztikusok javítani a negatív vonásaikon? Persze! Ami csak segíti a viselkedésükkel való őszinte szembenézést, vagy a másokról való gondoskodást, például a terápia vagy az együttérzés gyakorlása, segíthet. A nehézség inkább abban áll, hogy egy narcisztikus személyiségzavarban szenvedő embernek nehezére esik javítania önmagán. Egy narcisztikusnak az önvizsgálat nem megy jól előnytelen perspektívából.