Stefano Mancuso
1,437,257 views • 13:50

Néha átlapozok egy-egy régi magazint. Így találtam ezt a hibakereső rejtvényt Noé bárkájáról. És a művész, aki rajzolta, szándékosan ejtett néhány hibát. Körülbelül tizenkettőt. Némelyiket könnyű kiszúrni. Van itt egy kémény, egy antennaféleség, egy lámpa, és egy mechanikus kulcs. Vannak állatokkal kapcsolatos hibák, nem stimmel a számuk. De a legalapvetőbb hiba az egész bárka-sztoriban, nincs is rajta a képen. Hol vannak a növények? Szóval, Isten tartósan elárasztja a Földet, vagy legalábbis nagyon hosszú időre, de senki sem törődik a növényekkel. Noénak kettőt kellett felvinnie mindenféle madárból, mindenféle állatból, mindenféle mozgó élőlényből a bárkára, de a növényekről szó sem volt. Miért? A történet másik részében a "minden élőlény" csak azokat az élőlényeket jelenti, akik kijönnek a bárkából: madarakat, lábas jószágokat, vadállatokat. A növények nem élőlények. Ez a lényeg. És ez a gondolat nem a Bibliából származik, egész történelmünk során végigkísérte az emberiséget.

Vessünk egy pillantást erre az illusztrációra, ami egy reneszánsz könyvben található. Leírják benne a természet hierarchiáját. Ez egy szép ábrázolás, mert balról indulva — itt vannak a kövek —, és rögtön a kövek után jönnek a növények, melyek épp csak vegetálnak. Aztán jönnek az állatok, melyek élnek és érzékelnek, és a piramis legtetején trónol az ember. De nem akármilyen ember. Ő a "Homo studiosus", a tanuló ember. Ez rendkívül hízelgő rám nézve — mivel professzor vagyok —, hogy mi vagyunk a teremtés csúcsa. Ugyanakkor van itt egy alapvető tévedés. Tudjuk, milyenek a professzorok. Ám a növények szempontjából téves, mert a növények nem csupán vegetálnak; érzékelni is képesek. Sokkal kifinomultabban érzékelnek, mint az állatok. Mondok egy példát: minden egyes gyökérvégződés egyidejűleg és folyamatosan képes érzékelni és megfigyelni legalább 15-féle különböző kémiai és fizikai paramétert. Valamint arra is képesek, hogy olyan csodálatos és bonyolult viselkedést produkáljanak, amit csak az intelligenciával lehet megmagyarázni. De ez — a növényeknek ez az alábecsülése mindig is bennünk volt.

Nézzük meg ezt a filmrészletet. David Attenborough-t látjuk. David Attenborough tényleg imádja a növényeket. Ő készítette a legszebb filmeket a növényi viselkedésről. Amikor a növényekről beszél, minden rendben van. De amikor az állatokról beszél, hajlamos megfeledkezni arról, hogy növények is léteznek. "A kékbálna a legnagyobb élőlény bolygónkon." Tévedés, ez egyáltalán nem igaz. A kékbálna csak egy törpe, ha a Föld legeslegnagyobb élőlényével hasonlítjuk össze — ami nem más, mint ez a lenyűgöző óriás mamutfenyő. (Taps) Ez egy élő organizmus, legalább 2000 tonnát nyom. Na most, a gondolatot, hogy a növények alacsonyrendű organizmusok, nagyon-nagyon régen, még Arisztotelész vetette föl, aki az "Állattanban" — a nyugati civilizáció egyik jelentős művében — azt írta, hogy a növények az élők és élettelenek között találhatóak. Rendkívül alacsonyrendű lelkük van. Vegetatív léleknek nevezte, mert nem mozognak, és ezért érzékelniük sem kell. Lássuk csak.

Rendben, némelyik növényi mozgás nagyon jól ismert. Ez egy rendkívül gyors mozgás. Ez egy Dionaea, egy Vénusz légycsapója, amint éppen csigára vadászik. Szegény csiga. Évszázadokon át tagadták ennek a létezését, a bizonyítékok ellenére. Senki sem mondhatta, hogy egy növény megehet egy állatot, mert ez ellentmondott a természet hierarchiájának. De mindemellett a növények számos más mozgásra is képesek. Némelyiket jól ismerjük, ilyen például a virágzás. Csak technikai kérdés az egész, föl kell gyorsítani az időt. Némely mozgás sokkal kifinomultabb. Nézzük ezt a fiatal babot, ahogy minden alkalommal a fény felé fordul. Milyen kecses! Akár egy táncoló angyal. De játszani is szoktak. Itt valóban játszanak. Ezek fiatal napraforgók, és amit most csinálnak, azt nem lehet másképp leírni, mint a "játék" szóval. Edzik magukat, ahogy a fiatal állatok szokták, készülnek a felnőtt életre, amikor majd a Napot kell követniük egész álló nap. Persze képesek érzékelni a gravitációt is, így a sarjak a gravitációs vektor ellenirányába növekednek, a gyökerek pedig afelé. De aludni is tudnak. Ez egy szemérmes mimóza. Éjszaka összehúzza a leveleit, és kevesebbet mozog, nappal pedig széttárja a leveleit —, és lényegesen többet mozog. Ez azért érdekes, mert ez egy tökéletesen működő alvásmechanizmus. Ugyanúgy működik minden növénynél, rovarnál és állatnál. Tehát, ha alvászavart szeretnénk tanulmányozni, egyszerűbb a növényeknél tanulmányozni, mint az állatoknál, még etikai szempontból is. Ez egyfajta növényi kísérlet.

A növények még kommunikálni is tudnak. Méghozzá rendkívül hatékonyan. Kommunikálnak más növényekkel, meg tudják különböztetni a fajtársaikat. Kommunikálnak növényekkel és más fajokkal is, állatokkal is szoktak kémiai illóanyagok segítségével, például beporzás közben. A beporzás egy nagyon komoly dolog a növények számára, mert egyik virágról a másikra kell eljuttatni a virágport, de ők maguk nem képesek ilyen mozgásra. Szükségük van tehát egy hordozóra, ami általában egy állat. Számos rovart használnak a növények hordozóként a virágpor szállítására, de nem csak rovarokat: madarakat, csúszómászókat, és emlősöket, pl. denevéreket is rendszeresen alkalmaznak virágpor-hordozókként. Ez egy komoly dolog. Vannak növények, melyek egyfajta édes anyagot adnak az állatoknak — nagyon üdítőt —, cserébe a virágpor szállításáért. De néhány növény manipulálja az állatokat, mint például az orchideák, melyek szexet és nektárt ígérnek, de nem adnak semmit a virágpor elszállításáért cserébe.

Van egy nagy kérdés a bemutatott viselkedéssel kapcsolatban. Hogyan tudják mindezt agy nélkül csinálni? 1880-ig kell csak visszamennünk, amikor is ez a nagyszerű ember, Charles Darwin kiadott egy csodálatos, lenyűgöző könyvet, ami mindent megváltoztatott. A címe: "A növények mozgásképességéről." Charles Darwin előtt senki sem beszélhetett növényi mozgásról. Ebben a könyvben, melyet fiával, Francis-szel írt — aki a világ első, növényi fiziológiával foglalkozó professzora volt, Cambridge-ben —, 500 oldalon át vizsgál minden egyes mozgást. És a könyv utolsó bekezdésében, ami egyfajta védjegy, hiszen Charles Darwin általában a könyvei legvégére hagyta a legfontosabb üzenetet. Azt írta: "Aligha túlzás azt állítani, hogy a gyökér csúcsa agyként funkcionál, úgy, mint az alacsonyabb rendű állatoknál." Ez nem metafóra. Írt néhány nagyon érdekes levelet egyik barátjához, J.D. Hookerhez, aki akkoriban a Royal Society elnöke volt, tehát a legfőbb tudományos szaktekintély, aki a növények agyával foglalkozott.

Na most, ezek a gyökérvégződések rézsútosan nőnek. Megfigyelhetjük ugyanezt a fajta mozgást, ugyanezt a mozgást gilisztáknál, kígyóknál, és minden állatnál, amely láb nélkül mozog a földön. Ez nem valami egyszerű mozgás, mert ahhoz, hogy így mozogjanak, a gyökér különböző részeit kell mozgatni, és a mozgásokat összehangolni, és mindezt agy nélkül. Megvizsgáltuk a gyökérvégződést, és találtunk egy különleges részt, amit az ábrán kékkel jelöltem — nevezzük átmeneti zónának. És ez a rész nagyon apró. Kevesebb, mint egy milliméter. Ebben a kicsi részben találjuk a növényben a legmagasabb oxigénfogyasztást, és ami még fontosabb, ezeket a jeleket. Amiket itt látunk, azok működést szabályozó jelek, ugyanolyanok, mint amilyeneket az emberi agy neuronjai használnak információcserére. Tudjuk, hogy a gyökérvégződésnek csak pár száz sejtje mutat ilyen tulajdonságot, de azt is tudjuk, milyen kiterjedt egy apró növény, például a rozs gyökérvégződése. Közel 14 millió gyökér. Ez 11 és fél millió gyökérvégződés, ami összesen több, mint 600 kilométer hosszú, valamint nagyon nagy kiterjedésű felülete van.

Képzeljük el, hogy minden egyes gyökérvégződés a többivel összekapcsolódva működik. Bal oldalt az internetet láthatjuk, jobb oldalon pedig a gyökérzetet. Egyformán működnek. Apró számítógépek hálózata, amely hálózatként működik. Miért hasonlítanak ennyire? Mert ugyanarra a célra fejlődtek ki: a túlélésre. Egyformán működnek. Eltávolíthatjuk a gyökérzet 90 százalékát, és a növény továbbra is működni fog. Az internet 90 százalékát is eltávolíthatjuk, és az is tovább fog működni. Tehát, egy ötlet a hálózatokkal foglalkozó embereknek: a növények kíváló ötleteket adhatnak arra, hogyan fejlesszünk hálózatokat.

És van egy másik, egy technológiai lehetőség is. Képzeljük el, hogy robotokat építünk, amelyeket növényekről mintázunk. Mostanáig az ember kizárólag önmagáról vagy az állatokról mintázta a robotokat. Vannak animaloidok — állatokról mintázott robotok, insectoidok, s a többi. Vannak androidok is, amiket az emberről mintázunk. De miért nincsenek plantoidok? Ha repülni akarunk, jó ötlet a madarakat tanulmányozni, róluk venni a mintát. De ha a talajt akarjuk kutatni, ha új területeket akarunk benépesíteni, a legjobb, amit tehetünk, hogy a növényektől tanulunk, hiszen ebben ők a legjobbak. Van egy másik lehetőség is: azon dolgozunk a laborban, hogy hibrideket építsünk. Sokkal egyszerűbb hibrideket építeni. A hibrid olyasvalami, ami félig élőlény, félig pedig gép. Sokkal egyszerűbb növényekkel dolgozni, mint állatokkal. Képesek számítások végzésére. Vannak elektromos jeleik. Könnyebben összekapcsolhatóak egy géppel, még etikai szempontból is. Ezen a három lehetőségen dolgozunk; hibridek építésén, melyeket algák, vagy levelek irányítanának, valamint a növények legeslegerősebb részei, a gyökerek.

Köszönöm a figyelmüket. Mielőtt befejezném, szeretném biztosítani Önöket, hogy a prezentáció készíte során egy csiga sem sérült meg. Köszönöm.

(Taps)