Romina Libster
795,812 views • 14:41

Gyermekorvosként Sol volt az egyik első betegem: egy egy hónapos gyönyörű kislány, aki súlyos légúti fertőzéssel került osztályunkra. Azelőtt soha nem tapasztaltam, hogy valaki állapota olyan hamar romoljék. Másnap már lélegeztetőgépre kellett tennünk, s harmadnapra meghalt. Solnak szamárköhögése volt. A kollégákkal megtárgyaltuk az esetet és a gyötrő lelki válságból kivezető utat. Emlékszem a főorvos szavaira: "Végy mély lélegzetet, mosd meg az arcod, mert a legnehezebbje még hátravan: közölni kell a szülőkkel." Ekkor ezernyi kérdés tolult föl bennem: az egyszerűtől kezdve: "Miért járt így ez az egy hónapos baba?" egészen a "Tehettünk volna még valamit?"-ig. A védőoltások megjelenéséig évente milliók haltak bele fertőző betegségekbe. Az 1918-as spanyolnátha néven ismert influenza világjárványba 50 millióan haltak bele. Ez több, mint most Argentína lélekszáma. Az idősebbek talán emlékeznek a járványos gyermekbénulásra, amely 1956-ban érte el Argentínát. Abban az időben nem volt ellene védőoltás. Az emberek fejvesztve, ide-oda kapkodtak. Eyesek lemeszelték a fákat, mások kámforos zacskókat helyeztek a gyerekek fehérneműjébe, mintha az segíthetne. Több ezren haltak bele a járványos gyermekbénulásba, Több ezret ért idegrendszeri károsodás. Könyvekből szereztem erről tudomást, mert a védőoltásoknak hála a nemzedékem szerencsés volt, hogy hasonló járványokat nem kellett átélnie. A védőoltás a XX. századi közegészségügy egyik legnagyobb vívmánya. Az ivóvíz után a védőoltás föltalálása a halandóság csökkentésében még az antibiotikumnál is nagyobb jelentőségű. A védőoltások szabadították meg a világot a borzalmas himlőtől, és jelentősen csökkentették más betegségek, pl. a kanyaró, szamárköhögés, gyermekbénulás és mások miatti halandóságot. Ezek a betegségek védőoltással megelőzhetők. Mit jelent ez? Bár lényegében megelőzhetők, de ehhez tenni kell valamit: meg kellett kapni a védőoltást. Feltételezem, hogy az itt ülők többségét, de lehet, hogy mindnyájukat életükben legalább egyszer már beoltották. De nem vagyok benne biztos, hogy sokan tudják-e, milyen védőoltásokat vagy immunanyagokat kell kapnunk serdülőkorunk után. Elgondolkoztak-e már azon, kit védünk, mikor oltást kapunk? Miről van szó? Van-e az oltásnak saját védelmünkön túlmutató hatása? Szeretnék valamit tisztázni. Képzeljék el egy pillanatra, hogy olyan városban vagyunk. amelyet nem sújtott egy bizonyos betegség, pl. a kanyaró. Ez azt jelenti, hogy a városban soha senki nem betegedett meg kanyaróban, azaz nincs természetes immunitása, és nem volt ellene beoltva. Egyszer csak a városba érkezik egy kanyarós beteg. Mivel a kór nem találkozik ellenállással, emberről emberre terjedve rövid idő alatt megfertőzi a közösséget. Hamarosan a lakosság zöme megbetegszik. Pont ez történt, mikor még nem léteztek védőoltások. Most pedig képzeljék el az ellenkezőjét. Olyan városban vagyunk, ahol a lakosságnak több mint 90%-a védett. Mert átestek a betegségen, s kialakult a természetes immunitásuk ellene. Túlélték, vagy be voltak oltva ellene. Egyszer csak a városban feltűnik egy kanyarós beteg. A betegség nagy ellenállással találkozik, és nem alakul ki fertőzéslánc. A betegség terjedése legalább is korlátozott lesz, és nem tör ki járvány. Kérem, figyeljék meg, hogy akik magukat beoltatták, nemcsak magukat védik, hanem azt is gátolják, hogy a kór a környezetükre is átterjedjen. Közvetetten védik azokat is, akik nincsenek beoltva. Védőpajzsot alkotnak, mely meggátolja, hogy megbetegedjenek, így óvják a többieket. A be nem oltottak védelmét, akik a beoltottak környezetében élnek, nyájimmunitásnak nevezzük. A lakóhelyeken sokan kizárólag a nyájimmunitástól remélhetik, hogy védve lesznek a betegségektől. Ezek nem plakátokon ábrázolt képzeletbeli emberek, hanem unokaöcséink, unokahúgaink és a gyermekeink, akik még tán túl fiatalok, hogy megkapják az első védőoltásaikat. Ezek a szüleink, testvéreink, ismerőseink, akiknek ellenálló képessége esetleg meggyengült a gyógyszerek vagy egy másik betegség miatt. Van, aki allergiás valamelyik oltásra. Lehetnek a beoltottak között olyanok, akiknél az oltás nem váltotta ki a remélt hatást, mert nem minden oltás 100%-osan hatásos. Az ő egészségük kizárólag a nyájimmunitástól függ, mert csak az védi őket a betegségektől. A stabilitás kialakítása végett az szükséges, hogy a népesség jelentős hányada be legyen oltva. A népesség átoltott része az átoltottsági küszöb, melynek nagysága sok mindentől függ: a kórokozó tulajdonságaitól, az oltóanyag keltette immunreakciók jellemzőitől. De e paraméterekben egy dolog közös: ha a átoltottak aránya egy közösségben kisebb az átoltottsági küszöbnél, a betegség gyorsabban terjed, s a közösségben járvány törhet ki. Még a kiirtott betegségek is, ismét föllobbanhatnak. Ez nem csupán elmélet. Volt már ilyen, és jelenleg is történik. 1998-ban egy brit kutató egy cikket közölt az egyik ismert orvosi folyóiratban, hogy a kanyaró, mumpsz és rubeóla elleni MMR-védőoltás autizmust okoz. A közlemény azonnali hatást váltott ki: A felnőttek többé nem oltatták magukat és gyermekeiket. És mi lett az eredmény? Az átoltottak száma a világ több részén a küszöbérték alá csökkent. Az USA és Európa több városában kanyarójárvány tört ki. Sokan betegedtek meg, jó páran bele is haltak. Mi történt? A cikk nagy visszhangot keltett az orvostársadalomban. Tucatnyi kutató kezdte vizsgálni a következtetések helyességét. Nem igazolódott, hogy társadalmi méretű oksági összefüggés lenne az MMR-oltás és az autizmus között. Kiderült, hogy a cikk valótlanságokat tartalmazott. Sőt, egy részük egyszerűen átejtés volt. A lap 2010-ben nyilvánosan visszavonta a cikket. Az oltás elmulasztása ellen főleg a mellékhatások veszélyét hozzák föl. Csakúgy mint más készítményeknek az oltásoknak is lehetnek mellékhatásaik. Legtöbbjük enyhe és átmeneti. De az oltások előnyei mindig nagyobbak, mint a lehetséges szövődmények veszélyei. Ha betegek vagyunk, szeretnénk mielőbb felgyógyulni. A jelenlévők közül sokan, mikor megfertőződnek, antibiotikumot szednek. Vérnyomáscsökkentőket szedünk, szívgyógyszereket szedünk. Miért? Mert betegként hamar fel akarunk gyógyulni. Ebben senki nem kételkedik. Hát akkor miért nem törődünk magunkkal, a betegségek megelőzésével, amíg még egészségesek vagyunk? Akkor kezdünk törődni magunkkal, miután megbetegszünk vagy közvetlen életveszélyben vagyunk. Emlékszünk az Argentínában 2009-ben kitört A-vírusos influenza világjárványra? Az első fertőzések idején mi, argentinok, a télre készültünk. Fogalmunk sem volt róla, mi megy végbe. Kitört a káosz. Az utcán maszkban közlekedtek, fertőtlenítőért rohantak a patikába. Az emberek sorban álltak a patikában oltóanyagért, bár nem tudták, megvédheti-e őket az új vírus ellen. Tanácstalanok voltunk. Abban az időben az Infant kutatói alapnál végzett tudományos munkám mellett egy cég házi gyermekorvosaként is dolgoztam. Emlékszem, hogy 8-kor kezdtem a műszakom, és már 50 bejelentkezésem volt. Zűrzavar volt; senki sem tudta, mitévő legyen. Emlékszem, felfigyeltem a vizsgált betegek jellemzőire. Idősebbek voltak, mint a télen általában megbetegedők, Szóltam erről a tudományos vezetőmnek, aki a kollégámtól már értesült a sok terhes nőről és a fiatal felnőttekről, akik súlyos állapotban kerültek be az intenzív osztályra. Akkor kezdtük csak fölfogni az eseményeket. Hétfő reggel kocsiba ültünk, és elmentünk az új influenzavírusokkal foglalkozó, diagnosztikai központként működő Buenos Aires-i kórházba, A kórház dugig volt. A személyzet NASA-szkafanderszerű védőruhát viselt, A mi zsebünkben csak maszkok voltak. Hipochonder vagyok, két óráig nem lélegeztem. Tudatosult bennünk, mi történik. Azonnal fölhívtuk a gyerekosztályt 6 fővárosi és környékbeli kórházban. Mielőbb ki kellett derítenünk, hogyan hat az új vírus a gyermekek szervezetére. Embert próbáló munka volt. Kevesebb mint 3 hónap alatt tanulmányozhattuk az ezekben a kórházakban fekvő 251 gyereken a H1N1 vírus hatását. Rájöttünk, melyik gyerek viselte a legnehezebben a kórt: a 4 évesnél kisebbek, különösen az 1 évesnél kisebbek, a beteg idegrendszerűek és a krónikus tüdőbetegségben szenvedők. Nagyon fontos volt a veszélyeztetett csoport meghatározása, mert ez nélkülözhetetlen volt az új oltóanyag kifejlesztéséhez nemcsak Argentínában, hanem a járvánnyal még nem sújtott országokban. Egy év múlva, amikor már megvolt a H1N1 vírus elleni oltóanyag, szerettük volna látni munkánk eredményét. Ahol a veszélyeztetett csoportok körében kifejtett erőteljes kampány hatására e csoportok átoltottsága meghaladta a 93%-ot, az ottani kórházakba egyetlen H1N1 vírussal fertőzött újabb beteg sem került be. (Taps) 2009-ben 251 beteg, a 2010-es évben: nulla. A beoltatás mindenki személyes felelőssége, ám óriási a következménye a társadalomra nézve is. Aki beoltatja magát, nemcsak magát védi, hanem a többieket is. Solnak szamárköhögése volt, szegényke még túl kicsi volt, s még nem lehetett ellene beoltani. Még mindig motoszkál bennem a kérdés, hogy alakultak volna a dolgok, ha a környezete be lett volna oltva? (Taps)