Molly Webster
1,563,891 views • 13:34

Lássuk csak. 1891-be ugrunk vissza, amikor egy német tudós mikroszkóp segítségével rovarsejteket vizsgálva valami vicceset fedezett fel. A sejtek közepén valamilyen sötét anyag volt. Senki nem látott még hasonlót. Ez a tudós felfedezte, hogy miközben a sejtek szaporodnak és osztódnak, az anyag átkerül néhányba az új sejtek közül, míg másokba nem. Nem tudta, mi volt az, ezért ötletes nevet adott neki. X-faktornak nevezte el.

(Nevetés)

Arra gondolt, az X helyét majd később kitöltik.

Tíz évet ugorva előre az időben, egy amerikai tudós mikroszkópja segítségével szintén rovarsejteket vizsgált. Ő is vicces dologra bukkant. Több volt ebből a sötét anyagból, és egészen apró volt. Ott lődörgött az X-faktor körül. Végül valaki azt mondta: "Oké, ha ez az X, miért ne hívnánk ezt a másikat Y-nak?" Csak ennyi kellett (Csettintés), hogy felfedezzék a nemi kromoszómákat.

Valószínűleg mind tudják, mik is azok a kromoszómák, de azért mesélek róluk. A kromoszómák DNS-ből állnak, ami jelen van minden élőlényben, ez az élet tervrajza, a patkányoké, fáké, rovaroké, embereké. Az emberi kromoszómák lényegét Melissa Wilson genetikus így fogalmazta meg nekem.

(Felvétel) Melissa Wilson: Általában genetikai anyánk és genetikai apánk minden kromoszómájából öröklünk egy másolatot, 22 párat, ahol minden párban egy másolat az anyától, egy az apától származik. Van egy 23. pár is: az X és az Y.

Molly Webster: "Míg az összes kromoszóma egytől 22-ig számozott, az X-et és Y-t nem nevezzük a 23.-nak. Szeretném azt hinni, hogy csak egy LeBron Jamesre várnak. Ám ebben az esetben megtartották a betűket, hogy majd később adjanak nekik nevet." Nemi kromoszómáknak nevezték el őket. Megkockáztatom, az Egyesült Államokban ezek a legismertebb kromoszómák, egyetlen oknál fogva: az X a lány, az Y a fiú – ezek döntik el a nemet.

Én is meg kellett tanuljam, hogy ha a nemről beszélek, az ilyenkor azt jelenti, hogyan gondoskodik a biológia az ivarmirigyeinkről: petefészkekről vagy herékről, nem a társadalmi nemről, amit mi magunk határozunk meg. A "Radiolab" riportereként – ez egy rádiós dokumentumműsor, amiben dolgozom – azon töprengtem, mi is a helyzet ezekkel a nemi kromoszómákkal. Tulajdonképp ez a munkám; szerintem a dolgok furák, ezekkel kapcsolatban hívok fel másokat, kérdezősködöm, aztán remélem, válaszolnak. E témában sokan válaszoltak.

Két éven át, amíg az X-ről és Y-ról tudósítottam a "Genitália" sorozatban, amelyet a biológiai és társadalmi nemről készítettem a "Radiolab"-nak, rájöttem, hogy ez a két kromoszóma egy kiszámíthatatlan, és kissé aggasztó világban él, ahol ténynek hitt dolgok azelőtt sosem látott módon torzultak. A világ annyira túlnőtt a biológiai nem korlátain, hogy úgy gondoltam, talán tényleg beszélnünk kellene erről. Szóval most önök és én erről fogunk beszélgetni.

Számomra az X- és Y-kromoszóma igaz története a nevükkel kezdődik. Felfedezésük évei alatt ez a két kis kromoszóma több mint tíz nevet kapott: diploszóma, heterokromoszóma, idiokromoszóma; a legtöbb név a formájukra, szerkezetükre vagy a méretükre utalt. Később jött a "nemi kromoszóma", ami azon a tényen alapult, hogy észrevettük: az X-kromoszóma gyakrabban jellemző a nőkre, az Y pedig a férfiakra. Ám a tudósok azon tanakodtak, tényleg nemi kromoszómáknak akarják-e nevezni őket. Sarah Richardson tudománytörténész beszélte el nekem a következő történetet.

(Felvétel) Sarah Richardson: A tudósok 30 éven át mondogatták: "Ne legyenek nemi kromoszómák. Az X és Y is sokféle funkciót tölt be, és nem feltételezhetjük, hogy egyetlen kromoszóma határoz meg egyetlen tulajdonságot. Mi lenne, ha egy kromoszómát húgyivarszervi kromoszómának vagy májkromoszómának hívnánk?"

MW: A tudósok, ha utánanéznek – a kutatás menő, ajánlom –, eleinte hezitáltak; nem akarták magukat elkötelezni egy ennyire egyedi és ennyire összetett jelentésű név mellett. Attól féltek, a név korlátot jelentene – talán a tudománynak, talán a társadalomnak –, de jelen volt egy ilyen félelem. Mint látják, végül a nemi kromoszómánál maradtak – elég pikáns név, népszerűvé tette a genetikát! Ám az elmúlt 100 évben, amióta a név használatban van, a helyzet egyre csak bonyolódott.

1960 körül – ez az első állomásunk a nemi kromoszómák bonyolult világában –, szóval 1960 körül felfedeztük, hogy léteznek XYY kromoszómájú emberek. Ráleltek egy férfira XYY kromoszómákkal. Mellesleg kiderült, hogy az "X egyenlő nő és Y egyenlő férfi" megállapítás nagyon leegyszerűsített. Valójában az X-nek és az Y-nak számos variációja létezik, ami más és más típusú biológiai nemet jelenthet. Létezik XX és YY. Lehet négy, de akár öt X-kromoszómájuk is, de létezik X0 is. Ez őrültségnek tűnt; az járt a fejemben, ez felboríthatja a biológiai nemek modelljét, amiről szerintem mind tanultunk. Pár évvel az XYY felfedezése után néhány tudós elment egy skót börtönbe, hogy genetikai elemzést végezzenek férfi rabokon. Találtak is köztük számos XYY-t. Erről Sarah így nyilatkozott.

(Felvétel) SR: Nem haboztak előállni egy elmélettel, miszerint az extra Y-kromoszóma lehet a bűnözés oka néhány férfinél.

MW: Így van. A logikájuk szerint az Y-kromoszóma a férfi jellemzője. A vélekedés szerint a férfiak agresszívak, tehát az Y maga az agresszió. Ha van egy extra Y-kromoszómájuk, csak ámokfutók lehetnek. Az agyunkra ment ez az elmélet. Az ilyen férfi a szuperhím nevet kapta, és a tudósok még több rabot vizsgáltak meg, sorozatgyilkosokat, fiatal fiúkat. Komolyan mondom, az is felmerült, hogy fontolóra veszik az XYY-magzatok abortálását.

Szóval 1980-ban ez az elmélet megbukott, számos ok miatt. Először is készült egy átfogó tanulmány, ami alapvetően kimutatta: nincs összefüggés az Y-kromoszóma és az erőszak közt, ahogy azt mind sejtettük is. Volt még valami más is.

(Felvétel) SR: Visszatekintve azon eredeti felfedezésekre a szigorúan őrzött pszichiátriai intézetben, számos egyénre bukkantak, akik plusz X-kromoszómával bírtak. Ők voltak az XXY-ok az XYY-okkal szemben.

(Felvétel) MW: Valóban?

(Felvétel) SR: Igen, és sosem állították, hogy a plusz X-kromoszómával bírók szupernők lennének. Sosem vizsgálták, mennyire erőszakosak.

MW: Egyfajta tévedésnek tűnik. Nem tudom. Szerintem viszont érdekes, mert látszik, hogy ha a biológiai nemek szemszögéből vizsgáljuk ezeket a kromoszómákat, valójában a társadalmi nemek és a hozzájuk köthető tulajdonságok szemszögéből kezdjük vizsgálni őket. Tehát a férfiak agresszívak, és az Y megmagyarázta, miért voltak börtönben. Az X nem tett ilyesmit, hiszen az X, a nő, nem tesz ilyet. Nem azonosítjuk az agresszióval. És habár manapság már nem hiszünk a szuperhímekben – Istenem, remélem, nem –, nem hiszünk bennünk, egy igen hasonló témában még ma is tart a vita, mégpedig a férfiakban rejlő, eredendő erőszakról.

Úgyhogy a következő állomásom az X és Y furcsa világában, vagy ahol a dolgok még inkább a fejük tetejére állnak: 1985. Japánban a Nemzetközi Egyetemi Játékokra készültek, és a spanyol gátfutó, María José Martínez-Patiño is az indulók közt voltak. Népszerű volt, felemelkedőben lévő szupersztár. A versenye előtti estén csináltattak vele egy DNS-tesztet. Akkoriban ez bevett szokás volt, mert nem akarták, hogy nőnek álcázott férfiak induljanak a versenyeken, ezért vizsgálták a nőket, hogy megvan-e az X-kromoszómájuk. A következő történetet Ruth Padawertől hallottam, aki a New York Times riportere volt, és Maríával készített riportot.

(Felvétel) Ruth Padawar: Közölték vele, hogy a kromoszómatesztje abnormális. Bár kívülről teljes mértékben nőnek tűnt, nemcsak XY kromoszómái voltak, de rejtett herékre is bukkantak.

MW: Azt mondták neki: "Sajnáljuk, María, maga valójában férfi. Nem versenyezhet a nők között."

(Felvétel) RP: Kitették őt a nemzeti válogatottból, kidobták a sportolók szállásáról, elveszítette az ösztöndíját, néhány barátja elfordult tőle, ahogy sporttársai közül is páran, elveszítette az érmeit, semmissé tették a rekordjait.

MW: Aztán kiderült – emlékeznek, említettem, számos X és Y kombináció létezik –, hogy nők rendelkezhetnek XY-kromoszómapárral, férfiak pedig XX-szel.

María androgén-inszenzitivitási szindrómában szenvedett. Ez azt jelenti, hogy rejtett heréi voltak – amik tesztoszteront termeltek –, ám a teste nem látta hasznát. Ha szupererőként gondolnának a tesztoszteronra, Maríanak nem volt haszna belőle. Úgyhogy végül a szakmai bizottság engedte versenyezni, de a karrierje véget ért.

E példából is látható, mi lesz, ha a biológiai nemet egy bizonyos testrészhez rendeljük, legalábbis ebben az esetben erről volt szó, nemde? Ha hozzárendeljük a biológiai nemet egy bizonyos testrészhez, az valahogy arra enged következtetni, hogy belelátunk egy testbe, megnézünk egy bizonyos részt, és elmondjuk, hogy többet tudunk másokról, mint ők saját magukról. És ez ijesztő számomra.

Habár ma már nem végzünk DNS-tesztet sportolónőkön, ám nagyon hasonló viták folynak, amikor a sportban tesztoszteronról esik szó, és látszik ott is, hogy fogjuk a transznemű egyéneket majd egy genetikai elemzés után megmondjuk, kik is ők. Ez a valóság, ilyen vita nemrégiben is volt.

Az utolsó állomás, amiről beszélnék, ahol bonyolulttá váltak számomra a kromoszómák, arról Melissától hallottam.

(Felvétel) Wilson: Nem élhetünk X-kromoszóma nélkül. Nem számít a nemi szerv, sem az identitás, X-kromoszómára mindenkinek szüksége van, mert nélküle a test további része nem fejlődik ki.

MW: Miért hívjuk ezt női nemi kromoszómának? Nos, ezen még sohasem gondolkodtam, de a hallgatóság sorában mindenki rendelkezik X-kromoszómával. Nem hazudok. A Földön minden egyes embernek van egy X-kromoszómája, mégsem hívjuk "mindenki kromoszómájának". Értik? Ez valamiért itt van, az Y meg ott, és biztosan nagyon eltérőek, de azt gondolom, sokkal jobb lenne, ha az X lenne "mindenki kromoszómája". Nemcsak, mert mindenkit szeretek, és azt akarom, mindenki benne legyen, hanem amiatt, amiről nem veszünk tudomást, mert női nemi kromoszómaként gondolunk rá.

Elmondom önöknek, mi a legőrültebb dolog, amire rájöttem: ha az X-kromoszómára gondolunk, a közel 1100 génre az X-kromoszómán belül, önök szerint hánynak van köze a nemhez és a szaporodáshoz? Gondoljanak egy számra. Négy százalék. Ez azt jelenti, hogy a kromoszóma 96 százaléka valami teljesen mást csinál, semmi köze a nemi szervekhez.

És azt hiszem, ahogy ezek a történetek, van köztük társadalmi történet, van köztük tudományos is, néhány pedig tényeken alapszik, mind összeadódnak, azon töprengtem, miért hívjuk őket nemi kromoszómáknak? Vagy mondjuk, ha mind elvagyunk ezzel a névvel, lehetne, hogy kicsit tágabb értelemben értelmezzük?

Mert ha igen, vajon milyen felfedezést tehetnénk mi, emberek, vagy épp tudósok? Elérkeztünk arra a pontra, ahol azt kell átgondoljuk, hogyan tanítsuk a tudományt, mit támogatunk, és társadalomként milyenek szeretnénk lenni? Azon gondolkodtam, itt az idő átgondolni az X- és Y-kromoszóma biológiáját, és legalábbis emlékezni a történelem lábjegyzetére, miszerint még az az úriember is, aki előállt a nemi kromoszóma fogalmával, valójában azt kérte, ne feledkezzenek meg róla, idézem: "ez csak egyfajta vázlat". Ne vegyük szó szerint.

Köszönöm.

(Taps)