Jill Dash
2,445,168 views • 4:25

William Golding kezdte elveszíteni az emberiségbe vetett hitét. A 2. világháborúban brit rombolón szolgáló és haditengerész-hadnaggyá vált filozófiatanár állandóan embertársai rémtetteivel szembesült. Angliába visszatérve azt látta, hogy a hidegháború szuperhatalmai nukleáris megsemmisítéssel fenyegetik egymást. Ez arra késztette, hogy kutassa az emberi természet gyökereit. Elmélkedései az erőszak elkerülhetetlenségéről ihlették első és leghíresebb regényét, A Legyek Urát.

A regény 21 kiadó visszautasítása után végül 1954-ben jelent meg. A könyv címe a Baál-Zebub, a gonosz szóból ered, a büszkeségre és a háborúra utal; e két téma áll Golding könyvének középpontjában. A regény sivár szatírája a népszerű klasszikus szigeti kalandtörténeteknek, melyben fiatal fiúk egzotikus helyen szenvednek hajótörést. E történetek szereplői képesek a természeten felülkerekedni, és elkerülni a hely okozta veszélyeket. A műfaj magáévá tette azt a vitatható gyarmatosító hangvételt, amely a kor sok brit irodalmi alkotását jellemezte: a fiúk állítólagos felsőbbrendű brit értékekre oktatják a sziget őslakosait. Golding szatírája még addig is elmerészkedik, hogy nyíltan használja R.M. Ballantyne A korallsziget című népszerű kalandregényének keretét és szereplőinek nevét. Olvasóinak Ballantyne műve "örömet... nyereséget... és korlátlan szórakozást" ígért, ám Golding alakjaira komorabb sors várt.

A Legyek Ura elején a fiúk már a lakatlan szigeten vannak, de a beszélgetésfoszlányok rémisztő útjukra utalnak: repülőgépüket közelebbről nem részletezett atomháborúban lőtték le. A 6–13 éves fiúk nem ismerik egymást. A kórustagok kivételével mindenki fekete egyenruhát hord, és Jack a vezetőjük. Akárcsak Ballantyne művében, a fiúk új otthona paradicsominak tűnik: van ivóvizük, hajlékuk és rengeteg élelemforrásuk. De már a regény első lapjaitól kezdve hátborzongató sötétség borul e látszólag békés helyzetre. A fiúk árnyékát "fekete, denevérszerű tünemény"-hez hasonlítja a szerző, és maga a kórus először a parton tollászkodó "megannyi nagy fekete madár"-ként jelenik meg. Odakerülésük után pár órával a fiúk már rémisztő pletykát terjesztenek az erdőben ólálkodó ádáz állatról.

A baljós indítástól kezdve az író elbeszélése föltárja, hogy az együttműködés milyen sebesen bomlik fel tekintélyes felnőtt jelenléte hiányában. A túlélők eredetileg észszerű rendet igyekszenek kialakítani. A Ralph nevű fiú kagylóval kürtöli össze a többieket, hogy kiadja a feladatokat. De amint Jack a vezetői tisztségért versenyre kel Ralphfal, a csoport szétforgácsolódik, és a fiúk sötét vágyaiknak engednek. A gyerekraj hamarosan elfeledkezik a szabadulási terveiről, letorkolja a pár józan hangút, és vakon követi Jacket a sziget és a józan ész határáig.

A regényt az erkölcs, az udvariasság és a társadalom egyetemes témái tették klasszikus irodalmi műalkotássá, amely kifigurázza mind a konvenciókat, mind a humanizmusról vallott hiedelmeket. A szigeteken játszódó kalandregények gyakorta pártolják a gyarmatosítást, ám A Legyek Ura e fölfogást a feje tetejére állítja. Ahelyett hogy a bennszülöttekre osztaná a vademberek sztereotip szerepét, Golding az angyali brit iskolásokból csinál vadember-karikatúrát. Mialatt a fiúk a maguk harcát vívják a szigeten, az őket idejuttató sokkal pusztítóbb háború a háttérben tovább zajlik. Még ha a maguk erejéből megmenekülnének is a fiúk, miféle világba térnének vissza?

Mivel a jellemeket kevés dolog fűzi konkrét helyhez vagy időszakhoz, ezért a regény valóban időtlen: az emberi természetet teljesen lecsupaszítva vizsgálja. Noha tán nem minden olvasó ért egyet Golding komor látásmódjával, A Legyek Ura ahhoz elég fölkavaró, hogy még a legeltökéltebb derűlátók meggyőződését is megingassa.