Stephen Petranek
1,979,270 views • 29:42

A csillagászatban, a kozmológiában és a biológiában az utóbbi 10 évben elért eredményeink tényleg lenyűgözők, hiszen többet tudunk a világegyetem működéséről, mint sokan gondolnák. De valami föltűnt nekem. E változások közben az emberekben tudatosult, hogy... Jé, tényleg, minden galaxis közepén fekete lyuk van. A tudományos szerzők és szerkesztők... – ezek nem tudományos szerzők, úgy hívnám őket: akik tudományról írnak –, és szerkesztők egy nehéz munkanap után sörözni szoktak, és elkezdenek agyalni a világegyetem elképesztő működéséről.

Ennek során előbb-utóbb egy – szerintem – különös téma kerül elő: a hirtelen világvége lehetséges módjai. Épp erről szeretnék ma beszélni. (Nevetés) Ó, nevettek, ostobák! (Nevetés)

(Hang) Befejezhetnénk egy kicsit előbb?

(Nevetés) SP: Igen, időre szükségünk van. Először mindez egy kissé fantasztikusnak tűnt, de miután elgondolkoztam rajta, komolyan kezdett foglalkoztatni. Aztán bekövetkezett a 9/11, s arra gondoltam: Istenem, nem beszélhetek a TED-en a világvégéről! Senki hallani sem akar róla! Ezek után nem! Így megvitattam a kérdést egyes kutatókkal, hogy talán más témát kellene választani. Az egyik idegtudós azt mondta: "Sok válasz van az általad fölvetett kérdésekre." Erről eszembe jutott egy tegnapi előadás, miszerint nincs megoldás egy nem létező problémára. Kezdtünk megoldásokat keresni a hirtelen világvége esetére. és láss csodát, meg is találtuk. Itt egy videó Bush elnök néhány héttel korábbi sajtótájékoztatójáról. Lejátszhatjuk, Andrew?

George W. Bush: Bármibe kerüljön megvédeni biztonságunkat, bármibe kerüljön megvédeni szabadságunkat, meg kell fizetnünk.

SP: Egyetértek vele. Kétbillió dollárt kér a jövő évre terroristák elleni védelemre, ekkora szövetségi költségvetést, ami hamar deficitet okoz. De nem csak a terroristák jelentenek fenyegetést. Egyéb súlyos csapások is leselkednek ránk, amelyek létezését tagadjuk, akárcsak a 9/11 előtt a terrorizmusét.

Azt javasolom, 10 milliárd dollárt fordítsunk a 2,13 billiós költségvetésből – ez a költségvetés kb. fél százaléka –, és fordítsunk 1–1 milliárd dollárt a szóban forgó problémák mindegyikére. Túlnyomó részük megoldható, és a többivel is elbánhatunk. Remélem, önök is érdekesnek fogják találni. Bevallom, nekem tetszik. Olyan ez számomra, mint Keith Richards és a csótányok.

Remélem, mert a teremben lévők meg tudják változtatni a világot, ezért remélem, emlékeznek majd a mondandómra, és amikor lehetőségük nyílik hatni a közvéleményre, komoly összegeket fektetnek majd a megoldásokba.

Fogjunk hozzá. A tizedik: elmegy az életkedvünk. Az orvostudomány elképesztő fejlődése korában élünk. Sokkal egészségesebbek vagyunk, mint 20 éve. Az egészségügyi ellátás világszerte javult, de lelkileg szétesünk. A WHO értékelése szerint bolygónkon minden ötödik ember súlyosan depressziós. A WHO úgy fogalmaz, hogy a depresszió minden idők legsúlyosabb járványa.

Hamarosan a genetikai eredmények miatt vagy pusztán a jobb gyógyszerek okán a 100 éves életkor teljesen megszokott lesz. A holnap születendő kislány átlag 83 évig fog élni. Várható élettartamunk évről évre 1–1 esztendővel növekszik. Nos ezzel – az öregedéssel – az a gond, hogy az emberek leginkább 65 év felett hajlamosak öngyilkosságra.

Mi a megoldás? Nálunk az egészségbiztosítás nem terjed ki a lelki egészségre. Ez... (Taps) ...igazi bűn. A depressziósok kb. 98%-a, a súlyos esetekre gondolok... ...az egyik barátom a depresszió különösen súlyos válfajától szenved. Modern gyógyszerekkel és technikával e betegség gyógyítható, de a gyógyítása leggyakrabban terápiás beszélgetésekből és gyógyszerekből áll. A tabletta önmagában nem segít, kiváltképp súlyos depresszív zavar esetén. Az kellene, hogy elmehessünk pszichiáterhez vagy pszichológushoz, s a kezelés árából csak 10 dollár legyen az önrészünk, ahogy az kezünk megvágásakor történik.

A másik: a cégek nem fejlesztenek igazán jó pszichoaktív szereket. Tudjuk, hogy a legtöbb lelki betegségnek kezelhető biológiai összetevői vannak. Sokkal többet tudunk az agyról, mint 10 évvel ezelőtt. A szövetségi államnak ösztönöznie kellene a Nemzeti Egészségügyi Intézeteken és a Nemzeti Tudományos Alapítványon, az NSF-en és hasonló intézményeken keresztül a gyógyszergyárakat új pszichoaktív szerek kifejlesztésére.

A kilencedik: ne nevessenek – a földönkívüliek meghódítják a Földet. 10 éve nem találtak volna csillagászt... na, jó, párat találtak volna –, aki azt mondta volna, hogy a Naprendszeren kívül is vannak bolygók. 1995-ben három bolygót találtunk; mára 80-at ismerünk. Havonta 2–3 újabbat találunk. Mind itt vannak a Naprendszer pici zugában, a Tejútrendszerben. A Tejútrendszerben milliónyi bolygónak kell lennie. Carl Sagan több éven át állította – ki is nevették érte –, hogy az univerzumban sok-sok milliárdnyinak kell lennie. Pár éven belül a NASA 4–5 távcsövet juttat a Jupiterhez, ahol kevesebb a por, és elkezd Föld-szerű bolygókat keresni, melyek a jelenlegi technikával nem láthatók, nem fedezhetők fel. Egyre kisebb az esély, hogy rajtunk kívül nincs élet az univerzumban, sőt, meglehet, hogy hozzánk elég közel található. Az esély, hogy valamelyikük értelmesebb nálunk, nem lebecsülendő.

Ne feledjük, hogy csak 200 éve számítunk fejlett ipari civilizációnak. Ahányszor Pompeiiben járok, mindig megdöbbenek azon, hogy ott is volt minden sarkon valami McDonald's-féle. Nem tudom, hogy a civilizáció 79 óta mennyit fejlődött, de valószínűnek tartom, hogy sokat. Nem hiszem, hogy a földönkívüliek már itt vannak a Földön, vagy valami ilyesmi. De valószínűleg nálunk értelmesebb civilizációval csapunk össze.

Mi lesz, ha jönnek, és kiszippantják az óceánunkat a hidrogén kedvéért? S agyoncsapnak bennünket, mint a legyet, ahogy mi szoktuk a legyet, amikor kivágjuk az esőerdőt. Nézzük a történelmünket. A néhai Gerard O'Neill fizikus azt mondta: "A fejlett nyugati civilizáció pusztító hatással volt minden primitív társadalomra, amellyel csak kapcsolatba került, még azokban az esetekben is, amikor mindent megkísérelt a primitív civilizációk megvédésére és megőrzésére." A látogatóba érkező földönkívülieknek mi leszünk a primitív civilizáció.

Mi a megoldás? (Nevetés) Hála Istennek, mindenki tud olvasni! Viccesnek hangozhat, de hát nem erősségünk a megelőzés, így ritkán láttuk előre a jövőt, s nemigen készültünk rá. Mennyi energiába és pénzbe kerül megtervezni a fejlett fajokkal folytatandó tárgyalást?

Másodszor: erre bővebben kitérek –, nyitott szellemiségű, űrutazó néppé kell válnunk. Meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy sem a Föld, sem a Nap nem marad fönn örökké. Ha az emberiség fönnmaradását szeretnénk, gyarmatosítanunk kell a Tejutat. Jelenleg ez nem elképzelhetetlen. (Taps) Sokat segít, ha fejlett civilizációval találkozunk, ha mi is azok leszünk. A nyolcadik:

(Hang) Steve, a TED után hozzálátok. (Nevetés) (Taps)

SP: Ez igen! A magáé az állás!

A nyolcadik: az ökológiai rendszer összeomlása. 2010 júliusában a Science c. folyóiratban 19 oceanográfus nagyon különös cikket tett közzé. Nem kutatói beszámolót, hanem egy értekezést. Arról szólt, hogy már régen kutatják az óceánokat, amelyek nemcsak veszélyben vannak, hanem az összeomlás közelében. A Föld többi ökológiai rendszere is igazi veszélyben van. A tömeges kihalások korában élünk, amelyek tízezerszer nagyobbak, mint a történelemben bármelyik. Hawaiin az állatfajok 25%-a kihalt az utóbbi 20 évben. Várhatóan Kalifornia a következő 40 évben az állatfajok 25%-át veszíti el. Van olyan fa Amazónia erdeiben, amelyet ha kivágunk, akkor ettől az egész erdő mint ökológiai rendszer pusztulna ki. Valóban létezik ilyen fa; a lehetőség fennáll. Az ilyen ökológiai rendszer összeomlása maga után vonja olyan nagy rendszerek összeomlását, mint pl. az atmoszféra.

Mit tegyünk? Megkezdődött az ökológiai rendszerek modellezése. A probléma csak az, hogy alig tudunk valamit a fölépítésükről, és csak akkor érzékeljük, hogy baj van, amikor már túl késő. Jó előre kellene tudnunk a gondokról, hogy aztán modellezhessük a megoldásokat. A modern számítógépek teljesítményét fölhasználva igyekszünk valahogy megoldást találni, de ehhez pénz kell. Amit az NSF a tudomány fejlesztésére költ, az majdnem mind a szövetségi költségvetésből származik. Dönteniük kell, minek adjanak elsőbbséget. Az NSF-ben ülőknek kell eldönteniük, melyik a legfontosabb. Ezen a témán el kéne többet gondolkozniuk.

Létre kellene hoznunk a biológiai sokszínűség tartalékait is, és használnunk kellene őket. 4-5 éve már folyik a Georges-partvidék kísérlet az Új-Fundland partvidékén lévő természetvédelmi területen. 320 km-es sugarú körzetben ott tilos a halászat. Csoda történt: a halak visszatértek, s őrült iramban szaporodtak. Az egész világon így kellene tennünk. Természetvédelmi területeket kéne létrehoznunk. Amazóniában 20 évre meg kéne tiltani a fakivágást, Hadd újuljon meg az újabb fakitermelés előtt. (Taps)

A hetedik: baleset a részecskegyorsítóban. Emlékeznek Ted Kaczynskira, az Unabomberra? Ő a részecskegyorsítókkal végzett kísérletekről ömleng, hogy a berendezés megkergülhet, a világot elpusztító láncreakciót beindítva. Akár hiszik, akár nem, egy sor igen józan gondolkodású fizikusnak ugyanez jutott eszébe. 2012 tavaszán a Long Island-i Brookhaven lévő ütköztetőben kísérletet hajtanak végre, amelyben fekete lyukak keletkeznek. A kutatók pirinyó fekete lyukak keletkezésére számítanak. Az elillanásukra számítanak. (Nevetés) Remélem, igazuk lesz. (Nevetés)

Más ütköztető-kísérletekben – az egyikükre 2013 nyarán kerül sor a CERN-ben – talán ún. "strangelet"-ek keletkezhetnek, ez afféle antianyag; valamilyen anyagba ütközve azt megsemmisíti. A legtöbb fizikus szerint a mai gyorsítók teljesítménye nem elég olyan fekete lyukak és strangeletek keletkezéséhez, amelyek miatt idegeskednünk kellene; igazuk lehet. De az egész világon, pl. Japánban, Kanadában arról beszélnek, hogy az USA-ban fölújítják a kísérleteket. Egy nagy kísérletet leállítottak. De hatalmas gyorsítók építéséről is szó van. Mi a teendő? Mi a megoldás?

Ez olyan, mintha kecskére bíztuk volna a káposztát. A munkák tervezéséhez elemi részecskékhez értő részecskefizikusokra lenne szükség, de független megfigyelők is kellenének, akik a kísérleteket ellenőrzik.

Ezen kívül Földünket körülvevő természetes laborunk is van. Ez az elektromágneses tér, amelyet állandóan bombáznak nagy energiájú részecskék, pl. protonok. Kevés időt fordítunk e természetes labor tanulmányozására, meg először is arra, milyen kísérletek végezhetők a Földön biztonságosan.

A hatodik: biotechnológiai katasztrófa. Egyik kedvenc témám, mert van pár történetünk a Bt-kukoricáról. A Bt-kukorica maga termeli a rovarirtó szert. Talán már hallottak róla – ez a StarLink –, legalábbis akkor, amikor kb. másfél éve kivonták a forgalomból az összes tortilla-lapot. Az USA-ban csak állati takarmányozásra használhatták volna, de bekerült humán élelmiszerekbe is. Gyaníthatták volna, hogy igen hamar bekerül oda. Ebben az igazán riasztó, hogy pár hónapja Mexikóban, ahol a Bt- és a GM-kukorica teljesen be van tiltva, Bt-kukorica géneket találtak vadon termő fajtákban. A kukorica őshazája állítólag Mexikó. Az a kukorica biológiai változatosságának tárháza. Ismét fölvetődik a korábbi szkepticizmusunk, hogy az egész világon elterjednek a biotechnológiai eredetű a szupergyomok és szuperkártevők, amelyek rövid időn belül tönkreteszik a világ élelmiszerkészletét.

Mit tehetünk ellene? A biotechnológiával ugyanolyan óvatosan kell bánni, mint az atomerőművekkel. Ennyire egyszerű! A terület szörnyen szabályozatlan. A StarLink katasztrófa idején hatásköri vita volt az élelmiszerfelügyelet és a környezetvédelem között, s ez hónapokig tartott. Őrület!

Az ötödik, az egyik kedvencem: átfordul a Föld mágneses tere. Hiszik, vagy sem, ez pár százezer évenként előfordul, és történelmünk során többször megtörtént. Az északi és a déli sark helyet cserél. Ám amikor ez történik, kb. 100 évre megszűnik a Föld körüli mágneses tér; ezért a Napból ideáramló kozmikus sugaraktól és részecskéktől, amelyektől a mágneses tér megvéd bennünket, egyszerűen megsülünk. (Nevetés)

(Hang) Steve, van egy néhány tartalék kalapom.

SP: Mit tehetünk? Egyébként ez már régóta esedékes. 780 ezer év telt el az utolsó óta. Tehát 480 ezer éve már meg kellett volna történnie. Ja, és még valami. A tudósok szerint a mágneses terünk erőssége kb. 5%-kal csökkenhetett. Lehet, hogy a haláltusáját vívja. A Föld állapotának megítélésében az egyik nehézség, hogy nincsenek megbízható időjárási adataink 60 évre visszamenőleg; az ózonrétegről pedig még ennyire sincsenek.

Létezik erre egy elég egyszerű megoldás. 6-7 év múlva olcsó rakétatechnikánk lesz, ami jutányos áron eljuttathat bennünket a légkör alsó rétegeibe. Kipufogógázokból ózon állítható elő. Nem nehéz, csak 3 oxigénatom kell hozzá. Ha az egész ózonréteget lehoznánk a Föld felszínére, vastagsága 2 pénzérményi lenne, 1 atmoszféra [100 kPa] nyomáson. Ennél több nem is kell. Meg kell tanulnunk, hogy javítsuk és pótoljuk vissza az ózonréteget. (Taps)

A negyedik: óriási napkitörések. Ezek a Nap légkörében keletkező óriási mágneses energiakitörések, amelyek a Földet nagy sebességű szubatomi részecskékkel bombázzák. A Föld légköre és mágneses tere most elég jól megvéd bennünket tőlük.

Néha a kitörés károkat okoz a távközlésben és a villamos hálózatokban. Riasztó, hogy a Naphoz hasonló égitesteket az utóbbi időben tanulmányozó csillagászok rájöttek, hogy a Nappal kb. egyidős csillagok fénye hirtelen a 20-szorosára nő. Ez nem tart soká. Úgy vélik, hogy ezek a Napban lévő kitöréseknél milliószor erősebb szuper-kitörések.

Nyilván nem vágyunk rájuk. (Nevetés) De tanulmányozva a Napszerű csillagokat az is kiderült, hogy az általuk kibocsátott energia mennyisége periodikusan csökken, kb. 1%-kal. Az 1% nem hangzik soknak, ám bőven elég egy jégkorszakhoz. Mit tehetünk?

Az egyik kedvenc témám: alakítsuk a Földhöz hasonlóvá a Marsot. Írtam erről 1993-ban egy elbeszélést a Life-nak. Ez rakétatudomány, de nem vészes. Hogy megteremtsük a Mars légkörét, és hogy lakhatóvá tegyük a bolygót, ahhoz ott feltehetően minden megvan. Csak kis atommeghajtású gyárakat kell odaküldenünk, amelyek elbontják a Mars felszínén lévő vasoxidot, és kinyerik belőle az oxigént. A probléma az, hogy a Mars földivé alakítása legalább 300 évig eltartana. Ha mindent annak rendje-módja szerint csinálunk, akkor 500 évig. Nincs okunk halogatni. (Nevetés)

A harmadik: na, erre mondja valaki, hogy nem menő! (Nevetés) Új világjárvány. Mióta világ a világ, küzdünk a kórokozókkal, és néha ők győznek. Az 1918-as influenzajárványnak 20 millió halálos áldozata volt az USA-ban. A lakosság lélekszáma akkor még 100 millió körül járt. A középkorban az európai bubópestis minden negyedik európait megölte. Az AIDS visszatérőben van; az ebola túl gyakran üti föl a fejét. a régi betegségek, pl. a kolera antibiotikum-rezisztenssé válnak. Tapasztaltuk, mekkora pánikot okoz, mikor egy régi betegség, pl. a lépfene, fölüti a fejét.

A legrosszabb, amikor egy baktérium, pl. a staphylococcus aureus, ami ellen csak egy antibiotikum van, mutálódik. Tudjuk, mire képes a staphylococcus. Sejtje eléldegél testünk izomsejtje mellett, s mikor antibiotikum éri, kölcsönveszi az izomsejt génjét, és mutálja. Az igazi veszély, hogy a kórokozók nagyon fertőzőképessé, ragályossá alakulnak, és végigpusztítják a lakosságot, mielőtt bármit tehetnénk. Kb. 12 ezer éve történt már ilyen. Az amerikai földrészen tömegével haltak ki emlősök, állítólag valamilyen ragályos betegség következtében. Mit tehetünk ellene?

Őrület! Antibiotikumot adunk... (Taps) naponta minden tehénnek, báránynak, csirkének, mindnek. Éttermekben tenyésztett halat adnak; vadon élőt rendeljünk; rá kell kérdezni, honnan származik, mert titkolják. Fölfedjük a titkot. Mint a háborúban, amikor kiadjuk a titkot az ellenségnek. Megmondjuk a kórokozóknak, hogyan győzzenek le minket. Rögtön változtatnunk kell ezen.

Közegészségügyünk – láthattuk a lépfene esetében –, kész katasztrófa. Ha az USA-ban valódi járvány tör ki, nem állunk készen megbirkózni vele. Van pénz a jövő évi szövetségi költségvetésben a közegészségügyi szolgálat kiépítésére. De közel sem annyi pénz, amennyire szükség lenne.

A második: ez is kedvencem – találkozás a pusztító fekete lyukkal. Ha úgy 10-15 éve csillagászgyűlésen kijelentették volna: "Minden galaxis közepén fekete lyuk van!", gúnykacaj lett volna rá a válasz. Ma pedig azt fogadná gúnykacaj, ha az ellenkezőjét állítanák. Az univerzum fölépítéséről vallott nézetünk az utóbbi években elképesztően kibővült.

Úgy véljük, hogy kb. 10 millió halott csillag van a Tejútrendszerben, melyek 20-25 km átmérőjűvé zsugorodhattak össze: ezek a fekete lyukak. Maguk körül mindent elnyelnek, beleértve a fényt; ezért nem láthatók. Többségük valami körül kering, ám a galaxisok vad helyek, és bármi letérhet a pályájáról. Ráadásul a világűr hihetetlenül nagy. Még ha egymillió ilyen dolog tér is le a pályájáról, az esély, hogy egy belénk csapódjon, igen kicsi. De elég, ha egyikük 1,6 milliárd km-re közelít meg minket. 1,6 milliárd km-ről ezt teszi a Föld pályájával: a körpálya ellipszis alakú lesz. Az évből 3 hónapig a bolygó felületi hőmérséklete 150-180 fokra megy föl. Három hónapig leszáll mínusz 50 fokig. Nem kapunk röhögőgörcsöt. Mit tehetünk? És most jön a legijesztőbb: (Nevetés) nincs rá jó válaszom. Megint csak a gyarmatosításon kellene gondolkodnunk.

S végül az első: a ma ismert legnagyobb veszély a Földre, hogy egy nagy aszteroida közeleg. A lényeges kérdés nem az esély, hanem a "mikor" és a "mekkora". 1908-ban csupán egy 60 méteres üstökös csapódott be Szibériában, és jó 150 km-es körzetben letarolta az erdőt. Hatása ezer hirosimai bombáéval ért föl. Csillagászok szerint ekkora kisbolygók kb. 100 évenként megjelenhetnek. 1989-ben egy nagy aszteroida a Földtől 650 ezer km-re repült el.

Semmi gond, ugye? Átszelte a Föld pályáját; 6 órával késtük le a csatlakozást. Egy 800 méteres aszteroida miatt tűzvészek keletkezhetnek, amelyeket a bolygó súlyos lehűlése követhet a keletkező törmelék miatt. Mint Carl Sagan nukleáris tele. Egy nyolc kilométeres aszteroida tömeges kihalásokat okoz. Úgy véljük, a dinoszauruszokat épp ekkora pusztította ki. Honnan jönnek ezek? Van egy ún. Kuiper-öv, amely – egyesek úgy vélik, a Plútó nem bolygó –, a Plútó tájékán található. És van még valami egy kicsivel messzebb, az Oort-felhő.

Kb. 100 ezer jég- és sziklatömb – valójában üstökös – van benne, amelyek átmérője legalább 80 km. Rendszeresen megközelítik a Napot, s elég közel jutnak hozzánk. Nagyobb gondot okoznak a Mars és a Jupiter között keringő kisbolygók. A Sloan Digitális Égbolt-felmérési Program kutatói térképezik föl először az univerzumot 3D-ben. Szerintük 700 ezer 800 m átmérőjűnél nagyobb kisbolygó van a Mars és a Jupiter között. Mondhatják erre: "Jó, de mi ennek az esélye?" Andrew, mutasd meg a táblázatot.

Ezt Dr. Clark Chapman, a Southwest Kutatóintézet munkatársa tárta a Kongresszus elé pár éve. Annak, hogy kisbolygó vagy üstökös öl meg bennünket, a kutató szerint 1:20 000 az esélye. Nézzék meg most az alatta álló számot. Repülőgép-katasztrófa: 1:20 000. Tenger pénzt költünk rá, hogy ne repülőszerencsétlenségben haljunk meg, de erre majdnem semmit, noha megelőzhető lenne. Tavaly óta végre megvan a megelőzésre szolgáló technológiánk. Mi a megoldás?

A NASA évente 3 millió dollárt költ – szánalmas zsebpénz – kisbolygó-kutatásra. Mára minden kisbolygót ismerünk, s azt is, melyik és mikor csapódhat a Földbe. Foglalkoznak vele. De állításuk szerint, az évi 3 milliós költségvetésből 10 év alatt csak a kisbolygók kb. 80%-át katalogizálnák. Az üstökösök már keményebb dió. Nincs technológiánk az üstökösök pályájának előrejelzésére, sem arra, mikor jelenik meg a nekünk szánt üstökös. De ha észrevennénk, hogy jön, bőven lenne időnk. Külön csak erre kéne egy csillagvizsgáló. Föltűnhetett, hogy sok üstököst tök ismeretlenekről neveztek el: amatőr csillagászokról, mert rajtuk kívül senki nem figyeli az üstökösöket. Külön csak az üstököskutatásra kéne egy csillagvizsgáló.

A megoldás másik része: meg kell oldani a kisbolygó fölrobbantását, vagy pályája megváltoztatását. Egy éve NEAR, azaz Földközeli kisbolygó-randi nevű szondát küldtünk a kisbolygó-övezetbe. A szonda ráállt a 35 km-es Eros pályájára Aztán kibocsátották ezeket a ravasz NASA-dolgokat; volt a fedélzeten tartalékakku, -üzemanyag, miegymás, és végül leszálltak vele a kisbolygóra. A küldetése ezzel véget ért. Leszálltunk az űrhajóval egy aszteroidán. Nem nagy ügy. A bombaküldéssel az a gond, hogy az űrben nincs semmi, ami ellentartana, mert ott nincs levegő. Az atomrobbantás is jó lenne, de nincs elég nagy eszközünk, ami megolvasztaná vagy elpárologtatná a 35 km-es kisbolygót.

De megtanulhatjuk a leszállást a nekünk szánt kisbolygóra, és pl. ionhajtóművet helyezhetünk el rajta, amely óvatosan, lassan egy idő után más pályára téríti, amelyen – ha jól számoltunk –, elkerüli a Földet. Csak meg kell találnunk, odamennünk, és valamit intézkednünk. Tudom, hogy már zúg a fejük ezektől. Jaj, Istenem! Mennyi komoly veszély!

A fontos, hogy jusson eszünkbe a 9/11. Nem szeretnénk, ha megint valami készületlenül érne minket. Tudomásunk van e veszélyekről. A tudomány ma elég erős, hogy sok esetben előre jelezze a jövőt. A tudás hatalom. A legrosszabb, amit tehetünk hogy azt mondjuk: Jesszus, van elég okom idegességre kisbolygó nélkül is. (Nevetés) E hiba szó szerint a jövőnkbe kerülne. Köszönöm. (Taps)