Patty McCord
3,024,145 views • 5:10

Megőrjít a "háeres" zsargon. Mindenféle idióta rövidítés olyan dolgok megnevezésére, amiket senki nem ért: OKR-ek, PIP-ek... Szerintem úgy is mehet a cégünk, ha normális emberek módjára beszélgetünk egymással. Sőt, többet érhetünk el.

[Így működünk]

Tényleg mindig kiváló HR-es akartam lenni, olyan, aki folyékonyan beszéli a menedzsernyelvet. Tudják, mire jutottam végül? Szerintem semmi értelme. Sok mindenre azt mondjuk: "a legjobb gyakorlatok", és közben egyáltalán nem azok. Honnan tudjuk, hogy a legjobb? Hiszen nem mérhető. Rájöttem, a "legjobb gyakorlatok" valójában azt jelentik: lemásoljuk, amit mások tesznek. Világunk folyamatosan változik, és egyre bonyolultabbá válik. Átadok néhány leckét, ami segít alkalmazkodni.

Első lecke: Az alkalmazottak felnőttek. Tudják, annyi szintet, folyamatot és útmutatót gyártunk alkalmazottaink megtartása érdekében, hogy végül olyan rendszerek jönnek létre, melyek gyerekként kezelik őket. Pedig nem azok. Teljesen érett felnőttek lépnek be az ajtón minden nap. Bérleti díjat fizetnek, kötelezettségeik vannak, a társadalom tagjai, meg akarják váltani a világot. Ha tehát abból indulunk ki: mindenki azért jár dolgozni, hogy csodás munkát végezzen, meglepő eredményre fogunk jutni.

Kettő: A cégvezetésnek nem az a dolga, hogy ellenőrizgessen, hanem hogy remek csapatot kovácsoljon. Miből vesszük észre, hogy a vezetők remek csapatot kovácsolnak? Csodás termékek kerülnek ki a kezük alól. A vásárlók elégedettek. Ezek az igazi fokmérők. Nem az effélék: "Időben jöttél be dolgozni?" "Kivetted a szabadságod?" "Betartottad a szabályokat?" "Kértél engedélyt?"

Harmadik: Mindenki arra vágyik, hogy a munkájának értelme legyen. Ha elvégezték, hadd lépjenek tovább szabadon. A karrier olyan, mint egy utazás. Senki nem akarja ugyanazt végezni hatvanéves korában is. Tehát az az elképzelés, hogy öncélúan megtartsuk a dolgozót, egyik félnek sem jó. Mi lenne, ha a cégeink inkább remek ugródeszkaként működnének? Mindenki, aki csak továbbáll, nemcsak a cég termékének viszi jó hírét, de a tulajdonosnak és a működésnek is. És mikor ilyen lelkesülten viszik a hírünket világszerte, az igen jót tesz vállalatainknak.

Negyedik: A cégben mindenkinek meg kell értenie az üzletet. Feltéve, hogy okos felnőtteknek tartjuk alkalmazottainkat, az a legfontosabb, hogy taníthatjuk őket, hogyan működik az üzletünk. Ha a gyorsan fejlődő cégekre nézek, a tényleg innovatív cégekre, melyek csodás dolgokat hoznak létre ügyesen és villámgyorsan, az ő titkuk az, hogy együttműködők. A legjobb, amit tehetünk, hogy folyamatosan tanítjuk egymást, mi fontos nekünk, mit mérünk, miről ismerhető fel, ami jó, így mindannyian ugyanazon cél elérésére törekedhetünk.

Ötödik: A cégben mindenkinek el kell fogadnia az igazságot. Vajon miért mondják sokan, hogy olyan nehéz visszajelzést adni? Mert nincs benne gyakorlatuk. Vegyük például az éves teljesítményértékelést. Van-e még valami, amit egész életünkben nagyon jól csinálunk, és egy évben csak egyszer tesszük meg? Mondom, mire jöttem rá. Az emberek bármit meghallgatnak, ha igaz. Gondoljuk hát újra a szót: "visszajelzés," és képzeljük el, hogy akkor mondjuk el a dolgozóknak a tiszta igazságot, hogy mit csinálnak jól, és mit csinálnak rosszul, amikor azt épp teszik. Például, ezt jól csináltad, azta! Pontosan erre gondoltam. Csak így tovább! És akkor újra ügyesek lesznek, még aznap, háromszor is.

Hatodik: Fontos, hogy a cég kövesse az értékrendjét. Nemrég előadást tartottam egy cég vezérigazgatójának. Gondjai voltak, mert a cége rugalmatlan lett, határidőcsúszások voltak, úgy érezte, minden hanyagul megy. Megfigyeltem, hogy ő maga sem érkezik soha időben a megbeszélt találkozókra. Soha. Aki a cégvezetés része, az úgy tudja igazán "fenntartani az értékrendet", ha ő maga is aszerint viselkedik. Mindenki csak olyanná válhat, amit lát maga körül. Azt mondjuk: "Igen, mi mind egyenlők vagyunk," és büszkén döngetjük a mellkasunkat, mert a vezető testületbe 30 százalékos arányban nőket is beválasztunk. De nem ez a 30 százalék jelenti az egyenlőséget.

Hetedik lecke: Minden start-up ötlet hülyeség. Sokat dolgozom start-up cégekkel, és sok barátom dolgozik nagyobb, szervezettebb vállalatoknál. Folyton köpködik azokat a cégeket, akikkel együtt dolgozom. "Micsoda hülye ötlet." Gondoljanak bele: Minden start-up ötlet hülyeség. Ha észszerűek lennének, valaki már megvalósította volna őket.

Nyolcadik: Minden cég lelkesen álljon készen a változásra. Figyeljenek a nosztalgia füstjére. Vegyék észre, amikor azt mondják: "Emlékszel, milyen volt régen?" Szeretném, ha szemléletet váltva ezt mondanák: "Gondolkozzunk azon, milyen lesz! Ha lenne egy álomcégem, besétálnék, és azt mondanám: "Minden más, már semmi sem a régi. Minden erőnkkel jobbra loholtunk, most pedig éles balkanyart veszünk." Erre mindenki felujjongna. Igencsak izgalmas a külvilág, és folyton változik. Minél izgatottabban fogadjuk a változásokat, annál több örömünk lesz benne.