Pamela Meyer
31,574,525 views • 18:50

Nos, nem akarok senkit megijeszteni ebben a teremben, de most vettem észre, hogy az aki az ön jobbján ül, hazudós. (Nevetés) Valamint a balján ülő személy is hazudós. Továbbá az a személy is, aki az ön helyén ül, hazudós. Mindannyian hazudunk. Amit ma fogok csinálni az az, hogy megmutatom, mit mondanak a kutatások arról, hogy miért vagyunk mind hazugok, hogyan fedezhetik fel a hazugságot, és miért érdemes megtenni az extra erőfeszítést és hazugságfigyelőből igazságkeresővé válni, és végül bizalmat építeni.

A bizalomról beszélve, amióta megírtam a "Liespotting" című könyvet, senki sem akar már személyesen találkozni velem, nem, nem. Azt mondják: "Rendben van, elküldjük e-mailben." (Nevetés) Még csak egy kávéra sem tudom meghívatni magam a Starbucksba. A férjem szerint: "Drágám, megtévesztés? Talán foglalkozhattál volna főzéssel! Például a francia konyhával!"

Szóval mielőtt elkezdem, amit csinálni fogok, tisztázom a célomat az önök számára, ami nem egy "Megvagy!" játék megtanítása. A hazugságfigyelők nem azok a szőrszálhasogató kölykök, azok a gyerekek a szoba végében, akik azt kiabálják: "Megvagy! Megvagy! A szemöldököd megrándult. Az orrlyukad kitágult. Én nézem a "Hazudj, ha tudsz!" sorozatot. Tudom, hogy hazudsz!" Nem, a hazugságfigyelők fegyverei tudományos ismeretek arról, hogyan vegyék észre a megtévesztést. Azért használják, hogy eljussanak az igazságig, és azt teszik, amit érett vezetők tesznek minden nap: nehéz beszélgetéseket folytatnak nehéz emberekkel, néha nagyon nehéz időkben. Ezen az úton úgy indulnak el, hogy elfogadnak egy alapvető tételt, amely tétel a következő: A hazugság együttműködésen alapuló cselekedet. Gondoljunk bele, egy hazugságnak nincs semmilyen hatása, pusztán megnyilvánulása által. A hatás akkor jön létre, amikor valaki vállalja, hogy elhiszi a hazugságot.

Tudom, úgy hangzik ez, mint egy szigorú szülő, de nézzék, ha valaha hazudtak önöknek, az azért volt, mert önök belementek abba, hogy hazudhassanak önöknek. Az egyes számú igazság a hazugságról: A hazugság együttműködésen alapuló cselekedet. Nos, nem minden hazugság káros. Néha önkéntes résztvevői vagyunk a félrevezetésnek, a társadalmi méltóság kedvéért, talán, hogy egy titkot megőrizzünk, aminek titokban kell maradnia. Azt mondjuk, "De szép dal!" "Drágám, nem nézel ki kövéren abban, nem." Vagy azt mondjuk, a digitális elit kedvence, "Tudja, csak most találtam meg azt az e-mailt a spam mappámban. Úgy sajnálom!"

De előfordul, hogy önkéntelen résztvevői vagyunk a csalásnak. És ez drámai következményekkel járhat számunkra. Tavaly 997 milliárd dollárra volt tehető a vállalati csalások értéke, egyedül az Egyesült Államokban. Ez hajszál híján egybillió dollár. Ez hét százaléka a bevételeknek. A megtévesztés milliárdokba kerülhet. Gondoljanak csak az Enronra, Madoffra, a jelzálogpiaci válságra. Vagy a kettős ügynökök és árulók esetében, mint Robert Hanssen vagy Aldrich Ames, a hazugságok elárulják hazánkat, veszélyeztetik biztonságunkat, aláássák a demokráciát, azok halálát okozhatják, akik védelmeznek minket.

A csalás valójában komoly dolog. Ez a szélhámos, Henry Oberlander, olyan hatékony szélhámos volt, hogy a brit hatóságok szerint felboríthatta volna az egész nyugati világ bankrendszerét. És nem fogják megtalálni a Google-ön; nem fogják megtalálni sehol. Egyszer meginterjúvolták, és a következőket mondta. Azt mondta: "Nézzék, egy szabályom van." És ez volt Henry szabálya: azt mondta, "Nézzék, mindenki hajlandó adni valamit. Készen állnak arra, hogy adjanak valamit cserébe azért, amire éheznek." És ez a dolog lényege. Ha nem akarják, hogy becsapják önöket, tudniuk kell, hogy mi az, amire éheznek? És igazán mindannyian utáljuk bevallani. Szeretnénk jobb férjek, jobb feleségek lenni, okosabbak, erősebbek, magasabbak, gazdagabbak...; a lista folytatódik. A hazugság egy kísérlet arra, hogy ezt a szakadékot áthidaljuk, hogy összekössük kívánságainkat és fantáziáinkat arról, hogy kik szeretnénk lenni, vagy mivé válni, azzal, amik igazán vagyunk. És hajlandóak vagyunk feltölteni azt a szakadékot életünkben hazugságokkal.

Egy tetszőleges napon, a tanulmányok szerint, önöknek valahol 10 és 200 közötti alkalommal hazudnak. Természetesen ezek nagy része jó szándékú füllentés. De egy másik tanulmány azt mutatta, hogy idegenek háromszor annyit hazudtak a találkozásuk első 10 percében. (Nevetés) Nos, amikor először halljuk ezeket adatokat, visszahőkölünk. Nem tudjuk elhinni, hogy ennyire elterjedt dolog hazudni. Alapvetően hazugságellenesek vagyunk. De ha megnézik közelebbről, a cselszövés egyre sűrűbb lesz. Többet hazudunk idegeneknek, mint a munkatársainknak. Az extrovertáltak többet hazudnak, mint az introvertáltak. A férfiak nyolcszor többet hazudnak magukról, mint másokról. A nők többet hazudnak mások védelme érdekében. Aki egy átlagos házaspár tagja, hazudni fog a házastársának minden 10 érintkezésből egyszer. Most azt gondolhatják, hogy ez rossz. Ha nem házasok, ez a szám lecsökken háromra.

A hazugság bonyolult. Átszövi mindennapi és üzleti életünket. Mélyen ambivalens kapcsolatban vagyunk az igazsággal. A szükségnek megfelelően szűrjük ki, néha nagyon jó okkal, máskor csak azért, mert nem értjük a hiányosságokat az életünkben. Ez a kettes számú igazság a hazugságról. A hazugság ellen vagyunk, de titokban támogatjuk oly módokon, amit társadalmunk büntetett évszázadok és évszázadok óta. Olyan régi ez, mint a légzés. Része a kultúránknak, része a történelmünknek. Gondoljanak Dantére, Shakespeare-re, a Bibliára, a News of the Worldre.

(Nevetés)

A hazugság evolúciós értékkel bír fajunk számára. A kutatók már régóta tudják, hogy minél intelligensebb egy faj, annál nagyobb az új agykérgük, annál valószínűbb, hogy megtévesztők. Talán emlékeznek Kokóra. Emlékszik még valaki Kokóra, a gorillára, akinek jelbeszédet tanítottak? Kokót megtanították jelbeszéddel kommunikálni. Itt van Koko a kiscicájával. Ez az ő aranyos, kis, bolyhos kiscicája. Koko egyszer azzal vádolta a kiscicáját, hogy kitépett egy mosdókagylót a falból. (Nevetés) Arra vagyunk tervezve, hogy falkavezérek legyünk. Ez már nagyon, nagyon korán elkezdődik. Mennyire korán? Nos, a babák sírást imitálnak, abbahagyják, megvárják ki jön, majd visszatérnek a síráshoz. Az egyévesek megtanulják a dolgok eltitkolását. (Nevetés) A kétévesek blöffölnek. Az ötévesek nyíltan hazudnak. A hízelgésen keresztül manipulálnak. A kilencévesek az elfedés mesterei. Mire főiskolára kerülnek, minden ötből egy érintkezésben hazudni fognak az édesanyjuknak. Mire belépünk a munka világába és családfenntartók leszünk, egy olyan világba lépünk, ami tele van kéretlen levelekkel, hamis digitális barátokkal, partizánmédiával, zseniális identitástolvajokkal, világszínvonalú piramisjátékosokkal, egy csalásjárvány — röviden, amit egy szerző úgy hív: a "poszt-igazmondó" társadalom. Ez már nagyon zavaros hosszú idő óta.

Mit tegyenek? Nos, vannak olyan lépések amelyeket megtéve átnavigálhatjuk magunkat a fertőn. Képzett hazugságfigyelők eljutnak az igazságig az esetek 90%-ában. Mi többiek, csak 54%-ban vagyunk pontosak. Miért olyan könnyű megtanulni? Vannak jól hazudók, és rosszul hazudók. Nincsenek igazi, született hazudók. Mindannyian ugyanazokat a hibákat követjük el. Mindannyian ugyanazokat a trükköket használjuk. Szóval amit csinálni fogok: megmutatok két megtévesztési mintázatot. Ezután ránézünk az árulkódó jelekre, és megnézzük, meg tudjuk-e találni őket magunktól. A beszéddel kezdjük.

(Videó) Bill Clinton: Azt akarom, hogy meghallgassanak. Még egyszer elmondom. Nem volt szexuális kapcsolatom azzal a nővel, Lewinsky kisasszonnyal. Soha nem mondtam senkinek, hogy hazudjon, egyetlen egyszer sem, soha. És ezek az állítások hamisak. És vissza kell mennem, hogy az amerikai nép számára dolgozzam. Köszönöm.

Pamela Meyer: Oké, melyek voltak az árulkodó jelek? Először is amit hallottunk, az úgy ismert [az angol nyelvtanban] mint a teljes alakos tagadás. Tanulmányok azt mutatják, hogy azok, akik túl elszántak a tagadásukban, inkább a formális nyelvet alkalmazzák, semmint az informálisat. Hallottunk távolságtartó nyelvhasználatot is: "azzal a nővel." Tudjuk, hogy akik hazudnak, öntudatlanul elhatárolják magukat az alanyuktól, a nyelvet eszközükként használva. Most, ha Bill Clinton azt mondta volna: "Nos, az igazat megvallva..." vagy Richard Nixon kedvence, "Teljes őszinteséggel szólva..." teljesen felfedte volna magát minden hazugságfigyelőnek, aki tudja, hogy a minősítő nyelv, ahogy hívják, az ilyen minősítő nyelv, további kétségbe vonja a kérdéses személyt. Most, ha megismételte volna a kérdést teljes egészében, vagy ha kiszínezte volna a történetét egy kicsit túl sok részlettel — és mindannyian nagyon örülünk neki, hogy nem tette meg — még inkább lejáratta volna magát. Freudnak igaza volt. Freud azt mondta, nézzék, ez sokkal többről szól, mint csak a beszéd: "Egyetlen halandó sem tud titkot tartani. Ha a szája néma, az ujjai fecsegnek." És mindannyian megtesszük, nem számít, ki mennyire erős. Mindannyian fecsegünk az ujjainkkal. Megmutatom Dominique Strauss-Kahnt Obamával, aki az ujjaival fecseg.

(Nevetés)

Nos, ez elvezet minket a következő mintánkhoz, ami a testbeszéd. Íme itt van, mit kell a testbeszéddel tenniük. Ténylegesen dobják ki a feltevéseiket az ablakon! Hagyják, hogy a tudomány megedzze a tudásukat egy kicsit. Mert úgy gondoljuk, a hazudók izegnek-mozognak egész idő alatt. Tudják mit? Arról ismerszenek meg, hogy megmerevedik a felső testük, amikor hazudnak. Úgy gondoljuk, akik hazudnak, nem néznek a szemünkbe. Tudják mit? Egy kicsit túl sokat is a szemünkbe néznek, csak hogy kompenzálják ezt a mítoszt. Úgy gondoljuk, a melegség és mosoly a becsületesség és őszinteség közvetítése. De egy képzett hazugságfigyelő már kilométerekről észrevesz egy hamis mosolyt. Mindannyian észreveszik itt a hamis mosolyt? Össze tudják húzni tudatosan az arcizmaikat. De az igazi mosoly a szemekben rejlik, a szarkalábakban. Ezeket nem lehet tudatosan összehúzni, különösen, ha túlzásba vitték a Botoxot. Ne vigyék túlzásba a Botoxot; senki sem fogja elhinni, hogy őszinték.

Most megnézzük az árulkodó jeleket. Meg tudják mondani, mi történik a beszélgetés alatt? Meg tudják találni az árulkodó jeleket az eltérésekről valakinek a szavai és cselekedetei között? Tudom, tényleg nyilvánvalónak tűnik, de amikor beszélgetnek valakivel, akiről azt gyanítják, megtévesztő, a hozzáállás messze a leginkább figyelmen kívül hagyott, de a legárulkodóbb.

A becsületes ember együttműködő lesz. Azt fogják mutatni, hogy az önök oldalán áll. Lelkesek lesznek. Hajlandóak és segítőkészek lesznek, hogy az igazságot kideríthessék. Hajlandóak lesznek ötletelni, gyanúsítottakat megnevezni, részleteket adni. Azt fogják mondani: "Hé, talán azok a fickók a bérszámfejtésről hamisították meg a csekkeket!" Dühösek lesznek, ha úgy érzik, tévesen vádolták meg őket, az egész meghallgatás során, nem csak időnként; dühösek lesznek az egész meghallgatás alatt. És ha megkérdeznek valakit, aki őszinte, hogy mi történjen azokkal, akik a csekkeket hamisították, egy becsületes ember sokkal valószínűbb, hogy szigorú büntetést fog ajánlani enyébb helyett.

Most tegyük fel, hogy pontosan ugyanazt a beszélgetést folytatják valakivel, aki megtévesztő. Ez a személy lehet, hogy visszahúzódik, lefelé néz, halkabban beszél, szünetet tart, csapong. Kérjenek meg egy csalót, hogy mondja el a történetét, túl sok részlettel fogják kiszínezni, mindenféle lényegtelen helyeken. Majd szigorú időrendi sorrendben fogják a történetüket előadni. És amit egy képzett kihallgató tesz, az, hogy jön és nagyon finom módon egy több órás folyamatban, megkéri azt a személyt, hogy mondja el a történetét visszafelé, és figyeli, ahogy fészkelődik, és jegyzi, mely kérdések produkálták a legtöbb árulkodó jelet. Miért teszik ezt? Nos, mindannyian ugyanezt csináljuk. Elpróbáljuk a szavainkat, de ritkán próbáljuk el a gesztusainkat. Azt mondjuk, "igen", közben rázzuk a fejünket, hogy "nem". Nagyon meggyőző történeteket adunk elő, kis vállrándításokkal. Szörnyű bűncselekményeket követünk el, és mosolygunk annak örömén, hogy megússzuk. Az a mosoly úgy ismert a szakmában mint a "rászedés öröme".

És majd látni fogjuk több videóban később, de amivel kezdünk, — azoknak, akik nem ismerik őt, ez John Edwards elnökjelölt, aki egy házasságon kívüli gyermekkel sokkolta Amerikát. Látni fogjuk őt beszélni egy apasági tesztről. Lássuk, észreveszik-e amikor "igent" mond, miközben a fejét rázva "nemet", és enyhén vállat von.

(Video) John Edwards: Szívesen részt veszek egyben. Tudom, hogy nem lehetséges, hogy ez a gyerek az enyém, az események időzítése miatt. Szóval tudom, hogy nem lehetséges. Boldogan csináltatok apasági tesztet, és szeretném látni, hogy megtörténik. Riporter: Gyorsan megcsinája? Van-e valaki — JE: Nos, én csak az egyik oldal vagyok. Én csak az egyik oldala vagyok a vizsgálatnak. De örülök, hogy részt vehetek egyben.

PM: Rendben, azokat a fejrázásokat sokkal könnyebb észrevenni, ha tudják, hogy keresni kell. Lesznek alkalmak, amikor valaki mutat egy kifejezést, hogy elfedjen egy másikat, ami valahogy átszivárog egy szempillantás alatt. Ismert, hogy a gyilkosok szomorúságot szivárogtatnak. Az új, közös vállalati partnerük lehet, hogy kezet ráz, ünnepel, elmegy önökkkel vacsorázni, majd harag szivárog át a kifejezésein. Nem fogunk mind arckifejezés-szakértővé válni egyik napról a másikra, de egyet meg tudok tanítani, ami nagyon veszélyes, és könnyen megtanulható. Ez a megvetés kifejezése. Nos, a harag esetén, két ember játszik egyenlő pályán. Ez még mindig egyfajta egészséges kapcsolat. De amikor a harag megvetésbe fordul, akkor kiestek a képből. Az erkölcsi fölényhez kapcsolódik. És ezért, nagyon, nagyon nehéz talpra állni belőle. Így néz ki. Jellegzetesen az ajak egyik sarka föl- és behúzva. Ez az egyetlen aszimmetrikus kifejezés. Ha a megvetés megjelenik, függetlenül attól, hogy megtévesztés követi-e — és az nem minden esetben követi — nézzenek a másik irányba, menjenek a másik irányba, vizsgálják felül az üzletet, mondják, hogy: "Nem, köszönöm. Nem megyek fel még egy búcsúitalra. Köszönöm."

A tudomány felszínre hozott sok-sok más jelet is. Tudjuk például, hogy a hazudók megváltoztatják pislogásaik arányát, a lábfejüket a kijárat felé irányítják. Akadályozó tárgyakat fognak maguk és a kihallgató személy közé tenni. Megváltoztatják a hangszínüket, gyakran sokkal alacsonyabbra. Nos, a helyzet a következő. Ezek a viselkedések csak viselkedések. Nem bizonyítják a hazugságot. Ezek apró jelek. Emberi lények vagyunk. Megtévesztő, csapkodó gesztusokat csinálunk mindenfelé egész nap. Nem jelentenek semmit magukban. De amikor csoportokban látják őket, az a jelzés. Nézzék, hallgassák, szondázzák, kérdezzenek néhány kemény kérdést, jöjjenek ki abból a "mi tudjuk" kényelmes módból, menjenek át kíváncsiság módba, tegyenek fel még kérdéseket, legyen egy kis méltóságuk, kezeljék a személyt, akivel éppen beszélnek, egyenrangúan. Ne próbáljanak olyanok lenni, mint az emberek a "Különleges ügyosztályban" és az egyéb műsorokban, akik beledöngölik az alanyaikat a földbe. Ne legyenek túl agresszívek, az nem működik.

Most már beszéltünk egy kicsit arról, hogyan kell beszélni valakivel, aki hazudik, és hogyan lehet észlelni a hazudozást. És ahogy ígértem, most megnézzük, hogy néz ki az igazság. De két videót mutatok, két anyát — az egyik hazudik, a másik igazat mond. Aki ezeket találta, az David Matsumoto kutató Kaliforniából. És azt hiszem, kiváló példái annak, hogyan néz ki az igazság.

Ez az anya, Diane Downs, közelről lelőtte a gyerekeit, a kórházba hajtott velük, miközben az autóban véreztek, majd azt állította, hogy egy kócos hajú idegen tette. És látni fogják, amikor nézik a videót, még csak eljátszani sem tudja az aggódó anyát. Amit vegyenek észre itt, az egy hihetetlen ellentmondás a szörnyű események, amiket elmesél, és a nagyon-nagyon hideg viselkedése között. És ha jól megnézik, a rászedés örömét látják az egész videó alatt.

(Video) Diane Downs: Éjszaka, amikor becsukom a szemem, látom, ahogy Christie kinyújtja értem a kezét, amíg vezetek, és a vér csak ömlött ki a száján. És ez — talán majd elhalványul az idővel — de én nem hiszem. Ez zavar engem a legjobban.

PM: Most mutatok egy videót egy ténylegesen gyászoló anyáról, Erin Runnionról, aki szembeszáll lánya gyilkosával és kínzójával a bíróság előtt. Itt nem fognak hamis érzelmeket látni, csak a hiteles kifejezését egy anya szenvedésének.

(Video) Erin Runnion: Ezt a nyilatkozatot a harmadik évfordulóján írtam annak az éjszakának, amikor elvitte a gyermekem, fájdalmat okozott neki, összetörte, megrémítette, amíg a szíve megállt. És ő harcolt, és tudom, hogy ő küzdött magával. De tudom, hogy magára nézett azokkal a csodálatos barna szemekkel, és maga még mindig meg akarta ölni. És én nem értem, és soha nem is fogom.

PM: Rendben, nem lehet kételkedni az érzelmek valódiságában.

Nos, a technológia akörül, hogy az igazság hogyan néz ki, fejlődik, a tudományos része. Tudjuk például, hogy speciális szemmozgásfigyelőnk és infravörös agyi képalkotónk van, MRI-nk, ami képes dekódolni a jeleket, amiket a testünk küld ki, amikor próbálunk megtéveszteni. És ezek a technológiák úgy lesznek majd eladva mindnyájunknak, mint csodaszerek a megtévesztés ellen, és hihetetlenül hasznosak lesznek egy napon. De addig is meg kell kérdeznünk magunktól: Kit szeretnének az oldalukon egy megbeszélésen? Olyan embert, aki képzett abban, hogy felfedje az igazságot, vagy egy olyat, aki egy 200 kilós elektroenkefalogramot vonszol be az ajtón?

A hazuságfigyelők az emberi eszközökre támaszkodnak. Tudják, amit valaki egyszer mondott: "A karakter az, aki a sötétben vagy." És ami érdekes, hogy ma már oly kevés sötétség van. Világunk meg van világítva a nap 24 órájában. Átlátszó a blogokkal és a közösségi hálózatokkal egy teljesen új generáció zsongását közvetítve, akik azt választották, hogy a nyilvánosság előtt éljék az életüket. Ez egy sokkal zajosabb világ. Tehát az egyik kihívás az, hogy emlékezzünk, a túlzott megosztás az nem az őszinteség. Mániás tweetelésünk és SMS küldésünk elfedhetik előlünk azt a tényt, hogy az emberi tisztesség finomságai — a karakter tisztessége — az ami számít, hogy mindig az fog számítani. Tehát ebben a zajosabb világban, talán van értelme számunkra, hogy egy kicsit konkrétabbak legyünk az erkölcsi kódexünkről.

Ha kombináljuk a tudományt a megtévesztés felismeréséhez a figyelés és hallgatás művészetével, akkor kivonjuk magunkat a hazugságban való együttműködésből. Elindulnak azon az úton, amely csak egy picit konkrétabb, mert jelzik mindenkinek körülöttük, azt mondják: "Hé, az én világom, a mi világunk, becsületes lesz. Az én világom olyan lesz, ahol az igazság megerősödik, és a hazugságot felismerik és perifériára szorul." És amikor ezt teszik, a föld körülöttük egy kicsit megmoccan.

És ez az igazság. Köszönöm.

(Taps)