Tegyük fel, hogy két amerikai barát utazik együtt Olaszországban. Elmennek megnézni Michelangelo "Dávidját", és amikor végre szemtől szemben állnak a szoborral, mindkettőjük lába földbe gyökerezik. Az egyiket — nevezzük Ádámnak — megigézi a tökéletes emberi test szépsége. A másikat — nevezzük Billnek — megdermeszti a zavar, hogy azt a dolgot kell bámulnia ott középen. A következő a kérdésem: melyikük szavazott vajon George Bushra, és melyikük Al Gore-ra?

Nem kell senkinek jelentkeznie, mert ugyanazok a politikai sztereotípiáink. Mind tudjuk, hogy Bill volt az. És ebben az esetben a sztereotípia megegyezik a valósággal. Tény, hogy sokkal inkább jellemző a liberálisokra, mint a konzervatívokra egy fő jellemvonás, az élményekre való nyitottság. Azok, akik jellemzően nyitottak az élményekre szomjúzzák az újdonságot, a változatosságot, az új ötleteket, az utazást. Akikre ez kevésbé jellemző, szeretik azt, ami megszokott, biztonságos és megbízható.

Ha tudsz erről a jellemvonásról az emberi viselkedés sok furcsaságát megértheted. Megértheted, hogy miért különböznek annyira a művészek a könyvelőktől. Ki tudod következtetni, hogy milyen könyveket olvasnak, milyen helyekre szeretnek utazni és milyen ételeket szeretnek enni. Ha egyszer megértetted ezt a jellemvonást, meg tudod érteni hogy miért eszik bárki is a McDonaldsban, de senki azok közül, akit ismersz. (nevetés) Ez a jellemvonás a politikáról is sokat elárul. A jellemvonás legfőbb kutatója, Robert McCrea szerint „A nyitott egyének vonzódnak a liberális, progresszív, baloldali nézetekhez” — szeretik a nyitott és változó társadalmat — „míg a zárkózott egyének előnyben részesítik a konzervatív, hagyományos, jobboldali nézeteket.”

Ez a jellemvonás sokat elárul arról is, hogy az emberek milyen csoportokhoz csatlakoznak. Itt van egy csoport leírása, amit az interneten találtam. Milyen emberek csatlakoznak egy globális közösséghez, ami minden szakterület és kultúra képviselőit üdvözli, akik a világ alaposabb ismeretét kutatják és akik ezt a tudást egy szebb közös jövő szolgálatába remélik állitani? Valami TED nevű pasastól. (nevetés) Lássuk, ha a nyitottság előrevetíti, hogy ki lesz liberális, és a nyitottság előrevetíti, hogy ki lesz TED résztvevő, akkor feltételezthetjük-e, hogy a legtöbb TED résztvevő liberális? Derítsük ki. Azt fogom kérni, hogy emelje fel a kezét aki liberális vagy a középtől balra helyezkedik el — társadalmi kérdésekről beszélünk, elsősorban — vagy konzervatív, és adok egy harmadik lehetőséget, mert tudom, hogy van néhány libertariánus a közönség soraiban. Szóval, emelje fel a kezét most — lent a közvetítő szobákban is, hadd lássa mindenki, ki van itt. Emelje fel a kezét aki liberálisnak vagy a középtől balra helyezkedőnek tartja magát. Magasra a kezeket! Rendben. Kérem emelje fel a kezét aki libertariánusnak vallja magát. OK, kb. — két tucat. Emelje fel a kezét, aki a középtől jobbra helyezkedőnek vagy konzervatívnak tartja magát. Egy, kettő, három, négy, öt — mondjuk kb. nyolc vagy tíz.

OK. Ez egy kis gond. Mert ha az a célunk, hogy megértsük a világot, hogy a világ mélyebb megértését keressük, akkor az általános morális diverzitás hiánya itt ezt meg fogja nehezíteni. Mert amikor mindneki ugyanazokat az értékeket, ugyanazokat az erkölcsöket osztja, akkor egy csapatot alkotnak és ha egyszer belekezdtünk a csapatpszichológiába, az véget vet a nyitott gondolkodásnak. Amikor a liberális csapat veszít, ahogy 2004-ben, és ahogy majdnem 2000-ben, megvigasztaljuk magunkat. (nevetés) Próbáljuk megmagyarázni, hogy miért szavazott Amerika fele a másik csapatra. Azt gondoljuk, elvakította őket a vallás vagy egyszerűen a hülyeség. (nevetés) (taps) Ha azt hiszed, hogy Amerika fele azért szavazott a Republikánusokra mert ilyen módon elvakultak, akkor azt üzenem neked, hogy egy morális mátrix rabja vagy, egy különleges morális mátrixé. És mátrix alatt szó szerint a mátrixot értem, mint a „Mátrix” c. filmben.

De ma azért vagyok itt, hogy adjak egy választási lehetőséget. Választhatod a kék kapszulát és megmaradhatsz a tévhiteid kényelmében, vagy választhatod a piros kapszulát, tanulhatsz egy kis morális pszichológiát és kiléphetsz az morális mátrixból. Nos, mivel tudom – (taps) Rendben, azt hiszem ez megválaszolta a kérdést. Azt akartam kérdezni, melyiket választanátok, de szükségtelen. Mind nagyon nyitottak vagytok, és különben is, egész finomnak tűnik, és mind ínyencek vagytok. Akkor vegyük be a piros kapszulát! Tanuljunk egy kis morális pszichológiát, és lássuk, mire jutunk!

Kezdjük az elején. Mi az erkölcs és honnan származik? A legrosszabb ötlet a pszichológiában hogy az agy születéskor egy üres tábla. A fejlődési pszichológia kimutatta, hogy a gyerekek már születésükkor rengeteget tudnak a fizikia és szociális világokról, és arra vannak programozva, hogy bizonyos dolgokat nagyon könnyen másokat nagyon nehezen tudjanak megtanulni. A legjobb meghatározás, amit a veleszületettségről láttam — ez nagyon sok mindent tisztáz számomra — Gary Marcus agykutatótól származik. Azt mondja „Az agy kezdeti elrendezése nem függ túlnyomóan a tapasztalatoktól. A természet ad egy első vázlatot, amit a tapasztalás később finomít. A beépített nem azt jelenti, hogy merev, azt jelenti, hogy a tapasztalat előtt rendszerezett.” OK, szóval mi áll a morális elme első vázlatán? Hogy kiderítsük, a kollégám Craig Joseph és én kiolvastuk az irodalmat az antropológiáról, az kultúrális morális variációról és az evolúcíós pszichológiáról, egyezéseket keresve. Miről beszélnek az emberek szaktárgyakon átívelően, mi az amit megtalálunk kultúrákon, sőt, fajokon átívelően? Találtunk öt – a legjobb öt egyezést, amiket mi az erkölcs öt pillérének nevezünk.

Az első a bántalom-törődés. Mind emlősök vagyunk, rengeteg idegi és hormonális programozással, ami arra késztet, hogy kötődjünk másokhoz, törődjünk másokkal, együttérezzünk másokkal, főleg a gyengékkel és sebezhetőekkel. Ezért nagyon erős érzéseink vannak azok iránt, akik másokat bántalmaznak. Ez az erkölcsi pillér az alapja a morális kijelentések kb. 70%á-nak, amit itt a TED-en hallottam.

A második pillér a igazságosság-kölcsönösség. A bizonyíték kétértelmű, hogy vajon a kölcsönösség megtalálható-e más állatoknál, de a bizonyíték emberek esetében nem is lehetne egyértelműbb. Ennek a Norman Rockwell festménynek a címe „Az arany szabály”, és erről természetesen hallottunk Karen Armstrongtól, mint megannyi vallás alapjáról. A második pillér alátámasztja a morális kijelentések másik 30%-át itt a TED-en.

A harmadik pillér a csoporton belüli lojalitás. Az állatvilágban is találunk csoportokat – kooperatív csoportokat— de ezek a csoportok vagy nagyon kicsik vagy kizárólag testvérekből állnak. Egyedül az emberek között találunk nagyon nagy csoportokat amik képesek együttműködni, csoportokat alkotni — de ebben az esetben azért, hogy más csoportok ellen harcoljanak. Ez valószínűleg a hosszú törzsi életformánkból fakad, a törzsi pszichológiából. Ez a törzsi pszichológia annyira élvezetes, hogy amikor egyébként nincsenek törzseink, akkor is kialakítjuk őket, mert mókás. (nevetés) A sport az a háborúnak, ami a pornográfia a szexnek. Így ki tudjuk élni néhány ősi, ősi ösztönünket.

A negyedik pillér a tekintély-tisztelet. Itt egy alázatos gesztus látható két nagyon küzeli rokonságban álló faj tagjától — de a tekintély az embereknél kevésbé szoros kapcsolatban áll az erővel és brutalitással, mint más főemlősöknél. Inkább az önkéntes tiszteletadáson alapul, időnként akár a még a szereteten is.

Az ötödik pillér a tisztaság-szentség. Ennek a festménynek a címe a „A szüzesség allegóriája”, a tisztaság azonban nem csak a női szexualitás elnyomásáról szól. Akármilyen ideológiára igaz, akármilyen gondolatra ami azt állítja, erényességet érhetsz el azáltal, hogy felügyeled, mit teszel a testeddel, hogy felügyeled, hogy mit teszel a testedbe. És míg a politikai jobboldal inkább a szexből csinál erkölcsi kérdést, a politikai baloldal nagyjából ugyanezt teszi az étellel. Az étel kezd igazán erkölcsi kérdéssé válni manapság, és ennek nagy része a tisztaságról szól, arról, hogy mit vagyunk hajlandóak megérinteni vagy elfogyasztani.

Azt hiszem, ez az öt legjobb jelölt arra, hogy mi van a morális elménk első vázlatára írva. Azt hiszem, ezzel születünk, legalábbis a készséggel, hogy mindezeket megtanuljuk. De ahogy a fiam Max felnő egy liberális egyetemi városban, hogyan fog ez az első vázlat megváltozni? És hogyan lesz más, mint azé a gyereké, aki innen 60 mérfölddel délre született, Lynchburg, Virginia-ban? Hogy elképzeljük a kultúrális variációt, vegyünk egy másik metafórát. Ha tényleg öt rendszer működik az agyban – öt intuitív és érzelmi forrás — akkor elképzelhetjük a morális elmét úgy, mint egy hangszínszabályozót öt csatornával, ahol mindegyik csatorna másik állásra állítható. A kollégáim, Brian Nosek, Jesse Graham és én összeállítottunk egy internetes kérdőívet ami elérhető a www.YourMorals.org címen. Eddig 30.000 ember töltötte ki a kérdőívet és ti is megtehetitek. Íme az eredmények. Ez itt kb. 23.000 amerikai állampolgár eredménye. A bal oldalon ábrázoltam a liberálisok pontszámait, a jobb oldalon a konzervatívokéit, középen a mérsékeltekéit. A kék vonal mutatja az emberek válaszait az összes bántalom kérdés átlagában.

Amint látjuk, az embereket érdekli a bántalom és törődés. Az ilyen típusú kijelentések általánosan magas pontszámot kapnak, de azt is látjuk, hogy a liberálisokat kicsit jobban érdekli, mint a konzervatívokat, a vonal lefelé ível. Ugyanez a helyzet a igazságossággal. De nézzük a másik három vonalat, a liberálisok pontszámai nagyon alacsonyak. A liberálisok alapvetően azt mondják „Nem, ez nem erkölcsi érték. Csoporton belüli tekintély, tisztaság — ennek semmi köze az erkölcsiséghez. Ezt elutasítom.” De ahogy az emberek egyre konzervatívabbak, az értékek növekednek. Azt mondhatjuk, hogy a liberálisok erkölcsi rendje két-csatornás vagy két-pillérű. A konzervatívok erkölcsi rendje inkább öt-pillérű vagy öt-csatornás.

Ugyanezt látjuk bármelyik országot is nézzük. Itt van 1100 kanadai eredménye. Gyorsan átlapozok néhány másik dián. Egyesült Királyság, Ausztrália, Új Zéland, Nyugat-Európa, Kelet-Európa, Latin-Amerika, a Közel-Kelet, Kelet-Ázsia és Dél-Ázsia. Figyeljük meg azt is, hogy a grafikonok mindegyikén meredekebb a vonal a közösség, tekintély és tisztaság kérdésekben. Ami azt mutatja, hogy az országok semelyikében sem a bántalom és az igazságosság körül forog a vita. Mindenki – persze vitatkozunk azon, hogy mi az igazságos – de mindenki egyetért abban, hogy a bántalom és az igazságosság fontos. A kultúrák közötti morális viták kifejezetten a közösség, tekintély és tisztaság körül forognak.

Ez a hatás annyira erőteljes, hogy mindig megtaláljuk, akárhogy tesszük fel a kérdést. Egy felmérésben nem rég arra kértük az embereket, képzeljék el, hogy egy kutyát készülnek venni. Amikor kiválasztottál egy fajtát, új információkat kaptál arról a fajtáról. Tegyük fel, hogy megtudod, ez a fajta független és barátként és egyenrangúként viszonyul a gazdájához. Ha liberális vagy, azt mondod „Hű, ez remek!” mert a liberálisok szeretik azt mondani „Hozd vissza, légyszi!” (nevetés) De ha konzervatív vagy, ez nem annyira vonzó. Ha konzervatív vagy, és megtudod, hogy egy kutya végtelenül hűséges az otthonához, a családjához és nem barátkozik könnyen idegenekkel, a konzervatívok számára — a hűség jó — egy kutya legyen hűséges. De egy liberálisnak ez úgy hangzik, mintha ez a kutya a Republikánus elnökjelöltségért indulna. (nevetés)

Szóval azt mondod, rendben, léteznek ezek a különbségek a liberálisok és konzervatívok között, de mi teszi ezt a három pillért morálissá? Ezek nem csupán az idegengyűlölet, a tekintélyelvűség és a puritanizmus alapkövei? Mitől morálisak? Hieronymus Bosch lenyűgöző triptichonja, „A gyönyörök kertje”, szerintem magában hordozza a választ. Az első táblán a teremtés pillanatát látjuk. Minden rendezett, minden gyönyörű, minden ember és állat teszi a saját dolgát, a maga helyén. De aztán, ahogy az lenni szokott, a dolgok megváltoznak. Minden ember azt csinál amit csak akar minden másik ember és állat összes testnyílásával. Néhányan talán felismerik ezt, mint a 60-as éveket. (nevetés) De a 60-as évek elkerülhetetlenül a 70-es évekké válnak, ahol a testnyílások vágásai kicsit jobban fájnak. Természtesen Bosch ezt a pokolnak nevezte.

Ez a triptichon, ez a három tábla ábrázolja az időtlen igazságot, miszerint a rend általában lehanyatlik. A szociális entrópia tétele. De mielőtt azt gondolnád, hogy ez csak a keresztény képzelet része, amiben a keresztényeknek valami bizarr problémája van a gyönyörrel, itt van ugyanez a történet, ugyanez a folyamat elmesélve egy a Nature által pár évvel ezelőtt publikált cikkben, amiben Ernst Fehr és Simon Gachter egy közösségi dilemmát játszattak emberekkel. A játékban az emberek pénzt kapnak, ezután a játék minden fordulójában betehetnek pénzt a közös edénybe, a kísérlet végzője megduplázza, ami a közösben van, aztán szétosztják az egészet a játékosok között. Ez egy nagyon jó analógia mindenféle környezetvédelmi kérdésre, ahol arra kérjük az embereket, hogy áldozatokat hozzanak és ők maguk nem igazán profitálnak a saját áldozatukból. De azt akarod, hogy mindenki más hozzon áldozatot, miközben mindenkit kísért a potyázás. És az történik, hogy először mindenki többé kevésbé együttműködik — mindenki névtelenül játszik — az első körben az emberek kb. a felét adják annak, amit tudnak. De hamar rájönnek, hogy „Tudod mit? Mások nem tesznek ennyit. Én nem akarok balek lenni. Nem fogok együttműködni.” És az együttműködés hamar lehanyatlik az egészen jóról a majdnem nullára.

De aztán — és ez benne a csavar — Fehr és Gachter a hetedik körben azt mondták, „Tudjátok mit? Új szabály. Ha be akarod fizetni a pénzed egy részét arra, hogy megbüntessük azokat, akik nem fizetnek be, megteheted.” És amint az emberek hallanak a büntetésről, felszökik az együttműködési kedv. Felszökik, és folyamatosan emelkedik. Számos kutatás tanúsítja, hogy ez tényleg segít kooperatív problémák megoldásában. Nem elég az emberek jóindulatára apellálni, sokat segít, ha van valamilyen büntetés. Még akkor is, ha ez csak szégyen vagy zavar vagy pletyka, Kell valamilyen büntetés, hogy rábírjuk az embereket, nagy létszámban, az együttműködésre. Néhány újabb keletű tanulmány még azt is felveti, hogy a vallás — Isten felébresztése, az emberek eszébe juttatni Istent — gyakran, bizonyos helyzetekben, együttműködőbb, társadalom-barát viselkedéshez vezet.

Van aki úgy gondolja, hogy a vallás egy alkalmazkodási eszköz, ami a kultúrális és biológiai evolúcón során alakult ki, hogy összefogásra késztessen egy csoportot, részben a csoporton belüli bizalom céljából, és hogy ezután hatékonyabbak legyenek a más csoportokkal való versengésben. Szerintem ez valószínűleg igaz, bár ez egy ellentmondásos kérdés. De engem különösen érdekel a vallás, a vallás eredete, hogy mit tesz velünk és hogy mit tesz értünk. Mert szerintem a világ legnagyobb csodája nem a Grand Canyon. A Grand Canyon nagyon egyszerű. Csak egy rakás szikla, utána egy csomó víz és szél, rengeteg idő és kész a Grand Canyon. Nem annyira bonyolult. Ami igazán bonyolult az az, hogy voltak emberek, akik olyan helyeken éltek, mint a Grand Canyon, egymással kooperálva, vagy mint az afrikai szavannák, mint Alaszka fagyos partjai, és aztán néhány falu ezek közül Babylon, Róma és Tenochtitlan hatalmas városává fejlődött. Hogy történt mindez? Ez egy abszolút csoda, amit sokkal nehezebb megmagyarázni, mint a Grand Canyont.

A válasz szerintem abban rejlik, hogy minden rendelkezésükre álló eszközt felhasználtak. A morális pszichológiánk egészét igénybe vette, hogy létrehozzuk ezeket a kooperatív csoportokat. Igen, kell, hogy törődj a bántalmazással, szükség van az igazságosság pszichológiájára. De sokkal könnyebb irányítani egy csoportot, ha vannak al-csoportok, és ha ezeknek az al-csoportoknak van valamilyen belső szerkezete, és ha van egy ideológia, arra inti az embereket, hogy fojtsák el a nemiségüket magasabb, nemesebb célok érdekében. És most értünk el a liberálisok és konzervatívok közötti ellentét lényegéhez. Mert a liberálisok ezekből három értéket elutasítanak. Azt mondják „Ünnepeljük a különbözőséget, ne az egy csoporthoz tartozást!” Azt mondják „Kérdőjelezzük meg a tekintélyt!” És azt mondják „El a törvényeiddel a testemtől!”

A liberálisok indíttatásai nagyon nemesek. A hagyományos tekintély, a hagyományos erkölcs elnyomó és korlátozó tud lenni a ranglétra alján lévők, a nők, a különcök számára. Tehát a liberálisok a gyengék és elnyomottak nevében szólnak. Változást és igazságot akarnak, akár a káosz kockázatára. A srác polójára az van írva, „Hagyd a nyavajgást, kezdj forradalmat!” Ha erősen nyitott vagy az élményekre, a forradalom jól dolog, változást, izgalmat jelent. A konzervatívok viszont az intézményekért és hagyományokért állnak ki. Rendet akarnak, akár a ranglétra alján lévők kárára is. A nagyszerű konzervatív betekintés az, hogy a rendet nagyon nehéz elérni. Nagyon értékes, és nagyon könnyű elveszteni. Edmund Burke szavaival „Az emberek korlátozásait, akárcsak a szabadságjogaikat, a jogaik közt kell számontartani.” Mindez a francia forradalom után. Ha az ember egyszer belátja ezt, — hogy mind a liberálisoknak, mind a konzervatívoknak van mit hozzátenniük, hogy egyensúlyt alkotnak a változás és a stabilitás között — akkor szerintem megnyílik az út, hogy kilépjünk a morális mátrixból.

Ez egy nagyszerű bepillantás, amit minden ázsiai vallás elért. Gondolj a Yin és Yangre! Yin és Yang nem ellenségek. Yin és Yang nem gyűlölik egymást. Yin és Yang mindketten szükségesek, mint a nappal és az éjszaka, a világ működéséhez. Ugyanez megtalálható a Hinduizmusban is. A Hinduizmusban nagyon sok a magasrangú istenség. Ezek közül kettő Visnu, a fenntartó és Siva, a pusztító. Ez a kép mindkét istent ugyanabban a testben ábrázolja. Visnu jelei láthatók a baloldalon, tehát gondolhatunk Visnura úgy, mint a konzervatív istenre. A jobb oldalon Siva jelei vannak, Siva a liberális isten – és ketten együtt dolgoznak. Ugyanezt találjuk a Buddhizmusban. Azt hiszem, ez a két versszak tartalmazza a legmélyebb bepillantást, ami a morális pszichológiában elérhető. A Zen mester Seng-ts’an szerint: „Ha tisztán akarod látni az igazságot, ne harcolj soha valamiért vagy valami ellen, a valamiért és valami ellen közötti küzdelem az agy legkárosabb betegsége." Sajnos ez egy olyan betegség, amiben a világ sok vezetője szenved. De mielőtt felsőbbrendűnek éreznéd magad George Bushhoz képest, mielőtt elvetnéd az első követ, kérdezd meg magad: te elfogadod ezt? Elfogadod, hogy kilépj a jó és a rossz közötti harcból? Tudsz semmi mellett vagy semmi ellen lenni?

Akkor mi a lényeg? Mit tudsz tenni? Ha vesszük a legmélyebb betekintéseket amit az ázsiai filozófiák és vallások nyújtanak, és kombináljuk a legújabb morális pszichológiai kutatásokkal azt hiszem erre a végkövetkeztetésre jutunk: Az igazságos elménket arra alakította ki az evolúció, hogy csoportokat alkossunk, hogy elválasszon más csoportoktól és hogy elvakítson az igazságra. Mit tudsz tenni? Azt mondom-e, hogy ne törekedj? Azt állítom-e, hogy fogadd el Seng-ts’ant és ne küzdj semmiért vagy semmi ellen? Egyáltalán nem. Nem ezt állítom. Ez itt olyan emberek csodálatos csoportja akik olyan sokat tesznek, a tehetségük, zsenialitásuk, energiájuk, pénzük olyan nagy részét fektetik abba, hogy jobbá tegyék a világot, hogy küzdjenek — küzdjenek az igazságtalanságok ellen és megoldásokat találjanak.

De ahogy azt hallottuk Samantha Power Sergio Viera de Mello-ról szóló történetéből, nem ronthatunk csak úgy be mondván, hogy „Te tévedsz és nekem van igazam.” Mert, amint hallottuk, mindenki úgy hiszi, hogy neki van igaza. Nagyon sok problémánk azt kívánja, hogy megváltoztassunk másokat. És ha meg akarunk változtatni másokat, jobb először megértenünk, hogy mi kik vagyunk — megértenünk a morális pszichológiánkat, megértenünk, hogy mind azt hisszük, nekünk van igazunk— és aztán kilépjünk — még ha csak egy perce is, lépjünk ki — és gondoljunk Seng-ts’anra. Lépj ki a morális mátrixból, próbáld meg úgy látni, mint egy folyamatos harcot, amiben mindenki azt hiszi, hogy neki van igaza, és mindnekinek vannak valamilyen okai — ha nem is értesz velük egyet — mindenkinek megvannak az okai arra, amit tesz. Lépj ki! És ha megteszed, ez a legfontosabb lépés az erkölcsi alázat neveléséhez, hogy megszabadulj az önelégültségtől, ami a természetes emberi állapot. Gondolj a dalai lámára! Gondolj a dalai láma hihetetlen erkölcsi tekintélyére — és mindez az erkölcsi alázatából fakad.

Az hiszem a lényeg — az előadásom lényege és a lényeg – a TED lényege az, hogy ez olyan emberek csoportja, akik szenvedélyesen kutatják a világ megváltoztatását. Az itt lévő emberek szenvedélyesen kutatják a világ jobbá tételét. Ugyanakkor szenvedélyesen ragaszkodnak az igazsághoz. És azt hiszem a megoldás az, hogy ezt az igazsághoz való szenvedélyes elkötelezettséget próbáljuk egy jobb közös jövő szolgálatába állítani. Köszönöm. (taps)