Emilie Wapnick
6,298,929 views • 12:26

Emeld fel a kezedet, ha kérdezték már tőled valaha "Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?"

Ha tippelned kellene, vajon hány éves voltál, mikor először tették fel neked ezt a kérdést? Elég, ha felmutatod az ujjaidat. Három. Öt. Három. Öt. Öt. Oké. Most pedig, emeld fel a kezedet, ha a "Mi akarsz lenni ha nagy leszel?" kérdés bármikor aggodalommal töltött el.

(Nevetés)

Bármilyen aggodalommal.

Én olyan ember vagyok, aki sosem tudott válaszolni a "Mi leszel ha nagy leszel?" kérdésre.

A probléma sosem az volt, hogy nem érdekelt semmi. hanem, hogy túl sok minden érdekelt. Középiskolában az angol, a matek, a művészetek, az informatika... és egy Frustrated Telephone Operator nevű punk bandában gitároztam. Talán hallottál is rólunk.

(Nevetés)

Ez így folytatódott középiskola után is, és egy ponton észrevettem ezt a mintát magamban amikor elkezd érdekelni egy terület és teljesen belemerülök, semmi mással nem foglalkozok és egész jó leszek benne, akármi is legyen az, aztán elérek egy pontot, amikor elkezd untatni. És általában megpróbálom csak azért is folytatni, mert már beleöltem annyi időt, energiát és néha pénzt is ebbe a területbe. De előbb utóbb ez az unalomérzet, ez az "igen, már megy ez nekem, nem jelent kihívást" érzés túl sok lesz nekem. Ezért el kell engednem.

De ekkor elkezd érdekelni valami más, valami teljesen hozzá nem kapcsolódó, és akkor belemerülök abba, minden időt és energiát ráfordítok és úgy érzem "Igen! Végre megtaláltam!" és aztán elérem azt a pontot megint, amikor elkezd untatni... És legvégül, elengedem. De ekkor felfedezek valami új és teljesen más dolgot, ezért belemerülök abba.

Ez a minta borzasztó sok szorongást okozott nekem, két okból is. Az első, hogy gőzöm sem volt, hogyan fogok ezek közül bármelyikből karriert csinálni. Azt gondoltam, előbb-utóbb muszáj lesz választanom egyet, félredobni a többi szenvedélyemet, és megbékélni vele, hogy unatkozom. A másik ok, amiért szorongással töltött el egy kicsit személyesebb. Attól féltem, hogy ez nem normális dolog, és valami nincs rendben velem, hogy képtelen vagyok bárminél megragadni. Aggódtam, hogy az elkötelezettségtől félek vagy hogy szétszórt vagyok, esetleg szabotálom magamat félve a saját sikereimtől.

Ha ismerős számodra a történetem, és ezek az érzések, szeretnék feltenni neked egy kérdést amit magamnak is fel kellett volna tennem akkor. Kérdezd meg magad, hol tanultad meg összekapcsolni a rosszat és abnormálisat a több dolog művelésével. Megmondom neked, hol tanultad: a kultúránkból.

Amikor először kérdezték tőled, "Mi leszel, ha nagy leszel?" körülbelül öt éves voltál. És hát igazából, senkit nem érdekel, mit válaszolsz rá ennyi idősen.

(Nevetés)

Ártalmatlan kérdésnek számít, amit a cuki válaszokért tesznek fel a gyerekeknek mint "Űrhajós akarok lenni." vagy "Balerina akarok lenni." esetleg "Kalóz akarok lenni." Halloween kosztüm helye.

(Nevetés)

De ezt a kérdést felteszik nekünk újra és újra, ahogy növünk fel, változatos formákban — például a középiskolásokat megkérdezik, milyen szakra akarnak tovább menni egyetemre. És aztán egy ponton, a "Mi akarsz lenni ha nagy leszel?" egyszer csak egy aranyos gyakorlat helyett, ami volt azzá válik, ami nem hagy aludni esténként. Miért?

Amíg ez a kérdés arra inspirálja a gyerekeket, mik legyenek majd nem inspirál arra, hogy megálmodják mennyi mindenné válhatnának. Valójában pont az ellentettjét teszi, hiszen ha valaki megkérdezi, mi akarsz lenni nem válaszolhatsz 20 különböző dologgal, mert a jó szándékú felnőttek majd kuncogva válaszolnak: "Ó, milyen édes, de nem lehetsz egyszerre hegedű készítő és pszichológus. Választanod kell."

Ő itt Dr. Bob Childs —

(Nevetés)

hangszerkészítő és pszichoterapeuta. És ez itt Amy Ng, magazin szerkesztő, illusztrátor, vállalkozó, tanár és kreatív rendező. De a legtöbb gyerek nem hall ilyen emberekről. Csak azt hallják, hogy választaniuk kell majd. De ez több annál. A szűkre fókuszált élet elképzelése túl van idealizálva a kultúránkban. A végzet gondolata, avagy az igazi hivatás, ami elhiteti, hogy van mindenkinek egy kiemelt dolga, amit meg kell tennie az élete leforgása alatt, és ki kell találnunk, mi az az egy dolog és neki kell szentelnünk az életünket.

De mi van akkor, ha valaki egyszerűen nem így működik? Mi van akkor, ha egy csomó különböző téma érdekel és több különféle dolgot akarsz csinálni? Hát, nincs hely egy ilyen ember számára ebben a keretrendszerben. Ezért talán egyedül érezheted magad. Úgy érzed, nincs semmilyen célod. És talán úgy érzed, valamiért nem jól működsz. Semmi baj nincs veled. Te egyszerűen multipotenciális vagy.

(Nevetés)

(Taps)

A multipotenciális olyan valaki, akinek több érdeklődése és kreatív törekvése van. Egy nyelvtörő kimondani. Talán segít, ha három részre bontod: multi-potenciál-is. De használhatsz más kifejezéseket is, amik ugyanezt jelentik, mint a polihisztor, a reneszánsz ember. Ugyanis, a reneszánsz korszakban, azt tartották az ideálisnak, ha valaki több tudományban jártas. Barbara Sher úgy utal ránk mint "szkennerek". Használd bármelyik fogalmat, vagy találd fel a sajátodat. Meg kell mondjam találónak is tartom hozzánk, mint közösséghez, hogy nem tudunk megegyezni egyetlen identitásban.

(Nevetés)

Könnyű a multipotencializmusodat úgy látni mint egy korlátot, vagy egy csapást, amin felül kell emelkedned. De azt vettem észre, miközben emberekkel beszéltem és ezekről az ötletekről írtam a weboldalamon, hogy borzasztó sok erősség van abban, ha valaki ilyen. Íme három multipotenciális szuperképesség.

Egy: ötletszintézis. Ami két vagy több terület egyesítését jelenti és valami új dolog megalkotását a kettőjük metszeténél. Sha Hwang és Rachel Binx közös érdeklődési köreikből merítettek térképészetből, adatvizualizációból, utazásból, matematikából és dizájnból, a Meshu alapításakor. A Meshu egy olyan cég, ami egyedi, földrajzi ihletésű ékszereket készít. Az ő fejükből pattant ki ez a páratlan ötlet, nem a képességeik és tapasztalataik fura elegye ellenére, hanem éppen azok miatt. Az innováció a metszetekben történik. Onnan jönnek az új ötletek. És a multipotenciálisak, az összes hátterükkel, nagyon sok ilyen metszethez hozzáférnek.

A második multipotenciális szuperképesség a gyors tanulás. Amikor a multipotenciálisok érdeklődnek valami iránt, mindent beleadunk. Mindent jól megfigyelünk, amire rá tudjuk tenni a kezünket Ahhoz is hozzászoktunk, hogy kezdők legyünk, mert a múltban már sokszor voltunk újra kezdők. És ez azt jelenti, hogy kevésbé félünk kipróbálni új dolgokat és kilépni a komfortzónánkból. Ráadásul sok képesség átvihető a tudományágak között. Így mindent, amit már megtanultunk, visszük magunkkal az új területekre, így soha nem kezdünk igazán a nulláról.

Nora Dunn teljes állásban utazgató és szabadúszó író. Mint gyermek koncert zongorista tökéletesre csiszolta az izommemória fejlesztését. Ma ő a leggyorsabb gépíró, akit ismer.

(Nevetés)

Mielőtt író lett, Nora pénzügyi tanácsadó volt. Meg kellett tanulnia értékesíteni is, amikor elkezdett praktizálni, és ez a képesség segít neki most eladni magát a szerkesztőknek. Ritkán időpazarlás hajszolni valamit, ami vonz, még akkor is, ha végül abbahagyod. Lehet, hogy azt a tudást egy másik területen fogod tudni használni egy olyan módon, amire nem is számítottál.

A harmadik multipotenciális szuperképesség az alkalmazkodóképesség; mégpedig úgy, hogy képes vagy azzá válni egy adott szituációban, akire éppen szükség van. Abe Cajudo néha videó rendező, néha webdizájner, néha Kickstarter-tanácsadó, néha tanár, és néha, úgy tűnik, James Bond.

(Nevetés)

Értékes ember, mégpedig azért mert jó munkát végez. Még értékesebb, mert képes különböző szerepeket felvenni a kliens igényeihez igazodva. A Fast Company magazin szerint az alkalmazkodóképesség a fejlődéshez szükséges legfontosabb képesség a 21. században. A gazdaság olyan gyorsan és kiszámíthatatlanul változik, hogy azok a személyek és szervezetek, amelyek képesek az átalakulásra a piac igényeinek érdekében, azok fognak igazán gyarapodni.

Ötletszintézis, gyors tanulás és alkalmazkodóképesség: három képesség, amihez a multipotenciálisok nagyon értenek ez a három képesség, amit elveszíthetnek, ha külső nyomásra leszűkítik a fókuszukat. Társadalomként nagyon is érdekünk, hogy bátorítsuk a multipotenciálisokat legyenek önmaguk. Nagyon sok komplex, multidimenzionális problémánk van jelenleg a világban, és szükségünk van kreatív gondolkodókra, hogy megoldjuk őket.

Most tegyük fel, hogy a szíved mélyén, te egy specialista vagy.

Már úgy pattantál ki az anyaméhből, hogy gyermekgyógyászati idegsebész akarsz lenni Ne aggódj, veled sincs semmiféle probléma.

(Nevetés)

Történetesen a legjobb csapatok egy specialistából és egy multipotenciálisból állnak össze. A specialista mélyen bele tud merülni, és kivitelezni ötleteket amíg a multipotenciális hozza a széles látókört projektbe. Ez egy gyönyörű párosítás. De mindannyian úgy kell hogy tervezzük az életünket és a karrierünket, ahogy meg vagyunk alkotva. De sajnos a multipotenciálisokat többnyire arra ösztönzik, hogy olyanok legyenek, mint specialista társaik.

Egy szó, mint száz, ha csak egy dolgot jegyzel meg ebből az előadásból, remélem ez lesz az: fogadd el azt, ahogy működsz, akárhogy is legyen. Ha a szíved mélyén specialista vagy, feltétlenül specializálódj. Így adod a legjobban önmagad. De a teremben ülő multipotenciálisokhoz szólva, téged is beleszámítva, aki csak most jöttél rá az elmúlt 12 percben, hogy te is az vagy —

(Nevetés)

neked azt üzenem: fogadd be az összes szenvedélyedet! Kövesd a kíváncsiságodat az ismeretlenbe! Fedezd fel a metszéspontjaidat! Saját belső működésünk elfogadása egy boldogabb, igazibb élethez vezet. És talán a legfontosabb — multipotenciálisok, a világnak szüksége van ránk.

Köszönöm.

(Taps)