Hadd kezdjem tudományos múltammal, ami feljogosít, hogy erről a témáról beszéljek önöknek, mert őszintén szólva tényleg nem kellene bármilyen idős emberre hallgatniuk a COVID-19 kapcsán. (Nevetés) A globális egészségügyben dolgozom nagyjából húsz éve, szakterületem az egészségügyi rendszerek, és az, mi történik velük komoly megrázkódtatás esetén. Dolgoztam globális egészségügyi újságíróként is. Újságoknak és publikus weboldalaknak írtam globális egészségügyről és biológiai biztonságról, és pár évvel ezelőtt egy könyvem is megjelent a bolygónkat fenyegető legnagyobb egészségügyi veszélyekről. Támogattam és vezettem is járványügyi tevékenységeket, kezdve ebolaközpontok kiértékelésével a TBC egészségügyi létesítményekben való terjedésének vizsgálatán át a madárinfluenzára történő felkészülésig. Nemzetközi Egészségügyből diplomáztam. Nem vagyok orvos, sem pedig nővér. Nem értek a gyógykezeléshez és a betegápoláshoz. De értek a népesség és az egészségügyi rendszerek vizsgálatához – mi történik, ha egy betegség szélesebb körben kezd terjedni. Ha 1-től 10-ig terjedő skálán rangsorolnánk a globális egészségügyi szakértelem forrásait – ahol az 1-es valami random Facebookos prédikátor, a 10-es pedig az Egészségügyi Világszervezet, a WHO –, akkor azt mondanám, én 7-es vagy 8-as vagyok. Kérem, tartsák ezt észben, míg beszélek. Az alapoktól fogom kezdeni; szerintem ezt szem elől vesztettük a COVID-19 körüli médiaőrületben. Szóval a COVID-19 egy koronavírus, és a többi koronavírussal együtt a vírusok speciális csoportját képezi, és van néhány, vírusok között igen egyedinek számító tulajdonságuk. Genetikai örökítőanyagként RNS-t használnak DNS helyett, és a vírusok felszínét tüskék borítják, melyekkel a sejtekbe hatolnak. E tüskék alkotják a koronavírus koronáját. A COVID-19 új koronavírus néven ismert, mivel egészen decemberig csupán hat koronavírust ismertünk. A COVID-19 a hetedik. Új számunkra, eddig csak nevet kapott, és ismert a génszekvenciája – ezért is nevezzük újnak. Ha emlékeznek még a SARS-ra – Súlyos Akut Légzőszervi Szindróma – vagy a MERS-re – Közel-keleti Légzőszervi Megbetegedés –, azok is koronavírusok, mindkettőt légúti szindrómák kísérik, mert a koronavírusok ezt teszik. A tüdőt támadják. Nem fognak hányni, nem fog vérezni a szemük, nem lesz belső vérzésük, a tüdejükre megy rá. Ebben a COVID-19 sem különbözik. Egy sor légúti tünettel jár együtt, kezdve olyasmikkel, mint a száraz köhögés és a láz, egészen a végzetes vírusos tüdőgyulladásig. E sor tünet az egyik oka annak, hogy miért is olyan nehéz nyomon követni a járvány kitörését. Rengetegen kapják el a COVID-19 koronavírust, ám a tüneteik olyan enyhék, hogy még az orvost sem kell felkeresniük. Nem kerülnek nyilvántartásba. A gyerekek különösen könnyen vészelik át a COVID-19-et, amiért hálásnak kellene lennünk. A koronavírusok zoonótikusak, ami azt jelenti, hogy képesek állatról emberre terjedni. Néhány koronavírus, mint a COVID-19 is, képes emberről emberre is terjedni. A vírus emberről emberre terjedve sokkal gyorsabb, és messzebbre jut el, ahogy a COVID-19 is. A zoonótikus betegségektől nehéz megszabadulni, mert állati eredetű hátvédekkel bírnak. Az egyik példa a madárinfluenza, ahol ugyan kiirthatjuk a haszonállatokból, pulykákból, kacsákból, ám minden évben visszatér, mivel a vadmadarak tovább terjesztik. Nem túl gyakran hallani róla, mert a madárinfluenza nem terjed emberről emberre, ám a világon mindenütt évente fordulnak elő kitörések a baromfiüzemekben. A COVID-19 valószínűleg állatról terjedt emberre, mégpedig egy wuhani vadállatpiacon, Kínában. Az alapozás után jöjjön az emelt szint. Nem ez az utolsó járvány, amit látunk. Lesznek még kitörések, lesznek még járványok. Nem esetleg, biztosan. Ez annak a következménye, ahogy mi, emberek, a bolygónkkal bánunk. Emberi döntések juttatnak minket abba a helyzetbe, ahol egyre több kitöréssel kell majd szembenéznünk. Egy része összeköthető a klímaváltozással és felmelegedéssel, amely a Földet kedvezőbb élőhellyé teszi a baktériumok és vírusok számára. Összefügg azzal is, hogy bolygónk utolsó vadonjaiba is behatolunk. Ha felégetjük az amazonasi esőerdőket, és felszántjuk a helyüket, hogy olcsó legelőkhöz jussunk, ha az utolsó afrikai bozótost is művelt területté alakítjuk, ha kihalásig vadásszuk a vadállatokat Kínában, az emberek úgy kerülnek kapcsolatba a vadállománnyal, ahogy azelőtt sosem, és e vadállomány újfajta fertőzéseket hordoz: baktériumokat, vírusokat – olyasmiket, amikre nem állunk készen. Különösen a denevérek hajlamosak emberekre is veszélyes betegségeket hordozni. Ám nem egyedül teszik ezt. Mindaddig, amíg a távoli területeket kizsákmányolás révén közelebb hozzuk, újra és újra lesznek kitörések. Karanténnal, az utazások korlátozásával nem állíthatjuk meg a kitöréseket. Mindenkinek ez az első ötlete: korlátozzuk az emberek mozgását, korlátozzuk a kitörés lehetőségét. A helyzet azonban az, hogy igazán jó karantént nagyon nehéz felállítani. Igazán nehéz korlátozni az utazásokat. Még a közegészségügyre sokat fordító országok – mint az Egyesült Államok vagy Dél-Korea – sem képesek elég gyorsan és hatékonyan bevezetni effajta korlátozásokat, amely valóban azonnal megállítana egy kitörést. Ennek logisztikai és orvosi okai is vannak. Ha a COVID-19-et vesszük, épp most úgy tűnik, lehetnek úgy is fertőzöttek, hogy nem mutatnak tüneteket akár 24 napon át sem. Vagyis fertőzött, ám tünetmentes emberek mászkálnak mindenfelé. Nem kerülnek karanténba. Senki sem tudja, hogy karanténban lenne a helyük. A karanténnak és utazási korlátozásnak van némi valós költségvonzata is. Az ember társas lény, és ellenáll, ha mozgásában korlátozzák, vagy elválasztják a többiektől. Az ebolajárványnál már láttuk, hogy amint karantént vezetnek be, az emberek megpróbálnak kibújni alóla. Egy beteg, ha tudja, milyen szigorú karanténprotokoll van érvényben, esetleg nem fordul orvoshoz, mert tart az orvosi ellátástól, vagy nem telik kezelésre, és nem akarnak családjuktól és barátaiktól elkülönítve lenni. Politikusok és kormánytisztviselők, ha tudják, hogy karanténba fognak kerülni, ha kitörésekről és esetekről beszélnek, a karanténprotokolltól való félelmükben esetleg valós információkat titkolnak el. És természetesen az effajta kibújók és félrevezető információk pontosan azok, amelyek megnehezítik a kitörés nyomon követését. javulhatunk a karanténok és utazási korlátozások terén, sőt javítanunk is kellene. Ám léteznek más megoldások is, sokkal alkalmasabbak, hogy kezeljük ezeket a helyzeteket. Az igazi megoldás ahhoz, hogy hosszú távon a kitörések kevésbé legyenek komolyak, ha globális egészségügyi rendszert építünk, amely a világ minden országában támogatja az egészségügyi alapellátást, hogy így minden ország, még a szegényebbek is, már felbukkanásukkor gyorsan tudják azonosítani és kezelni az új fertőzéseket. Kínát sokan kritizálják amiatt, ahogy a COVID-19-re reagált. Ám el kell gondolkodnunk, mi lett volna, ha a COVID-19 Csádban bukkan fel, ahol 100 000 emberre 3,5 orvos jut. Mi van, ha a Kongói Demokratikus Köztársaságban bukkan fel, ahol csak nemrég engedték el gyógyultan a legutolsó ebolás pácienst? Igazság szerint az ehhez hasonló országokban nincs erőforrás, hogy jól reagáljanak egy fertőző betegségre, sem a betegek ellátására, sem arra, hogy gyors tájékoztatással segítsék a világ többi részét. Sierra Leonéban ebolaközpontok kiértékelését vezettem. A helyzet az, hogy a Sierra Leone-i helyi orvosok elég gyorsan felismerték az ebolakrízist. Először veszélyes, vérzést okozó vírusfertőzésként, majd később ebolaként. Ám hiába azonosították, nem voltak erőforrásaik a megfelelő reagáláshoz. Nem voltak orvosaik, sem elég kórházi ágyuk, sem elég információjuk arról, hogyan kezeljék az ebolát, vagy hogyan ellenőrizzék a fertőzéseket. Tizenegy orvos halt meg ebolában Sierra Leonéban. Csak 120 orvosa volt az országnak a járvány kitörésekor. Csak a kontraszt kedvéért: a Dallas Baylor Medical Center alkalmazásában ezer orvos áll. Az effajta egyenlőtlenségek ölik meg az embereket. A járvány kitörésekor először a szegények halnak meg, majd ahogy a járvány terjed, a világon mindenütt halnak meg emberek. Ha tényleg lassítani szeretnénk e kitöréseket, illetve minimalizálni hatásukat, el kell érnünk, hogy a világ minden országa elég kapacitással bírjon az új betegségek azonosításához és kezelésükhöz, és beszámoljanak róla, így osztva meg az információkat. A COVID-19 nagy teher lesz az egészségügyi rendszerek számára. Ebben az előadásban nem szólok halálozási arányokról, mert őszintén szólva pillanatnyilag nincs erre vonatkozóan egyetértés. Ám egy számban egyetértünk: a COVID-19-cel fertőzött emberek 20 %-ának kórházi ellátásra lesz szüksége. Az Egyesült Államok orvosi ellátórendszere épp csak meg tud ezzel birkózni. Ám mi történik majd Mexikóban? A COVID-19 rámutatott a globális egészségügyi ellátórendszer ellátási láncának néhány igazán gyenge pontjára. A LEAN Just-in-Time módszere jól működik békeidőkben, ám krízishelyzetben azt jelenti, hogy nincsenek tartalékaink. Ha egy kórház vagy ország kifogy az arcmaszkokból vagy az egyéni védőfelszerelésekből, nincs holmi nagy raktárépület tele dobozokkal, ahol újabb adagot kaphatnánk. A beszállítótól kell újabb adagot rendelni, várni, míg elkészül, várni, míg kiszállítják, általában Kínából. Ez időbeli lemaradást eredményez akkor, amikor a gyorsaság a legfontosabb. Ha tökéletesen felkészültek lettünk volna a COVID-19-re, Kína hamarabb azonosította volna a kitörést. Készen álltak volna a fertőzöttek kezelésére anélkül, hogy új épületeket kellett volna felhúzniuk. Elkezdték volna a polgárok valósághű tájékoztatását, így akadályozva meg a kínai közösségi portálokon terjedő, őrült pletykákat. Megosztottak volna információkat a globális egészségügyi hatóságokkal, hogy azok informálhassák a nemzeti egészségügyi rendszereket, és készen álljanak a vírus terjedésére. A nemzeti egészségügyi szervezetek elraktározhatták volna a szükséges védőfelszereléseket, kiképezhették volna az egészségügyet a kezelésre és járványellenőrzésre. Lehettek volna tudományosan megalapozott protokolljaink az egyes helyzetekre, mint például ha egy szállodahajó utasai megfertőződnek. És az embereket a valóságnak megfelelően tájékoztathattuk volna, így kerülve el az olyan szégyenletes helyzeteket, mint az idegengyűlölet, amikor például Philadelphiában ázsiai kinézetű emberekre támadtak. Ám még ha mindezt időben bevezetjük, akkor is lett volna kitörés. A döntéseink arról, hogyan élünk e bolygón, ezt elkerülhetetlenné teszik. Már amennyire létezik szakértői konszenzus a COVID-19-cel kapcsolatban, az az, hogy mind az Államokban, mind világszerte, a helyzet romlani fog, mielőtt javulni kezdene. Látjuk a vírus emberről emberre terjedését közösségeken belül, nem utazást követően. Találkozunk COVID-19-cel fertőzöttekkel, akikről fogalmunk sincs, hol fertőződtek meg. Ezek súlyosbodó kitörésre utalnak, nem olyanra, amelyet ellenőrzésünk alatt tartunk. Ez ugyan nyomasztó, ám nem meglepő. Ha globális egészségügyi szakértők elemzik az új vírusok lehetséges forgatókönyveit, ez az egyik, amelyet vizsgálnak. Mind reméltük, hogy könnyen megússzuk. Ám ha a szakértők a vírusra való felkészülésről beszélnek, ez az a fajta szituáció és mód, ahogy elképzelik a vírus terjedését. Néhány személyes tanáccsal zárnám az előadásom. Mossanak kezet! Mossanak sokszor kezet! Tudom, már így is sokszor mosnak kezet, mivel nem gusztustalanok. De ennél is többször mossanak kezet. Állítsanak fel a kézmosásra vonatkozó figyelmeztetéseket és rutinokat. Mossanak kezet, ha megérkeznek, vagy eljönnek valahonnét. Mossanak kezet megbeszélés előtt és után. Legyenek kézmosásra épülő szertartásaik. Fertőtlenítsék a telefonjukat. Folyton a koszos, mosdatlan kezükkel tapogatják a mobiljukat. Tudom, magukkal viszik a fürdőbe is. (Nevetés) Szóval fertőtlenítsék a mobiljukat, és próbálják kevesebbszer használni nyilvános helyeken. Lehetne, hogy csak otthon használják a TikTokot vagy az Instagramot? Ne nyúljanak az arcukhoz. Ne dörgöljék a szemüket. Ne rágják a körmüket. Ne töröljék az orrukat a kézfejükbe. Ezt amúgy se csinálják, mert undorító. (Nevetés) Ne hordjanak arcmaszkot. Az arcmaszk betegeknek és egészségügyi dolgozóknak való. Ha betegek, az arcmaszk blokkolja minden köhögésük és tüsszögésük, és védi meg a környezetüket. Ha egészségügyi dolgozók, az arcmaszk az eszközük, része az egyéni védőfelszerelésnek, melynek használatáról kiképzést kaptak, így betegeket gondozhatnak anélkül, hogy közben megbetegednének. Ha önök átlagos, egészséges emberként maszkot hordanak, csak az arcuk fog beizzadni. (Nevetés) Hagyják a boltban az arcmaszkot, hogy jusson az orvosoknak, nővéreknek és betegeknek. Ha úgy gondolják, hogy COVID-19 tüneteket produkálnak, maradjanak otthon, kérjék ki orvos tanácsát. Ha megállapítják önöknél a COVID-19-et, jusson eszükbe: általában igen enyhe lefolyású. Ha pedig dohányoznak, itt egy jó lehetőség, hogy leszokjanak a cigiről. Úgy értem, ha cigiznek, bármikor jó az alkalom arra, hogy abbahagyják. Ám ha dohányoznak, és aggódnak a COVID-19 miatt, garantálhatom, hogy a legjobb, amit tehetnek, hogy leszoknak, így védve magukat a COVID-19 legrosszabb következményeitől. A COVID-19 ijesztő akkor, amikor a legtöbb híradás ijesztőnek tűnik. Van sok rossz, de kísértést jelentő mód, ahogy reagálhatunk erre a helyzetre: pánikkal, idegengyűlölettel, tériszonnyal, tekintélyelvűséggel, túlzottan leegyszerűsített hazugságokkal, amelyek elhitetik, hogy a gyűlölet, düh és magány a legjobb reakciók a kitörésre. Ám nem azok, csupán sokkal felkészületlenebbek leszünk miattuk. Van egy sor sokkal unalmasabb, ám valóban hasznos lehetőség is, amellyel reagálhatunk a kitörésekre, olyan dolgok, mint az egészségügyi ellátás világszintű fejlesztése, az egészségügyi infrastruktúra és betegségmegfigyelés fejlesztése, hogy tudjuk, mikor jön az új járvány; egészségügyi rendszerek építése világszerte; ellátási rendszereink megerősítése, hogy készen álljanak vészhelyzetekre; és jobb oktatás, hogy képesek legyünk elvakult pánikolás nélkül beszélgetni a járványok kitöréséről és kockázat matematikájáról. A méltányosság kell vezéreljen bennünket, mert ebben, mint sok más helyzetben is, a méltányosság valójában önös érdekünk is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak ma, és hadd kérjem meg önöket elsőként: mossanak kezet, amikor távoznak a színházból. (Taps)