Yves Behar beszél tárgyakról, amelyek történeteket mesélnek

Gyerekkoromból, amikor még kúsztam-másztam a házban, emlékszem ezekre a török szőnyegekre melyeken ott voltak különböző harci jelenetek, szerelmi jelenetek. Nézzék. Ez az állat próbálja visszaszerezni a lándzsát ettől a katonától. Ezeket a fotókat édesanyám csinálta a múlt héten a szőnyegeinkről. S itt volt egy másik tárgy, ez az egyfajta emeletes bútor vízköpőkkel s meztelen lényekkel -- elég félelmetes dolgok gyerekként.

De amire ezekből a leginkább emlékszem az az, hogy a tárgyak történeteket mesélnek, s így a történet mesélés nagy hatással van a munkámra. S volt még egy másik hatás. 15, vagy 16 éves voltam, gondolom csakúgy mint más tinédszerek, csak azt szerettük volna csinálni amit szerettünk s amiben hittünk. S tehát, két dolgot amit a legjobban szerettem azt összehoztam, ami a síelés és a szörfözés volt. Ezek elég jó menekülési formák Svájc szürke időjárása elől.

Tehát megalkottam a kettő kombinációját: fogtam a síléceket s egy deszkát, ráraktam néhány pántot, néhány fém kapcsot, s ott voltam én, gyorsan száguldva a befagyott tavakon. Ez egy halálos csapda volt. Úgy értem, fantasztikus volt, nagyon jól ment, de hihetetlenül veszélyes volt. S aztán rájöttem, hogy design suliba kell mennem. (Nevetés) Nézzék azokat a grafikákat! (Nevetés)

Tehát elmentem egy design suliba. Mindez a 90-es évek elején volt, mikor végeztem s láttam akkoriban valami nagyszerű dolgot történni a Silicon Valley-ben, tehát ott akartam lenni. Láttam amint a számítógépek bejönnek az otthonainkba. S hogy meg kell változniuk, hogy az otthonainkban lehessenek. Tehát találtam magamnak munkát, egy tanácsadónál dolgoztam, ahol rendszeresen voltak olyan megbeszélések, amikre a vezetők is eljöttek, s ezt mondták: "Nos, amit mi itt fogunk most csinálni, az rendkívül fontos." S a projekteknek kód neveket adtak, legfőképpen a StarWars-ból, olyat mint: C3PO, Yoda, Luke. Tehát ott voltam mint egy fiatal tervező, a terem hátuljában felemeltem a kezem, s kérdéseket tettem fel. Így visszatekintve valószínűleg buta kérdéseket, olyat mint hogy "Mire való a Caps Lock" billentyű? vagy "Mire való a Num Lock billentyű?" "Tudják, az a valami?" De tényleg, használják azt valójában az emberek? Szükségük van rá? Szeretnék azt, hogy az otthonaikban legyen? (Nevetés)

Azt vettem észre, hogy nem szerettek volna valójában változtatni az öröklött dolgokon; nem akartak változtatni a belső tartalmon. Azt szerették volna tőlünk, a tervezőktől, hogy megalkossuk a külső burkolatot, hogy rakjunk néhány csinos dolgot kívülre. De én nem dekorálni szerettem volna. Ez nem az volt amit én csinálni akartam. Nem stylist akartam ilyen formában lenni. S aztán megláttam ezt az idézetet: " A reklám az ár amit a cégek fizetnek, mert nem eredetiek" (Nevetés)

Tehát el kellett indítanom a saját cégemet. San Francisco-ba költöztem s elindítottam egy kis céget, a Fuseproject-et. És a fontos dolgokon szerettem volna dolgozni. Nem csak a külsőn szerettem volna dolgozni, hanem az egész emberi élményen. Az első projektek nagyon egyszerűek voltak, de technológiát használtak s talán olyan dolgokká alakították amit az emberek új módon használtak, s néhány új funkciót találtak.

Ez egy karóra amit a Mini Cooper-nek, az autógyártó cégnek készítettünk, pontosan mikor bemutatták, s ez az első karóra aminek a kijelzője változik vízszíntesről függőlegesre. Ez lehetővé teszi, hogy ellenőrizzem az időt diszkréten, anélkül, hogy behajlítanám a könyökömet. S más projektek is a valódi transzformációról szóltak, megfelelni az emberi szükségleteknek. Ez egy bútor egy olasz gyártónak ami teljesen laposan szállítható, s aztán kihajtható egy dohányzó asztallá, vagy egy sámlivá, vagy bármivé. S valami kissé kísérletezőbb: ez egy beépített világítás a Swarovskinak; ami a formáját tudja változtatni. Tehát körből gömbölyű lesz, aztán négyzetté, majd nyolcszöggé alakul, s azáltal, hogy egy kis számítógép panelre rajzolsz, az egész világítás alkalmazkodik a formához amit szeretnél.

S végül, a levél lámpa Herman Millernek. Ez egy elég elmélyült folyamat volt, körülbelül 4,5 évig tartott. De igazán szerettem volna kreálni a fény egyedi élményét, a fény egy új élményét. Tehát meg kellett terveznünk a világítást s a villanykörtét is. S ez egy különleges lehetőség a designban, mondhatnám. És az új élmény amit kerestem az a használónak adni egy választási lehetőséget, egy meleg, egyfajta ragyogó hangulatvilágítástól egészen egy fényes munkahelyi világításig. S a villanykörte valójában ezt is csinálja. Megengedi a személynek, hogy változtassa s keverje ezt a két árnyalatot. S ez egy egészen egyszerű módon van megoldva: meg kell érinteni a világítótest alapját s az egyik oldalon keverni tudod a világítás fényességét, s a másik oldalon, a fény színezését.

Tehát mindezen projektek rendelkeznek egy nagyon emberi oldallal, s azt gondolom designerekként arról kell valójában gondolkodnunk, hogy hogyan tudunk létrehozni egy másfajta kapcsolatot a munkánk s a világunk között, függetlenül attól, hogy ez üzlet, vagy egyfajta városi-jellegű projekt, mint ahogy ezt meg is fogom mutatni. Mert azt gondolom, hogy mindenki egyetért azzal, hogy tervezőkként mi értéket hozunk az üzletnek, s értéket a használóknak is, s azt gondolom, hogy ezen értékek amit a projektekbe rakunk azok, amik aztán valamikor még nagyobb értéket hoznak létre. S az értékek amiket hozunk szólhatnak környezeti problémákról, fenntarthatóságról, alacsonyabb energia felhasználásról. Szólhatnak funkcióról és külcsínyről; szólhatnak üzleti stratégiákról. De a tervezők azok akik ezeket valójában összehozzák.

Tehát, a Jawbone projekt amit már ismerhetnek, s van egy humánus technológia benne. Érzékeli a bőrödet; pihen a bőrödön, érzékeli amikor beszélnek s azáltal, hogy érzékeli mikor beszélnek, kiszűri azon háttérbeli zajokat amiket felismer, melyek környezeti zajok.

S a másik dolog ami humánus a Jawbone-nal kapcsolatban az, hogy elhatároztuk, hogy kihagyunk minden technikai dolgot, s minden más stréber dolgot is belőle, s próbáljuk olyan gyönyörűvé tenni amennyire lehet. Gondoljanak csak bele; nagy gonddal kiválasztani napszemüvegeinket, vagy ékszereinket, vagy más kiegészítőinket, az nagyon fontos, így ha a Jawbone nem gyönyörű, nem tartozik valójában az arcodhoz. S ez az amire mi nagyon ügyeltünk itt.

Ahogy a Jawbone-on dolgozunk az igazán különleges. Szeretnék valamire rámutatni itt a bal oldalon. Ez az alaplap, az egyik dolog amely belekerül, s ami valójában működteti a technológiát. S ez a tervezési folyamat: hogy valaki megváltoztatja az alaplapot, megváltoztatja az integrált áramkörök helyét, ahogy a másik oldalon a tervezők végzik a munkájukat. Tehát ez nem arról szól többé, hogy a technológiára bőrt húzunk, hanem arról, hogy valóban megtervezünk valamit kívülről-belülről. S aztán a terem másik végében a tervezők kis változtatásokat hoznak létre, skiccelés, rajzolás kézzel, bevinni azt a számítógépbe, s ez az amire azt mondom, hogy design által vezetett. Tudják, van mindenféle huzavona, de a design valóban segít meghatározni a teljes élményt kívülről befelé.

S természetesen a design soha sincs befejezve. S ez az az új dolog ami különleges, ahogyan dolgozunk, hogy a design sohasem befejezett, mert mindenféle más dolgot is kell csinálni. A csomagolás, a website, s még folytatni kell azért, hogy valóban elérjünk a közönséghez különböző módokon. De hogy tartjuk meg a klienst, amikor a termék soha sincs készen? S Hosain Rahman, az Aliph Jawbone CEO-ja igazán érti, hogy valóban szükség van egy másfajta struktúrára. Tehát egyfajta más struktúra, ahol partnerek vagyunk, ez egy együttműködés. Folytathatjuk a munkát, s beleáshatjuk magunkat a projektbe, s aztán mi mind osztozunk a jutalomban.

S itt van egy másik projekt, egy másfajta partnerkapcsolat. Ennek a neve "Y Water" s ő Thomas Ardnt, Los Angelesből, aki eredetileg Ausztriából való, s aki eljött hozzánk, mert szeretett volna egy egészséges italt alkotni, valami természetes organikus dolgot a gyerekeinek, hogy helyettesítse a cukros üdítőket amit szeretett volna megvonni tőlük. Tehát kidolgoztuk ezt az üveget, ami teljesen szimmetrikus minden nézetből. S ez lehetővé teszi, hogy a palackot egy játékká formáljuk. A palackok összekapcsolódnak, s különböző alakokat alkothatnak, különböző formákat. (Nevetés) (Taps) (Köszönöm) (Taps)

S amint ezt tettük, a palack fejjel lefelé egy "Y"-ra emlékeztetett minket s azt gondoltuk, hogy azok a kérdések,hogy "Miért?" "Miért nem?" valószínűleg a legfontosabbak amit a gyerekek feltesznek. Tehát elneveztük "Y Water"-nek. Ez egy másik mód ahol minden egy helyen jön össze: a 3D-s design, az ötletek, a branding, s ezek mind összekapcsolódnak. S a másik dolog ezzel a projekttel kapcsolatban, hogy beleviszünk szellemi értéket, egy marketing megközelítést, s összehozzuk mindezt, s a nap végén, összehozzuk mindezen értékeket, s ezen értékek kreálnak egyfajta lelket a cégeknek akikkel együtt dolgozunk. S ez akkor igazán kielégítő, amikor a munka amit terveztél egy kreatív erőfeszítésé válik s mások is a kreativitásukkal még többet tudnak vele kezdeni.

Itt van egy másik projekt, ami mindezzel versenybe száll. Ez az egy laptop egy gyereknek, a 100 dolláros laptop. Ez a fotó hihetetlen. Nigériában az emberek a fejükön hordják a legfontosabb tárgyaikat. Ez a lány az iskolába megy a laptoppal a fején. Ez nekem olyan sokat számít. S mikor Nicholas Negroponte -- s ő sokat beszélt a projektről, ő az OLPC alapítója -- eljött hozzánk körülbelül két és fél évvel ezelőtt, volt néhány ötlete. Szeretett volna összehozni oktatást, technológiát s az életének minden pillérét, s természetesen az egy laptop egy gyermeknek misszióját. De a harmadik pillér amiről beszélt az a design volt. S akkoriban nem igazán dolgoztam számítógépeken. Nem igazán szerettem volna, a korábbi tapasztalatok miatt. De amit mondott az nagyon fontos volt, az, hogy a design az amiért a gyerekek szeretni fogják a terméket. Ez által fogjuk alacsony költségvetésűvé tenni, szilárddá, s ezen felül el akarta hagyni a Caps Lock billentyűt -- (Nevetés) -- s a Num Lock billentyűt is.

Tehát meggyőzött. Ikonikusra terveztük, hogy különlegesen nézzen ki, hogy úgy nézzen ki, gyerekeknek való, de nem mint egy játék. S a beillesztése mindezen nagyszerű ismert technológiáknak, a WiFi antennák, amik lehetővé teszik a gyerekeknek, hogy egymással kapcsolódjanak; a képernyő amit napfényben is láthatsz, a billentyűzet ami gumiból készül, s a környezettől védve van.

Tudják mindezen nagyszerű technikai megoldások amiatt történhettek mert szenvedélyesek voltak a munkájuk iránt mind az OLPC emberei, mind a mérnökök. Küzdöttek a szállítókkal, küzdöttek a kivitelezőkkel. Úgy értem állatként küzdöttek azért, hogy minden úgy maradjon, ahogy az meg lett tervezve. S ez teszi lehetővé olyan projekteknek mint ez is, hogy a folyamat ne tegye tönkre az eredeti ötletet. S azt gondolom ez valami nagyon fontos dolog.

Tehát most, hogy látják ezeket a képeket -- felkelnek reggel, s látják ezen embereket Nigériában s látják őket Uruguay-ban a számítógépeikkel; s Mongóliában. S nyilvánvalóan elmozdultunk a krémszíntől -- úgy értem színesek; vidámak. Sőt láthatják, hogy minden logó egy picit más. S ez azért van mert sikerült a gyártás alatt, 20 színt kapni az X-re s az O-ra, ami a számítógép nevét jelzi, s ezek keverése a gyártás alatt 20x20 variációt adott; összesen 400 különböző lehetséges kombináció van. Csodálatos látni a gyerekeket amint használják ezeket a fejlődő világban.

Ő az unokaöcsém, Anthony Svájcban; egy délutánra megkapta a laptopot, de aztán vissza kellett vennem. Nem volt egyszerű. (Nevetés) Ez egy prototípus volt. S másfél hónappal később, mikor megint Svájcban jártam, ott volt ő, a saját verziójával játszott. (Nevetés) Egy papírból meg kartonból készülttel.

Nos, lassan befejezem az utolsó projekttel, ami egy főleg felnőtteknek való játék, (Nevetés) Néhányan talán már hallottak a New York városi óvszerről. Nemrég vezették csak be, pontosan Valentin napkor. Február 14-én, 10 napja. Tehát a New York-i Egészségügyi Központ megkeresett minket, mert kellett nekik egy módszer arra, hogy szét tudjanak osztani ingyen 36 millió óvszert New York város lakóinak. Tehát elég nagy volt az erőfeszítés, s mi a terjesztésükön dolgoztunk; ezek az adagolók. Itt van ez a barátságos forma. Egy kicsit olyan mint egy tűzcsapot tervezni, könnyen hozzáférhető kell, hogy legyen, tudnod kell merre van s mit csinál. S magukat az óvszereket is mi terveztük.

S éppen New Yorkban voltam amikor elindították, s elmentem megnézni mindazon helyeket ahová ezeket beépítették. Ez egy kicsi családi üzletnél van, egy bárnál a Christopher Street-nél, S mindenfelé hajléktalan szállóknál is be vannak építve. S természetesen bároknál, kluboknál is. S ez a nyilvános hirdetése ennek a projektnek. (Zene) (Nevetés) Vegyenek párat! (Taps)

Tehát ez az ahol a design képes párbeszédet teremteni. Ott voltam ezen helyeken, s az emberek valóban nagyon szerették volna megszerezni ezeket. Izgatottak voltak. Megtörte a jeget, túllépett egy megbélyegzésen, s szerintem ez egy másik dolog, amire a design képes. Tehát én szerettem volna szétosztani néhány óvszert a teremben, de nem tudom, hogy ez-e itt az etikett. (Nevetés) Ok, ok. De csak néhány van nálam. (Nevetés) (Taps) Van nálam még néhány, még kérhetnek belőlük később. (Nevetés) Ha bárki megkérdi miért hurcolnak magukkal óvszert, mondhatják, hogy csak tetszik a design. (Nevetés)

Tehát egy gondolattal fogom most befejezni: ha mindannyian azon dolgozunk, hogy értéket hozzunk létre, ha valóban a szemünk előtt tartjuk a munkánk értékeit, szerintem megváltoztathatjuk a munkát amit csinálunk. Megváltoztathatjuk az értékeket, a cégeket akikkel dolgozunk, s aztán talán valamikor együtt meg tudjuk változtatni a világot. Nos, köszönöm. (Taps)