Tom Wujec az agyban zajló jelentés/értelem alkotás 3 útjáról

A múlt évben a TED-nél célul tűztük ki, hogy tisztázzuk azt az elsöprő komplexitást és gazdagságot, amit a konferencián a Big Viz projekt kapcsán tapasztaltunk meg. A Big Viz egy 650 vázlatot tartalmazó gyűjtemény, amit két képzőművész készített. David Sibbet a Grove-tól és Kevin Richards az Autodesk-től 650 vázlatot készített, arra törekedve, hogy megragadják minden előadó mondanivalójának lényegét. A konszenzus az volt, hogy működött a dolog. A vázlatok életre keltették a kulcsgondolatokat, portrékat, varázslatos pillanatokat, melyeket mindannyian megtapasztaltunk a múlt évben.

Ebben az évben átgondoltuk, hogy vajon miért is működik ez az egész. Hogyan alkotnak jelentést az animációk, a grafikonok, illusztrációk? Ez egy fontos kérdés, hogy megválaszoljuk, mivel minél többet értünk meg abból, hogyan képez az agy jelentést/értelmet, annál jobban tudunk kommunikálni. gondolkodni és együttműködni egymással. Így tehát ebben az évben megmutatjuk hogyan vizualizál az agy.

A kognitív pszichológusok azt mondják , hogy az agy nem látja a szót magát, hanem helyette számos mentális modellt alkot az "AHA" élmények, vagy a felfedezés pillanatainak seregén, különböző folyamatokon keresztül.

A feldolgozás természetesen a szemmel kezdődik. A fény belép, a retinát eltalálva cirkulál és a fénysugár döntő része az agy hátsó részébe irányul, az elsődleges látókéregbe. Ez az elsődleges látókéreg csupán egyszerű geometriai alakzatokat, a legegyszerűbb formákat látja. Ugyanakkor úgy működik, mint valami közvetítő állomás, amely visszasugározza és visszairányítja az információt az agy további, egyéb részeibe. Az agy 30-nál is több része érzékel szelektíven és alkot több jelentést az "AHA" élményeken keresztül. Most csupán háromról fogunk beszélni ezek közül.

Tehát, az első az agy ventrális része. Az agynak ezen a részén található. Az agynak ez a része ismeri fel, hogy valami létezik. Ez a "mi" érzékelő. Látja a kezet, a távirányítót, a széket, a könyvet. Akkor aktiválódik ez a rész, ha egy dologhoz hozzárendelünk egy szót.

Az agy második része a dorzális rész. Amit csinál az, hogy elhelyezi a tárgyat a fizikális tömegi térbe. Ha szétnéznek itt a színpadon, megalkotják a színpad egyfajta mentális térképét. Ha becsuknák a szemüket képesek lennének ebben a mentális térben navigálni. Ha megtennék ezt , akkor aktiválnák a dorzális agyat.

Az agy harmadik része , amiről beszélni szeretnék, az a limbikus rendszer. Ez az agy mélyén helyezkedik el. Fejlődéstanilag ez egy nagyon ősi egység. Ez a rész felelős az érzésekért. Ez egy olyasfajta központ, ahol a látott képzet erős vagy érzelmi reakciót vált ki bennünk a látottakhoz kapcsolódóan.

Ezeknek a feldolgozó központoknak a kombinációja nagyon különböző módon segít az értelem / jelentés alkotásban. És mit tanulhatunk ebből? Hogyan tudjuk alkalmazni ezt a betekintést? Nos a sematikus kép az, amire ránézünk, amit a szem vizuálisan érzékel. Az agy feldolgozza ezt párhuzamos információ-képzetekben, feltéve egy sor kérdést azért, hogy egyesítse azokat egy mentális modellben.

Tehát például, ha Önök rátekintenek egy képre, egy jó grafika arra készteti a szemet, hogy körbecélozza azt és szelektíven alkosson egy képi logikát. Ez a kapcsolódás és a kép létrehozza a jelentést. Ez a szelektív logika. Így gyarapítjuk és helyezzük el térben az információt. Sokan Önök közül emlékezhetnek a varázsfalra, amit az észlelő képponttal összekötve építettünk egy korlátlan falat alkotva. Így összehasonlíthatjuk és szembeállíthatjuk a nagy gondolatokat. A kapcsolódás és az interaktív ábrázolás gazdagítja az értelmezést. Az agy különböző részeit aktiválja. Aztán a limbikus rendszer aktiválódik, ha mozgást, színeket látunk, és vannak elsődleges forma- és mintaérzékelők, amiről már előzőleg hallottunk.

De mi is a lényege mindennek? A látás, a vizuális érzékelés révén adunk jelentést dolgoknak. A lecke számunkra hármas. Először is, használjunk képeket, hogy tisztázzuk , mit akarunk kommunikálni. Másodszor, tegyük ezeket a képeket interaktívvá, hogy sokkal jobban tudjunk kapcsolódni hozzájuk. Harmadik dologként gyarapítsuk memóriánkat azáltal, hogy vizuális állandóságot hozunk létre. Ezek olyan technikák, melyeket használhatunk a problémamegoldás során széleskörűen alkalmazhatunk.

Így néz ki az egyszerű technikai verzió. Apropó, ez egy módja annak, hogyan fejlesztenek és alkotnak stratégiát az Autodesk-nél, néhány szervezetünknél és divíziónknál. Ami itt történik, az nem más, mint az, hogy a csapatok vázolják fel a teljes stratégiai tervet egy óriás falra. Ez egy nagyon erőteljes hatású dolog, mivel mindenki lát mindent. A terem , a hely mindig, folyamatosan lehetővé teszi a stratégiai terv minden összetevőjének az észlelését.

Mindezt ezen a gyorsított felvételen láthatják. Megkérdezhetik, hogy "Ki itt a főnök?" Ki fogják találni. A kép közös és együttműködő megalkotása képzetet alkot és átalakítja a közös munkát. Powerpoint-ot nem lehet két napon át használni. Helyette az egész csapat egy megosztott mentális modellt alkot, mellyel mindannyian egyetértenek és amentén haladnak előre.

Ezt lehet gyarapítani és erősíteni néhány új felbukkanó digitális technológiával. És ez a mi nagy felfedezésünk mára. Ez egy feltörekvő technológiai készlet amely széles képernyőjű kivetítőt használ intelligens számítással a háttérben láthatóvá teszi a láthatatlant. Amit tehetünk, az, hogy szigorúan tekintünk a fenntarthatóságra. A csapat látja az összes kulcs összetevőt, ami lelkesíti a szerkezetet lehetőséget/választást ad és láthatóvá teszi a végeredményt, ami megjelenik vizualizálva a képernyőn.

Tehát, ahhoz, hogy jelentéssel teli képeket hozzunk létre, három komponens szükséges. Elsőként tisztázzuk az ötleteket, azáltal, hogy vizualizáljuk őket. Másodszor, interaktívvá, harmadszor pedig állandóvá/folyamatossá kell tenni azokat. Hiszem, hogy ez a három alapelv alkalmazható olyan nehéz problémák megoldásásásnál, melyekkel manapság találkozunk a világban. Köszönöm a figyelmet.

Taps.