Tom Wujec: Építs tornyot, építs csapatot

Néhány évvel ezelőtt, itt a TED-en, Peter Skillman bemutatott egy tervező-feladatot, mely a ‘pillecukor-kihívás’ nevet kapta. Az ötlet egészen egyszerű. Négyes csoportokban kell megépíteni a lehető legmagasabb, önmagában álló építményt 20 spagettirúdból, közel egy méter ragasztószalag és egy darab pillecukor segítségével. A pillecukornak az építmény tetején kell lennie. És, bár nagyon egyszerűnek tűnik a feladat, valójában nagyon is nehéz, mert arra kényszeríti az embereket, hogy azonnal összedolgozzanak. Úgy gondoltam ez egy érdekes ötlet, és beépítettem egy tervező-tréningbe. Hatalmas sikere lett. Azóta közel 70 tervező-tréninget tartottam világszerte, diákokkal, tervezőkkel, építészekkel, még a Fortune 50 technikai vezetőivel is, és van valami ebben a feladatban, mely nagyon mélyreható tanulságokat tár fel az együttműködés természetéről, és melyek közül néhányat szeretnék Önökkel megosztani.

Általában, a legtöbben először elkezdik orientálni magukat a feladat felé. Beszélnek róla, kitalálják hogy nézzen ki, megküzdenek a hatalomért, aztán terveznek, szerveznek. Vázlatolnak, kiterítik a spagettit. Idejük nagy részét a rudak összeillesztésével töltik, mely egyre csak növekszik, majd végül, ahogy épp kifutni látszanak az időből, valaki előkapja a pillecukrot, óvatosan ráhelyezik a tetejére, hátralápnek és Ta-da!, megcsodálják a művüket. Valójában azonban, ami a legtöbb esetben történik, hogy a “ta-da!” pillanat “óh-óh”-vá alakul, hiszen a pillecukor súlya összedönti az egész építményt.

Vannak néhányan, akiknek sokkal több “óh-óh” pillanatuk van, mint másoknak, a legrosszabbak közt az üzleti iskolák végzősei szerepelnek. (Nevetés) Hazudnak, csalnak, elkalandozik a figyelmük, és nagyon gyenge építményeket készítenek. És természetesen vannak olyan csoportok, ahol sokkal több “ta-da” építmény készül, a legjobbak közt pedig az óvodások állnak. (Nevetés) Ez elég elképesztő. Ahogy Peter említi, nem csak a legmagasabb, de a legérdekesebb épületeket is ők csinálják.

Tehát, a kérdés ami mindenkit foglalkoztat a ‘hogyhogy’? Miért? Hogy csinálják? És Peter szereti így megfogalmazni “Egyik gyerek sem fecsérli az idejét arra hogy a Spagetti társaság vezérigazgatója próbáljon lenni.” Oké. Nincsenek hatalmi csaták. De van még egy ok. Mégpedig, hogy az üzleti iskolák diákjait arra tanítják, hogy az egyetlen helyes megoldást találják meg. Amit aztán megvalósítanak. És amikor a pillecukrot az építmény tetejére rakják, ahogy épp kifutnának az időből, mi történik? Krízishelyzet. Ismerős? Oké. Amit az óvodások másképp csinálnak, az az, hogy ők a pillecukorral kezdik, és prototípusokat építenek, egymás után, miközben a pillecukor mindvégig a tetején marad, így többször megjavíthatják a készülő prototípusokat. Tehát a tervezők az effajta együttműködésben látják az interaktív folyamatok lényegét. Minden verzió kipróbálásánál azonnali visszajelzést kapnak, hogy mi működik és mi nem.

Tehát a prototípusokkal való kísérletezés alapvető fontosságú, de nézzük meg, hogy teljesítenek a különböző csapatok. Az átlag a legtöbb embernél 50 cm, üzleti iskolák diákjainál ennek a fele, ügyvédeknél kicsit jobb, de nem sokkal, az óvodások azonban jobbak, mint a felnőttek. Kik a legjobbak? Az építészek és mérnökök, szerencsére. (Nevetés) 99cm volt a legmagasabb építmény, amit eddig láttam. Miért? Mert az a csapat érti, hogy a háromszögek és az önerősítő geometriai formák kulcsfontosságúak egy stabil építmény felhúzásához. A vezérigazgatók kicsit jobbak, mint az átlag. És itt válik az egész érdekessé. Ha berakunk egy vezetői asszisztenst is a csapatba, jelentősen megnő a hatékonyság. (Nevetés) Hihetetlen. Körülnéznek és azt mondják, “Ó, az a csapat fog nyerni”. Látni lehet előre. Miért? Mert különleges készségük van a megkönnyítésre. Vezetik a folyamatot, értik a folyamatot. És bármelyik csapatnál, ahol a tagok menedzselik a munkát és odafigyelnek, jelentősen megnő a csapat teljesítménye. A specializált készségek, a megkönnyítés készsége és ezek kombinációja jelentős sikerhez vezet. Ha 10 tipikusan teljesítő csapattal dolgozunk, úgy hatnak lesz álló építménye.

Kipróbáltam valami érdekeset. Arra gondoltam, emeljük a tétet. Felajánlottam egy 10.000 dollárt érő szoftver díjat a győztes csapatnak. Mit gondolnak mi történt a diákokkal? Mi lett az eredmény? Íme, ez történt. Egyetlen csapat sem tudott álló építményt készíteni. Ha bármelyik épített volna mondjuk egy két centis építményt, hazavihették volna a díjat. Hát nem érdekes, hogy a nagy tétnek nagy a hatása? Megcsináltuk még egyszer a feladatot, ugyanezekkel a diákokkal. Mit gondolnak, mi történt? Most, hogy már átlátják a prototípusok értékét. Ugyanaz a csapat, a legrosszabbak közül a legjobbak közé ugrott. A leggyorsabban felépített legmagasabb torony lett az övék. Ez nagyon tanulságos a sikert és az ösztönzést illetően.

Azt is kérdezhetnék: Miért tölt valaki időt azzal, hogy megír egy ‘pillecukor-kihívást’? Az oka az, hogy segítek digitális eszközök és folyamatok megalkotásában, hogy a csapatok autókat, videojátékokat és vizuális effekteket építhessenek. A pillecukor-kihívás pedig segít nekik azonosítani a rejtett feltételezéseket. Mert, őszintén szólva minden projektnek megvan a maga pillecukra, nem igaz? A feladat egy közös tapasztalatot kínál, egy közös nyelvet, egy közös érdeket a helyes prototípus megépítéséhez. Ez a közös tapasztalat értéke, ennek az egyszerű gyakorlatnak a haszna.

Azokat, akiket érdekel, nézzék meg a marshmallowchallenge.com oldalt. Ez egy blog, ahol megnézhetik hogy használják a feladatot. Lépésről-lépésre elérhetőek az instrukciók. Őrült példák vannak rá, a világ minden részéről, hogy az emberek hogy forgatják és alakítják át a rendszert. Még világrekord is született.

Azt hiszem, az alapvető tanulság az, hogy a tervezés igazából egy kontakt-sport. Megköveteli, hogy minden érzékszervünket bevonjuk, és beleadjuk a gondolkodásunk, érzéseink és cselekedeteink legjavát az előttünk álló feladatba. És néha ennek a tapasztalatnak egy kis prototípusa kell ahhoz, hogy egy “oh-oh” pillanatot “ta-da” pillanattá alakítson. Ez nagy változásokat eredményezhet.

Köszönöm szépen.

(Taps)