Steve Keil: Egy kiáltvány a játékért, Bulgáriáért és azon is túl

Ma azért vagyok itt, hogy egy forradalmat indítsak el. Mielőtt fegyvert fognátok, vagy dalra fakadnátok, vagy megválasztanátok kedvenc színeteket, meghatároznám, hogy mit értek forradalom alatt. Forradalom alatt egy hathatós és messzemenő változást értek, a gondolkodás- és viselkedésmódunkban -- a módban, ahogy gondolkozunk és viselkedünk. De Steve, miért van szükségünk forradalomra? Azért van szükségünk forradalomra, mert a dolgok nem működnek; egyszerűen nem működnek. És ez nagyon elszomorít, mert belefáradtam a nem működő dolgokba. Belefáradtam abba, hogy nem használjuk ki a lehetőségeinket. Belefáradtam abba, hogy utolsók vagyunk.

És annyi mindenben vagyunk utolsók -- például a társadalmi tényezőkben. Utolsó helyen vagyunk Európában az újításban. Ott vagyunk a legvégén, a lista legalján, utolsó helyen, mint egy kultúra, amelyik nem értékeli az újítást. Utolsó helyen vagyunk az egészségügyben, és az fontos a jólét érzetéhez. És ott vagyunk, nemcsak utolsók az E.U.-ban, de utolsók vagyunk egész Európában, a lista legalján. És a legrosszabb hír alig három hete jelent meg, sokan láttátok talán a The Economist-ban. Mi vagyunk a legszomorúbb hely a Földön, az egy főre eső GDP-re vonatkozólag -- a legszomorúbb hely a Földön. Ezek voltak a társadalmi tényezők, lássuk az oktatást. Hanyadikak lettünk három hete az OECD egy másik jelentésében? Utolsók olvasásban, matekban és tudományokban, utolsók. Üzlet: A legkevesebbre értékeljük az E.U.-ban azt, hogy a vállalkozók hasznot hoznak a társadalomnak. Mi ennek a következménye? A legalacsonyabb százalékban vannak az induló vállalkozók. És mindez annak ellenére, hogy mindenki tudja, a kisvállalkozás a gazdaság hajtóereje. Mi alkalmazzuk a legtöbb embert, mi termeljük ki a legtöbb adót. És ha a hajtóerővel baj van, mi történik? Utolsók vagyunk Európában az egy főre jutó GDP-ben. Utolsók. Tehát nem meglepetés, hogy a bolgárok 62 százaléka nem optimista a jövőt illetően. Boldogtalanok vagyunk, rossz az oktatásunk, és nekünk vannak a legrosszabb vállalkozásaink.

És ezek tények, emberek. Ez nem mese; ez nem kitaláció. Nem az. Ez nem az én összeesküvésem Bulgária ellen. Ezek tények. Azt gondolom tehát, nagyon világos kell legyen, hogy a rendszerünk elromlott. A gondolkodásmódunk, a viselkedésünk, a viselkedési operációs rendszerünk elromlott. Egy hathatós változásra van szükségünk a gondolkodás- és viselkedésmódunkban, hogy Bulgáriát jobbá tegyük, magunkért, barátainkért, családunkért és a jövőnkért. Hogyan történt ez? Legyünk most pozitívak. Pozitívak leszünk. Hogyan történt ez? Azt gondolom, azért vagyunk utolsók, mert -- és ez drasztikus lesz egyeseknek -- mert hátrányos helyzetbe hozzuk saját magunkat. Visszatartjuk magunkat, mert nem értékeljük a játékot. Igen, játékot mondtam.

Ha egyesek elfelejtették mi a játék, hát így néz ki a játék. A babák játszanak, a gyerekek játszanak, a felnőttek játszanak. Mi nem értékeljük a játékot. Tulajdonképpen mi leértékeljük a játékot. És három területen értékeljük le. Menjünk vissza ugyanarra a három területre. Társadalmi: 45 évnyi micsoda? Kommunizmus -- a társadalom és az állam felértékelése, az egyénnel szemben, és a kreativitás, az egyéni önkifejezés, és az újítás gondatlan elnyomása. És ehelyett mit értékelünk? Kimutatták, hogy a módot, ahogyan alkalmazzuk, előállítjuk, és használjuk a tudást, befolyásolja a társadalmi és intézményi környezet... Mely környezet mit mondott nekünk a kommunizmusban? Hogy legyünk komolyak. Hogy legyünk nagyon, nagyon komolyak. Azt mondta. (Taps) Legyél komoly. El nem tudom mondani hányszor voltam leszidva a parkban, mert engedtem a kölykeimet a földön játszani. Isten őrizz, ha a piszokban játszanak, a por, vagy még rosszabb, a víz, majd megöli őket. A nagyapók és nagyanyók azt mondták, hogy ne engedjük a kölyköket annyit játszani, mert az élet komoly dolog, és mi az élet komolyságára kellene hogy felkészítsük őket.

A komolyság mémmel vagyunk megfertőzve. Egy társadalmi gén befolyásol minket. Komoly gén. És a 45 évnyi jelenléte létrehozta azt, amit én a "banya" tényezőnek nevezek. (Nevetés) (Taps) És ez így működik. Első lépés: nő azt mondja, "Kisbabát akarok. Babát akarok.". Második lépés: megvan a kisbaba. Hurrá! De mi történik a harmadik lépésben? Vissza akarok menni dolgozni, mert fontos nekem a karrierem, vagy csak mert kávézni akarok. Tehát odaadom a babát a "banyának". De emlékeznünk kell, hogy a "banya" 45 éven át fertőződött a komolyság mémmel. Tehát mi történik? A "banya" átadja a vírust a babának, és nagyon, nagyon, igazán nagyon hosszú időbe kerül -- mint a kaliforniai vörösfenyőknek -- hogy az a komolyság mém kitisztuljon az operációs rendszerünkből.

Mi történik ezután? Bekerül az oktatásba, ahol egy régimódi rendszerünk van, amelyik alig változott az utóbbi 100 évben, amelyik a magolást értékeli, a memorizálást és szabványosítást, és leértékeli az önkifejezést, az önmegismerést, az érdeklődést, a kreativitást és a játékot. Egy ócska rendszer. Igaz történet: a kölykömnek kerestem iskolát. Elmentünk ebbe rangos kicsi iskolába, és azt mondták, hogy hetente tízszer fognak matekot tanulni, és nyolcszor tudományokat, és olvasás ötször lesz és a többi. És azt kérdeztük: "Mikor lesz szünet és játék?" És azt mondták: "Hmm. Erre egyetlen perc sem lesz az órarendben." (Nevetés) És azt mondtuk: "Öt éves." Micsoda bűn. Micsoda bűn. És az bűn, hogy az oktatási rendszerünk ennyire komoly, mert így esztelen, robotmunkásokat nevelünk, hogy csavarokat illesszenek előre gyártott furatokba. De elnézést, a mai problémák nem az Ipari Forradalom problémái. Alkalmazkodóképességre van szükségünk, a képességre, hogy megtanuljunk kreatívnak és újítónak lenni. Nincs szükségünk gépesített munkásokra. De most a mémünk mindenhol hat ránk, ahol nem értékeljük a játékot. Robotmunkásokat nevelünk, akiket eszközként kezelünk, hogy kihasználjuk és eldobjuk őket.

Mik a bolgár munka tulajdonságai? Zsarnoki -- csináld, ahogy én mondom, mert én vagyok a főnök. Én vagyok a főnök és én jobban tudom nálad. Bizalmatlan -- világos, hogy bűnöző vagy, tehát bekamerázlak. (Nevetés) Ellenőrzött -- nyilvánvalóan hülye vagy, tehát kismillió követni való folyamatot készítek neked, nehogy kilépj a rutinból. És korlátozó -- ne használd a saját mobilodat, a saját laptopodat, ne keress az interneten, ne legyél fent az instant messenger-en. Ez valahogy szakszerűtlen és rossz. És végül, mindez lehangoló, mert ellenőriznek, korlátoznak, nem értékelnek, és semmit sem élvezel a folyamatból. A társadalomban, az oktatásban és a gazdaságban, nem értékeljük a játékot. És ezért vagyunk utolsók, mert nem értékeljük a játékot.

És mondhatod, hogy: "Steve, ez nevetséges. Micsoda buta ötlet. Nem lehet a játék miatt. Játszani, az egy ostoba dolog." Bennünk van a komolyság mém. Azt kell mondjam, hogy a játék nem ostobaság. És bebizonyítom ezt a beszédem következő részében -- mármint, hogy a játék a katalizátor, a forradalom, amelyik jobbá tudja alakítani Bulgáriát. Játék: az agyunk játékra van programozva. Az evolúció a játékosokat választotta ki az évek milliói és milliárdjai alatt, úgy az állatokban, mint az emberekben. És tudjátok mi van? Az evolúció nagyon jó munkát végez, a nekünk kedvezőtlen tulajdonságok elhagyásában, és a nekünk versenyelőnyt jelentő jellemzők megtartásában. A természet nem ostoba és a játékosság alapján szelektált. Az állatvilágban, például, a hangyák is játszanak. Talán nem is tudtátok. És miközben játszanak, megtanulják a társadalmi rendet, és a dolgok dinamikáját. A patkányok is játszanak, de talán nem is tudjátok, hogy minél többet játszanak, annál nagyobb az agyuk, és annál jobban megtanulják a feladatokat és képességeket. A kiscicák játszanak, ezt mindnyájan tudjuk. De azt talán nem tudjátok, hogy a kiscicák, akiket nem engednek játszani, nem képesek szociálisan együttműködni. Vadászni tudnak, de nem társaságban. A medvék is játszanak. De meglehet, nem is tudtok arról, hogy a többet játszó medvék tovább is élnek. És nem a jobban halászgató medvék. Hanem a többet játszó medvék.

Egy érdekes tanulmány kimutatta a korrelációt a játék mennyisége és az agy mérete között. Minél többet játszol, annál nagyobb az agyad. A delfineknek elég nagy agyuk van és sokat játszanak. De mit gondoltok, kiknek van a legnagyobb agyuk, kik a legnagyobb játékosok? Üdvözletüket küldik: az emberek. A gyerekek játszanak, mi játszunk -- nem számít a nemzetiség, a rassz, a bőrszín vagy a vallás, ez egy univerzális dolog -- játszunk. És nem csak a gyerekek, a felnőttek is.

Egy klassz szakszó: neoténia -- a fiatalkori tulajdonságok, pl. a játékosság fennmaradása felnőttekben. És kik a legnagyobb neoténisták? Az emberek. Sportolunk. Tesszük ezt szórakozásból, vagy mint olimpikonok, vagy mint profik. Hangszereken játszunk. Táncolunk, csókolózunk, énekelünk, egyszerűen bolondozunk. A természet születéstől öregkorig tartó játékra tervezett minket. Arra vagyunk tervezve, hogy folytonosan és sokat játszunk, és ne hagyjuk abba. Ez egy hatalmas jótétemény. Ahogy ez előny az állatoknak, úgy előny az embereknek is. Például kimutatták, hogy a játék serkenti az idegrendszeri növekedést az amigdalában, abban az agyi "magban", amelyik az érzéseket kontrollálja. Kimutatták, hogy elősegíti a pre-frontális agykéreg fejlődését, ahol az észlelés nagy része történik. És mi történik ezáltal? Jobb érzelmi érettséget érünk el, ha többet játszunk. Jobb döntéshozási képességünk lesz, ha többet játszunk.

Ezek tények. Ez nem képzelgés, nem mese, nem kitaláció; ez rideg, kemény tudomány. Ezek a játék előnyei. Ez egy velünk született genetikai jog, mint a járás, a beszéd vagy a látás. És ha a játékkal kapcsolatban hátrányos helyzetbe hozzuk magunkat, épp olyan hátrányt szenvedünk, mint a többi velünk született jogunk esetében. Visszatartjuk magunkat. Rövidke gyakorlat: csukjátok be a szemeteket, és próbáljátok meg játék nélkül elképzelni a világot. Képzeljetek el egy világot színház és művészet nélkül, dalok és tánc nélkül, bármilyen labdarúgás nélkül, nevetés nélkül. Milyen lenne ez a világ? Elég sivár lenne. Elég komor lenne.

Most képzeljétek el a munkahelyeteket. Vidám-e? Játékos-e? Vagy talán a barátok munkahelyét -- belegondolunk. Vidám-e? Játékos-e? Vagy pocsék? Inkább zsarnoki, ellenőrzött, korlátozó, bizalmatlan és lehangoló? Létezik ez a felfogás, hogy a játék ellentéte a munka. Még bűnösnek is érezzük magunkat, ha a munkahelyen játszani látnak minket. "Jaj, a kollégáim láttak nevetni. Biztos nincs elég munkám." vagy "Jaj, el kell bújjak, mert a főnököm megláthat. Azt fogja gondolni, hogy nem dolgozom keményen." De újságom van: rosszul gondolkozunk.

A játék ellentéte nem a munka. A játék ellentéte a depresszió, a lehangoltság. Tulajdonképpen a játék segít a munkánkban. Ahogy vannak ebben előnyök az embereknek és az állatoknak, úgy vannak előnyei a munkahelyi játékosságnak is. Például serkenti a kreativitást. Növeli a változással kapcsolatos nyitottságunkat. Javítja a tanulási készségünket. Cél- és hozzáértés tudatot nyújt -- két motiváló kulcs tényező, amelyek növelik a termelékenységet, a játékon át. Tehát ne gondoljanak a játékra, mint komolytalanságra, a játék nem jelent könnyelműséget. A profi atléta, aki szereti a sízést, ő komolyan veszi azt, de szereti is. Ő jól szórakozik, élvezi, és flow-ban van. Az orvos komolynak tűnhet, de a nevetés azért egy nagyszerű gyógyszer. Rosszul gondolkodunk. Nem kellene bűnösnek érezzük magunkat. Ünnepelnünk kellene a játékot.

Egy gyors példa az üzleti világból. A FedEx-nek könnyű a jelmondata: emberek, szolgáltatás, profit. Ha az alkalmazottaidat emberként kezeled, nagyszerűen viselkedsz velük, boldogok és kiteljesedettek lesznek, meglesz a cél- és hozzáértés tudatuk. Mi történik? Jobb szolgáltatást nyújtanak -- nem rosszabbat, hanem jobbat. És amikor a kliensek hozzájuk fordulnak, és boldog emberekkel lesz dolguk, akik hozhatnak döntéseket és kiteljesedettek, hogy érzik majd magukat a kliensek? Nagyszerűen érzik magukat. És mit tesznek a kliensek, akik jól érzik magukat? Még több szolgáltatást vásárolnak tőled, és még több barátnak mondják el, ami több profithoz vezet. Emberek, szolgáltatás, profit. A játék növeli a termelékenységet, nem csökkenti azt.

És erre azt mondjátok majd: "Jé, ez működhet a FedEx-nél, kint az USA-ban, de nem működhet Bulgáriában. Lehetetlen. Mi különbözőek vagyunk." Működik Bulgáriában, emberek. Két okból. Első: a játék általános. Semmi furcsa nincs a bolgárokban, amiért nem játszhatnánk, kivéve ezt a komolyság mémet, amit ki kell irtsunk. Kettő: kipróbáltam a Sciant cégnél. Amikor odakerültem, nulla elégedett kliensünk volt. Egy kliens sem ajánlott bennünket. Mindenkit megkérdeztem. Alig volt profitunk -- mindenkit kikérdeztem. Alig volt profitunk, és boldogtalan részvényeseink voltak. Bizonyos alapvető változásokon át, mint az átláthatóság javítása, az önirányítás támogatása, az együttműködés bátorítása, de nem zsarnoksággal, és az eredményorientáltságra koncentrálva [sikeresek lettünk]. Nem érdekel mikor jössz be reggel. Nem érdekel mikor távozol. Az érdekel, hogy a kliensed és a csapatod boldog, és te mindezt megszervezed. Miért érdekelne, hogy bejössz-e kilenckor? Alapvetően a jó hangulatot kell támogatni. A jó hangulat támogatásával és egy nagyszerű környezettel, képesek voltunk átalakítani a Sciant-et, és három rövid év alatt -- hosszú időnek tűnik, de a változás lassú -- minden kliens ajánlott minket - nulláról indultunk - [az eredmény] az ipari átlag feletti profit és boldog alkalmazottak. És kérdezhetitek: "Honnan tudod, hogy boldogok?" Mert minden évben, amikor indultunk, megnyertük a kisvállalkozások között, a "legjobb munkáltató" címért folyó versenyt. Független analízis az alkalmazottak által leadott névtelen kérdőívekből. Működik és működhet Bulgáriában. Semmi sem tart vissza minket, a játékkal kapcsolatos mentalitásunkat kivéve.

Befejezésül néhány lehetséges lépés, a játékon át a forradalomhoz. Először is, hinnetek kell nekem. Ha nem hisztek nekem, akkor menjetek haza, és gondolkodjatok még róla, vagy valami. Másodszor, ha nincs meg bennetek a játék érzése, újra fel kell fedezzétek a játékot. Akármi volt az, amit gyerekként élveztél, vagy amit élveztél alig hat hónapja, de most, hogy előléptettek, már nem élvezheted, mert úgy érzed, hogy komolynak kell lenned, fedezd fel újra. Nem számít, ha hegyi kerékpározás, olvasás vagy egy játék volt, fedezd fel újra. Mert ti vagytok a vezetők, az újításban és a gondolkodásban. Nektek kell visszamenni az irodába, vagy beszélni a barátokkal, és begyújtani a változás tüzét, a játék forradalmában. Nektek kell, és ha ti nem érzitek, akkor a kollégák, az alkalmazottak sem érzik majd. Vissza kell menni és ezt kell mondani: "Hé, mostantól megbízom bennetek." Furcsa elképzelés. Alkalmaztalak. Meg kell bízzak benned. Hagylak majd dönteni. Felhatalmazlak. És a legalacsonyabb szintekre is delegálom majd a feladatokat, a csúcsvezetők helyett. Bátorítom majd az építő kritikát. Megengedem majd, hogy megkérdőjelezd a tekintélyt. Mert a rutin megkérdőjelezésével leszünk csak képesek kitörni a megszokott kerékvágásból, és újító megoldásokat létrehozni, a ma problémáira.

Mint vezetőknek, nincs mindig igazunk. Ki fogjuk irtani a félelmet. A félelem a játék ellensége. És megszüntetjük például a korlátozásokat. Tudod mit? Hadd használják a saját mobiljukat személyes hívásokra -- ne adj isten. Hadd legyenek az interneten. Hadd legyenek fent az instant messenger-en. Hadd tartsanak hosszú ebédszüneteket. Az ebéd olyan, mint a munkaszünet. Olyankor kimész a külvilágba, és újra töltöd az agyadat, találkozol a barátaiddal, iszol egy sört, eszel valamit, beszélgetsz, és olyan ötleteket kapsz, amiket talán nem kaptál volna meg előtte. Engedjük, hogy megcsinálják. Adjunk nekik több szabadságot. És általában hagyjuk őket játszani. Hagyjuk őket mókázni a munkahelyen. Olyan sok életidőt töltünk el a munkahelyen, és tényleg ilyen nyomorúságosan lélekölő legyen, hogy majd 20 év múlva felébredjél és azt kérdezd: "Ez volt? Ennyi volt az egész?" Elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan. (Nevetés)

Összefoglalásul: szükségünk van egy hathatós változásra, a gondolkodás- és viselkedésmódunkban, de nincs szükségünk egy munkásforradalomra. Nincs szükségünk egy munkásforradalomra. Amire szükségünk van, az a játékosok felkelése. Amire szükségünk van, az a játékosok felkelése. Amire szükségünk van, az a játékosok felkelése. Komolyan, csoportosulnunk kell. Ma van a felkelés kezdete. Amit tennetek kell, az a forradalom lángjainak az életben tartása. Mennetek kell, és meg kell osszátok az ötleteiteket és sikertörténeteiteket, az életünk, az iskoláink, a munkánk felüdítéséről a játékkal; arról, hogy miképp segíti elő a játék az ígéretesség és önkiteljesítés érzését; arról, hogy miképp mozdítja elő az újítást és termelékenységet; és végül, hogyan ad a játék értelmet [az életnek]. Mert nem tudjuk egyedül megtenni. Együtt kell hát megtegyük. És ha együtt megtesszük, és megosztjuk ezeket az ötleteket a játékról, akkor Bulgáriát [és Magyarországot] jobbá változtathatjuk.

Köszönöm.

(Taps)