Stephen Ritz: Egy tanár, aki zölden termel South Bronxban

Jó napot! Nem vagyok kertész.

(Nevetés)

Nem. De szülő vagyok, lakó vagyok és tanár vagyok. Ez az én világom. És kezdtem észrevenni -- a harmadik generáció gyereknél tartok --, hogy egyre nagyobbak. Egyre betegebbek. Mindezek mellett megtudtam, hogy a diákjaim 70%-ának, akinek tanulási nehézségei vannak, nem lennének, ha a születésük előtt helyesen táplálták volna őket.

A közösségem helyzete elég egyszerű. Így néz ki. Gyerekeknek nem lenne szabad ezt látva felnőnie. És ahogy egyre kevesebb a munkahely a közösségben, és az energiát továbbra is behozzák, nem csoda, hogy sokan úgy beszélnek South Bronxról, mint egy sivatagról. De én vagyok a legöregebb hatodikos, akivel találkozni fognak, és minden nap hatalmas energiával kelek fel, amit szeretnék ma önökkel megosztani. És ezzel rátérek a meggyőződésemre, hogy a gyerekeknek nem kellene elhagyniuk a közösségüket, hogy máshol éljenek, tanuljanak és keressenek.

Azért vagyok itt, hogy elmeséljem a történetem, és a falét, amit kint csináltam és behoztam. És ez három emberrel kezdődik. Az őrült tanárral -- ez én vagyok balra, szépen fel tudok öltözni, köszönöm a feleségemnek, hogy vett nekem egy jó öltönyt -- a szenvedélyes városrész elnökkel, és George Irwinnel a Green Living Technologiestól, aki segített az osztályomban, és segített megismerni ezt a szabadalmazott technológiát. De minden a magokkal kezdődik az osztályteremben, ami nálam így néz ki. És azért vagyok ma itt, mert remélem, hogy tovább tudok nyújtózkodni a takarómnál. És mindez erről szól.

És elképesztő gyerekekkel kezdődik, mint ő, akik korán jönnek és kesőn mennek el. Minden diákomnak egyéni oktatási igényei vannak, nem angol anyanyelvűek, a legtöbbjük hátrányos helyzetű, a legtöbb hajléktalan, sokan nevelőszülőknél élnek. Majdnem mindegyikük a szegénységi küszöb alatt él. De ezekkel a magokkal, az első naptól, növesztünk az osztályteremben, és így néz ki az én osztálytermem. És látod, hogy mennyire figyelnek a diákok ezekre a magokra. És aztán észreveszed, hogy ezekből a magokból ilyen kertek lesznek mindenhol Bronxban.

De nem vagyok kertész. Tanár vagyok. Nem szeretek gyomlálni és nem szeretem a deréktörő munkát. Tehát meg akartam tudni, hogy érhetek el ilyen sikert kicsiben, mint ez, és hogyan hozhatom be az osztályterembe, hogy a fogyatékos gyerekek is csinálhassák, gyerekek, akik nem akartak kint lenni is csinálhassák, és mindenki hozzáférjen. Felhívtam George Irwint, és mit ad isten? Eljött az osztályomba és építettünk egy beltéri ehető falat. Ezt párosítjuk autentikus tanulási élményekkel, egyéni tanulással. És láss csodát, megalkottuk New York város első ehető falát.

Ha éhesek, álljanak fel és egyenek. Most rögtön. A diákjaim úgy legelnek, mint a tehenek. De ez csak a kezdet volt, a gyerekek imádták a technológiát, így felhívtuk George-ot, és azt mondtuk: "Többet kell tanulnunk!" Bloomberg polgármester, köszönjük, már nem kell munkavállalási engedély, ami százalékokkal és biztosított vállakozókkal jár -- a rendelkezésükre állunk --

Elmentünk Bostonba. És a diákjaim, Amerika legszegényebb kongresszusi választási körzetéből, elsőként építettek zöld falat, amit számítógép tervezett, valódi tanulási eszközökkel, 21 emelet magasságban -- ha meg akarják látogatni a John Hancock épület tetején van. De közelebb otthonhoz, elkezdtünk zöld falakat építeni iskolákban, amik így néznek ki, ilyen világítással, igazi LED cucc, 21. századi technológia. És mit ad isten, 21. századi pénzt is kerestünk vele, és ez forradalmi volt. Remek!

Ilyen nálam az aratás. És mit csinálunk ezzel az étellel? Megfőzzük! És ezek az én hagyományos diákjaim, ahogy hagyományos szószt főznek, műanyag villákkal, és bejutottunk a menzára, zöldségeket növesztünk és megetetjük a tanárainkat. És ezek a legfiatalabb államilag elismert dolgozók Amerikában Bronx városrész elnökével.

És mit csináltunk ezután? Találkoztam kedves emberekkel, mint maguk, és meghívtak a Hamptonsba. Ezt úgy hívom "South Bronxból Southamptonba." És elkezdtünk ilyen tetőket építeni, nyomorgó negyedekből jöttünk, hogy ilyen kerteket építsünk, remek! Az emberek felfigyeltek. Visszahívtak minket az elmúlt nyáron, és a Hamptonsba költöztünk, heti 3.500 dollárt fizettek egy házért, és megtanultunk szörfözni. És amikor tudsz valami ilyet csinálni -- A diákjaim építik be ezt a technológiát, és amikor tudsz egy ilyen tetőt építeni egy ilyen házra, varjúhájjal, ami így néz ki, ez az új zöld graffiti.

Talán arra gondolnak, mit tesz egy ilyen fal a gyerekekért, azon túl, hogy megváltoztatja a tájat és a gondolkodásukat? Elmondom, mit tesz. Elképesztő építési válllalkozókkal tudok találkozni, mint Jim Ellenberger az Ellenberger Servicestől. És itt lesz háromszoros a nyereség. Mert Jim rájött, hogy ezek a gyerekek, a jövendőbeli kertészeim, rendelkeznek a készségekkel, hogy megfizethető házakat építsenek New York-iak számára, a saját közösségükben. És ezt csinálják a diákjaim, élhető fizetést keresnek.

Ha olyanok, mint én, társasházban laknak, van hét pasas állás nélkül, akik egymillió dollárt akarnak kezelni. Nekem nincs. De ha meg akarsz csináltatni egy WC-t, vagy feltenni polcokat, hat hónapot kell várnom egy időpontra valakivel, aki sokkal jobb kocsit vezet, mint én. Ez ennek a gazdasági helyzetnek a szépsége. De az én diákjaim vizsgázott és biztosított szakemberek. És ez az első diákom, aki a családjában először bankszámlát nyitott. Ez a bevándorló diák az első a családjában, aki használt pénzautómatát. És ez az igazi háromszoros haszon, mert foghatunk egy kerületet, amit magára hagytak és nyomorog, és valami ilyet csinálhatunk belőle, ilyen belső terekkel.

Remek! És az emberek felfigyeltek, de még hogy! A CNN telefonált, és nagyon boldogok voltunk, hogy eljöttek a termelői piacunkra. És amikor a Rockefeller Center azt mondta, NBC, fel tudnátok tenni ezt a falra? Nagyon örültünk. Ezt megmutatom, mert amikor gyerekek Amerika legszegényebb kongresszusi választási körzetéből meg tudnak építeni egy 10x5 méteres falat, megtervezni, elültetni, beépíteni, New York város szívében, ez egy igazi "sí se puede" pillanat. [Igen, lehetséges] Nagyon iskolázott, ha engem kérdeznek.

De ez nem egy Getty kép. Ezt én fényképeztem, amikor Bronx városrész elnöke beszélt a diákjaimhoz a házában, nem a börtönben, hogy úgy érezzék, részesei. Ez az államunk szenátora, Gustavo Rivera és Bob Bieder, eljöttek az osztálytermembe, hogy a gyerekek fontosnak érezzék magukat. És amikor Bronx kerületi elnőke megjelenik, és az állam szenátora lejön az osztálytermünkbe, higgyék el, Bronx most már meg tudja változtatni a hozzáállását. Készen állunk, hajlandóak és képesek vagyunk exportálni a tehetségünket és sokszínűségünket ahogy korábban álmodni sem mertük volna. És amikor a helyi szenátor feláll a mérlegre a nyilvánosság előtt, és azt mondja, le kell fogynia, akkor én is! És csinálom, és a gyerekek is!

És aztán jöttek a hírességek. Produce Pete nem hiszi el, mit növesztünk. Lorna Sass eljött és könyveket adományozott. Időseket etetünk. És amikor rájöttünk, hogy a táplálkozási igazságosságért termelünk South Bronxban, a nemzetközi közösségnek is feltűnt. És a South Bronx-i gyerekeim képviseltek az első nemzetközi zöldtető konferencián. És ez nagyszerű.

De mi a helyzet a lokálissal? Találkoztunk ezzel a hölggyel, Avis Richardsszal a Ground Up Campaign-től. Hihetetlen! Rajta keresztül a diákjaim, a legszegényebbek, legkirekesztettebbek, képesek voltak 100 kertet készíteni New York város állami iskoláinak. A háromszoros haszon!

Ma egy éve meghívtak a New York-i orvosi akadémiára. Úgy gondoltam, érdemes egy erős és egészséges New Yorkot tervezni, főleg, ha a források ingyenesek. Szóval köszönöm nekik, és imádom őket. Bemutattak New York város stratégiai egészségügyi szövetségének, megint, ingyenes források, ne hagyd ki! És ki gondolta volna, hat hónappal később az iskolám és a diákjaim elnyerték az első középiskolai kimagasló teljesítmény díjat egy egészséges iskolai környezet kialakításáért. New York város legzöldebb osztályterme. De ami még fontosabb, a diákjaim megtanultak kapni, és megtanultak adni. És fogtuk a pénzt amit a termelői piacon kerestünk, és elkezdtünk ajándékokat venni a hajléktalanoknak és rászorulóknak világszerte. Elkezdtünk visszaadni. És ekkor jöttem rá, hogy Amerika bezöldítése a zsebekkel kezdődik, aztán jön a szív, aztán az elme.

Tehát rájöttünk valamire és azóta is csináljuk. És hál' istennek a Trinity Wall Street felfigyelt rá, mert ők tették lehetővé a Green Bronx Machine létrejöttét. Most 3.000-en vagyunk. És mit is csinál tulajdonképpen? Arra tanítja a gyerekeket, hogy újragondolják a közösségüket, így amikor ilyen helyen nőnek fel, ilyennek tudják látni. Így a szakképzett és vizsgázott diákjaim -- adókedvezményt kapunk, köszönjük, Bloomberg polgármester! -- foghatnak egy közösséget, ami így néz ki, és átalakíthatják valami ilyenné, és ez számomra egy másik igazi "si se puede" pillanat.

Hogy kezdődik mindez? Iskolákban kezdődik. Nincs több kis Nicks és kis Nets. [baseball csapatok] A csoport neve brokkoli, vagy a kedvenc zöldséged, valami, amire törekedhetsz. És ezek az én jövő Amerikája kertészeim, akik a Brook Parkban nőnek fel a 141. utcán, Amerika leginkább átutazó közösségében. Az én elszánt kis diákjaim megtanulnak így kertészkedni, nem csoda, hogy ilyen gyümölcsöket kapunk. Imádom! És ők is. És tipiket építünk olyan közösségekben, amik lángokban álltak. És ez egy igazi "sí se puede" pillanat. Brook Park több száz embert etet ételjegyek és ujjlenyomatok nélkül. Amerika legszegényebb kongresszusi választókerülete, Amerika legátutazóbb közössége, meg tudjuk csinálni. Bissel Park hatalmas mennyiségű ételt állít elő, olyan gazdasági helyzetbe hozva gyerekeket, amit el sem tudtak volna képzelni.

Valahol a szivárványon túl van Amerika South Bronxa. És megcsináljuk. Hogy kezdődik? Nézzék meg Jose hogy figyel a részletekre. Hál' istennek Omar tudja, hogy a répa a földből jön, nem a 9-es sorból a szupermarketből, nem egy golyóálló ablakon keresztül vagy egy műanyagon keresztül. És amikor Henry tudja, hogy a zöld jó, akkor én is. És amikor kiszélesíted az ízlésüket, kiszélesíted a szókincsüket. És a legfontosabb, amikor nagy gyerekeket állítasz a kisgyerekek mellé, kikerül a kövér fehér pasas középről, ami tök jó, és számonkérhetőséget teremtesz kortársak között, ami hihetetlen.

Ki fogok futni az időből, sietnem kell. De ez a heti csekkem a diákoknak, ez a zöld graffitink. Ezt csináljuk. És nézzék a dicsőséget és bőséget, amit Bronx megye képvisel. Semmi sem tölt el több örömmel, mint amikor a diákok növényeket poroznak be egymás helyett. Meg kell mondjam, védelmező szülő vagyok. De ezek azok a gyerekek, akik sütőtököt ültetnek vonatok tetejére. Koi medencéket is tervezünk a gazdagoknak. És a kukorica gyermekei leszünk, növényeket ültetünk a Fordham út közepére, hogy felhívjuk a figyelmet és ablak dobozokat készítünk szemétből.

Nem várom minden gyerektől, hogy kertész legyen, de elvárom, hogy olvassanak róla, írjanak, blogoljanak, szolgálják ki a vevőket. Elvárom, hogy vegyenek részt, és részt is vesznek. Szóval ez az osztálytermem, ez az étel. Hová megy? Nulla km a tányérig, egyenesen a menzára. Vagy ami még fontosabb, helyi hajléktalan szállókra, ahol a legtöbb diákunk napi 1-2 étkezést kap. És fejlődünk. Egy Air Jordan sem sérült meg az én kertemben. És az ő idejében egymillió dolláros kertek és elképesztő installációk.

Hadd mondjak el valamit! Ez egy gyönyörű pillanat. Fekete föld, barna föld, mérgező hulladéklerakó, harcmező -- bebizonyítjuk Bronxban, hogy bárhol lehet termeszteni, betonon is. És rendeléseket veszünk fel virágokra. Porban hagyjuk a süti árusokat. Felveszünk rendeléseket. Már a jövő tavaszt szervezem. És ezeket mind magról növesztettük. Mindent megtanulunk. És megint, ha ilyen szerteágazó hátterű gyerekekkel ilyen különleges dolgot tudunk létrehozni, tényleg létrehozunk valamit.

Talán érdeklik önöket a gyerekek. 40%-os jelenlétből 93%-os jelenlét. Mind túlkorosan és elégtelen jegyekkel kezdenek. Az első csapatomból mindenki továbbtanult, élhető fizetést keresnek. A többiek júniusban érettségiznek. Boldog gyerekek, boldog családok, boldog kollégák. Meglepett emberek. Bronx megye dicsősége és bősége.

Beszéljünk a mentáról. Hol a mentám? Hétfajta mentát termesztek az osztályomban. Mojito valakinek? A Telepanben leszek később. Értsék meg, ez az intellektuális Viagrám. Hölgyeim és Uraim, sietnem kell, de értsék meg: a kerület, ami a buggyos nadrágot és funky fresh ritmusokat adta nekünk, a biotermesztés otthona lett. A zöld lélegzetem, 11.000 kg zöldség, biopolgárokat növesztek, érdeklődő gyerekeket. Segítsenek innen eljutni ide. Önfenntartó egységek, 18 hónap alatt megtérülő befektetés, élhető béreket fizetünk és egészségbiztosítást adunk, miközben olcsón etetünk embereket.

Martin Luther King azt mondta, az embereket méltósággal kell felemelni. Itt New Yorkban arra bíztatom önöket, amerikai polgártársakat, segítsenek újra naggyá tenni Amerikát. Egyszerű. Osszák meg a szenvedélyüket. Nagyon egyszerű. Nézzék meg ezt a két videót. Az egyik eljuttatott minket a Fehér Házba, a másik egy új verzió.

És ami a legfontosabb, űzzük ki a legnagyobb agresszort az iskolákból! Ennek már holnap meg kell szűnnie. Emberek, meg tudják csinálni! Tartsák távol a gyerekeket az ilyen üzletektől. Készítsenek nekik egészséges ételt, főleg ha leszedhetik a falról az osztályteremben -- delicioso! Mutassanak jó példát. Vigyék el őket egy zöld kocsihoz. A nagy gyerekek imádják az epret és a banánt. Tanítsanak nekik üzleti érzéket. Hála istennek a GrowNYC-ért. Hadd főzzenek! Remek ebéd ma, hadd kísérletezzenek a konyhában! De a legfontosabb, szeressék őket. Semmi sem működik olyan jól, mint a feltétel nélküli szeretet.

Breki, egy jó barátom azt mondta, nem könnyű zöldnek lenni. Nem az. Olyan helyről jövök, ahol a gyerekek 35 féle cigipapírt vehetnek a nap minden pillanatában, ahol a jégkrém hűtők alkoholos kásával vannak tele. Egy kedves barátom, Majora Carter egyszer azt mondta nekem, mindent megnyerhetünk és nincs vesztenivalónk. Tehát itt, amikor a remény vakmerőségétől eljutottunk a reményig egy kis vakmerőségért, sürgetem önöket, tegyenek valamit. Sürgetem önöket, tegyenek valamit.

Most mind ebihalak vagyunk, de arra bíztatom önöket, hogy legyenek nagy békák és tegyék meg a nagy zöld ugrást. Nem érdekel, hogy a baloldalon, a jobboldalon, középen vagy akárhol vannak. Csatlakozzanak! -- Rengeteg energiám van. Segítsenek használni! Mind tehetünk valamit. És út közben szakítsanak időt megszagolni a virágokat, főleg ha önök és a diákjaik nevelték őket.

Steve Ritz vagyok, ez a Green Bronx Machine. Köszönetet kell mondanom a feleségemnek, a családomnak, a diákjaimnak, köszönöm, hogy eljönnek minden nap, és a kollégáimnak, akik hisznek bennem és támogatnak. Egy új gazdaságot növesztünk. Köszönöm, Isten áldja önöket és érezzék jól magukat. Steve Ritz vagyok.

Sí se puede!

(Taps)