Sophal Ear: Menekülés a Vörös Khmer elől

Általában az óráimat az államok háború utáni újjáépítéséről tartom. De ma egy személyes történetemet osztom meg önökkel. Ez a családom fényképe, a négy testvérem, édesanyám és én, ez 1977-ben készült. És mi igazából kambodzsaiak vagyunk. És ez a kép Vietnámban készült. Tehát, hogy került egy kambodzsai család Vietnámba 1977-ben? Hát, hogy ezt megmagyarázzam, van egy rövid videó, ami bemutatja a Vörös Khmer uralmát 1975 és 1979 között.

Videó: Aprilis 17., 1975. A kommunista Vörös Khmer behatol Phnom Penh-be, hogy felszabadítsa a népet a betolakodó vietnámi konfliktus, és az amerikai bombázási kampányok alól. A paraszti származású Pol Pot vezetésével a Vörös Khmer vidékre evakuálja az embereket, hogy egy falusi kommunista utópiát létesítsen, Mao Ce-Tung Kinai Kulturális Forradalmához hasonlóan. A Vörös Khmer kirekeszti a külső világot a saját valóságából. De négy év után a borzalmas igazság kiszivárog. Egy országban, ahol csak hétmillióan élnek, egy és fél milliót meggyilkoltak a saját vezetőik, testüket felhalmozva a gyilkos mezők tömegsírjaiban.

Sophal Ear: Tehát, a '70-es évekbeli kommentár dacára 1975. április 17-én mi Phnom Penh-ben éltünk. A Vörös Khmer azt mondta a szüleimnek, hogy el kell hagyniuk a várost, a fenyegető három napos amerikai bombázás miatt. És itt egy kép a Vörös Khmer-ről. Fiatal katonák voltak. Tipikus gyermekkatonák. És ez nagyon is köznapi a mai konfliktusokban. Mert őket olyan könnyű a háborúba vinni.

A mondott ok, vagyis az amerikaiak bombázása, nem volt teljesen légből kapott.. Úgy értem, 1965-től 1973-ig több bomba hullott Kambodzsára, mint Japánra az egész II. Világháború alatt, a két atombombát is beleértve 1945 augusztusában. A Vörös Khmer nem hitt a pénzben. Az Egyesült Államok központi bankrendszerének megfelelőjét Kambodzsában lebombázták. De nem is ez, hanem egyszerűen betiltották a pénzt. Azt hiszem, ez az egyetlen precedens, ahol a pénzt valaha is teljesen kivontak a forgalomból. És tudjuk, hogy a pénz minden gonosz gyökere, de ettől valójában ugyanúgy folytatódtak a rossz dolgok Kambodzsában.

A családomat átköltöztették Phnom Penh-ből Pursat tartományba. Ez egy kép, ahogy Pursat most kinéz. Igazából egy nagyon szép része Kambodzsának, ahol rizstermesztéssel foglalkoznak. És kényszerítették őket, hogy a rizsföldeken dolgozzanak. Tehát az édesanyám és édesapám egy afféle koncentrációs táborban, munkatáborban kötött ki.

És ekkor történt, hogy az édesanyám hírt kapott a település vezetőjétől, hogy a vietnámiak éppen kérik a polgáraik visszatérését Vietnámba. És ő beszélt egy kicsit vietnámiul, mert gyermekként vietnámi barátokkal nőtt fel. És úgy döntött, a szomszédai tanácsai ellenére, hogy vállalja a kockázatot és vietnáminak vallja magát, hogy legyen esélyünk a túlélésre. Mert ezen a ponton már mindenkit munkára köteleztek. És körülbelül -- a mai időkben ez kalóriakorlátozásos étrend, gondolom -- zabkását adtak egy pár szem rizzsel.

És körülbelül ezidőtájt az édesapám nagyon beteg lett. És ő nem beszélt vietnámiul. És meg is halt 1976 januárjában. És ez tette valójában lehetővé, hogy mi megvalósítsuk ezt a tervet. Szóval a Vörös Khmer elvitt minket egy helyre, amit Pursat to Koh Tiev-nek hívnak. Ami a vietnámi határ másik oldalán van. És ott volt egy fogolytábor, ahol állítólagos vietnámiakat teszteltek, nyelvi tesztekkel.

És édesanyám vietnámi nyelvtudása olyan rossz volt, hogy a történetet hihetővé varázslása érdekében a lányoknak és a fiúknak is vietnámi neveket adott. De a fiúknak lány neveket, a lányoknak fiú neveket adott. Végül találkozott egy vietnámi asszonnyal, aki ezt elmondta neki, és aztán két napig intenzíven oktatta, úgyhogy el tudott menni a vizsgájára, és tudják, ez volt az igazság pillanata. Ha megbukik, mindannyiunkat felakasztanak. Ha átmegy, akkor átmehetünk Vietnámba. És tehát, természetesen, mivel itt vagyok, átment. És Hong Ngu-ba értünk a vietnámi oldalon. És utána tovább Chau Doc-ba. És ez egy kép a vietnámi Hong Ngu-ról ma. Elég idilli hely a Mekong-deltában. De nekünk a szabadságot jelentette. És a szabadságot a Vörös Khmer üldözése elől.

Múlt évben a Vörös Khmer Bíróság, amelyet az ENSZ segített Kambodzsának felállítani, megkezdte működését, és úgy döntöttem, hogy a jegyzőkönyv kedvéért be kellene adnom egy polgárjogi panaszt a Bírósághoz édesapám halála kapcsán. És a múlt hónapban értesítettek, hogy a panaszt hivatalosan elfogadta a Vörös Khmer Bíróság. És számomra ez az történelmi igazságtétel kérdése, és a jövőért való felelősségé. Mert Kambodzsa esetenként ma is eléggé törvényen kívüli hely.

Öt évvel ezelőtt édesanyám és én visszamentünk Chau Doc-ba. És sikerült visszatérnie arra a helyre, amely neki a szabadságot jelentette, de a félelmet is, mert hajszál híján sikerült csak elhagynunk Kambodzsát. Boldog vagyok, hogy ma bemutathatom őt. Itt van ma velünk a közönség soraiban. Köszönöm, édesanyám.

(Taps)