Shilo Shiv Suleman: Hogyan segítheti a technológia az álmokat

A történetem pont itt kezdődött Rádzsasztánban körülbelül két évevel ezelőtt. A sivatagban voltam, a csillagos ég alatt a Szúfi énekessel Mukhtiar Alival. És arról beszéltünk, hogy nem változott semmi az ősi indiai "Mahábhárata" eposz ideje óta.

Akkoriban, amikor mi indiaiak utazni szerettünk volna, felpattantunk egy szekérre és átvágtattunk az égen. Manapság ugyanezt tesszük a repülőgépekkel. Akkoriban amikor Arjuna, a nagy indiai harcos herceg szomjas volt, elővette az íját, belelőtt a földbe, és onnan víz tört elő. Manapság ugyanezt tesszük fúrókkal és gépekkel.

A következtetés amire jutottunk az volt, hogy a varázslat le lett cserélve gépekre. Ez engem nagyon elszomorított. Úgy éreztem, kicsit technofóbbá váltam. Féltem a gondolattól, hogy elveszítem azt a képességemet, hogy élvezzem és értékeljem a naplementét anélkül, hogy ott lenne nálam a fényképezőgépem, és éppen tweetelnék róla a barátaimnak. És úgy éreztem, hogy a technológiának inkább elő kellene segítenie a varázslatot, nem pedig megölnie.

Kislány koromban nagyapám nekem adta az ő kis ezüst zsebóráját. És ez a kis 50 éves szerkezet a legvarázslatosabb dolog lett számomra. Egy aranyozott kapuvá változott egy világ felé, ami tele van kalózokkal és hajóroncsokkal és képekkel a képzeletemből. Szóval úgy érzetem, hogy a mobiltelefonjaink és a csilli-villi óráink és kameráink meggátolnak minket az álmodásban. Megvonják tőlünk az inspirációt. Szóval belevetettem magamat, belevetettem magamat a technológia világába hogy lássam, hogyan lehetne előhozni a varázslatot, ahelyett hogy megölnénk azt.

16 éves korom óta illusztrálok könyveket. És amikor megláttam az iPadet, én azt egy történetmesélő eszközként láttam, ami összekötheti az olvasókat világszerte. Ez a szerkezet tudja hogy hogyan fogjuk. Tudja, hogy hol vagyunk. Összehozza a képet és a szöveget az animációt, a hangot és az érintést. A történetmesélés egyre több érzékszervet von be. De mit kezdünk vele?

Most elindítom a Khoyat, egy interaktív alkalmazást az iPadre. Azt mondja, "Helyezd az ujjaidat a fényekre!" Szóval -- (Zene) Azt mondja, "Ez a doboz .... tulajdona" Szóval csak begépelem a nevemet. És ezáltal én is egy karakterré válok a könyvben. Bizonyos pontokon, egy kis levél bukkan fel -- és mivel az iPad tudja hol laksz a GPS miatt-- ezért a levél nekem van címezve. A bennem lévő gyermek nagyon izgatott ezek miatt a lehetőségek miatt.

Sokat beszéltem varázslatról most. És nem varázslókat és sárkányokat értettem ezalatt, hanem azt a gyerekkori varázslatot, azokat az ötleteket amiket mind rejtegettünk gyerekként. Az az ötlet, hogy szentjánosbogarakat tartsak egy üvegben valamiért mindig nagyon izgalmas volt számomra. És itt, meg kell döntened az iPadet, kiengedned a szentjánosbogakarakat. És ők pedig az egész könyvön keresztül világítanak majd neked.

Egy másik ötlet ami foglalkoztatott gyerekként az volt , hogy egy egész galaxis beleférhetne egy üveggolyóba. És itt pedig minden könyv és minden világ üveggolyókká válik amiket behúzok ebbe a varázslatos szerkezetbe a szerkezeten belül. És ez kinyit egy térképet. Mindeddig, minden fantasy könyvnek volt térképe, de ezek a térképek statikusak voltak. De ez a térkép nő, és világít és navigál téged keresztül a könyv további részén. És megmutatkozik bizonyos pontjain a könyvnek. Most akkor belépek.

Egy másik dolog, ami igazából fontos nekem az az , hogy tartalmat készítsek, ami indiai és mégis kortárs. Itt, ezek az apszarák. Mindannyian hallottunk tündérekről és nimfákról, de hány ember hallott Indián kívül az ő indiai megfelőlikről, az apszarákról? Ezek a szegény apszarák több ezer évre csapdába estek Indra termeiben egy régi és dohos könyvben. Ezért hát visszahozzuk őket egy kortárs történetben a gyerekeknek. Egy történetben, ami valójában foglalkozik új problémákkal, mint például a környezeti problémák. (Zene)

Megemlítve a környezeti problémákat, úgy gondolom, hogy a nagy probléma az elmúlt 10 évben az volt, hogy a gyerekek be-lettek zárva a szobáikba, hozzáragadva a számítógépeikhez, és nem tudtak elszakadni tőle. De most már a mobil technológiával ki tudjuk vinni a gyerekeket a természetbe az kütyüikkel együtt. Az egyik interakció a könyvben az, hogy megkapod ezt a küldetést ahol ki kell menned, és fognod a fényképezőgépet az iPadedben és fényképeket kell gyűjtened különböző természeti dolgokról.

Gyerekként rengeteg gyüjteményem volt botokból, kövekből és kavicsokból és kagylókból. És valamiért, ez már nem jellemző a gyerekekre. Szóval, ezzel visszahoznánk ezt a gyerekkori rituálét, ahol ki kell menned és egy fejezetben egy virágról kell egy képet készítened és bejelölni azt rajta. Egy másik fejezetben pedig egy fa kérgét kell lefényképezned, és azt bejelölni. És mi történik? Az történik, hogy valójában elkészítettel egy digitális gyűjteményt fényképekből amit aztán megoszthatsz online. Egy gyerek Londonban megoszt egy képet egy rókáról és azt mondja "Oh , láttam ma egy rókát." Egy gyerek Indiában pedig azt mondja, "Láttam ma egy majmot". És ez egyfajta szociális hálót épít a fényképgyűjtemény köré, amiket gyüjtöttél.

Az abban rejlő lehetőségre hogy összekapcsold a varázslatot, a Földet és a technológiát, számtalan módja van. A következő könyvben tervezünk egy interaktív feladatot, ahol fogod az iPadedet és videózol és a "kibővített valóságon" keresztül látod ezeket a kis tündéreket megjelenni egy kerti növényen a ház körül. És néha, a képernyő tele lesz levéllel. Szóval utánoznod kell a szél hangját hogy elfujd őket és tovább olvashasd a könyvet.

Mozgásban vagyunk mindannyian egy olyan világ felé, ahol a természet közelebb kerül a technológiához, és a varázslat is a technológiához. Energiát gyűjtünk a Napból. Közelebb hozzuk gyermekeinket és magunkat is a természethez a varászlathoz, és az örömhöz és a gyerekkorunk rajongásaihoz, egy egyszerű történeten keresztül.

Köszönöm.

(Taps)