Shereen El-Feki: Hogyan harcoljunk a rossz törvények járványa ellen

Kezdjük egy történettel. Hol volt, hol nem volt -- tulajdonképpen kevesebb, mint két éve -- egy nem is olyan messzi királyságban élt egy ember aki sok-sok mérföldet utazott, hogy a királyság szívében dolgozhasson -- egy nemzetközileg ismert cégnél. Nevezzük Island Networksnek. Ennek a királyságnak rengeteg forrása és hatalmas ambíciói voltak, de egy dolog hiányzott még: az emberek. Úgyhogy az egész világból hívtak munkásokat, hogy jöjjenek és segítsenek egy nemzetet építeni. De ahhoz, hogy beléphessenek és ottmaradhassanak néhány teszten át kellett esniük. Így történt, hogy a mi emberünk megjelent a királyság hatóságai előtt, alig várva, hogy elkezdhesse az új életét.

De ekkor egy váratlan dolog történt. Az egészségügyi személyzet akik vért vettek hősünktől nem mondták el, mit is keresnek. Nem beszélgettek el vele sem a teszt előtt, sem utána, pedig ez a bevett eljárás. Sosem tudta meg a teszt eredményét. Mégis, néhány héttel később elfogták és börtönbe vitték ahol orvosi vizsgálatnak vetették alá, többek között egy teljes motozásnak az egész cella szeme láttára. Elengedték, de pár nappal később elvitték a reptérre és kitoloncolták. Mit tehetett hősünk amivel kiérdemelte ezt a bánásmódot? Mi lehetett a szörnyű bűne? HIV-fertőzött volt.

A királyság egy abból a körülbelül 50 országból ahol a HIV-fertőzöttek belépését és tartózkodását korlátozzák. A királyság azzal érvel, hogy a törvényei lehetővé teszik olyan külföldiek őrizetbe vételét és kitoloncolását, akik veszélyt jelentenek a gazdaságra, a biztonságra, a közegészségre vagy az állam erkölcseire. De mikor ezek a törvények HIV-fertőzöttek ellen irányulnak megszegik azokat a nemzetközi emberi jogi egyezményeket amelyeket ezek az országok mind aláírtak. Tudják mit? Az elveket félretéve, gyakorlati szempontból, ezek a törvények a föld alá száműzik a HIV-et. Az emberek kevésbé mernek teszteket vagy kezelést kérni, esetleg felfedni az állapotukat, ami egy cseppet sem segít sem az egyéneken, sem a közösségeken amiket ezek a törvények védeni kívánnak.

Ma már megelőzhetjük a HIV átadását. És gyógyterápiával már egy kezelhető állapot. Régen voltak azok az idők amikor az egyetlen reakció egy szörnyű járványra a fertőzöttek száműzése volt -- mint ez, "A leprás száműzetése". Szóval a tudomány korában miért is léteznek még törvények és intézkedések a babonák idejéből?

Szavazzunk gyorsan. Az itt lévők közül kinek volt már köze a HIV-hez -- akár ő maga a fertőzött akár egy családtagja, barátja vagy kollégája él HIV-vel? Hadd lássam a kezeket. Ez igen. Elég sokan közülünk.

Ők jobban tudják, mint bárki, hogy a HIV előhozza a legjobbat és a legrosszabbat az emberekből. Ezek a törvények is ezt a hozzáállást tükrözik. Nem csak úgy beszélek a törvényről mint könyvekről, hanem úgy is, ahogy az utcán betartatják, ahogy a bíróságon ítélnek. És nem csak úgy beszélek a törvényről ahogy a HIV-fertőzöttekhez áll hozzá, hanem ahogy a legnagyobb kockázatnak kitettekhez is -- emberekhez, akik drogokat használnak vagy a szexiparban dolgoznak, férfiakhoz akik férfiakkal szexelnek, transzneműekhez, bevándorlókhoz és rabokhoz. A világ nagy részében ide tartoznak a különösen sebezhető nők és gyermekek is.

A világban sok olyan törvény van ami az emberiség legjobb oldalát mutatja. Ezek a törvények a HIV-érintetteket együttérzéssel és elfogadással kezelik. Ezek a törvények tisztelik az egyetemes emberi jogokat és bizonyítékokon alapulnak. Biztosítják, hogy a HIV-fertőzöttek és a különösen veszélyeztetettek nem esnek erőszak vagy diszkrimináció áldozatául és hozzájuthatnak a megfelelő megelőzési és kezelési módszerekhez. Sajnos ezeket a jó törvényeket ellensúlyozza az igazán rossz törvények hada -- törvények, amelyek erkölcsi alapú ítélkezésen, félelmen és félreinformáltságon alapulnak, törvények, amelyek kifejezetten büntetik a HIV-fertőzötteket és -veszélyeztetetteket. Ezek a törvények szembemennek a tudománnyal, előítéleteken, tudatlanságon, a hagyományok átírásán és a vallás válogató értelmezésén alapszanak.

De tudják mit? Nem kell vakon hinniük nekem. Két emberről fogunk hallani, akik a törvény rossz oldalán állnak. Az első Nick Rhoades. Amerikai. Iowa állam bírósága elítélte HIV átadásáért és terjesztéséért -- tettekért, amiket el sem követett.

(Videó) Nick Rhoades: Ha a törvény büntet valamit, azzal azt mondja a társadalomnak, hogy ez elfogadhatatlan, rossz viselkedés. És szerintem a büntetés súlyossága mondja meg nekünk, hogy mennyire vagy rossz ember. B osztályú elítélt vagy, regisztrált szexuális bűnöző. Nagyon, nagyon, nagyon rossz ember vagy. Nagyon, nagyon, nagyon rossz dolgot tettél. Ez beléd van programozva. Végigjárod a büntetésvégrehajtási-rendszert és mindenki ugyanezt mondja neked. És elfogadod, hogy egy nagyon rossz ember vagy.

Shereen El-Feki: Ez nem csak igazságtalan és hatástalan törvények kérdése. Néhány országnak jó törvényei vannak, amik megállíthatják a HIV áradatát. A baj az, hogy ezeket a törvényeket semmibe veszik. Mert a stigma feljogosít, hogy a HIV-fertőzötteket és a legjobban veszélyeztetteteket másképpen kezeljük. Pontosan ez történt Helmával és Dongóval Namíbiában.

(Videó) Hilma: Akkor tudtam meg, mikor terhességi vizsgálatra mentem a kórházba. A nővér bejelentette, hogy ma minden terhes nőt HIV-tesztnek is alávetnek. Megvizsgáltak és kiderült, hogy HIV-pozitív vagyok. Azon a napon tudtam meg. A nővér azt mondta: "Az ilyenek miért esnek teherbe, mikor tudják, hogy HIV-pozitívak? Miért vagy terhes, ha fertőzött vagy?" Biztos vagyok benne, hogy ezért sterilizáltak. Mert HIV-pozitív vagyok. Nem töltettek ki velem nyomtatványokat vagy magyarázták el, hogy mi van rajtuk. A nővér csak bejött velük, meg volt jelölve, ahol alá kellett írnom. És a szülési fájdalmak miatt nem volt erőm megkérni, hogy olvassák fel. Csak aláírtam.

SE: Hilma és Nick és a királyságbeli emberünk beletartoznak abba a 34 millió emberbe akik a legújabb becslések szerint HIV-fertőzöttek. Szerencsések, mert még élnek. A becslések szerint 2010-ben 1,8 millió ember halt meg AIDS-hez köthető okok miatt. Ezek szörnyű, tragikus számok. De ha kicsit távolabbról szemléljük a statisztikákat, láthatunk némi reményre is okot.

Globálisan nézve az új HIV-fertőzések száma csökkenőben van. Ugyanígy, a halálozások is egyre csökkennek. Ezek a pozitív fejlemények sok okra vezethetők vissza, amik közül az egyik legfontosabb az anti-retrovirális kezelésben részesülő emberek számának növekedése, ezek azok a gyógyszerek, amik a HIV-et kordában tartják.

Persze még mindig vannak problémák. Jelen pillanatban a kezelésre szorulóknak csak fele kapja is meg azt. A világ néhány részén -- például a Közel-Keleten és Észak-Afrikában -- az új fertőzöttek és a halálozások száma is növekszik. A pénz viszont, amire a világméretű HIV-intézkedésekhez szükség lenne, fogy. De most először, a járvány három évtizede alatt, tényleges esélyünk van arra, hogy megbirkózzunk a HIV-vel. Ehhez viszont kezelnünk kell az igazán rossz törvények járványát.

Ezért hozták létre a HIV és a Jog Globális Bizottságát -- aminek én is tagja vagyok -- az Egyesült Nemzetek szervezetei, hogy vizsgálják a jogi rendszerek hatását a HIV-fertőzöttekre és a legjobban veszélyeztetettekre, továbbá javaslatokat tegyenek arra, hogy hogyan lehet a törvényt a HIV elleni intézkedések szövetségesévé, nem ellenségévé tenni.

Hadd mondjak egy példát arra, hogyan is tud a jogi környezet pozitív változást elérni. Az intravénás droghasználók egyike azon csoportoknak amiket említettem. Erősen veszélyeztetettnek számítanak, fertőzött injekciós tűk és egyéb rizikó faktornak számító tevékenységek miatt. 10 új HIV-fertőzöttből egy az intravénás droghasználók közül kerül ki. A droghasználat és -birtoklás a legtöbb országban illegális. De néhány országban ezt komolyabban veszik, mint máshol.

Thaiföldön a droghasználókat vagy csak azokat, akikről ezt sejtik fogvatartó-központokba zárják, ilyenekbe, mint amit itt látnak, itt kell kitisztulniuk. Semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, hogy az elzárás kigyógyítja ezeket az embereket a drogfüggőségükből. Arra viszont bőségesen találunk bizonyítékot, hogy az emberek bebörtönzése növeli a HIV- és egyéb fertőzések megszerzésének veszélyét.

Tudjuk, hogy a droghasználóknál hogyan csökkenthetjük a HIV-fertőzést és egyéb veszélyeket. Ártalomcsökkentésnek hívják, és ide tartozik többek között a tiszta injekcióstűk és fecskendők biztosítása, az ópiumhelyettesítő terápia felkínálása és egyéb bizonyítottan hatásos függőségcsökkentő kezelések használata. Információval, oktatással és óvszerekkel látják el az embereket, hogy hátráltassák a HIV terjedését, és HIV-tesztet, tanácsadást és kezelést nyújtanak az esetleges megfertőződőknek. Ahol a jogi környezet lehetővé teszi az ártalomcsökkentést, szembeszökőek az eredmények.

Ausztrália és Svájc a HIV-járvány kezdetekor bevezette az ártalomcsökkentés módszereit, náluk nagyon alacsony az intravénás droghasználók közt a HIV-fertőzöttek aránya. Az Egyesült Államok és Malajzia kicsit később jutottak el az ártalomcsökkentésig, és magasabb a HIV-fertőzöttek száma. Thaiföld és Oroszország azonban ellenállt az ártalomcsökkentésnek és szigorú törvényekkel bünteti a droghasználatot. És meglepő módon nagyon magas az intravénás droghasználók közt a fertőzöttek aránya.

A Globális Bizottságnál tanulmányozzuk a bizonyítékokat és megismertük 140 országból több mint 700 ember élményeit. És mi a trend? A trend világos. Ahol a HIV-vel élőket és a legjobban veszélyeztetetteket kriminalizálják, csak erősítik a járványt. Feltalálni egy HIV-oltást vagy az AIDS gyógymódját -- ez olyan, mint az atomfizika. De a törvény megváltoztatása nem az. És tulajdonképpen sok ország is több ponton elkezdett fejlődni. Kezdetnek az országoknak felül kell vizsgálniuk a HIV-vel és veszélyeztetettjeivel kapcsolatos törvényhozatalukat. Erre alapozva a kormánynak hatályon kívül kell helyezni azokat a törvényeket amelyek büntetik és diszkriminálják a HIV-fertőzötteket és a legjobban veszélyeztetetteket.

A hatályon kívül helyezés nem egyszerű, és különösen nehéz ha érzékeny kérdéseket érint, mint a drogok és a szex. De addig is sokat lehet tenni, amíg ez a folyamat zajlik. Az egyik legfontosabb lépés a rendőrség megreformálása, hogy jobb gyakorlataik legyenek a terepen. Például, hogy a veszélyeztetett rétegeknek óvszert osztogató szociális munkások ne essenek rendőrségi zaklatás, bántalmazás vagy önkényes letartóztatás áldozatául. Megtaníthatnánk a bírókat, hogy használják rugalmasan a törvényt és a tolerancia, ne az előítélet oldalán állva ítélkezzenek. Átszervezhetnénk a börtönöket, hogy a HIV-megelőzés és ártalomcsökkentés a rabok számára is elérhető legyen.

A kulcs ehhez a civil társadalom megerősítése. Mert a civil társadalom elengedhetetlen ahhoz, hogy a veszélyeztetett csoportok figyelmét felhívjuk a jogaikra. De a tudatosításhoz cselekedni kell. Tehát biztosítanunk kell, hogy a HIV-fertőzöttek és a legjobban veszélyeztetettek szabadon hozzáférhessenek a jogi szolgáltatásokhoz és egyenlő esélyekkel állhassanak a bíróság elé. Szintén fontos, hogy beszéljünk a közösségekkel és megváltoztassuk a vallási és szokványos törvények értelmezését, amit túl sokszor használnak a büntetés igazolására és a stigma erősítésére.

Sokunk számára a HIV nem valami elvont fenyegetés. Nagyon is személyesen érint. A törvény viszont távolinak, misztikusnak vagy szakértőinek tűnhet, de nem az. Számunkra, akik demokráciában vagy fejlődő demokráciában élünk, a törvény velünk kezdődik.

A törvények, amik a HIV-fertőzötteket és a legjobban veszélyeztetetteket tisztelettel kezelik, mind abból indulnak ki, hogy mi magunk hogy kezeljük őket: egyenlőkként. Ha még a mi életünkben meg akarjuk állítani a HIV terjedését, akkor ez az a változás, amit terjesztenünk kell.

Köszönöm.

(Taps)