Shai Agassi elektromos autókkal kapcsolatos merész terve

Hogyan is működtethető egy egész ország olaj nélkül? Ez a kérdés, ami bizonyos módon megütött négy évvel ezelőtt egy Davos-i délután közepén. Soha többé nem ment ki a fejemből. És elkezdtem játszani vele, sokkal inkább mint egy puzzle-lal. Az eredeti gondolatom az ethanol volt. Szóval elkezdtem utánanézni az ethanolnak. És kiderült, hogy minden országnak egy az Amazonasra van szüksége a hátsó udvarban. Hat hónappal később kitaláltam, hogy biztosan a hidrogén lesz az. Mígnem egy tudós elmondta nekem a sajnálatos igazságot. Ami az, hogy valójában több tiszta elektront használsz el rá, mint amennyit kapsz az autóban, ha hidrogént használsz. Tehát nem ez lesz az út, amin elindulhatunk.

Majd egyfajta bolyongási folyamat során, arra a következtetésre jutottam, hogy ha egy egész országot elektromos autókra tudnál átállítani, kézreálló és megfizethető módon, az megoldás lenne. Abból a nézőpontból indultam neki, hogy tömegesre méretezhetőnek kell lennie a megoldásnak. Nem az a kérdés, hogyan építesz egy gépkocsit. Sokkal inkább az, hogyan skálázod, hogy olyasmivé válhasson, amit a lakosság 99 százaléka használhat. Arra gondoltam, hogy legalább olyan jónak kell lennie, amennyire bármelyik mai gépkocsi jó. Tehát egy: kényelmesebbnek kell lennie egy autónál. És kettő: kifizethetőbbnek kell lennie egy mai autónál. Egy 40.000 dolláros sedan nem kifizethető. Ugye? Ez nem olyasmi, amit manapság meg tudnánk finanszírozni. És az nem kézreálló, amit egy órán át vezetsz, majd nyolc órán át töltesz.

A fizikai törvényei behatárolnak, ahogy a gazdasági törvények is. Így az ötlet, amivel nekikezdtem az, hogy hogyan oldható meg a probléma még a ma ismert tudomány határain belül, nincs idő a tudományos kiállításokra, vagy játszadozni a dolgokkal vagy várni, hogy felfedezzék a bűvös akkumulátort. Hogyan oldod meg a mai gazdasági szituációban? Hogyan oldod meg a fogyasztótól felfelé építkezve? És nem egy rendelet útján lefelé.

A Tesla-nál tett véletlen látogatás után, kitaláltam, hogy a választ a gépkocsi és az akkumulátor tulajdonlásának szétválasztásában kell keresni. Bizonyos értelemben, ez a klasszikus helyzet: "elemet a csomagolás nem tartalmaz". Namost, ha a kettőt különválasztjuk, a kézreállóság megoldható, egy hálózat létrehozásával. Egy hálózat létrehozásával, még az autók megjelenése előtt. A hálózatnak két eleme van. Első: ha az autó áll, egyből töltöd -- ez oda vezet, hogy az autók azok a fura állatok, amikkel kb. 2 órán át mész, majd 22 órán át parkolsz. Ha egy autót reggel, majd délután hazafelé használsz a töltés és vezetés aránya kb. egy az egyhez. Így az első ami eszembe jutott, hogy minden parkolóhelyen legyen elektromosság. Tudom, őrülten hangzik. De a világ néhány pontján, mint pl. Skandinávia, már ez van. Ha leparkolsz és nem dugod be a fűtést, amikor visszajössz hozzá, az már nincs. Egyszerűen nem működik.

Nos az az utolsó mérföld, az utolsó centik, az első lépések az infrastruktúrában. Az infrastruktúra második lépése a távolság kiterjesztéséről kell szóljon. Az akkumulátor technológia mai állása korlátos, mintegy 120 mérföld a határ, ha bizonyos értelmes méret- és súlyhatárokon belül akarunk maradni. 120 mérföld távolság elég lehet egy halom embernek. De nem akarunk soha elakadni. Ezért a hálózathoz adott következő elem az akkumulátor csere. Vezetsz. Kiveszed a lemerült akksidat. Beleteszel egy feltöltött akksit. És tovább hajtasz. Nem személyesen teszed ezt, hanem egy automata. Mint egy autómosó. Behajtasz az autómosódba. Felcsúszik egy lemez, rajta az akksiddal, kiveszik, visszateszik. Két perc alatt újra úton vagy. És újra mehetsz. Ha mindenütt vannak feltöltő helyek, és mindenütt lennének akksi csere állomások, milyen gyakran mennél? Kiderül, hogy ritkábban cserélnél, mint amennyiszer üzemanyagot töltesz. Ami azt illeti, a szerződésbe foglaltuk. Azt mondtuk, hogy, ha évente 50-nél többször cserélsz akksit, fizetünk neked, a kényelmetlenségért cserébe.

Ezután megvizsgáltuk a megfizethetőség kérdését. Megnéztük mi van, ha az akksi kikerül az autóból. Mi a költsége az akksinak? Mindenki azt állítja, az akksi nagyon drága. Mi azt láttuk, hogy amikor a molekuláktól az elektronok felé lépünk, valami érdekes történik. Visszatérhetünk az autó eredeti gazdaságossági kérdéseihez. Az akksi nem egyenlő az üzemanyagtartállyal. Az autódban, ugye, van egy üzemanyagtartály. Van a nyersolaj. Van a nyersolaj finomítása és szállítása amit benzinnek vagy gázolajnak nevezünk. Az akksi ebben az értelemben a nyersolaj. Van egy akksi tartály. Ugyanabba a néhányszáz dollárba kerül, mint az üzemanyagtartály. Csak a nyersolaj helyett akksi van benne. Csak nem ég el. Ehelyett szép lassan lemerül. Manapság 2.000-szer tölthető újra. Tehát egyfajta mini kút. Régen, ha vettünk egy elektromos autót, megkérték az egész kút árát, az autó teljes életére valót. Senki nem akar egy mini kutat venni egy autóval. Biznyos értelemben egy új fogyóeszközt teremtettünk.

Te ma benzin-mérföldet vásárolsz. Mi megalkottuk az elektro-mérföldet. És az elektro-mérföld értéke meglehetősen érdekesnek tűnik. Ma, 2010-ben, nagy tételben, amikor a piacra lépünk, mérföldenként nyolc cent az ára. Hogy könnyebben megértsétek, hogy ez mit jelent átlagos fogyasztási környezetben: az Egyesült Államokban 20 mérföld gallononként, az 1,50-1,60 dolcsi gallononként. Ez olcsóbb mint a mai üzemanyag ár, még az USA-ban is. Euorópában, ahol még adók is vannak, ez egyenlő egy 60 dollárral olcsóbb hordóval. De az e-mérföldek Moore törvényét követik. Egy mérföld ára a 2010-es 8 centről 2015-re 4 centre, 2020-ra pedig 2 center csökken. Hogy miért? Mert az akksik élettartama javul -- egy kis fejlődés az energiasűrűségen, ami leviszi az árakat. És ezek az árak valójában tiszta elektromosságot jelentenek. Nem használunk szénből nyert elektromosságot. Egy bizonyos értelemben egy teljesen nulla széndioxid, nulla fosszilis üzemanyag, elektromos mérföld, 2020-ra 2 centes mérfölddel. Még akkor is, ha gallononként 40 mérfölddel számolunk 2020-ra, ami a célunk. Képzeljétek el, hogy csak 40 mérföldes autók lennének az utakon. Az 80 centes gallont jelentene. Egy 80 centes gallon azt jlenti, hogy ha az egész Csendes óceán nyersolajjá alakulna, és hagynánk, hogy bármelyik olajtársaság kibányássza és finomítsa, még mindig nem tudnak versenyezni a 2 centes mérfölddel. Ez egy új közgazdasági faktor, ami a legtöbb embert lenyűgözi.

Na, ez egy nagyon jó tanulmány lett volna. Ez az, ahogy a fejemben megoldottam. Egy fehér könyv volt, amit a kormányoknak adtam. És néhány kormány lenyűgözőnek tartotta, hogy a fiatalabb generáció gondolkodik ezekről dolgokról. (Nevetés) Amíg el nem jutottam egy igazi fiatal globális vezetőhöz, Simon Pereshez, Izrael elnökéhez. És ő gyönyörűen megvezetett. Először is, a miniszterelnökhöz irányított. Aki azt monta, hogy ha találok pénzt a hálózat működtetéséhez, 200 millió dollárt, és ha találok egy autógyárat, amelyik legyártja azt az autót tömegesen, 2 milliót. Erre volt szükségünk Izraelben. Adok egy országot, ahová befektetheted a 200 milliódat. Peres azt gondolta ez jó ötlet.

Tehát keresni kezdtük az autógyárat. Levelet küldtünk mindegyiknek. Hárman nem jelentkeztek. Egyikük kérdezte, hogy ha a hibrideknél maradunk, akkor árengedményt ad. De egyikük, Carlos Ghosn, a Reanult és a Nissan igazgatója, amikor hibridekről kérdezték, nagyon érdekeset mondott. Azt mondta a hibridek olyanok, mint a sellők. Amikor halat akarsz, nőt kapsz és amikor nő kell, halat. (Nevetés) Ghosn azzal állt elő, hogy "Megvan az autó, Peres úr, megépítem önnek őket." És ahogy az várható volt, a Renault másfél milliárd dollárt költött kilenc különböző autótípus gyártására, amik ennek a modellnek megfelelnek amik nagy tömegben jelennek majd meg a piacon -- ami az első évben 100 ezer autót jelent. Az első tömeg-gyártású elektromos autó, nulla kibocsátású elektromos autó, a piacon. Épp arra pályáztam, ahogy Chris megjegyezte,™ hogy egy nagy, S.A.P. nevű szoftvercég igazgatója legyek. Peres azt mondta: "Na, nem vezeted ezt a projektet?" Azt válaszoltam: "Igazgatónak készülök", erre ő: "Ó nem, nem. Magyarázd el nekem, mi fontosabb van az országod és a világ megmentésénél, amit inkább tennél?"

Ki kellett lépnem, hogy 'Egy Jobb Hely'-nek nevezett dologgal foglalkozzam Eldöntöttük, hogy kiterjesztjük. Más országokhoz is elmetnünk. Ahogy mondtam, elmentünk Dániába. És Dánia meghozta ezt a gyönyörű szabályt amit IQ tesztnek neveznek. Fordítottan arányos az adókkal. 180 százalékos adót vetettek ki a benzin ütemű autókra és nullát a nulla kibocsátású autókra. Tehát, ha benzines autót akarsz vásárolni Dániában, az kb. 60.000 euródba kerül. Ha a mi autónkat veszed, az kb 20.000 euró. Ha elbuksz az IQ teszten el kell hagyd az országot. (Nevetés)

Akkor úgy emlegettek minket, mint azok a srácok, akik csak kis szigeteken működnek. Tudom, sokan nem épp úgy gondolnak Izraelre, mint egy kis sziget. De Izrael egy sziget. Egy közlekedési sziget. Ha az autód Izrael határain kívül van, akkor ellopták. (Nevetés) Ha már szigetekben gondolkodunk, elhatároztuk, hogy a fellelhető legnagyobb szigetre megyünk. Ausztrália. A harmadik ország, ahová terjeszkedtünk, Ausztrália lett. Három központtal -- Brisbane, Melbourne, Sydney -- és egy elektromos országúttal, ami összeköti őket. A következő szigetet nem volt nehéz megtalálni, és ez Hawaii. Elhatároztuk, hogy bejövünk az USA-ba, és kiválasztjuk a két legjobb helyet -- azt amelyiknél nincs szükség semmiféle távolsági kiterjesztésre. Hawaii-on egy akksival körbeautózhatjuk az egész szigetet. És ha nagyon hosszú a napod, egyet cserélsz, és folytatod a sziget körbeautókázását.

A második San Francisco Bay Area része volt, ahol Gavin Newsom az összes önkormányzatra kiterjedő szép szabályt hozott. Elhatározta, átveszi a hatalmat az államban előbb nem hivatalosan, majd hivatalosan. És létrehozta az Egyes Régió szabályt. A San Francisco Bay Area-ban nemcsak hogy a legnagyobb koncentrációja van a Prius-oknak, ráadásul megvan a tökéletes távolság kiterjesztő. Úgy nevezeik: a másik autó. Ahogy terjeszkedni próbáltunk megvizsgáltuk, hogyan tudunk a megfelelni az USA-nak. Miért olyan nagy ügy ez? És a leglenyűgözőbb dolog, amit megtanultunk, hogy amikor kis, egyéni szintű problémák vannak, mint az üzemanyag ára a mindennapos vezetéshez. Nem veszed észre, de amint összesíted letaglóz. Nem?

Tehát az olja ára, hasonlóan egyéb grafikonokhoz, amiket láttunk már, egy kimerülési görbét követ. Ennek az alapja, hogy folyamatosan veszítjük el a földfelszín-közeli kutakat. És egyre mélyebbre kell ásnunk újabb kutakért. Egyre többe kerül kiásni őket. Azt gondolhatod, hogy, persze az ár volt fent, volt lent, volt fent, és folytatódik a hullámzása. A probléma: 147 dolláros hordónál, ahol fél éve tartottunk, az USA nagy halom pénzt költött olajszerzésre. Majd elvesztettük a gazdaságunkat és visszaesett 47-re. Néha 40, néha 50. Most ösztönző csomagot vetettünk be. A trillió dolláros csomagnak nevezik. Életre keltjük a gazdaságot. Remélhetőleg most és 2015 közt meg is történik, valahol ebben az időszakban. Mi lesz, mikor a gazdaság helyreáll? 2015-re legalább 250 millió új autónk lesz még akkor is ha az eddigi ütemben haladunk. Ez egy újabb 30 százalékos olaj-keresletet jelent. Ez újabb 25 millió hordót jelent naponta. Ez az USA mai fogyasztásának felel meg. Más szóval, miután helyreállunk, egyszercsak felmegyünk a csúcsra. És akkor az OPEC gazdaságösztönző csomag következik, más néven a 200 dolláros hordónkénti ár. Fogjuk a pénzünket és továbbadjuk. Tudjátok mi történik akkor? Újra lemegyünk. Fel és le. És a lejtmenetek jóval hosszabban tartanak majd, míg az emelkedés jóval rövidebb.

Ez a különbség a felgyülemlő problémák, mint a CO2, ami felmegy lassan, majd végünk, és a kimerülési problémák amikor mindent elveszítünk, amink van, ami oszcillál egészen addig, míg mindet elveszítjük, amink van. Megnéztük mi lenne a válasz. Na? Emlékeztek a kampányra, egy millió hibrid autó 2015-re. Ez az USA olajfogyasztásának 0,5 százaléka. Az annyi mint 0,0 százaléka az egész világénak. Ez nem fog sokat változtatni.

Megnéztünk egy MIT tanulmányt: tízmillió elektromos autó a globális utakon. Az 500 millióból 10 milliót adunk hozzá addigra. Ez a lehető legpesszimistább becslés. Egyben a legoptimistább is, mert azt jelenti, hogy terjeszkedni fogunk a 2011-es 100 ezer autóról, 2016-ra 10 millió autóra -- százszoros növekedés kevesebb mint öt év alatt. Emlékeznünk kell, hogy a világon ma annyi új autót hoznak forgalomba. 10 millió autónk van régiónként. Ez nagyon sok autó.

Kína vezeti be ezeket az autókat -- India, Oroszország, Brazília. Itt vannak mindezek a régiók. Európa megoldotta. Egyszerűen adót vetettek ki az üzemanyagra. Elsők lesznek a sorban, hogy leálljanak róla mert az áraik magasak. Kína majd megoldja egy rendelettel. Egyszer csak kijelentik hogy a városba nem mehet be üzemanyag hajtotta autó. És úgy lesz. Az indiaiak nem is értik, miért gondoljuk, hogy baj van, merthogy ott legtöbben minden alkalommal csak 2-3 gallonnal tankolnak. Nekik, egy 120 mérföldes akksival menni valójában távolsági kiterjesztés, nem szűkítés. Mi vagyunk az egyedüliek, akinek nem jól van beállítva az ár. Az iparágunk sincs jól beállítva. Semmi ösztönzésünk nincs, hogy megoldjuk USA-szerte.

És hogy hol áll az autóipar ebben? Nagyon érdekes. Az autóipar csak önmagára fókuszál. Alapvetően ránéztek és azt mondták: "Autó 1.0 mindent az autóban magában oldunk meg." Nincs infrastruktúra, nincs probléma. Elfelejtettük a teljes láncot magunk körül. Mindent, ami ekörül történik. Mi az Autó2.0-ra koncentrálunk -- teljesen új piac, teljesen új üzleti modell. Az üzleti modell, amiben a pénz, ami bejön, az autó vezetéséhez, a percek, a mérföldek, ha úgy jobban tetszik, amit mindannyian ismerhettek, az autó árát támogatja, épp ahogy a mobiltelefonoknál. A mérföldekért fizetsz. És annak egy része visszamegy az autógyárhoz. Egy része vissza a saját zsebedbe. De az autóink voltaképpen olcsóbbak lesznek, mint az üzemanyaggal működők.

Olyan világot látsz, ahol az autókat a szélerőművekhez illesztik. Dániában minden autót szélerőművekből hajtunk majd meg, nem olajból. Izraelben napkollektorokat akartunk felállítani Izrealtől déli részén. Az emberek azt mondták: "Jajj, nagyon nagy területet kértek." Mi azt mondtuk: "Mi lenne, ha bebizonyítanám, hogy azon a területen olajat találtunk, ami az országnak a következő 100 évre elég?" Azt válaszolták: "Megnéztük, nincs ott semmi." Erre mi: "Jó, de mi van, ha bebizonyítjuk?" Ők: "Akkor áshatsz." És mi elhatároztuk, hogy felfelé ásunk, lefelé ásás helyett. Ezek a dolgok nagyon jól összeegyeztethetők egymással.

Mindaz, amire szükséged van, kb 10 százalék a gyártott elektromosságból. Gondoljunk rá úgy, mint egy 10 éves projektre. Az annyi mint 1 százalék évente. Amikor nagy problémák megoldásával fogallkozunk, két számra kell gondoljunk. És az nem a 20 százalék a 2020-ra. Mindkét szám a nulla, mint nulla ökológiai lábnyom, vagy nulla olaj és kiterjeszteni a végtelenségig. Az év végi COP15 klímakonferencián nem tudunk nem gondolni a felduzzadó CO2-ra. El kell kezdjünk ösztönzőket kitalálni az országoknak, amelyek ilyen méretekben hajlandók ezt művelni.

Egy autó négy tonnát bocsát ki. Több mint 700 millió autó ma 2,8 milliárd tonna CO2-t bocsát ki. Ez összeadódva okozza a probléma 25 százalékát. Az autók és a teherautók a világ CO2 kibocsátásának 25 százalékát teszi ki. Meg kell támadnunk ezt a problémát, összpontosítva, azzal a törekvéssel, hogy lemegyünk nullára még a világ vége előtt. Ezt a nézetemet megosztottam néhány törvényhozóval az USA-ban. Megosztottam egy Bobby Kennedy Jr. nevű úriemberrel, aki az egyik példaképem. Elmondtam neki egy okot, ami miatt a nagybácsija emlékezetes maradt, ami az, hogy kimondta, egy embert küldünk majd a holdra és még az évtized vége előtt. Nem azt mondta, hogy 20 százalékban küldünk egy embert a holdra. És kb. 20 százalék eséllyel vissza is hozzuk. (Nevetés)

Megosztott velem egy másik történetet, ami 200 évvel ezelőtti. 200 éve, Nagy Britannában, a parlamentben, hosszú vita volt a gazdaság és erkölcs viszonyáról. 25 százalék, épp ahogy 25 százalék kibocsátás ma az autókból jön, 25 százaléka az energiájuknak, a teljes a brit iparosodott világot tekintve, erkölcstelen forrásból érkezett: emberi rabszolgákból. Vita volt. Megszűntessük-e a rabszolgaságot? És mi lesz a gazdaságunkkal? Az emberek azt mondták: "Időre van szükségünk ehhez. Ne tegyük meg azonnal. Felszabadíthatjuk talán a gyerekeket és megtarthatjuk a rabszolgákat." Egy hónapos vita után elhatározták, hogy véget vetnek a rabszolgaságnak. És kevesebb mint egy év alatt elindult az ipari forradalom. És az ország gazdasága 100 éves növekedésbe kezdett. Meg kell hozzuk a megfelelő erkölcsi döntést. Méghozzá most. Elnöki irányításra van szükségünk hozzá, ahogy Izraelben volt, és ami kimondta, hogy véget vetünk az olajnak. És nem 20 vagy 50 éven belül kell megtegyük, hanem ebben az elnöki ciklusban mert ha nem, elveszítjük a gazdaságunkat, épp azután, hogy elvesztettük az erkölcsünket.

Köszönöm szépen. (Taps)