Seth Godin az általunk vezetett törzsekről

Néha meghívnak, hogy fura előadásokat tartsak. Egyszer meghívtak, hogy olyanoknak tartsak előadást akik nagy állatfiguráknak öltözve sportrendezvényeken dolgoznak. Sajnos nem tudtam elmenni. De elgondolkodtam azon, hogy ezek a srácok -- vagy legalábbis többségük tudják, mit tesznek a megélhetésért. Kitömött állatoknak öltöznek és sporteseményeken szórakoztatják az embereket.

Nem sokkal ezután meghívtak előadást tartani egy konferenciára, amit lufihajtogatóknak szerveztek. És erre sem tudtam menni. Pedig egy lenyűgöző társaság. Lufiállatokat készítenek. Nagy szakadás van szent és pornográf állatok készítői közt. (Nevetés) De nagyon vagány dolgokat készítenek lufiból. Néha bajba kerülnek, de nem gyakran. És ami szintén fontos róluk, hogy ők szintén tudják mit tesznek a megélhetésért. Lufi állatokat készítenek.

De mit teszünk mi a megélhetésért? Pontosan mit tesznek nap mint nap azok, akik nézik ezt az előadást? Állításom, hogy amit teszünk, az az, hogy megpróbálunk mindent megváltoztatni. Megpróbálunk találni egy részletet a status quo-ból, valamit, ami zavar minket, amire ráfér a javítás. Valamit, ami arra vár, hogy megváltoztassuk, és mi meg is változtatjuk. Nagy, végleges, fontos változtatásokat akarunk. De nem úgy gondolunk rá. És eddig nem sokat beszéltünk arról, hogy milyen is ez a folyamat. Én tanulmányozom már ezt néhány éve. És ma meg szeretnék osztani néhány történetet.

Elsőként egy Nathan Winograd nevű fickóról. Nathan a San Francisco-i menhely második legfontosabb személye volt. És amit valószínűleg nem tudtok a menhely történetéről, az az, hogy kutyák és macskák pusztítására alapították. A városok jogot biztosítottak számára, hogy begyűjtse a kóbor állatokat, és megsemmisítse őket. Egy átlagos évben négy millió kutyát és macskát öltek meg. Legtöbbjüket az utcáról való begyűjtést követő 24 órában. Nathan és főnöke látták ezt. És ki nem állhatták. Nekikezdtek hát, hogy San Francisco-ból egy ölésmentes várost kreáljanak. Létrehozni egy egész várost, ahol minden kutyát és macskát, hacsak nem beteg, vagy veszélyes, örökbe fogadnak, nem pedig megölnek. Mindenki azt mondta, ez lehetetlen. Nathan és főnöke a városi tanács elé járult a rendelet módosításáért. Az ország minden részéből állatmenhelyek és emberi menhelyek dolgozói repültek San Francisco-ba hogy tanúskodjanak ellenük. Hogy elmondják, hogy a mozgalomnak árt és embertelen. Ők kitartottak. És Nathan közvetlenül a közösséghez fordult. Olyanokkal vette fel a kapcsolatot, akiket ez érdekelt. Amatőrökkel, akik szenvedéllyel rendelkeztek. És csupán néhány év alatt, San Francisco lett az első ölésmentes város. Veszteségmentesen működve. Teljesen a közösség által fenntartva. Nathan Tompkins megyébe utazott, New York államban. San Francisco-tól annyira különböző helyre, amennyire csak lehet, úgy, hogy még az USA-ban maradj. És ott is megtette. Egy dicsőített síntérből a közösséget teljesen átalakító emberré vált. Majd Észak-Karolinába ment és megint megtette. Majd Reno-ba. És megint.

Amikor arra gondolok, hogy Nathan mit tett, és arra, amit az ittlévő emberek tesznek, az ötletekre gondolok. Arra az ötletre gondolok, hogy egy ötletet létrehozása és elterjesztése mögött sok egyéb van. Nem tudom, voltatok-e valaha zsidó esküvőn. Fognak egy villanyégőt és széttörik. Na mármost, sok oka van ennek és történetek is szólnak róla, hogy miért. De az egyik oka a változás jelzése, a múltból a jövőbe. Egy pillanat az időben. Azt állítom, hogy olyan a korban élünk és épp a kulcs pillanatban vagyunk annak a változásában, ahogy az ötleteket kitalálják, elterjesztik, és a gyakorlatban alkalmazzák.

A gyár elméletével kezdtük. Hogy meg tudod változtatni a világot, ha egy hatékony gyárad van amelyik változást tud kicsikarni. A TV elmélettel folytattuk. Ami így szól: ha elég nagy szád van, ha elég műsoridőt szerzel, ha elég reklámot vásárolsz, akkor nyerhetsz. Most a vezetés eme új modelljénél járunk. Ahol, a változáshoz nem pénzzel vagy hatalommal befolyásoljuk a rendszert. Hanem vezetéssel.

Hadd beszéljek a három ciklusról. Az első a gyár ciklus. Henry Ford egy nagyon király ötlettel állt elő. Ami lehetővé tette neki, hogy embereket fogadjon fel, akik addig 50 centet kerestek naponta, és ő öt dollárt adhatott nekik. Mert volt egy elég hatékony gyára. Nos egy ilyen előnnyel nagy adag kocsit lehet kinyomni. Nagy változás vihető végbe. Utakat lehet építeni. Egy egész ország szerkezetét meg lehet így változtatni. Az eljárás lényege, hogy folyamatosan szükség van egyre olcsóbb munkaerőre és egyre gyorsabb gépekre. A probléma, amibe ütközünk, hogy mindkettő kifogyóban van. Az egyre olcsóbb munkaerő és az egyre gyorsabb gépek. (Nevetés)

Tehát sebességet váltunk, és azt mondjuk: "Megvan! Televízió. Reklám. Nyomatás. Végy egy jó ötletet és nyomd bele a világba. Van egy jobb egérfogóm. És ha elég pénzem van, hogy sokaknak elmondjam, eleget eladok belőle." És egy egész iparágat lehet erre építeni. Ha kell, csecsemőket teszel a reklámjaidba. Ha kell, csecsemőket használhatsz, hogy más cuccokat eladj. Ha a csecsemők nem működnek, használhatsz doktorokat. De csak óvatosan. Mert nem szeretnél egy szerencsétlen összevetést, amikor te egy dologról beszélsz, valami más helyett. (Nevetés) Ez a modell azt követeli meg tőled, hogy királyként viselkedj. Mint aki a terem elejében áll és utasítgatja az alattvalóit. Amikor te vagy a főnök. És te mondod meg az embereknek, mit tegyenek. Ennek a sematikus ábrája, hogy te itt vagy fenn. És nyomatod a világba. Ez a módszer, a tömegmarketing, átlagos ötleteket, - merthogy a tömegekhez fordulsz -, és sok reklámot igényel. Spammerekként megpróbálunk mindenkit hipnotizálni, hogy megvegyék az ötletünket. Mindenkit meghipnotizálni, hogy az ügyünkre áldozzon. Mindenkit meghipnotizálni, hogy szavazzon a jelöltünkre. És sajnos ez sem működik már annyira. (Nevetés)

De érkezik a jó hír, az igazán jó hír. A törzsek elméletének nevezem. A törzs egy elég egyszerű fogalom, 50 ezer évre visszamenő. Emberek és ötletek irányításáról és összekapcsolásáról szól. És ez olyasvalami, amit az emberek mindig is akartak. Sokaknak van spirituális törzsük, vagy egyházi törzsük, munkahelyi törzsük, vagy közösségi törzsük. De most, az internetnek és a tömegmédia robbanásának köszönhetően, és még sok egyéb dolognak köszönhetően, amik a társadalmunkon átbugyborékolnak szerte a világon, mindenütt vannak törzsek.

Az internetnek homogenizálnia kellett volna mindannyiunkat az összekapcsolásunk révén. Ehelyett érdeklődési csoportokat segített létrehozni. Így aztán vannak a vöröskalapos hölgyek itt. A vöröskalapos traitlonosok ott. Vannak a szervezett hadseregek itt. Vannak a szervezetlen felkelők ott. Vagy vannak a fehérsapkások, akik főznek. És a fehérsapkások, akik vitorláznak. A lényeg, hogy meg tudsz keresni ukrán néptáncosokat. És fel tudod venni velük a kapcsolatot. Mert szeretnél kapcsolódni. Az emberek a széleken megtalálhatják egymást, kapcsolatba léphetnek és elmehetnek együtt valahová. Minden olyan város, ahol van önkéntes tűzoltóság, megérti ezt a gondolkodást. (Nevetés)

Namármost, mint kiderült, ez egy eredeti, nem buherált fénykép. Tűzoltó ismerőseim mondták, hogy ez nem kivételes. A tűzoltók, gyakorlatozás céljából keresnek egy házat, ami bontásra vár, és bontás helyett leégetik, hogy a tűzoltást gyakorolják. De mindig megállnak egy kép erejéig. (Nevetés)

A kalóz törzs lenyűgöző. Van saját zászlójuk. Meg szemtapaszuk. Rögtön kiderül, ha egy törzsbelivel találkozol. És kiderül, hogy a törzsek, és nem a pénz, nem a gyárak, változtatják meg a világunkat, a politikát, hoznak össze nagyszámú embert. Nem azért, mert olyasmire kényszeríted őket, amit nem akarnak. Hanem azért, mert össze akartak kapcsolódni.

Mert amiből mi manapság élünk, szerintem itt mindannyian, hogy keresünk valamit, amit érdemes megváltoztatni, majd törzseket alapítunk, amik más törzseket alapítanak amik csak terjesztik és terjesztik az ötletet. És valami nálunk sokkal nagyobbá válik. Mozgalommá. Így amikor Al Gore elindult, hogy újra megváltoztassa a világot, nem egyedül tette. És nem egy halom reklám megvásárlásával. Hanem egy mozgalom megalapításával. Országszerte többezer ember akik megtarthatják helyette az előadását. Mert nem lehet 100 vagy 200 vagy 500 városban minden este.

Nincs szükséged mindenkire. Amit Kevin Kelly tanított nekünk, az az, hogy mintegy ezer igazi hívőre van csak szükséged. Ezer ember, akit eléggé érdekel, hogy eljuttasson a következő körhöz és a következőhöz és a következőhöz. És ez azt jelenti, hogy az ötlet, amit létrehozol, a termék, a mozgalom nem mindenkinek szól. Nem tömegtermék. Nem erről szól. Ehelyett a valódi hívők megtalálásáról szól. Könnyű megnézni, amit eddig mondtam, és azt mondani: "Várjunk csak, nincs meg bennem az ehhez szükséges vezetői hajlam."

De itt van két vezető. Nem sok közös vonással. Nagyjából egykorúak. Ennyi. Amit tettek, mindketten a maguk módján, különböző módokat hoztak létre a technológiában való navigálásra. Egyesek elindulnak, hogy csapatukba szervezzenek egyeseket. Mások a másik csapatba szerveznek embereket.

A döntések akkor is fontosak amikor termékeket vagy szolgáltatást készítesz. Tudjátok, ez az egyik kedvenc eszközöm. De sajnálatos, hogy nem úgy tervezték hogy segítse az írókat egy mozgalom indításában. Mi lenne, ha a Kindle használata közben láthatnád azokat a megjegyzéseket, idézeteket, jegyzeteket, amiket hozzáfűznek azok, akik ugyanazt a könyvet olvassák? Vagy az olvasóklubod tagjai. Vagy a barátaid, vagy abból a körből valók amelyikből akarod. Mi lenne, ha a szerzők, vagy az ötlettel rendelkezők a második verziót használhatnák, ami hétfőn jelenik meg? Használhatnák arra hogy összeszervezzék az embereket akik beszélgetni akarnak valamiről. Milliónyi dolgot megoszthatnék veletek a működési elvről. De megpróbálok csak néhányat.

A Beatles nem fedezte fel a tizenéveseket. Csak úgy döntöttek, hogy vezetik őket. A legtöbb mozgalom, a legtöbb vezetés, amit teszünk az az, hogy megtaláljuk a még szétszórt, elszigetelt csoporttagokat akiknek viszont már van valamilyen erős vágya. Nem meggyőzni az embereket, hogy kelljen nekik valami amijük még nincs.

Amikor Diane Hatz a The Meatrix-en dolgozott, a videója, ami elterjedt az interneten ami a farmon tartott állatok kezeléséről szólt, nem fedezte fel a veganizmust. Nem fedezte fel a témával való törődést sem. De segített megszervezni az embereket, és mozgalommá fejleszteni őket.

Nem Hugo Chavez fedezte fel az elhidegült venezuelai közép és alsó osztályt. Egyszerűen csak élükre állt.

Bob Marley nem fedezte fel a Rastafarizmust. Csak előlépett és azt mondta: "Kövessetek."

Derek Sivers találta ki a CD Baby-t. Ami a független zenészek számára lehetővé tette hogy eladják a zenéiket anélkül, hogy magukat el kellene adniuk. Hogy legyen egy hely ahová eleve el akartak jutni és kapcsolatba kerülni egymással.

Ezekben az emberekben egy közös vonás van: mindannyian eretnekek. Az eretnekek a status quo láttán azt mondják: Ez nem mehet így. Ki nem állhatom ezt a helyzetet. Fel akarok állni és előrébb vinni a dolgokat. Látom, mi a status quo, és nem szeretem. A kis szabályok ismerete és szolgai követése helyett ahelyett, hogy birkamódon éljen mint aki félig alszik, utasításokat követ, lesunyt fejjel, beilleszkedve, időnként valaki feláll és azt mondja: "Én nem." Valaki feláll és azt mondja: "Ez fontos. Szerveznünk kell magunkat érte." Nem mindenki fogja ezt megtenni. De nincs szükséged mindenkire. Csak néhány emberre, (Nevetés) akik ránéznek a szabályokra, felismerik, hogy értelmetlenek, és felismerik, mennyire szeretnének összetartozni.

Tony Shea nem üzemeltet cipőboltot. a Zappos nem egy cipőbolt. Zappos az egyetlen, a legjobb ami valaha létezett, hely azoknak, akik a cipőkre vannak kattanva és meg akarják egymást találni, hogy a szenvedélyükről beszéljenek, hogy összejöjjenek olyanokkal, akiket jobban érdekel az ügyfél kiszolgálása, mint hogy egy centtel többet keressenek. Lehet olyan prózai a dolog, mint a cipők. És lehet olyan bonyolult, mint egy kormány megdöntése. És mégis ugyanaz a viselkedési minta.

Ami kell hozzá, ahogy Geraldine Carter észrevette, az az, hogy képesek legyünk kimondani: "Ezt nem tudom egyedül megcsinálni. De ha rá tudok venni másokat, hogy csatlakozzanak a Mássz és Bringázz klubomhoz, akkor együtt megszerezhetünk valamit, amit mindannyian akarunk. Csak arra várunk, hogy valaki vezessen minket.

Michelle Kaufman volt az első aki új utakat járt be a környezettudatos építészet terén. Nem úgy, hogy csendben építi az egyik házat a másik után, Hanem úgy, hogy elmond egy történetet azoknak, akik meg akarják hallgatni. Azzal, hogy embereket egyesít törzsekké akik alig várják, hogy találkozzanak egymással. Egy mozgalom vezetésével. Változtatva. És így tovább.

Három kérdésem van számotokra. Az első: Pontosan ki az, akit felhúzol? Mert ha nem húzol fel senkit, nem változtatsz a status qou-n. A második kérdésem: Kiket kapcsolsz össze? Mert a legtöbb ember számára, ez az amiért benne vannak. A kapcsolatok, amiket egyikük a másikukkal létrehoz. És a harmadik: Kiket vezetsz? Mert az erre való összpontosítás, nem pedig a felépítendő dolog működése, hanem a személyek és az ő vezetésük az, ahonnan a változás jön.

Blake, a Tom's Shoes-tól, egy egyszerű ötlettel állt elő. "Mi lenne, ha valahányszor valaki vásárol egy pár cipőt, egy ugyanilyen cipőt adnék valakinek akinek egyáltalán nincs is cipője?" Ez nem az a történet, hogy hogyan juttatod be a termékedet a Neiman Marcus polcaira. Egy olyan termék története, amelyiknek saját története van. És ahogy jársz-kelsz ezzel a kivételes cipővel és valaki megkérdi: "Mik azok?" Te mondod el a történetet Blake helyett, azok helyett, akik megkapták a cipőt. És hirtelen nem egy pár cipőről, vagy 100 pár cipőről szól a dolog. Hanem több tízezer pár cipőről.

Barátom, Red Maxwell az utóbbi tíz évet a fiatalkori cukorbetegség elleni küzdelemmel töltötte. Nem az ezért küzdő szervezettel harcolva, hanem a cukorbetegekkel, vezetve őket, összeszervezve őket, a status quo-t megkérdőjelezve, mert számára fontos. És azok, akikkel körbeveszi magát, igénylik a kapcsolatot. Igénylik a vezetést. Sokat számít.

Nem kell az emberek engedélye, hogy vezesd őket. De ha kellene, íme. Arra várnak, mindannyian arra várunk, hogy megmutasd merre haladjunk ezután. Íme az, ami közös a vezetőkben. Az első, hogy szembeszállnak a status quo-val. Szembeszállnak a kialakult helyzettel. A második dolog: egy kultúrát építenek. Egy titkos nyelvezetet, egy hét másodperces kézfogást. Egy módot arra, hogy tudni lehessen, velük vagy vagy nem. Kiváncsiak. Kiváncsiak a törzs tagjaira. Kiváncsiák a kivülállókra. Kérdeznek. Összekapcsolnak embereket. Tudod, mire van az embereknek mindennél nagyobb szüksége? Hogy hiányolják őket. Azt szeretnék, hogy amikor nem jelennek meg, hiányolják őket. Hogy hiányolják őket, amikor elmennek. És a törzsfőnökök ezt meg tudják tenni. Lenyűgöző, hogy mindegyik törzs vezetője karizmatikus. De nincs szükséged karizmára ahhoz, hogy vezető lehess. Ha vezető vagy, az ad neked karizmát. Figyeld meg alaposan azokat a vezetőket, akik sikerrel jártak, a karizmájuk a vezetésből keletkezett. Végül: elköteleződnek. Elkötelezik magukat a célnak. Elkötelezik magukat a törzsnek, Azoknak az embereknek, akik ott vannak.

Azt szeretneém, hogy tegyetek meg valamit nekem. És remélem elgondolkodtok rajta, mielőtt visszakézből elutasítanátok. Amit szeretnék, az csak 24 órát vesz igénybe, egy mozgalom alapítása. Valamit, ami számít. Kezdj neki. Csináld. Szükségünk van rá. Nagyon köszönöm. Nagyra értékelem. (Taps)