Richard Wilkinson: Hogyan árt a gazdasági egyenlőtlenség a társadalmaknak

Mindannyian tudják az igazságot arról, amit mondani fogok. Szerintem az a megérzés, hogy az egyenlőtlenség megosztó és társadalmilag káros, már a francia forradalom előtt megjelent. Ami változott, hogy ma már láthatjuk a bizonyítékot, összehasonlíthatunk társadalmakat, egyenlőket és kevésbé egyenlőket, és láthatjuk mit tesz az egyenlőtlenség. Most bemutatom Önöknek ezeket az adatokat, és meg is indoklom, hogy miért léteznek az általam mutatott összefüggések az adatok között.

De először is nézzük, hogy micsoda szánalmas népség is vagyunk mi. (Nevetés) Azért hadd kezdjek egy ellentmondással. Ezen a dián a várható élettartam és a bruttó nemzeti jövedelem kapcsolata látható -- hogy teljesítenek a gazdag országok. És látják az országokat a kép jobb oldalán, mint Norvégia és az Egyesült Államok, melyek kétszer olyan gazdagok mint Izrael, Görögország vagy Portugália a kép bal szélén. És ez semmi féle befolyással nincs az országban várható élettartamra. Semmilyen kapcsolat nem mutatható ki közöttük. De ha megnézzük saját társadalmainkat, rendkívüli egészségbeni különbségeket láthatunk a különböző rétegek között. Ez ismét csak várható élettartam.

Ezek Anglia és Wales kisebb területei -- a legszegényebbek a jobb, a leggazdagabbak a bal oldalon. Nagyon nagy különbség a szegények és a társadalmunk többi része között. Még közvetlen a legmagasabb jövedelmi szint alatt élőknek is kevésbé jó az egészsége, mint a legjobban élőknek. Tehát a jövedelem nagyon sokat árul el a társadalmon belül, de semmit a társadalmak közötti kapcsolatról. A magyarázat erre az ellentmondásra az, hogy a társadalmon belül relatív jövedelmet nézünk, vagy társadalmi pozíciót, társadalmi státuszt -- hol helyezkedünk el egymáshoz képest és mekkora a különbség köztünk. Amint ezt megérti az ember, azonnal el kell kezdenie gondolkodni: mi történik, ha szélesítjük a különbségeket vagy ha szűkítjük azokat, ha növeljük vagy ha csökkentjük a jövedelmi eltéréseket?

És ez az, amit meg fogok önöknek mutatni. Nem használok semmilyen hipotetikus adatot. Az adatok az ENSZ-től származnak -- ugyanazok, amit a Világbank használ -- melyek a jövedelem-különbségek mértékét jellemzik ezekben a fejlett piaci demokráciákban. Az általunk használt mérték, mivel könnyen érthető és letölthető, annak az értéke, hogy mennyivel gazdagabb a társadalom felső 20 százaléka az alsó 20 százalékánál az egyes országokban. És láthatják, hogy a baloldali nagyobb egyenlőséget mutató országoknál -- Japán, Finnország, Norvégia, Svédország -- a felső 20 százalék körülbelül három és fél, négyszer olyan gazdag, mint az alsó 20 százalék. De a kevésbé egyenlő oldalon -- Egyesült Királyság, Portugália, Egyesült Államok, Szingapúr -- a különbségek kétszer ekkorák. Ez alapján, fele annyira vagyunk egyenlők, mint más sikeres piaci demokráciák.

Most megmutatom önöknek, hogy mindez mit tesz a társadalmainkkal. Adatokat gyűjtöttünk szociális gradienssel rendelkező problémákról, melyek főleg a társadalmi létra alján jellemzőek. Nemzetközileg összehasonlítható adatok a várható életkorról, gyerekek iskolai matematika és írás-olvasás eredményeiről, a gyermekhalandóságról, emberölési rátákról, a lakosság bebörtönzött hányadáról, leányanyaság arányáról, a bizalom szintjeiről, a túlsúlyosságról, a mentális betegségekről -- ami szabályos diagnosztikai meghatározás szerint magába foglalja a kábítószer- és alkoholfüggőséget -- és a társadalmi mobilitásról. Mindet egy indexbe foglaltuk. Mind ugyanolyan súlyozást kap. Ahol az ország látható, ott van az átlag érték ezekre a dolgokra. És itt vannak az értékek egy függvényben az előbb bemutatott egyenlőtlenségi mérőszámokkal, melyeket újra és újra használni fogok az adatok létrehozására. A kevésbé egyenlő országoknak rosszabb a mutatója mindegyik társadalmi probléma esetén. Kimagaslóan erős a korreláció. De ha megnézzük ugyanezt az egészségügyi és társadalom-problematikai indexet az egy főre jutó bruttó nemzeti termék arányában, vagy a bruttó nemzeti jövedelemében, nem látható semmi, nincs többé semmi féle korreláció.

Egy kicsit tartottunk attól, hogy emberek majd azt hiszik, hogy direkt olyan problémákat választottunk amikkel alá tudtuk támasztani az érveinket és célirányosan állítottuk elő a bizonyítékot, ezért írtunk egy tanulmányt az Angol Orvosi Folyóiratnak az UNICEF gyermekjóléti indexéről. Ennek az indexnek 40 különböző alkotóeleme van, melyeket más emberek raktak össze. Köztük szerepel, hogy gyerekek tudnak-e beszélgetni a szüleikkel, vannak-e otthon könyveik, mennyien kapnak védőoltásokat, és hogy a gyerekek erőszakoskodnak-e egymással az iskolában. Mindez belekerül az indexbe. És itt van ennek a mutatószámnak a kapcsolata az előző egyenlőtlenségi mértékkel. Gyerekek rosszabbul teljesítenek a kevésbé egyenlő társadalmakban. Nagyon jelentős a kapcsolat. De még egyszer megjegyzem, ha a gyermekjóléti mérőszámot az egy személyre jutó nemzeti jövedelem függvényében nézzük, nincs semmi kapcsolat, és nem is mutat semmi arra, hogy lenne összefüggés.

Az általam mutatott összes adat ugyanazt mutatja. A társadalmaink átlagos jóléte már nem függ a nemzeti jövedelemtől és a gazdasági növekedéstől. Ezek mind fontos dolgok szegényebb országok esetében, de nem a gazdag fejlett országokban. Azonban az emberek közötti különbségek és a másokhoz mért helyzetünk nagyon is számít. Most megmutatok önöknek egy pár részmutatószámot az indexünkből. Ez például a bizalom. Egyszerűen a lakosság azon hányadát mutatja, akik úgy gondolják, hogy a legtöbb emberben meg lehet bízni. Ez az adat a Világ Értékei Felmérésből származik. Láthatják, a kevésbé egyenlő országok oldalán a lakosság körülbelül 15 százaléka érzi úgy, hogy megbízhat másokban. Azonban a nagyobb egyenlőséget mutató társadalmaknál, ez az érték 60 vagy 65 százalék. És ha azt nézzük, hogy milyen mértékű az aktivitás a közösségi életben vagy a társadalmi tőke, nagyon hasonló kapcsolatok tűnnek fel, melyek szorosan köthetők az egyenlőtlenséghez.

Azt is mondhatom, hogy mindezt a munkát kétszer végeztük el. Először ezeken a gazdag, fejlett országokon, majd egy külön felmérési csoportként, megismételtük az egészet az 50 amerikai államon -- ugyanazon kérdést téve fel: vajon a kevésbé egyenlő államok rosszabbul teljesítenek-e a felmérés pontjain? Tehát itt van a bizalom, egy a szövetségi kormány által végzett általános szociális felmérésből, hozzárendelve az egyenlőtlenséghez. Nagyon hasonló szórás hasonló szintű bizalmi tartományban. Ugyanaz történik. Alapvetően arra jutottunk, hogy majdnem minden, ami nemzetközileg köthető a bizalomhoz ugyanúgy köthető a bizalomhoz az 50 államból alkotott külön felmérési csoportban. Tehát nem csak véletlen egybeesésről van szó.

Ez pedig a mentális betegség. A WHO által publikált adatok, melyekhez mindhez ugyanazt a diagnosztikai interjút használták a lakosságból szúrópróba szerűen kiválasztott mintacsoportokon, segítettek a mentális betegségek arányainak összehasonlításában a társadalmak között. Ez mutatja a lakosság azon százalékát, mely valamilyen mentális betegséggel rendelkezett a megelőző évben. És ez körülbelül nyolc százaléktól ennek a háromszorosáig terjed -- teljes társadalmak háromszor annyi mentális betegséggel mint mások. És ismét, közeli kapcsolatban az egyenlőtlenséggel.

Ez pedig az erőszak. Ezek a piros pontok amerikai államok, a kék háromszögek pedig kanadai tartományok. Nézzék csak az eltérések mértékét. Egy millió lakosra jutó 15 emberöléstől 150 emberölésig. Ez pedig a lakosság bebörtönzött hányada. Itt nagyjából tízszeres az eltérés mértéke, szélén emelkedő logaritmikus skálával. De körülbelül 40 és 400 közötti a bebörtönzöttek száma. Ezt a kapcsolatot nem a bűnözés mértéke irányítja. Néhány helyen ez is benne van. De legtöbb esetben a büntetés keménysége, a szigorúbb ítéletek. És a kevésbé egyenlő társadalmakra az is jellemző, hogy megtartják a halálbüntetés intézményét. Ezen a képen látható a középiskolás kibukások száma. Ismét, elég nagy különbség. Kifejezetten káros, ha a lakosságban rejlő tehetség hasznosságát tekintjük.

Ez a társadalmi mobilitás. Valójában ez a mobilitás mértéke jövedelem alapján. Alapvetően a feltett kérdés: gazdag apáknak gazdag gyerekei vannak és szegény apáknak szegény gyerekei, vagy nincs a kettő között kapcsolat? A kevésbé egyenlő országoknál az apák jövedelme sokkal fontosabb -- az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban, míg a skandináv országokban az apák jövedelme sokkal kevésbé fontos. Nagyobb a társadalmi mobilitás. És ahogy ezt szeretjük hangoztatni -- és tudom hogy sok amerikai van a közönségben -- ha az amerikai emberek az amerikai álomban szeretnének élni, menjenek Dániába.

(Nevetés)

(Taps)

Ezen a dián mutatok néhány dolgot dőlt betűvel kiemelve. Más problémákat is felhozhattam volna. Ezek mind olyan nehézségek, melyek gyakrabban fordulnak elő a társadalmi létra alján. De végtelen a sora azoknak a problémáknak, melyek egyre komolyodnak az alsóbb rétegek felé és ezek még rosszabbak a kevésbe egyenlő országokban -- nem csak kicsit rosszabbak, hanem valahol a kétszeres és tízszeres skálán mozognak. Gondoljanak a költségekre, a humán költségekre.

Visszatérek az egyik grafikonhoz, amit korábban mutattam, ahol összefoglaltuk mindezt, hogy két gondolatot mondjak. Az első, hogy grafikonokon egymás után azt vesszük észre, hogy a rosszabb eredményt mutató országok, bármi legyen is az eredmény, a kevésbé egyenlő országok, és azok, amelyek jól teljesítenek inkább az északi országok és Japán. Tehát amit itt látunk, az az egyenlőtlenségből adódó általános társadalmi működési zavar. Nem csak pár dolog ami rosszul sikerül, hanem a legtöbb dolog.

A másik fontos dolog, amit mondani szeretnék a grafikon kapcsán, hogy ha az aljára néznek, Svédország és Japán, több szempontból is két nagyon különböző ország. Szempontok alapján, mint a nők társadalmi szerepe vagy mennyire ragaszkodnak a család közvetlen közelségéhez, a skála két szélén helyezkednek el a gazdag fejlett országok között. De egy másik nagyon fontos különbség, hogy hogyan érik el ezt a nagyobb fokú társadalmi egyenlőséget. Svédországban hatalmas kereseti különbségek vannak és ezeket csökkentik adózással, általános jóléti állam szolgáltatásaival, bőkezű segélyek kiosztásával, stb. Japán máshogy kezeli ezt a kérdést. Már kezdésként kisebbek az adózás előtti keresetek közötti különbségek. Alacsonyabbak az adók. Kisebb a jóléti állam. Mindezek mellett az ameriakai államokat vizsgáló elemzésünkben is hasonló ellentétet fedezünk fel. Vannak államok, melyek relatív jól teljesítenek újraelosztási módszereikkel, és vannak államok, melyek azért teljesítenek jól, mert kisebb a különbség az adózás előtti jövedelmek között. Tehát levonhatjuk következtetésként, hogy nem az számít, hogy hogyan érjük el a nagyobb egyenlőséget, addig amíg valahogy elérjük.

Nem tökéletes egyenlőségről beszélek, hanem arról, ami fejlett piaci demokráciákban létezik. Egy másik meglepő része a teljes képnek, hogy nem csupán a szegényeket érinti az egyenlőtlenség. Úgy tűnik van igazság John Donne versében: "Senki sem különálló sziget". Számos tanulmányban összehasonlíthatóvá válik hogy élnek emberek egyenlőbb és kevésbé egyenlő országokban a társadalmi hierarchia különböző szintjein. Ez csupán egy példa. Gyermekhalandóság. Néhány svéd szakember segítőkészen besorolta az országuk csecsmőhalálozási adatait az angol általános társadalmi-gazdasági nyilvántartás besorolási rendszere szerint. Elég korszerűtlenül a besorolás az apa foglalkozása szerint történt, így egyedülálló szülők külön oszlopba kerültek. Ahol az van kiírva, hogy "alacsony társadalmi osztály", az a segédmunkás foglalkozásnak felel meg. Tovább folytatódik a szakmunkás foglalkozásokon át a kezdő nem kétkezi munkán keresztül egészen a diplomás szakmákig -- orvosok, ügyvédek, nagy cégek ügyvezetői.

Láthatják, hogy Svédországnak jobbak az eredményei, mint Nagy-Britanniának a társadalom összes szintjén. A különbségek a társadalom alsó szintjeinél a legnagyobbak. De még a legtetején is mintha egy kis előnyt jelentene az egyenlőbb társadalmi közeg. Ezt nagyjából öt különböző adathalmazon mutatjuk be lefedve tanulmányi eredményeket és egészségügyet an Egyesült Államokban és nemzetközileg. És úgy tűnik, hogy ez az általános helyzet -- nagyobb egyenlőség leginkább az alsóbb osztályoknál segít, de előnyös a a felsőbb osztályok számára is.

De egy pár szó erejéig kitérnék arra, hogy mi is történik. Szerintem most az egyenlőtlenség pszichoszociális hatásairól beszélek. Főleg olyan érzéskről, mint az alá- és fölérendeltség, hogy értékelik-e vagy lenézik az embert, a tiszteletről és a tisztelet hiányáról. És nyilván az ezekből eredő jelenségekről, mint a státusz verseny, amely a fogyasztói társadalom mozgatórugója. Ez státusz-bizonytalansághoz is vezet. Többet aggódunk amiatt, hogy milyennek látnak minket mások, hogy vonzónak, okosnak találnak-e minket, meg hasonló dolgok. Egyre több a szociális megítélés, és a félelem az ilyen fajta értékelő ítéletektől.

Érdekes módon, a szociopszichológia terén is folynak párhuzamos kutatások: néhány ember átnézett 208 különböző tanulmányt, melyekben önkénteseket hívtak pszichológiai laboratóriumokba, és megvizsgálták a stresszhormon-szintjüket, a reakcióikat stresszes feladatok elvégzésekor. A teszt során azt figyelték, hogy milyen típusú stresszhelyzetek emelik meg leggyakrabban a kortizolszintjüket, ami a központi stresszhormon szint. A levont következtetéseik alapján azok a helyzetek, melyek szociális értékelési veszélyeket rejtettek -- azaz kockáztatták az önbecsülést vagy a szociális státuszt és esélyt adtak arra, hogy mások negatívan ítéljék meg a teljesítményüket. Ezek a típusú feszültségek különleges szerepet töltenek be a stressz élettanában.

Szóval kaptunk már kritikákat. Mindig vannak emberek, akiknek nem tetszik amit csinálunk, vagy akik meglepődnek ezen. Azért elmondanám önöknek, hogy amikor emberek azzal gyanúsítnak minket, hogy kiválogatjuk az adatokat, soha nem válogatjuk az adatokat. Van egy alapszabályunk, hogy amikor egy adatforrásunk rendelkezik adattal az egyik általunk vizsgált országról, akkor az megy az elemzésbe. Az adatforrásunk dönti el, hogy az adat megbízható-e vagy sem, nem mi. Máskülönben ez torzítaná az eredményeket.

Mi a helyzet más országokkal? 200 tanulmány létezik, melyek az egészség és a jövedelem és egyenlőség kapcsolatával foglalkoznak tudományos lektorált folyóiratokban. Ez nem korlátozódik ezekre az országokra, ami egy egyszerű kimutatást takar. Ugyanazok az országok, ugyanaz az egyenlőtlenségi mérték, egyik probléma a másik után. Miért nem alkalmaztunk kontrollként más tényezőket? Nos, bemutattuk, hogy az egy főre jutó bruttó nemzeti terméknek nincs különösebb hatása. És természetesen, azok, akik sokkal kifinomultabb módszereket használnak a szakirodalomban kontrollként alkalmazták a szegénységet, az oktatást, és hasonlókat.

Mi van az okozati viszonnyal? A korreláció magában nem bizonyítja az ok-okozati összefüggést. Elég sok időt töltöttünk ezzel. És valóban, emberek elég jól ismerik az okbeli kapcsolatokat némely eredménynél. Akkor történt a nagy lépés, mikor megértettük, hogy az egészség megőrzése a gazdag fejlett országokban mennyire függ a mindennapi tartós stressz negatív hatásától az immunrendszerre és a szív- és érrendszerre. Vagy például az, hogy erőszakos cselekedetek gyakrabban fordulnak elő kevésbé egyenlő társadalmakban abban gyökerezik, hogy emberek nem szeretik ha lenézik őket.

Azt kell hogy mondjam, hogy ha megoldást akarunk találni erre foglalkoznunk kell az adózás utáni dolgokkal és az adózás előtti dolgokkal. Korlátoznunk kell a jövedelmeket, és a bónusz-kultúrát a legfelső szinteken. Úgy gondolom minden áron el kell érjük, hogy főnökeink beszámolási kötelezettséggel tartozzanak dolgozóik felé. Az előadásom üzenete szerintem az, hogy képesek vagyunk javítani az emberi élet minőségén a jövedelem-különbségek csökkentése által. Hirtelen találtunk egy kilincset teljes társadalmak pszichoszociális jólétéhez, és ez nagyon izgalmas.

Köszönöm.

(Taps)