Reggie Watts a legszórakoztatóbb módon összezavar

[Különböző nyelveken] ... és ez az egyik dolog, amit én legjobban szeretek ebben a konvencióban. Nem is annyira, mint oly kevésbé van köze mindenhez. (Nevetés) De a saját érdekünk hogy megértsük életünk topográfiáját magunkkal kapcsolatosan. (Nevetés) A jövőbeliek azt állítják hogy az idő nem más mint annak az érzésnek elapasztásának emléke tükre, amelyben élünk. (Nevetés) Köztudott, mégis fontos. (Nevetés) Ahogy a félelemmel szembenézünk ezekben az időkben, és a félelem mindenhol körülvesz, ugyanúgy rendelkezünk anti-félelemmel. Nehezen elképzelhető vagy mérhető. A háttérsugárzás egyszerűen túl statikus ahhoz, hogy látható legyen a rendes spektrumanalízis során. De úgy érezzük, mintha lennének olyan időszakok amikor sokunk -- értik a dumát? De -- ugye értik miről dumálok? Mer’ hiphop dologként, arról dumálok, hogy a TED frankó lenne -- értik amiről dumálok? Izé, ezért írtam egy dalt, remélem vágják a témát. Ez egy dal emberekről és jetikről -- (Nevetés) -- és más francia tudományos izékről. Íme a francia tudomány. Rendben, kezdem. ♫ Megpróbáltam magamtól ♫ ♫ Tudom, hogy egyedül vagyok a bajban ♫ ♫ De minden egyes alkalommal ha zűr van ♫ ♫ [zavaros] ♫ (Zene) ♫ És én megpróbáltam az lenni akiben hiszel ♫ ♫ És te vagy az akivel szívesen kevernék ♫ ♫ És te vagy az egyetlen akit [zavaros], baby ♫ ♫ És bármit megtehetsz ♫ ♫ mindaddig, amíg nem fáj az ha visszajössz hozzám ♫ ♫ ha túlélem, meg fogom mondani, mi zavart ♫ ♫ Mert ha voltál [zavaros] ♫ ♫ És úgy gondolom, olyan vagy mint egy [zavaros] ♫ ♫ azt adom neked, ami lenni akarok ♫ (Zene) És ez olyan, hogy annyi ilyesmit használhatunk, amennyit akarunk. (Taps) És nem számít, hogy hány számítógépes modellt és embert alkalmazunk, soha nem fogjuk tudni levonni ugyanazt a következtetést. Négy évvel ezelőtt dolgoztam néhány emberrel a Brookings Institute-ban, és levontam egy következtetést. (Nevetés) Holnap eljön egy másik nap. (Nevetés) Nem akármelyik nap, hanem egy nap. El fog jönni, efelől semmi kétség. De a legfontosabb megemlíteni, hogy ez a szimuláció jól sikerült. Hihető és kézzelfogható. Kinyújthatjuk a karunkat -- szilárd dolgok vesznek körül. A tárgyakat áthelyezhetjük egyik helyről a másikra. Érezzük saját testbéli jelenlétünket. Mondjuk hogy át szeretnénk menni erre a helyre, és a molekuláink tömegét a levegőn át, saját akaratunk szerint átterelhetjük máshová. (Nevetés) Ez létezésünk mindennapos felépítése. Mindeközben az elhelyezkedésünkkel és a felfogás hiányának felfogásával, belépünk a tudomány egy új korszaka kapuján, ahol nem érzünk többet, mint azt, hogy vannak akik önmaguk kapcsán, kormparálva vagy sem, képletesen elképzelik a nem-felfogás és a részes felfogás kapcsolódását azokra a hálózatokra, amelyekből mindannyian kiforrunk és következtetünk. (Nevetés) Szóval, elmondanám az utolsó szám előtt, hogy felfoghatjuk úgy is, hogy a gömb amin élünk egy végtelen síkfelület, amelynek az illúziójából fakad hogy a kiindulási ponthoz visszavezet. (Nevetés) Ha megértjük, hogy az összes gömb az égen csak terjedelmes végtelen síkfelület, akkor az síker élmény lesz. Ha Ha Ha. Ez az utolsó szám. És csak tartsuk észben azt aminek születtünk -- fontosabb felismerni a negatív teret, mert a zene csak a tér felosztása; ez a tér az amit hallgatunk csak felosztva, ami valami más információhoz képest megadja azt az elképzelést, hogy a továbbított ötletnek mi a szándéka. Ezért kérem, minden további nélkül. (Taps) Köszönöm. (Taps) Ez egy szórakoztató rész. Így hangzik. (Zene) Jól van, az utolsó szám nagyon hasonlít erre. Remélem felismerik. Tehát, rendben ez még mindig működik. Oké, akkor jó. Jól van, mehet. (Nevetés) (Zene) Ez az. (Zene) ♫ Yeah, yo, yo, yo ♫ (Zene) Köszönöm. További kellemes időtöltést! Köszönöm. (Taps)