Rebecca MacKinnon: Szerezzük vissza az internetet!

Hadd kezdjem egy hirdetéssel, amit George Orwell ihletett, és az Apple használt 1984-ben.

(Videó) Nagy Testvér: Egyek vagyunk egy az akaratunk, egy az elhatározásunk, egy a célunk. Az ellenségeink halálra fogják magukat beszélni, és mi a saját zavarukkal fogunk ellenük harcolni. Győzedelmeskedni fogunk. Narrátor: január 24-én Az Apple Computer be fogja mutatni a Macintosht. És meglátod, miért nem lesz 1984 olyan, mint az "1984."

Rebecca MacKinnon: a videó mögöttes üzenete tehát a mai napig nagyon erőteljes. Az innovatív cégek által létrehozott technológiák felszabadítanak minket. Ugorjunk előre több mint két évtizedet az időben. Az Apple piacra dobja Kínában az iPhone-t és cenzúrázza a Dalai Lámát sok egyéb politikailag érzékeny alkalmazással együtt a kínai kormány kérésére a kínai Apple üzlet termékeiből. Mark Fiore amerikai politikai karikaturista szatirikus alkalmazását is cenzúrázták az egyesült Államokban, mert az Apple néhány alkalmazottja aggódott, hogy esetleg sérti egyes csoportok érzelmeit. Az alkalmazását egészen addig nem hozták vissza, amíg Pulitzer Díjat nem nyert. A német Stern nevű hírmagazin alkalmazását is cenzúrázták, mert az Apple dadusok úgy vélték, hogy a felhasználóik számára kicsit túl sikamlós, annak ellenére, hogy ez a magazin teljesen legálisan kapható a német újságárusoknál. Ennél is ellentmondásosabb az, hogy az Apple nemrégiben cenzúrázott egy palesztin tüntetési alkalmazást, miután az izraeli kormány azon aggodalmának adott hangot, hogy ennek segítségével erőszakos támadások szervezhetők.

Szóval az a helyzet, ott tartunk, hogy magáncégek olyan cenzúrázási szabványokat alkalmaznak, melyek gyakran igen önkényesek, és általánosságban véve szűkebbek, mint a szólásszabadság alkotmányos normái, amik demokráciákban léteznek. Vagy önkényuralmi rendszerek cenzúrázási kérvényeire felelnek, melyek nem tükrözik a kormányzottak beleegyezését. Vagy olyan kormányok kéréseire és aggodalmaira felelnek, melyek nem rendelkeznek a felhasználók többsége felett, akik a szóbanforgó tartalommal érintkeznek.

Itt van tehát ez a helyzet. Az internetet megelőző világban a fizikai szabadságunk feletti szuverenitás vagy annak hiánya szinte teljes mértékben a nemzetállamok ellenőrzése alatt állt. Most azonban itt van a személyi szuverenitásnak ez az új rétege a cybertérben. A döntéseik szoftverkódolásról, a mérnöki munkáról, a tervezésről és a szolgáltatás feltételeiről mind egyfajta törvényként működnek, amely mentén kialakul, hogy digitális életünkben mit tehetünk és mit nem. Az ő szuverenitásuk, keresztülmetszve, globlisan összekapcsolva, valamilyen módon meg tudja kérdőjelezni a nemzetállamok szuverenitását izgalmas módokon, de néha ki is tudja vetíteni és kiterjeszteni egy olyan korban, amikor az ellenőrzésnek afölött, hogy az emberek mit és mit nem tehetnek az információval nagyobb hatása van, mint eddig bármikor a hatalom gyakorlására a fizikai világunkban. Végülis, még a szabad világ vezetője is rászorul olykor Facebookistan szultánjának segítségére, ha a következő évben is meg akarja nyerni a választásokat.

Ezek a fórumok kétségtelenül hasznosak voltak a tunéziai és egyiptomi aktivisták számára tavaly tavasszal és azon túl. Ahogy Wael Ghonim, aki napközben az egyiptomi Google igazgatója, éjszaka pedig aktivista a Facebookon, Mubarak lemondását követően híresen azt nyilatkozta a CNN-nek: "Ha fel akarsz szabadítani egy népet, egyszerűen add nekik az internetet!" A kormány megdöntése egy dolog, egy erős demokráciát felépíteni egy kicsit bonyolultabb. A bal oldalon látható fotót egy egyiptomi aktivista készítette, aki márciusban részt vett az egyiptomi állambiztonsági irodák elfoglalásában. Több titkosrendőr azon volt, hogy annyi dokumentumot semmisítsen meg, amennyit csak tud, és ezeket nagy kupacokban hátrahagyták. Az anyag egy része azonban érintetlen maradt, és néhány aktivista rábukkant a saját felderítési aktájára, ami tele volt az e-mailezésének kivonataival, mobiltelefonos sms-ezéseivel, sőt, még a Skype beszélgetésekkel is. Az egyik aktivista még egy olyan szerződést is talált, amit egy nyugati céggel kötöttek az egyiptomi biztonsági erők felderítési technológiák vételére. Az egyiptomi aktivisták feltételezik, hogy ezeket a felderítési technológiákat az ideiglenes hatóságok, akik az ottani hálózatokat működtetik, még mindig használják.

Májusban Tunéziában visszahozták a cenzúrát, ha nem is annyira széleskörűen, mint Ben Ali miniszterelnök alatt. Itt látható egy letiltott oldal, ez történik akkor, ha megpróbálsz felmenni bizonyos Facebook és egyéb weboldalakra, melyeket az ideiglenes hatóságok erőszakot szítónak minősítettek. Ez ellen tüntetett Slim Amamou blogger, akit Ben Ali kormányzása idején bebörtönöztek, majd a forradalom után az ideiglenes kormány tagja lett, tüntetésképpen lemondott a kabineti tagságról. De Tunéziában sok vita volt arról, hogy miképpen kezelendők az ilyesfajta gondok.

A Twitteren igazából többen azok közül, akik támogatták a forradalmat és azt mondták: "Nos, tulajdonképpen demokráciát és szólásszabadságot akarunk, de van egy olyasfajta hangnem, ami kiküszöbölendő, mert annyira erőszakos, hogy megrengetheti a demokráciánk." A probléma ezzel az, hogy valahogy el kell dönteni, hogy kiknek áll hatalmában meghozni ezeket a döntéseket, és hogy biztosítsuk, hogy ne éljenek vissza a hatalmukkal? Ahogy Riadh Guerfali tunéziai veterán digitális aktivista az eset kapcsán megjegyezte: "Azelőtt egyszerűek voltak a dolgok: Egyik oldalon voltak a jófiúk, a másik oldalon pedig a gonoszok. Ma sokkal árnyaltabbak a dolgok." Üdvözlünk a demokráciában, tunéziai és egyiptomi barátaink.

A valóság az, hogy ma még a demokratikus társadalmakban sem szolgálhatunk jó megoldásokkal arra, hogy hogyan egyensúlyozzunk a biztonság és bűnüldözés szükségessége másrészt a polgári jogok védelme és a szólásszabadság között a digitális hálózatainkon. Sőt, az Egyesült Államokban, bármit is gondol az ember Julian Assange-ról, még azok is, akik nem nagy rajongói, nagyon aggódnak, amiért az Egyesült Államok kormánya és egyes cégek ily módon bántak a Wikileaks-szel. Az Amazon menesztette a Wikileaks-et mint ügyfelét, miután Joe Lieberman amerikai szenátor bepanaszolta, annak ellenére, hogy a Wikileaks nem volt vádlott, nem ítélték el soha semmilyen bűnügyben.

Feltételezzük, hogy az internet egy határokat áthágó technológia. Ez egy térkép, ami a világot behálózó közösségi oldalakat mutatja, ezek közül természetesen a Facebook az, ami szinte az egész világot meghódította, ami lehet jó is, rossz is, attól függően, hogy mennyire szeretjük, ahogy a Facebook működteti a szolgáltatásait. De a határok továbbra is fennállnak a cybertér bizonyos részein. Braziliában és Japánban egyedi kulturális és nyelvi okok miatt. De ha megnézzük Kínát, Vietnamot, és több volt szovjet tagállamot, aggasztóbb, ami ezekben az országokban zajlik. Az a helyzet, hogy a kormány és a helyi közösségi hálózatok működtetői olyan helyzetet teremtenek, melyben az ilyen felületekben rejlő lehetőségek korlátozottak, s ennek oka a cégek és kormány közötti kapcsolatok.

Namost, Kínában van ugye a közismert "nagy tűzfal", mely blokkolja a Facebookot, a Twittert és most már a Google+-t, valamint több tengerentúli weboldalt. Mindezt részben nyugati technológiák segítségével teszik. Ez azonban csupán a történet egyik fele. A történet másik fele az, hogy a kínai kormány követelményeket támaszt minden, a kínai interneten működő céggel szemben, amit az önfegyelem rendszerének hívnak. Magyarán szólva ez a felhasználók cenzúráját és ellenőrzését jelenti. 2009-ben vettem részt ezen a ceremónián, amelyen a Kínai Internet Társaság díjakat adott át 20 cégnek, akik a legpéldamutatóbbak voltak az önfegyelem gyakorlásában -- vagyis a tartalom szabályozásában. Robin Li, a Baidu, vagyis Kína vezető keresőjének vezérigazgatója volt az egyik díjnyertes.

Oroszországban általában nem blokkolják az Internetet, és nem szokták közvetlen cenzúrázni a honlapokat. De ez a Rospil honlapja, ami egy korrupció ellenes oldal. Korábban ebben az évben volt egy aggasztó eset, melynek során olyan személyek, akik pénzadományokat folyósítottak a Rospil számára egy Yandex Money nevű fizetési tranzakciós rendszeren keresztül, egyszer csak fenyegető telefonhívásokat kaptak egy nacionalista párt tagjaitól, akik adatokat tudtak szerezni a Rospil támogatóiról a titkosszolgálat emberei segítségével akik valahogy hozzájutottak ehhez az információhoz a Yandex Money dolgozóitól. Ez hátborzongató hatással van az emberek képességére, hogy az internet segítségével vonják felelősségre a kormányt. Ma az tehát a helyzet, hogy egyre több országban a polgárok és a kormány közötti párbeszédet az internet közvetíti, ami elsősorban magánkézben lévő és működtetett szolgáltatásokból áll.

Szerintem a fontos kérdés nem az, hogy vajon az internet a jófiúknak vagy a rosszfiúknak kedvez-e. Persze hatalommal ruházza fel mindazokat, akik a legjártasabbak a technológia terén és a legjobban értik az internetet, az ellenfeleikhez képest. Ma azt a kérdést a legfontosabb feltennünk, hogy miképpen gondoskodjunk arról, hogy az internet polgárközpontú módon fejlődjék. Mert szerintem abban mindannyian egyetértünk, hogy a kormány egyetlen törvényes célja az, hogy a polgárokat szolgálja. És amellett érvelek, hogy a technológia egyetlen törvényes célja az, hogy jobbá tegye az életünket, nem az, hogy manipuláljon vagy szolgaságba taszítson.

A kérdés tehát az, tudjuk, hogyan vonjuk felelősségre a kormányt. Nem feltétlenül csináljuk mindig jól, de van némi elképzelésünk arról, hogy mik a modellek, politikailag és intézményesen. Hogyan számoltassuk el a cybertér urait a nyilvánosság érdekei alapján, amikor a vezérigazgatók többsége szerint a fő kötelességük a részvényesek nyereségének maximalizálása?

A kormányrendeletek gyakran alig segítenek ebben. Ott van például Franciaország esete, ahol is Sarkozy elnök megmondja az internetes cégek vezérigazgatóinak, hogy "Mi vagyunk a közérdek egyetlen törvényes képviselői." Aztán fogja magát és olyan törvényekért kampányol, mint a hírhedt három dobás törvény, ami letiltja a polgárokat az internetről a fájl megosztásért, amit elítélt az Egyesült Nemzetek Szólásszabadságért felelős Különleges Referense, mint egy aránytalan megsértését a polgárok kommunikációhoz való jogának, és felvetette a kérdést civil szervezetek körében, hogy vajon miért van az, hogy egyes politikai képviselők jobban érdekeltek a szórakoztatóipar érdekeinek védelmében, mint a polgáraik jogainak védelmében. Itt az Egyesült Királyságban aggályok merültek fel a Digitális Gazdasági Törvény körül, amely több felelősséget hárít a magán közvetítőkre a polgárok viselkedésének szabályozására.

Azt kell tehát észrevennünk, hogy ha a jövőben egy polgár-központú internetet akarunk a jövőben, akkor egy széleskörű és hosszútávú szabad internet mozgalomra van szükségünk. Hiszen a vállalatok nem azért hagyták abba a talajvíz rutinszerű szennyezését, vagy 10 évesek rutinszerű alkalmazását, mert az igazgatók egy nap felébredtek, és eldöntöttek, ez a helyes viselkedés. Ez hosszú évtizedek kitartó aktivizmusának, részvényesek érdekképviseletének, és fogyasztói érdekképviseletének az eredménye. Ugyanígy a kormányok sem fognak intelligens környezetvédelmi és munkaügyi törvényeket hozni, csak azért, mert arra ébredtek. Ez a hosszú időn keresztül tartó politikai aktivizmus eredménye, hogy a megfelelő rendeletek születnek és kialakul a helyes nagyvállalati magatartás. Ugyanezeket a lépéseket kell megtennünk az internet esetében is.

Újításokra lesz szükség a politikában is. Közel 800 éve az angol bárók úgy döntöttek, hogy a királyok isteni joga többé nem működik számukra, és kényszerítették János királyt a Magna charta aláírására, mely nyilvánvalóvá tette, hogy még a király is, aki Istentől származtatta a hatalmát, engedelmességgel tartozik egy sor alapvető törvénynek. Ez egész sorát indította el annak, amit ma politikai innovációnak nevezünk, ami végül a kormányzottak beleegyezésének elvéhez vezetett -- és amit a történelemben először az a radikális, forradalmi kormány alkalmazott Amerikában, a pocsolya másik oldalán. Most azt kell kitalálnunk, hogyan építsük be a behálózottak beleegyezését.

Hogy is fog az kinézni? Jelenleg nem tudjuk. Olyan újításokra lesz szükség, melynek során nem csak a politikára és geopolitikára kell majd összpontosítani, hanem olyan kérdésekkel is foglalkoznunk kell, melyek az üzletmenedzsmenthez, a befektetői magatartáshoz, a fogyasztói szokásokhoz sőt, még a szoftverdizájnhoz és a szfotver mérnöki munkához is kapcsolódnak. Mindannyiunknak elemi szerepet kell játszania egy olyan világ építésében, melyben a kormány és technológia szolgálja a világ népességét, nem pedig fordítva.

Köszönöm szépen

(Taps)