Philip Howard: A romlott jogrend helyreállításának négy módja

Mindig is érdekelt a formális rendszerek és az emberi viselkedés kapcsolata. Ha egy széles utat építesz a város szélééig, az emberek odaköltöznek. Nos, a jog az emberi viselkedés hasonlóan erőteljes hajtóereje. Ma arról beszélnék, hogy jogi környezetünk generálozásra és egyszerűsítésre szorul, hogy ezáltal felszabadítsuk az Amerikaiak energiáit és szenvedélyét, hogy aztán szembenézhessünk társadalmunk egyéb kihívásaival is.

Nyilván észrevettétek, hogy törvényeink megszaporodtak, az utóbbi egy-két évtizedben. Ha vállalkozást vezetsz, szinte semmit sem tehetsz anélkül, hogy föl ne kellene hívnod a jogi [vagy pénzügyi] tanácsadódat. Látjuk mind, ezt a jelenséget, hogy manapság a jogtanácsosok lesznek a CEO-k. Ez egy kicsit a Testrablók Támadása című filmre emlékeztet.♪ Jogász kell a cégvezetéshez, olyan sok a törvény. De nem csak az üzletet befolyásolja mindez. Valójában a mindennapi emberek napi tevékenységeinek szintjére is leszivárgott.

Pár éve Cody-ban, Wyoming államban túráztam. Egy grizzly medve rezervátumban, bár senki sem szólt erről egy szót sem, mielőtt odamentünk volna. Kalauzunk egy helyi természettudományt oktató tanár volt. A medvék miatt egyáltalán nem aggódott, de rettegett a jogászoktól. Csak úgy dőltek belőle a történetek. Éppen részese volt egy epizódnak, melyben egy szülő perrel fenyegette meg az iskolát, mert a tanárnő 10%-os érdemjegy csökkenéssel szankcionálta a késve beadott dolgozatot. Az igazgató nem akart szembeszegülni a szülővel, mert nem akarta, hogy belerángassák valami rémes jogi procedúrába. Ezért a tanárnőnek kellett hiábavaló egyeztetésekre járni, ahol újra és újra ugyanazok az érvek hangzottak el. 30 álmatlan éjszaka után föladta, és korrigálta az osztályzatot. Azt mondta: "Az élet túl rövid, ez nem mehet így tovább."

Körülbelül ekkortájt, két gyereket akart egy vezetői konferenciára vinni, Laramie-ba, mely egy pár órányira van, és a kocsijában akarta őket odavinni, de az iskola azt mondta: "Felelősségi okokból nem viheted őket a saját autódon. Az iskolabusszal kell utaznotok." Így hát az iskola biztosította a 60 fős iskolabuszt, és oda-vissza szállította hármójukat, órákon át, Laramie-ba és vissza.

A férje is természettudományt oktató tanár, és a biológiaóra résztvevőit időnként túrázni viszi, a közeli nemzeti parkba. De ebben az évbe nem vihette túrázni a diákjait, mert az egyik gyerek mozgáskorlátozott, így a többi 25 diák sem mehetett túrázni. A nap végére, egy egész könyvet tölthettem volna meg, a jogrendről, ettől az egy tanártól származó esetek alapján.

Nos, azt tanították nekünk, hogy hinnünk kell: a jog a szabadság alapja. De így vagy úgy, az utóbbi évtizedekben, a szabadok földje egy jogi aknamezővé lett. Valójában olyan módokon változtatta meg az életünket, melyek szinte észrevétlenek. De ha kicsit hátrébb lépünk, folyton észrevesszük. Még a beszédünket is megváltoztatta. Beszélgettem egy gyermekorvos barátommal, North Carolina-ban. Azt mondta, "Már nem ugyan úgy bánok a betegekkel... nem szabad felhatalmazás nélkül, figyelmetlenül, olyasmit mondani, ami felhasználható ellened." Ez egy orvos, az élete munkája, hogy emberekkel törődik. A saját jogi cégemnek is van egy listája, tele kérdésekkel, melyeket nem tehetek fel a jelentkezőknek. Mint például az a vészjósló kérdés, tele rejtett motivációkkal és célzásokkal, hogy: "Honnan valósi?" (Nevetés)

A reformerek 20 éve kongatják a vészharangot, hogy a perek kapcsán elszabadult a pokol. És időről-időre olvasunk olyan őrült perekről, mint pl. a pasas esete, Washington D. C.-ben, aki beperelte a tisztítót, 54 millió dollárra, mert elveszítették a nadrágját. Az eset 2 évig tartott. Még most is fellebbez, azt hiszem.

Az igazság az, hogy az ilyen őrült esetek aránylag ritkák. Általában nem nyernek. És az ilyen szerződéseken kívüli sérelmi perek költsége, ebben az országban, két százalék körül van, ami más országokénak ugyan a kétszerese, de az adókkal összevetve, ez nem valami megnyomorító. Az ilyen direkt perköltségek azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik.

Ami itt történt, még egyszer mondom, szinte észrevétlenül, az az, hogy megváltozott a kultúránk. Az emberek már nem érzik annak szabadságát, hogy józan paraszti ésszel döntsenek. Mit tehetünk? Nyilván nem akarjuk föladni annak a jogát, hogy ha valaki valami rosszat tesz, jogorvoslatért a bírósághoz fordulhassunk. Szükségünk van szabályozásra is, hogy az emberek ne szennyezzék a környezetet, és hasonlók. Még a szavaink is hiányoznak a probléma kezeléséhez. És ez azért van, mert rossz keretek között értelmezzük a kérdést.

Arra oktattak minket, hogy minden vita alapja, minden probléma mögött ott húzódnak az egyén jogai. Belenézünk egy jogi mikroszkópba, és ennek fényében szemlélünk mindent. Lehet, hogy vannak enyhítő körülmények, hogy Johnny miért adta be késve a dolgozatát, Cody, Wyomingban? Lehet, hogy az orvos valamit máshogyan csinálhatott volna, amikor a beteg ember még betegebbé vált? És persze az utólagos előrelátás torzító hatása tökéletes. Mindig van egy másik forgatókönyv, mely felvázolható, és ami szerint valamit biztosan máshogy lehetett volna csinálni.

Ennek ellenére, arra oktattak bennünket, hogy belepillantsunk ebbe a jogi mikroszkópba, abban a reményben, hogy képesek vagyunk bármilyen vitát, egy tökéletes társadalom színvonalának megfelelően megítélni, melyben mindenki egyetért, hogy mi a helyes, ahol a balesetek nem léteznek, és a rizikó örökre megszűnik. Ez persze utópia, a bénultság egyenlete, nem a szabadságé. Nem egy jogrend, és nem is egy szabad társadalom alapja. Tehát, íme az első ajánlásom, a négyből, melyeket átnyújtok, arról, hogy hogyan egyszerűsítsük a törvényeket. A jogot azon az alapon kell megítélni, hogy milyen hatással van a társadalom széles rétegeire, és nem az egyéni viták alapján. Ez abszolút életbevágó.

Most távolodjunk el egy pillanatra az anekdotáktól, és tekintsünk le társadalmunkra a magasból. Működik? Mit mutatnak a makró adatok? Nos, az egészségügy átalakult. Egy védekezéssel áthatott kultúrát érzékelhetünk. A jogrendszerrel szembeni univerzális bizalmatlanság [minden szinten]. Az önvédelemre berendezkedett orvoslás gyakorlata dívik [az orvosok részéről]. Nagyon nehéz az ilyesmit mérni, mert a motivációk sokfélék. Az orvosok néha többet keresnek azzal, ha teszteket írnak elő [ok nélkül]. És már nem igazán tudják, hogy mi a rossz és mi a jó. De a kár mértéke, 60 milliárd és 200 milliárd dollár között lehet évente. Ez elég lenne, hogy mindazon amerikaiak, akiknek nincs biztosítása, ellátást kaphassanak.

A peres ügyvédek azt mondják: " Nos, a törvények keltette félelem, arra sarkallja az orvosokat, hogy jobb gyógyászati munkát végezzenek." Nos, ezt is megvizsgálták, pl. az Orvostudományi Intézet, és mások. Kiderült, nem ez a helyzet. A félelem megbénította a szakemberek interakcióit, így a hibák ezrével esnek meg, mert az orvosok félnek azt mondani, hogy: "Biztos, hogy ez a megfelelő dózis?" Nem biztosak benne, és nem akarnak jogi felelősséget vállalni.

Térjünk át az iskolákra. Mint a Cody, Wyomingban élő tanár esetéből kiviláglik, láthatóan befolyásolják a törvények. Kiderült, hogy az iskolák, szó szerint belefulladnak a jogszabályokba. Külön könyvtári szekciókat lehetne szervezni a következő jogi fogalmak köré: "a tanulási mássággal élőknek is járó ingyenes közoktatás", az "Egy Gyermek Sem Maradhat Le" program, "zéró tolerancia", "munkajogi szabályok az iskolában"... Sorolhatnám. Tanulmányoztuk az összes szabályt, mely az egyik New York-i iskolát érinti. A tanfelügyelőségnek fogalma sem volt. Több tízezer apró szabály, 60 lépés, mely egy diák felfüggesztéséhez kell. A bénultság egyenlete. Mi ennek a hatása? A rend hanyatlása.

Ismétlem, mindez közvetlenül az egyéneket az állammal szemben kötelezően védő folyamatokra vezethető vissza. A Public Agenda nevű civil szervezet, pár éve kutatást végzett a számunkra, és azt találták, hogy az amerikai gimnáziumi tanárok 43%-a, idejének felét fegyelmezéssel tölti, az osztályban. Ez annyit jelent, hogy a diákok feleannyit tanulnak, mint amennyit kellene, mert ha csak egy gyerek is zavarja az órát, senki sem tanul. És mi történik, amikor a tanár fegyelmezni próbál? Jogi lépésekkel fenyegetik meg őket. Ezt is felmértük. Az amerikai általános és középiskolai tanárok 78%-át diákjaik már megfenyegették, hogy pert akasztanak a nyakukba. A diákok perrel fenyegetőznek. Nem mintha általában perelnének... Nem mintha lenne esélyük nyerni, de ez a tekintély erodálódását jelzi.

És hogyan működött ez a jogrendszer a kormányzatnak? Nem tűnik valami jól működőnek. Igaz? Ahogy Sacramento-ban, úgy Washington-ban sem. A minap, Obama elnök, az Egyesült Államok helyzetét latolgató, rendszeres beszédében azt mondta, és gondolom, mind egyetérthetünk ezzel a céllal: "Az első vasutaktól, az államokat összekötő autópálya rendszerig, nemzetünk mindig elsőként szállt versenybe. Nincs rá ok, hogy az EU-ban, vagy Kínában legyen a leggyorsabb vonat." Nos, a valóságban van egy ilyen ok, a civil környezetvédelmi figyelem odáig fajult, hogy a neve ez lehetne: "Egyetlen Kavics Sem Maradhat Láthatatlan", mivel bármilyen komoly projekt közel tíz évet vesz igénybe, majd évekig tartó pereskedés következik, bárki részéről, akinek nem tetszik a projekt.

És hogy még a föld felett időzzünk egy kicsit, az emberek úgy viselkednek, mint az idióták... (Nevetés) ... az egész ország területén. (Taps) Idióták. Pár éve, A Florida-i Broward megyében, megtiltották a futást, a szünetekben. (Nevetés) Ez azt jelenti, hogy minden fiúnak figyelemzavara lesz. Az a véleményem, hogy ez a kudarc képlete.

De a kedvenceim, a figyelmeztető feliratok. Vigyázat, a tartalom forró, a kávés papírpoharak milliárdjain. Az archeológusok ezer év múlva kiásnak minket, és nem tudnak majd semmit az önvédelmi orvoslásról, meg ilyenekről, de látják majd ezeket a feliratokat, hogy a tartalom különösen forró. Azt hiszik majd, hogy valamiféle afrodiziákum lehetett. Ez lesz számukra az egyetlen magyarázat. Mert különben, miért kellene olyasmit mondanod az embereknek, hogy a tartalom forró? A kedvenc figyelmeztetésem egy közel 13 cm-es csalétken volt. Délen nőttem fel, és horgászattal ütöttem el az időt. Egy ilyen majdnem 13 cm-es csali, az bizony elég nagy, három felé ágazó horoggal a végén, és ez volt ráírva: "Lenyelve sérülést okozhat.". (Nevetés)

Szóval, ezek az emberek nem azt teszik, amiről azt gondolják, hogy helyes. És miért nem? Nem bíznak a jogrendben. Miért? Mert mindkét világból a legrosszabbat mutatja. Teljesen véletlenszerű. Bárki bármiért perelhet, és esküdtszék elé viheti az ügyet. Nincs benne semmi egységes. És túl részletező az egész. A szabályozott témakörökben olyan sok a szabály, hogy nincs ember, aki minddel tisztában lehetne. Hogyan lehet ezen változtatni? 10 000 emberéletet tölthetnénk ennek a jogi dzsungelnek a nyesegetésével. De a kihívás itt nem csupán a jogrend javítgatása. A siker akadálya itt a bizalomvesztés.

Hogy a jog lehessen a szabadság platformja, az embereknek bízni kellene benne. Ez a második ajánlásom. A bizalom alapvető kondíció egy szabad társadalom számára. Az élet elég bonyolult már a jogi szorongások nélkül is. De a jog különbözik egyéb bizonytalansági tényezőktől. Mert magában hordozza az állam hatalmát. Itt belép az állam. Megváltozik tőle az emberek gondolkodása. Olyan, mintha egy kis ügyvéd ülne a válladon, egész nap, és a füledbe sutyorogna, "Lehet ebből baj? Esetleg baj lesz belőle?" Eltereli az embereket az agy értelmes részéről, a mély tudatalatti kúttól, ahol az ösztönök és a tapasztalatok, a kreativitás minden más faktora, és az ítélőképesség lakoznak... ... átterelődünk innen, a felszínes, tudatos logika síkjára.

Hamarosan az orvos ezt mondja majd: " Nos, kétlem, hogy ezt a fejfájást tumor váltja ki, de ki véd meg engem, ha mégis az, úgyhogy talán inkább elrendelek egy MRI-t." És máris 200 milliárd dollárt pazaroltunk felesleges tesztekre. Ha az embereket folyton rákényszeríted, hogy állandóan tudatában legyenek a döntéseiknek, akkor arra kényszeríted őket, hogy a szokásosnál rosszabb döntéseket hozzanak. Ha azt mondod a zongoristának, hogy tudatosan figyeljen oda arra, ahogy leüti a hangokat, miközben a darabot játssza, nem lesz képes lejátszani a darabot. Az állandó tudatosság a siker ellensége. Edison fejezte ki a legjobban. Azt mondta, "A pokolba, nincsenek szabályaink errefelé, mivel éppen meg akarunk valósítani valamit." (Nevetés)

Akkor hogyan állítod helyre a bizalmat? A jog csűrés csavarása nem elég jó megoldás. És a jogi jellegű reformok jó dolgok, pl. az ilyen szerződésen kívüli esetekben, csökkenti a költségeidet, ha üzletember vagy, de kb. egy ragtapasszal ér fel az egész, a bizalmatlanságnak ezen a tátongó sebén. A speciális jogi reformok ellenére, egyes tagállamok, ilyen patológiáktól szenvednek. Nem elég csupán a felperesek követeléseit limitálni, hanem a szabadságot is meg kell alapozni. Kiderült, hogy a szabadságnak formális struktúrája van. Ez lenne az: a törvények határokat szabnak, az egyik oldalon azok a dolgok vannak, melyeket nem tehetsz meg, a másikon azok, melyeket meg kell tenned. Nem lophatsz. Adót kell fizetned. De ugyan ezek a határok jelölik ki és védik a szabadság alapjait is.

Isaiah Berlin így fejezte ki mindezt: "A törvény olyan - nem mesterséges - határokat szab, melyeken belül az ember sérthetetlen." Elfeledkeztünk erről a második részről. A gátak átszakadtak. Az emberek hol a jogban vergődnek, hol átgázolnak rajta, nap nap után. Most ezen gátak újjáépítésére van szükség. Különösen a polgári perek miatt fontos az újjáépítésük. Mert a pereskedés mások szabadságának határait is befolyásolja. Mert amikor valaki egy mérleghintáról lepottyant gyerek miatt perel, a per folyamatától függetlenül, minden mérleghinta eltűnik. Mert senki sem reszkírozza meg egy per lehetőségét. Ez történt. Nincs mérleghinta, nincs mászóka, ringlispíl, mászó kötél, semmi, ami egy négy évesnél idősebb gyereket érdekelhetne, mert rizikós.

Hogyan lehet ezt helyrehozni? Az élet túl komplex... (Taps) Az élet túl komplex egy szoftver program számára. Mindezek a választások értékítéletet követelnek meg, és társadalmi normákat, nem objektív tényeket. És íme a negyedik ajánlás. Ebbe a filozófiai irányba kell változtatnunk. Két lényegi eleme van. Egyszerűsítenünk kell a törvényeket. Ettől a komplexitástól el kell jutnunk az általános elvekig és célokig. Az alkotmány csak 16 oldalas. 200 évig egész jól működött.

A törvényeknek elég egyszerűnek kell lenni, hogy az emberek internalizálni tudják őket, a mindennapi választásaikhoz. Ha nem képesek belső értékké tenni, nem bíznak majd benne. És hogyan lehet leegyszerűsíteni? Mert ugyebár az élet bonyolult. És itt van a legkeményebb és legnagyobb változás. A bíráknak és tisztségviselőknek vissza kell adni a szakértői tekintélyt, hogy ők értelmezzék és alkalmazzák a törvényeket. (Taps) Újra emberséggel kell megtöltenünk a törvényt. Ahhoz, hogy a jogrend egyszerűbb legyen, olyan mértékben, hogy szabadnak érezhessétek magatokat, a döntéshozóknak is szabadságában kell álljon, hogy saját ítélőképességükre hagyatkozva értelmezzék és alkalmazzák a törvényeket, [mindezt] méltányos társadalmi szabályoknak megfelelően. Amikor lemész az utcára, és a járdán baktatsz napközben, tudnod kell, hogy ha vitád van, van valaki a társadalomban, aki azt tekinti feladatának, hogy megvédjen téged, amennyiben méltányosan viselkedsz. Ez a személy ma nem létezik.

Ez a legnagyobb gondunk. De valójában nem is olyan nagy. Az esetek 98%-a egyszerű ügy. Lehet, hogy van egy tyúkpered, az elveszett 100 dolláros nadrágod miatt, de nem egy bírósági ügyed, több millió dolláros nagyságrendben. A tyúkperes esetedet ejtik [ha méltánytalan a követelésed], kötelezettség vagy perújrafelvétel nélkül. Úgy öt percig tart. Ennyi. Nem nehéz.

A gond abból fakad, hogy beleléptünk ebbe a jogi futóhomokba, mert az 1960-as években ráébredtünk, hogy rossz az értékrendünk: rasszizmus, nemi diszkrimináció, és környezetszennyezés. Nagyon pocsék dolgok ezek. Olyan jogrendet akartunk, melynek keretei között, senkinek sem lehet rossz értékrendje. Az a baj, hogy olyan rendszert teremtettünk, melyben elimináltuk a jó értékrendhez való jogot is. Ez persze nem azt jelenti, hogy a hatalom gyakorlói azt tehetnek amit csak akarnak. Kötik őket a jogi célok és elvek. A tanár beszámolással tartozik az igazgatónak. A bíró a fellebbviteli bíróság felé tartozik beszámolással. Az elnök a választók felé számol be. De ezt a felelősséget, mindvégig, nem csak az elégedetlenkedő egyénre, hanem mindannyiunkra gyakorolt hatásai alapján is meg kell ítélni. Nem működtethetsz egy társadalmat a legkisebb közös nevező mentén. (Taps)

Egy alapvető filozófiai elmozdulásra van szükség. Ha erre képesek leszünk, sok problémás méregfogat húzhatunk ki. Azt tanultuk, hogy a tekintély a szabadság ellensége. Ez nem igaz. A hatalmi struktúra, valójában, szükséges a szabadsághoz. A jogrend egy emberi intézmény. A méltányosság is egy emberi intézmény. Ha a tanároknak nem áll hatalmukban, hogy az osztályt irányítsák, és rendet tartsanak, akkor mindenki tanulási folyamata kárt szenved. Ha a bírónak nincs joga, hogy kidobja a méltánytalan ügyeket, akkor mindannyian folyton a hátunk mögé nézegetünk, napközben. Ha a környezetvédelmi ügynökség képtelen eldönteni, hogy az elektromos vezetékek jók vagy sem, a környezetnek, akkor képtelenség elvinni az áramot a szélkerék farmoktól a városig. Egy szabad társadalomban kellenek a vörös és zöld jelzőfények, különben hatalmas kiterjedésű forgalmi dugóba keveredünk. Ez történt Amerikával. Nézzetek körül.

Most a világnak arra van szüksége, hogy helyreállítsuk a hatalmi struktúrát, hogy aztán közös döntéseket hozzunk. Csak így kaphatjuk vissza a szabadságunkat. Ez az egyetlen módja, hogy felszabadítsuk az energiákat és szenvedélyeket, hogy képesek legyünk korszakunk kihívásaira reagálni. Köszönöm. (Taps) [Translated and subtitled by/Fordította és feliratozta: Regina Saphier]