Következő hatalmas lépésünk Peter Diamandis-szal.

Az én küldetésem az életben gyermekkorom óta, egészen a mai napig, hogy kijuttassam a világűrbe azokat, aki még nem jártak ott. Még a mi életünk során fogjuk a földi embereknek biztosítani a világűrbe való kijutást. És ez izgalmas. Valójában, én hiszem hogy morális kötelességünk, hogy megnyissuk a határokat a világűr felé. Tudják, ez az első alkalom, hogy bővelkedünk bolygókban. Az esély, ha szeretné, támogatni a bioszférát. És ha elgondolkodnak a világűrön, minden amit mi értékesnek tartunk ezen a bolygón -- fémek és ásványok az ingatlan és energia -- végtelen mennyiségben van a világűrben.

Alapvetően, a Föld egy morzsa a készletekkel feltöltött szupermárketben. A megfelelője nekem Alaszka. Tudják, mi megvásároltuk Alaszkát. Mi amerikaiak, megvettük Alaszkát az 1850-es években. Seward's Folly-nak hivták. Aszerint értékeltük hogy mennyi fóka bőrt tudtunk lőni. Majd felfedeztük ezeket a dolgokat -- arany és olaj és horgászat és faanyag -- és egy trillió-dolláros gazdasággá fejlődött és most a mézes heteinket töltjuk ott. A mezsgyéjén vagyunk a legnagyobb felfedezésnek amit az emberiség valaha is látott.

Három ok miatt indulunk felfedezésre, a leggyengébb közülük a kiváncsiság. Tudják, a NASA pénzeli a mai napig. Néhány kép a Marsról 1997-ben. Igazából, én azt gondolom hogy a következő évtizedben, minden kétséget kizárva, fel fogjuk kutatni az életet a Marson és meg is találjuk szó szerint mindenütt a föld alatt és egyébb különböző részein a bolygónak.

A legerősebb motiváló, ami sokkal erősebb, az a félelem. Ami felvitt minket a holdra. Szó szerint félelemben, a Szovjet Unióval, versenyezve a holdig. És itt vannak ezek a hatalmas (világűri) törmelékek, tudják, gyilkos-méretű sziklák százezrei odakint, és habár a lehetőség csekély a becsapódásra, pontosan kiszámolva, ha egy közülük is eltalálja a Földet, az akkora, hogy foglalkozni csak egy parányi odafigyelés, keresni, előkészülni a védekezésre, nem értelmetlen.

Természetesen, a harmadik motiváló, a kedvencem mint vállalkozó, az a gazdagság. Valójában, a legtehetősebb gazdagság. Ha belegondolnak, ezek az aszteroidák, csupa minőségi nikkel vas ami a platina csoportjában lévő fémek piacán csak magában kb. 20 trillió dollárt ér, ha képesek lennénk befogni egyet közülük. Az én tervem az lenne hogy rendeléseket vennék fel a nemesfém piacon, majd tulajdonképpen aztán egyszerűen kimennék értük oda. És az lenne az alapja az aktuális missziónak hogy kimegyünk érte. De a félelem, kiváncsiság és kapzsiság vezetett minket. És nekem, -- az ott én vagyok az alacsony srác a jobb oldalon -- ez volt -- az én motivációm az Apollo alatt.

Az Apollo volt az egyik legnagyobb motiváló ami valaha is létezett. Ha belegondolnak hogy mi történt a korai 1960-as évek fordulóján, -- május 25-én JFK (John F. Kennedy) mondta, "Megyünk a holdra." És az emberek elhagyták a munkájukat és ismeretlen helyekre mentek csakhogy a részeseivé válhassanak annak a lenyűgöző missziónak. Semmit sem tudtunk arról hogy mi az hogy felmenni az űrbe. Onnan indultunk hogy Alan Shepard-ot beletettük egy szub-orbitális repülőbe hogy felrepítsük a holdra nyolc éven belül, és az átlag életkora azoknak akik eljutottak oda 26 év volt. Nem tudták hogy mit nem lehet végrehajtani. Mindent elő kellett teremteniük -- és az, barátom, egy hihetetlen motíváció. És ez -- Gene Cerman, az egyik barátom mondása, " Ha én fel tudok menni a holdra -- "és ő járt a holdon utoljára mindez idáig -- " semmi, semmi sem lehetetlen." De természetesen, azt gondoltuk mindannyian hogy az állam majd felvisz minket oda.

De most előre kijelentem, az állam nem visz minket oda. Az állam nem képes vállalni a kívánt kockázatot ahhoz hogy átlépjük azt az értékes határvonalat. Egy űrrepülőgép felbocsátása milliárdokba kerül. Ez egy megrendítő szám. Indokolatlanul. Nem kellene hogy ezt elfogadjuk. Egy dolog amit mi végrehajtottunk az Ansari X PRIZE-zal az az, hogy bevállaltuk a kihívást a kockázattal, ami rendben van. Ahogyan kilépünk oda és bevállaljuk az új határokat kell hogy kockáztassunk. Valójában, akárki aki nemet mondana erre, tudják, csak félre kellene hogy állítsuk, mert amint haladunk előre, a legnagyobb felfedezések várnak ránk. A vállalkozók a világűr-bizniszben a szőrös emlősök, és természetesen az ipari katonai komplekszumok -- a Boeing és Lockheed és NASA -- a dinoszauruszok. A lehetősége annak hogy elérhetővé váltak ezek a források azért hogy a földi tartalékot képezzünk -- és mostantól az összes információt össze tudjuk gyűjteni, a genetikai kódokat, tudják, minden adatot tárolunk, és visszajuttatjuk a planétánkra, arra az esetre ha bekövetkezne a katasztrófa.

A neheze az odajutás, és világos, hogy a kulcsfontosságú kiadás az űrpályára jutásé lenne. Ha már egyszer a keringési pályán vagy, a kétharmada az útnak már megvan, energetikailag, akárhova is mégy -- a holdra, vagy a Marsra. És manapság, csak három járgány létezik -- az amerikai űrrepülő, az orosz Szojuz és a kínai jármű --ami kijuttathat. Vitathatóan, ez körülbelül 100 millió dollár fejenként az űrrepülőn. Egy cég amit én inditottam, a Space Adventures, jegyeket fog árulni önöknek is. Kettőt már megcsináltunk, és hamarosan még kettő fogja követni a Szojuzon a feljutást az űrállomásra 20 millió dollárért. Ámbár az költséges és megérteni milyen lehetőség rejlik benne --

(Nevetés)

az drága. De az emberek szívesen kifizetik az árát! Tudják, egy meglehetősen egyedi időszakot élünk mostanság. Most igazán először van elég vagyonunk koncentrálva azon kevesek kezeiben és a technológia is elérhető ami lehetővé tesz számunkra egy igazi űrfelfedező utat. De mennyire is lehet olcsó ez? Szeretnék rátérni a végén. Ha ma van 20 millió dollárja, akkor mehet jegyet vásárolni, de mennyire is lehetne olcsó?

Menjunk vissza a gimibe egy fizika órára. Ha kiszámolja a potenciális energiát, az mgh szorzattal, ami kirepítené önöket az űrruhában néhány száz mérföldnyire, és aztán felgyorsítaná önöket úgy 28000 kilométer per órára. Csak emlékeztetőül, fél MV a négyzeten -- és már meg is van. Ez körülbelül 5.7 gigajoules energia. Ha egy órára számoljuk az akkor kb 1.6 megawatt. Ha elmenne az egyik Vijay mikro energia forráshoz és el is adnák önöknek úgy 7 centért kilowatt óránként -- ki az aki gyors ha matekról van szó? Mennyibe kerülne hogy ön az overáljában űrpályára kerüljön? 100 dollár. Az az ár javulás görbe -- ahol nékünk egy áttörésre lenne szükségünk a fizika terén, ezt garantálom.

(Nevetés)

De kérem, a történelem tanított nekünk valamit: ha valamit elképzelhetünk, akkor végül el is fogjuk érni. Az nem kérdéses hogy a fizika, a mérnöki munka elvezet minket addig a pontig ahol mindannyiunk megengedheti majd magának az űrrepülést. A nehézség az abban rejlik hogy szükség lenne egy igazi piacra ami a befektetésekhez vezethetne. Ma, a Boeing-ek és a Lockheed-ek nem költenek egy dollárt sem a saját pénzükből kutatásra és fejlesztésre. Az mind az állam kutatási tőkéje, és az nagyon kevés. Valójában, a hatalmas vállalatok, a kormányok, nem kockáztatnak. Szóval szükségünk lenne arra amit én exotermikus gazdasági reakciónak hívok. A mai reklám piac világszerte, globális reklám az indításoknak? 12 - 15 indítás évente. Vannak e reklámozó cégek? 12 - 15 cég. Egy darab cégenként. Az semmi. Csak egy piacunk van, és én ezeket önhordózó szénalapú szállítónak hívom. Jöttek a saját pénzükkel. Könnyű pénz. Az emberek. Az Ansari X PRIZE az én megoldásom, a jármű gyártására ami által eljuthatunk oda -- olvasva Lindbergh-ről.

Ajánlottunk 10 millió dollárt készpénzt az első újrahasznosítható űrhajóért, ami 3 embert szállítana 100 kilométer magasba, és visszajönne, majd két hét múlva készen állva egy újabb útra. 26 csapat 7 országból indult a versenyen, elköltve 1-től 25 millió dollárt fejenként. Természetesen, lett egy gyönyörű SpaceShipOne, ami megtette azt a két utat és megnyerte a versenyt. Szeretném önöket elvinni oda, azon a reggelen, csak egy gyors videó erejéig.

Videó: Pilóta: Begyújtottuk.

Richard Searfoss: Sok szerencsét.

(Taps)

RS: 112 kilométeren vagyunk.

(Taps)

RS: Mint az Ansari X PRIZE főversenybirója hivatalos minőségemben, bejelentem, hogy a Mojave Aerospace Ventures megnyerte az Ansari X PRIZE-ot.

(Taps)

Peter Diamandis: Talán a legnehezebb dolog amit meg kellett tennem az az alaptőke élőteremtése volt. Szó szerint lehetetlen volt. Mentem és mentem 100, 200 CEO-k, CMO-k. Senki nem hitt benne. Mindenki mondta, " Mit gondol a NASA? Hát, az emberek talán odavesznek, hogyan lehetséges ezt előterjeszteni?" Én találtam egy látnok családot, az Ansari családot és a Champ Car-t, és összeszedtem egy részét a pénznek, de nem a teljes 10 milliót.

És a végén felkutattam az egész biztosítási ipart és kötöttem egy mindent-egyben biztosítást. Látják, a biztosító cégek elmentek a Boing-hez meg a Lockheed-hez és kérdezték, "Indulsz-e a pályázaton?" Nem. Indulsz-e a pályázaton? Nem. Senki nem fog győztesként kikerülni ebből. Ezért fogadtak velem hogy senki nem nyer 2005 januárjáig, és én álltam a fogadást.

(Taps)

Szóval, a legjobb az volt benne hogy kiállították a csekket és megvolt rá a fedezet.

(Nevetés)

Sokmindent váltottunk valóra hatalmas sikerrel. Az egyik dolog ami a leginkább boldoggá tesz az az, hogy a SpaceShipOne a Levegő és Űr Múzeumban lesz kiállítva, a Spirit of St. Louis és a Wright Flyer mellett. Hát nem nagyszerű? Most egy kicsit a jövőről, lépesek az űrben, mi az ami elérhető lesz önöknek. Ma mehet és kipróbálhatja a súlytalanságot. 2008-ra, a szuborbitális repülés, ára a Virgin-en, durván 200.000 körül lesz. Még van négy-öt komoly erőfeszítés ami az árakat egy pillantás alatt leszállítja majd, szerintem úgy kb 25.000 dollárra egy szuborbitális repülésért. Orbitális repülés -- amikor az űrállomásra visszük önöket.

Én igazán hiszem, ha egyszer már egy csapat fog keringeni a Föld körül, tudom ha ők nem akkor majd én, és felhalmozunk egy csomó üzemanyagot, majd nyílegyenesen a holdra megyünk és veszünk egy igazi telket.

(Nevetés)

Cak egy pillanat azt itt ülő dizájnerek kedvéért. 11 év elment mire megkaptuk az FAA jóváhagyását a zéró gravitációs repüléshez. Itt van néhány mókás kép. Itt van Burt Rutan és egy jó barátom, Greg Meronek, a zéró gravitációban. Az emberek azt hiszik a zéró gravitációs szoba, ahol van egy kapcsoló ami kikapcsolja az egészet, de az éppenséggel egy parabolikus repülés egy repülőgéppel. És kiderült hogy a 7-Up épp most készített egy reklámot amit ebben a hónapban hoznak nyilvánosságra. Nézzük lesz e hang is hozzá?

Videó: Egy nő: Ha szeretne nyerni egy ingyen utat a világűrbe, akkor figyelje a speciálisan jelölt Dietás 7-Up dobozokat. Amikor olyan ízt akar ami nem okoz súlyfelesleget, az egyetlen út felfelé vezet.

PD: Ez a mi repülőnkben lett felvéve, és mostantól, ön is csinálhatja ezt. Floridában van a bázis. Had beszéljek valami másról ami még izgalomban tart. A díjak jövője. Tudják, a díj egy régi találmány. Nekem megadatott hogy kölcsön vehettem a Longitude díj-től és a Orteig díj-től, amelyik Lindbergh-en segített. Aztán meghoztuk a döntést az X PRIZE Alapítványnál hogy az ötletet a technológia más területein is alkalmazzuk majd egy új küldetés bejelentése következett: a radikális áttörésekért amelyek az űrrel és hasonló technológiákkal kapcsolatosak, az emberiség előnyére fordítani. És emiatt olyan izgatottak vagyunk. Megmutattam ezt a részt Larry Page-nek, aki most csatlakozott hozzánk.

Tudják, amikor adakoznak egy nonprofitnak, talán lesz 50 cent nyereségük egy dolláron. És ha van egy erre szabott támogatása, akkor tipikusan kettő vagy három az egyhez. Ha felajánl egy díjat, akkor szó szerint 50 dollárt kaszál egy dolláron. Az hatalmas. Aztán megfordult és azt mondta, ha támogatod a jutalom-rendszert ami 10 jutalmat foglal magában, akkor lesz 500 az egyhez. Erre mondtam hogy az kiváló. Szóval, mi szeretnénk az X PRIZE-ot egy világ-klasszisú, jutalmazási alapítvánnyá formálni. Ez történik amikor a díjat kiírják, amikor bejelentik, majd a csapatok nekilátnak a kisérletezésnek. A népszerűség növekedik, és amikor megnyerik, a népszerűség óriásit nő -- ha a díj rendesen van menedzselve -- és ez része szponzor nyereségének. Azután, amikor a díjat megnyerik, és az egész mozgásba lendül, társadalmi haszon is keletkezik, új technológia, új lehetőségek. A szponzorok nyeresége a nyilvánosság és a társadalmi haszon összege, hosszú távon. Ez a mi érték-tételünk a díjat illetően.

Ha ön meg akarna próbálni összerakni egy SpaceShipOne-t vagy bármilyen újszerű technológiát, azt az elejétől kezdve kell finanszíroznia, majd fenn is tartani a finanszírozást egy bizonytalan eredményért. Megtörténik vagy nem. De ha kiír egy díjat, a szép benne az, hogy csak egy kevés fenntartási költség van és csak a sikerért fog fizetni. Orteig nem fizetett tíz centet se annak a 9 csapatnak amelyik megpróbálta átrepülni az Atlanti Óceánt, és mi sem fizettünk egy tíz centest sem amíg valaki meg nem nyerte az Ansari X PRIZE-ot. Szóval, a díjak nagyon jól működnek. Tudják, az újítók, a vállalkozó kedvűek, amikor egy cél felé haladnak, az első dolog az az, hogy hinni kell benne, hogy meg tudja csinálni. Majd azután kell szembe nézni a potenciális nyilvános gúnyolódással hogy ez egy őrült ötlet ami sosem fog működni. És aztán önöknek meg kell győzni másokat, akik majd segítenek összegyűjteni az adományokat, és utána meg kell bírkózni a kormány bürokráciájával meg más intézményekkel amelyek nem támogatják az ügy előrehaladását, és kell kezelni a bukásokat is. Amit a díj tesz, az pontosan az amit mi elvárunk tőle hogy tegyen, szó szerint rövidre zárja vagy támogatja ezeket a dolgokat, mert a díj igazolja az elképzelést, hogy ez egy jó ötlet. Természetesen, ez muszáj hogy jó ötlet legyen. Valaki felajánl 10 millió dollárt az ügyhöz.

Az összes területen ezek közül, mi azt találtuk, hogy az Ansari X PRIZE segített rövidre zárni ezeket, az innovációért. Szóval, mint egy szervezet, mi összeraktuk a díj felfedezés folyamatát, hogy hogyan találjunk ki díjakat és hogyan írjuk meg a szabályokat, majd megalkottuk magukat a díjakat a különböző kategóriákban. Mi foglalkozunk az energiával, környezettel, nano-technológiával -- mindjárt beszélek ezekről egy kicsit többet. Ezt úgy csináljuk, hogy kreálunk díj csoportokat a X PRIZE-on belül. Van egy világűr díj csoportunk. Kiírtunk egy orbitális díjat.

Több energia díjunk is van. Craig Venter éppen most csatlakozott a vezetésünkhöz és csinálunk egy gyors genomszekvenálás díjat vele. Be fogunk jelenteni később, ezen az őszön, arról valamit -- képzelje el, hogy tudnánk szekvenálni akárki DNS-ét 1000 dollár alatti költséggel, megújítaná az egész gyógyszeripart. Még a tiszta víz, oktatás, gyógyszeripar vagy ha a társadalmi vállakozókedvet vesszük. Szóval ez az utolsó oldal mutatja a legkritikusabb eszközt, megoldani az emberiség nagy kihívásait. Ez nem a technológia. Ez nem a pénz. Csak egy dolog -- ez az elkötelezett, szenvedélyes emberi elme.

(Taps)