Patrick Chappatte: A karikatúrák hatalma

Nos, karikaturista vagyok újságoknál -- politikai karikaturista. Nem tudom, hallottak-e róla -- mármint az újságról? Egyfajta papíralapú olvasó. (Nevetés) Az iPod-nál könnyebb. Valamivel olcsóbb is. Tudják, mit rebesgetnek? A nyomtatott sajtó haldoklik. Ki állít ilyesmit? Nos, a média. Nem újdonság, igaz? Mindannyian olvastak erről.

(Nevetés)

Hölgyeim és Uraim, a világunk összezsugorodott. Tudom, közhelyes, de nézzék, vegyék észre, milyen kicsi, milyen apró lett. És persze az okát is jól tudják. A technológia miatt történt, igen. (Nevetés) Van Önök között számítógépes tervező? Nos, igen, Önök teszik nyomorúságossá az életemet, mert az érintőpad régen kerek volt, kellemesen gömbölyű. Hálás karikatúra téma. De mihez kezdhet az ember egy sík érintőpaddal, azokkal a szögletes cuccokkal? Karikaturistaként ebből semmit nem tudok kihozni. Jó, tudom, a világ lapos lett mára. Igaz. Az internet pedig eljutott a világ legtávolabbi sarkaiba, a legszegényebb, legeldugottabb helyekre is. Mára az összes afrikai faluban van internet kávézó. (Nevetés) Azért cappuccinót senki ne ott keressen. Szóval áthidaljuk a digitális szakadékot. A harmadik világ is a háló része lett. Mind a háló részei vagyunk. És mi következik ezután? Nos, leveled érkezett. Igen. Persze, az internet naggyá tett minket. Önöket is naggyá tette, engem is, meg jónéhány más fickónak is hatalmat adott.

(Nevetés)

Tudják, ezt az utolsó két karikatúrát élőben rajzoltam egy Hanoiban tartott konferencia alatt. Ehhez arrafelé, a 2.0-ás kommunista Vietnámban nem szoktak hozzá. (Nevetés) Szóval élőben rajzoltam karikatúrát egy kivetítőre -- komoly feltűnést keltettem -- erre megjelent mellettem egy alak. Képeket csinált rólam és a vázlataimról is, mire én: "Nagyszerű, van egy vietnámi rajongóm." Amikor pedig eljött a második napon is, arra gondoltam: "Hú, komoly karikatúra rajongó." Aztán a harmadik napon végre rájöttem, hoppá, ez az alak szolgálatban van. Úgyhogy mostanra biztosan van vagy 100 kép rólam a vietnámi rendőrség nyilvántartásában, amint a vázlataim felett mosolygok.

(Nevetés)

Nem, valóban igaz: az internet megváltoztatta a világot. A zeneipart is alapjaiban rázta meg. Megváltoztatta a zenefogyasztási szokásainkat. Akik elég idősek Önök közül, még emlékeznek: régebben el kellett mennünk az üzletbe, hogy ellopjuk. (Nevetés) A változás miatt már a jövendő munkaadónk is más szemmel néz a pályázatunkra. Úgyhogy csak óvatosan azzal a Facebook fiókkal. Anyuci előre szólt: csak óvatosan. És a technológia szabaddá tett minket. Már ami az ingyen WiFi-t illeti. Bár valóban. Már nem vagyunk az íróasztalunkhoz láncolva. A saját életed éled. Hát élvezd! (Nevetés) Dióhéjban: a technológia és az internet megváltoztatta az életstílusunkat. A tech-guruk, mint ez a férfi -- akit egy német magazin a XXI. század filozófusának nevezett -- alakítják a kereteket, amelyek között létezünk. A fogyasztási szokásainkat is formálják. Sőt, még a vágyainkat is. (Nevetés) (Taps) Ez nem fog tetszeni. És a technológia még Istennel való viszonyunkat is megváltoztatta.

(Nevetés)

Ebbe talán nem kellene belebonyolódnom. A vallási és politikai tárgyú karikatúrák, mint azt bizonyára hallották, problémás párosítást jelentenek azóta a bizonyos 2005-ös nap óta, amikor egy csapat dán karikaturista olyan rajzokat alkotott, amelyek megrázták az egész világot, tüntetések voltak, fatvát adtak ki. A rajzok erőszakot okoztak, amiben emberek haltak meg. Nagyon elkeserítő volt. Emberek haltak meg karikatúrák miatt. Úgy értem -- akkoriban az volt az érzésem, hogy a karikatúrákat mindkét oldalon felhasználták. Először egy dán napilap közölte le őket, ami az iszlám kárára akart viccelődni. Egy dán karikaturista elmesélte nekem, hogy egyike volt annak a 24-nek, akiket megbíztak a próféta megrajzolásával. 12-en nem vállalták. Erről tudtak? Azt mondta: "Senki nem szólhat bele, hogy mit rajzoljak. Ez nem így működik." Aztán persze a karikatúrákat a másik oldal szélsőségesei és politikusai használták fel. Fel akarták kavarni az indulatokat. Ismerik a sztorit. Mind tudjuk, hogy a karikatúrák fegyverként is használhatóak. A történelem is bizonyítja, a nácik arra használták fel, hogy a zsidóságot támadják. Erre megint itt tartunk. Az ENSZ-ben most a fél világ azért küzd, hogy tegyék büntethetővé a vallások megsértését -- úgy mondják, hogy vallásbecsmérlés -- közben meg a világ másik fele ellenáll a szabad véleménynyilvánítás nevében. Íme, eljött a civilizációk összecsapása, és pont a karikatúrák vannak kereszttűzben? Mindez elgondolkodtatott. Itt láthatják, ahogy a konyhaasztalomnál ülve gondolkodok. És ha már bejöttek a konyhámba, hadd mutassam be a feleségem.

(Nevetés)

2006-ban, néhány hónappal azután, hogy Elefántcsontpartra utaztam -- Nyugat-Afrikába. Nos, ha láttak megosztott helyet, ez az. Ketté volt vágva. Északon lázadás dúlt, a kormány a déli területeket ellenőrizte -- Abidjant, a fővárost -- középen meg ott volt a francia hadsereg. Mint valami gigantikus hamburger. Nem jó érzés húspogácsának lenni középen. Azért voltam ott, hogy karikatúrákban tudósítsak onnan. Az utóbbi 15 évben ezzel is foglalkozom. Egy kis mellékes, ha úgy tetszik. Látható, hogy a stílus merőben más. Ezek komolyabbak, mint a szerkesztőségi karikatúrák. Más helyekre is elmentem, Gázába a 2009-es háború alatt. Valójában ez újságírás karikatúrák formájában. Egyre többet fognak ilyesmiről hallani. Szerintem ez az újságírás jövője.

Persze ellátogattam az északi lázadókhoz is. Ők voltak a jogaikért küzdő elnyomottak. A konfliktusnak volt etnikai aspektusa is, ahogy Afrikában nagyon gyakran. Meglátogattam a Dozo közösséget, őket tartják a hagyományos vadászoknak Nyugat-Afrikában. Az emberek tartanak tőlük. Sokat segítenek a felkelőknek. Azt tartják róluk, hogy varázserővel bírnak. Képesek eltűnni és nem fog rajtuk a golyó. Találkoztam egy Dozo főnökkel. Mesélt a varázserejéről. Azt mondta: "Képes vagyok itt helyben levágni a fejed, és aztán fel is tudlak éleszteni." Mire én: "Szerintem erre most nincs időnk." (Nevetés) "Majd legközelebb."

A fővárosba visszatérve aztán megszervezhettem egy műhelymunkát a helyi karikaturisták részvételével. és felmerült bennem, hogy igen, ilyen körülmények között a karikatúrák tényleg fegyverekként is szolgálhatnak a másik oldal ellen. Az elefántcsontparti sajtó megosztottsága súlyos méreteket öltött. Leginkább a ruandai médiához hasonlították a népirtás előtti időkből. El tudják képzelni. És mit tehet egy karikaturista? Néha a szerkesztők utasítják őket, hogy olyat rajzoljanak, ami nekik jó, a fickó meg kénytelen eltartani a családját. Nos, az ötlet nem volt bonyolult. Karikaturistákat hoztunk össze Elefántcsontpart minden részéről. 3 napra kikértük őket a saját lapjuk szerkesztőségéből. Én pedig felkértem őket egy közös projektre, hogy mutassanak rá az országukat lázban tartó kérdésekre karikatúrák formájában, igen, karikatúrákban. Mutassuk meg a karikatúrák pozitív hatalmát. Ez nagyszerű kommunikációs eszköz, akár rosszra, akár jóra használják. És a karikatúrák átléphetnek a határokon, ahogy ez látható. És úgy vélem, a humor nagyszerű módja a komoly problémák felvetésének. És büszke vagyok arra, amit megalkottak. Úgy értem, nem jutottak egymással dűlőre - de nem is ez volt a lényeg. Arra sem kértem őket, hogy kedves karikatúrákat rajzoljanak. Az első napon még üvöltöztek is egymással. De aztán előálltak egy könyvvel, ami felölelte Elefántcsontpart politikai válságának az elmúlt 13 évét.

Úgyhogy az elgondolás teljesült. Ehhez hasonló projekteket Libanonban is szerveztem 2009-ben. Idén pedig Kenyában, még januárban. A libanoni nem könyv volt. Ott az volt az elképzelésem -- hasonló az elv, egy megosztott ország -- vegyünk karikaturistákat minden oldalról, és együtt hozzanak létre valamit. Ezért Libanonban bevontuk a lapszerkesztőket is, és rávettük őket, hogy jelentessék meg nyolc, különböző oldalon álló karikaturista rajzait egyazon oldalon, amint a Libanont kínzó problémákat ábrázolják, mint a vallás a politikában és a mindennapi életben. És működött. Három napon át majdnem az összes beiruti napilap együtt jelentette meg az összes karikaturista munkáit -- ellenzéki, kormánypárti, keresztény, és persze muszlim, meg angol nyelvű, stb. napilapok. Nagyszerű projekt volt. És aztán jött Kenya, ott kifejezetten az etnikumok kérdéskörére koncentráltunk, ez Afrika-szerte rendkívül kényes probléma. És videóklippeket készítettünk. Meg lehet nézni őket a Youtube/kenyatunes oldalon.

Itt könnyű prédikálni a véleménynyilvánítás szabadságáról, azonban, ahogy láthattuk is, ahol az elnyomás és a megosztottság az úr, ott mit tehet egy karikaturista? Kénytelen megtartani az állását. Meggyőződésem, hogy a helytől és a körülményektől függetlenül, legalább egy lehetősége mindig van, nevezetesen, hogy nem rajzol olyan karikatúrát, ami gyűlöletet szít. És ezt az üzenetet igyekszem átadni nekik. Hiszem, hogy végül mindig megvan a lehetőségünk arra, hogy ne cselekedjünk rosszat. Azonban támogatnunk kell ezeket a kritikus, felelős hangokat Afrikában, Libanonban, a saját helyi lapunk esetében, az Apple üzletben. Manapság a számítástechnikai cégek a világ legbefolyásosabb főszerkesztői. Ők döntik el, mi számít túl sértőnek vagy túl provokatívnak, hogy közzétegyék. Tehát valójában nem is a karikaturisták szabadsága a tét; az Önök saját szabadságáról van szó. És a világ diktátorai számára az a legjobb hír, ha a karikaturisták, az újságírók és aktivisták csendben maradnak.

Köszönöm.

(Taps)