Niall Ferguson: A jólét 6 kegyetlenül jó "app"-je

Beszélgessünk milliárdokról! Beszélgessünk múltbeli és jövőbeli milliárdokról! Tudjuk, hogy körülbelül 106 milliárd ember élt eddig összesen a Földön. És azt is tudjuk, hogy többsegük már nem él. És azt is tudjuk, hogy legtöbbjük Ázsiában él, vagy élt. És azt is tudjuk, hogy legtöbbjük nagyon szegény volt, vagy még ma is az -- és hogy nem éltek túl sokáig. Beszélgessünk billiókról! Beszélgessünk arról a 195 billió dollárnyi vagyonról ami jelenleg körbevesz bennünket. Tudjuk, hogy ennek a vagyonnak a nagy része 1800 óta keletkezett. És tudjuk, hogy ennek a túlnyomó része jelenleg olyan emberek tulajdonában áll, akiket "nyugatiaknak" hívunk. Európaiak, észak-amerikaiak, ausztrálázsiaiak. A világ népességének 19 százalékát kitevő, nyugatiak kezében van ennek a vagyonnak a kétharmada.

Gazdasági történészek ezt a jelenséget a "Nagy szétválás"-nak nevezik. És ez a dia a legjobb leegyszerűsítése ennek a "Nagy szétválás"-nak amivel szolgálhatok. Két arányt mutat be, az egy főre jutó GDP-t, azaz az egy főre jutó bruttó hazai terméket, vagyis az átlagjövedelmet. Az első arány, a piros vonal, az egy főre jutó brit es indiai jövedelem aranyát mutatja. A kék vonal pedig az amerikai és kínai jövedelem kapcsolatát jelzi. És ez a grafikon egészen 1500-ig megy vissza, és itt láthatjuk, hogy exponenciálisan nő a "Nagy szétválás". Szinte ugyanonnan indulnak. Valójában, 1500-ban egy átlagi kínai gazdagabb volt, mint egy átlag észak-amerikai. Mire az 1970-es évekhez érünk, ahol a grafikonunk véget ér, egy átlag brit több, mint 10-szer gazdagabb, mint egy átlag indiai. És ebbe már bele lettek számolva a megélhetés ára közötti különbségek. Az adatok a vásárlóerlő-paritáshoz lettek igazítva. Egy átlag amerikai majdnem 20-szor gazdagabb, mint egy átlag kínai az 1970-es évekre.

Vajon miért? Ez az egész nem csak a gazdaságról szólt. Hogyha azt a 10 országot vesszük, amik később nyugati birodalmakká váltak, 1500-ban még igen aprók voltak -- a világ területének 5%-át, a lakosságának 16%-át, bevételének talán 20%-át tették ki. 1913-ra ez a 10 ország, plusz az Egyesült Államok, hatalmas globális birodalmakat iranyítottak -- a világ területének 58%-át, a lakosságának szintén nagyjából ennyi százalékát, és a világ gazdasági termelésének egy igazán hatalmas részét, majdnem háromnegyedét tették ki. És felfigyelhetünk arra, hogy ennek a vagyonnak a nagy része az anyaföldre került vissza, a birodalmi nagyvárosokba, és nem maradt a tulajdonukban lévő gyarmatokon.

Nem hibáztathatjuk ezért csak az imperializmust -- bár sok ember probálta ezt tenni -- két ok miatt. Először is, a birodalomépítés a Nyugat legnagyobb koppintása volt 1500 óta. Akkoriban mindenki birodalmat épített. Levertek már létező keleti birodalmakat, mint a mugalokat es az oszmánokat. Tehát a "Nagy szétválás"-t nem lehet igazán jól a birodalmakkal magyarázni. Mindenesetre lehet, hogy emlékeznek rá, hogy a "Nagy szétválás" az 1970-es években érte el a csúcspontját, jóval a gyarmatosító korszak vége után. Ez nem egy új kérdés.

Samuel Johnson, a nagy szótárszerkesztő, ezt Rasselas karakterén keresztül próbálta bemutatni a "Rasselas, Abesszínia Hercege" című regényében, amit 1759-ben adtak ki. "Vajon mi módon bírnak ilyen hatalommal az európaiak; vajon miért utazhatnak oly könnyen Ázsiába és Afrikába akár kereskedni, akár hódítani, miért nem tudják az ázsiaiak és az afrikaiak meghódítani az ő partjaikat, miért nem tudnak gyarmatokat ültetni az ő kikötőikbe, és miért nem tudják törvényeiket rákényszeríteni uralkodóikra? Ugyanaz a szél ami hazakíséri őket vajon bennünket miért nem sodor magával?"

Ez egy nagyszerű kérdés. És tudják mit? Körülbelül ugyanebben az időben kezdte el fejtegetni "Mindenkimás" is -- a többi ember a világ más tájairól -- mint Ibrahim Muteferrika, az oszmán hivatalnok, aki a nyomtatást hozta be, bár igaz elég későn, az Oszmán Birodalomba -- ahogy 1731-ben kiadott könyvében írta, "Miért kezdenek azok a keresztény nemzetek, akik eddig a muzulmán népekhez képest olyan gyengék voltak, ilyen sok föld fölött uralkodni ezekben a modern időkben, és győzik le az egyszer győzedelmes oszmán haderőket?" Rasselasszal ellentétben, Muteferrikának volt válasza erre a kérdésre, ami aztán igaznak is bizonyult. Azt mondta "azért, mert értelem által vezérelt törvényeik és szabályaik vannak." Nem földrajzi okok miatt.

Lehet, hogy úgy gondolják, hogy meg lehet magyarázni a "Nagy szétválás"-t földrajzi alapokon is. De tudjuk, hogy ez a magyarázat nem állja meg a helyét, hiszen a XX. században végrehajtottunk két, természetes kísérletet, hogy lássuk, a földrajzi fekvés fontosabb-e az intézmenyek szerepénél. Fogtuk az összes németet, elosztottuk őket durván két részre, a keleten lévők megkapták a kommunizmust, és láthatjuk az eredményeket. Hihetetlen rövid időn belül, az NDK-sok Trabantokat, Trabikat csináltak, minden idők egyik legrosszabb autóját, míg a nyugaton lévők Mercedes Benzeket gyártottak. Ha még mindig nem hisznek, a kísérletet szintén végrehajtottuk a Koreai-félszigeten. És úgy döntöttünk, hogy fogtuk a durván egy helyen élő koreaiakat, akiknek ugyebár azonosak voltak a hagyományaik és kultúrájuk, és két részre osztottuk őket, és az északiak itt is megkapták a kommunizmust. És az eredmény egy még annál is nagyobb szétválást jelentett, nagyon rövid idő alatt, mint ami Németországban történt. A határőrök egyenruha fazonján annyira nem látszódott meg ez a szétválás, de szinte minden más szempontból, a különbség hatalmas volt. Ami alapján azt gondolom, hogy sem a földrajzi fekvés, sem a nemzeti karakter, bár mindkettő népszerű magyarázatnak számít, nem igazán jelentős.

Az eszmék miatt. Az intézmények miatt. Igaznak kell lennie, hiszen egy skót mondta. Ugy látom én vagyok az egyetlen skót itt az edinburgh-i TED-en. Tehát hadd magyarázzam el maguknak, hogy minden idők legokosabb embere egy skót volt. Ez az ember Adam Smith volt -- nem Billy Connolly, nem Sean Connery -- márpedig ő is nagyon okos volt [erős skót akcentussal]. (Nevetés) Smith -- és szeretném ha elmennének és meghajolnának a szobra előtt a Royal Mile-on; gyönyörű egy szobor -- Smith, a "A nemzetek gazdagsága" című könyvében írta, amit 1776-ban adtak ki -- a legfontosabb esemény ami abban az évben történt... (Nevetés) Komolyan. Ugyan volt egy kis nehézség az egyik kisebb gyarmatunkon, de...

(Nevetés)

"Kína nyílván már régen megtorpant a fejlődésben, s valószínűleg már régen elérte a meggazdagodásnak azt a legmagasabb fokát, amelyet törvényei és intézményei sajátos jellege mellett egyáltalában elérhetett. Csakhogy ez a legmagasabb fok esetleg jóval alacsonyabb annál, ami az ország talajviszonyai, éghajlata és fekvése alapján lehetne, ha mások lennének a törvényei és intézményei." (Bilkei Rudolf, 1959, 9. fejezet) Ez mennyire igaz, és mennyire frappáns! És milyen régen mondta ki ezt.

De mivel, ez itt egy TED közönség, és ha továbbra is intézményekről fogok beszélni, akkor Önök el fogják veszíteni a fonalat. Tehát le fogom fordítani mondanivalómat olyan nyelvre, amit meg fognak érteni. Hívjuk ezeket "kegyetlenül jó app"-eknek. Azt akarom elmagyarázni, hogy volt hat darab "kegyetlenül jó app", ami megkülönböztette a Nyugatot a világ többi részétől. És ezek olyasmik voltak mint az "app"-ek a telefonjukon, olyan értelemben, hogy elég egyszerűnek látszanak. Ezek csak ikonok; rájuk klikkel az ember. De az ikon mögött, egy összetett program van. Ugyanez igaz az intézményekre is. Hat van belőlük, és ezek segítenek megértetni velünk a "Nagy szétválás"-t. Első, a verseny. Második, a tudományos forradalom. Harmadik, tulajdonjogok. Negyedik, a modern orvostudomány. Ötödik, a fogyasztói társadalom. És hatodik, a munkamorál. Eljátszhatjuk azt is, hogy próbálnak találni olyat amit esetleg kihagytam, vagy megpróbálhatják négyre szűkíteni ezeket, de higyjék el, hogy veszíteni fognak.

(Nevetés)

Hadd említsem meg röviden, hogy mit értek ezalatt, számos gazdasági történész munkáját segítségül véve és fonva össze. A verseny azt jelenti, hogy nem csak politikai egységből volt száz-egynéhány az 1500-as évek Európájában, hanem ezeken az egységeken belül, folyt a verseny a társaságok, és államok között egyaránt. A modern vállalat őse, a City of London Corporation, már a XII. században is létezett. Semmi ehhez hasonló nem létezett akkoriban Kínában, ami csak egy monolitkus állam volt, ugyanakkor az emberiség egyötödét foglalta magába, és bárki, aki valami ambícióval is rendelkezett, el kellett, hogy végezzen egy szabványosított vizsgát, ami három napig tartott és nagyon nehéz volt, és többek között hatalmas mennyiségű írásjegy memorizálásából és nagyon bonyolult konfuciuszi esszéírásból állt.

A tudományos forradalom több szempontból nagyban különbözött a keleten kifejlesztett tudományoktól, ezek közül az egyik legfontosabb különbség az volt, hogy a kísérletezési eljárások segítségével, olyan szinten tudták irányítani a természetet, ahogy korábban az nem volt lehetséges. Például: Benjamin Robins a newtoni fizikának a ballisztikára való rendkívüli alkalmazása. Amint ez megtörtént, a tüzérség pontosabbá vált. Gondoljanak bele, hogy ez mit is jelent. Ez valójában "kegyetlen" egy alkalmazás volt. (Nevetés) Ugyanakkor, sehol máshol nem ment végbe tudományos forradalom. Az Oszmán Birodalom Európától nem volt annyira messze, de itt nem volt tudományos forradalom. Sőt, lerombolták Taqi al-Din csillagvizsgálóját, mert az Isten elméjébe való kíváncsiskodást szentségtörésnek tekintették.

Tulajdonjog: nem a demokrácia az oka, emberek; hanem a magántulajdon védelmére épülő jogrendszer. Ez a nagy különbség Észak- és Dél-Amerika között. Bárki beállíthatott Észak-Amerikába és aláírhatott egy szerződést, amiben az állt, hogy "Dolgozok ingyen öt évig, csak élelemmel lássanak el." De a végén, 40 hektár földet is kapott hozzá az ember. Ez volt a földadományozás, ami a dia alsó részén látható. Ez nem volt lehetséges Latin-Amerikában, ahol egy parányi, a spanyol hódítóktól leszármazott elit osztály kezében volt a föld. És láthatják a hatalmas szétválást északi és déli tulajdonbirtoklás között. Észak-Amerikában, a legtöbb vidéki 1900-ra már földtulajdonos volt. Dél-Amerikában szinte senki. Ez még egy "kegyetlenül jó app."

A modern orvostudomány a XIX. század vége felé jelentős áttöréseket kezdett tenni a fertőző betegségek ellen, amik sok embert elpusztítottak. És ez is egy "kegyetlenül jó app" volt -- bár a "kegyetlen" homlokegyenest ellentéte, mert ezáltal megkétszereződött, majd utána több, mint megkétszereződött a várható élettartam. És ugyanez végbement még az európai birodalmakban is. Még olyan helyeken is mint Szenegál, a XX. század elejétől fogva jelentős áttörések mentek végbe a közegészségügyben és a várható élettartam emelkedni kezdett. És ez nem emelkedett gyorsabban azután sem, hogy ezek az országok függetlenné váltak. A birodalmak azért nem csak rossz dolgokat képviseltek.

A fogyasztói társadalomra volt szükség ahhoz, hogy az ipari forradalomnak értelme legyen. Szükség van olyan emberekre, akik sok-sok ruhát akarnak hordani. Önök közül mindenki vásárolt valamilyen ruhadarabot az utóbbi hónapban; erre fogadni mernék. Ez a fogyasztói társadalom, ami még jobban serkenti a gazdasági növekedést mint maga a technikai fejlődés. Japán volt az első nem nyugati társadalom, ami ezt magáénak tudhatta. Az alternatíva, amit Mahatma Gandhi javasolt, az volt, hogy intézményesítsék és maradandóvá tegyék a szegénységet. Nagyon kevés indiai van ma, aki azt kivánná, hogy bárcsak a Mahatma Gandhi által javasolt utat választották volna.

Végül, a munkamorál. Max Weber szerint ez egy sajátos, protestáns jelenség volt. De tévedett. Bármelyik kultúra elsajátíthatja a munkamorált, ha vannak olyan intézmények, amelyek munkára ösztönzik az embereket. Ezt tudjuk, hiszen mára már nem csak protestáns, vagy nyugati jelenség a munkamorál. Valójában, a Nyugat elveszítette a munkamorálját. Manapság, egy átlag koreai ezer órával többet dolgozik évente, mint egy átlag német -- ezerrel. És ez részét alkotja egy igazán rendkívüli jelenségnek, a "Nagy szétválás" végének.

Kinek van munkamorálja manapság? Vessünk egy pillantást 15 évesek matematikában elért eredményeire. A legfrissebb PISA tanulmány szerint, a nemzetközi ranglista élén Kína sanghaji körzete áll. A különbség Sanghaj és az Egyesült Királyság, meg az Egyesült Államok között akkora, mint a különbség az Egyesült Királyság meg az USA, és Albánia meg Tunézia között. Valószínűleg azt feltételezik, hogy mivel az iPhone-t Kaliforniában tervezték, és Kínában szerelték össze, ezért a Nyugat még mindig vezet a technológiai innováció terén. De tévednek. Ami a szabadalmakat illeti, nincsen kétely arról, hogy a Kelet átvette a vezetést. Nemcsak Japán az aki már jó ideje vezet, de Dél-Korea a harmadik helyre került, és Kína nemsokára leelőzi Németországot. Miért? Azért, mert ezek a "kegyetlenül jó app"-ek letölthetőek. Ezek nyílt forráskód alapúak. Bármelyik társadalom elsajátíthatja ezeket az intézményeket, és amint ezt megteszik, elérik azt amit a Nyugat 1500 óta ért el -- csak gyorsabban.

Ez pedig a "Nagy összefonódás", és életünk legnagyobb sztorija. Mert a szemünk előtt történik mindez. A mi generációnk az, aki szemtanúként követheti nyomon a Nyugat túlerejének hanyatlását. Egy átlag amerikai több, mint 20-szor volt tehetősebb, mint egy átlag kínai. Mára már csak ötször, és nemsokára csak 2 és félszer lesz gazdagabb.

Szóval, három kérdéssel szeretnék zárni, ami a leendő milliárdokhoz szól, így 2016 előtt, amikor az Egyesült Államok el fogja veszíteni a helyét, mint a világ legnagyobb gazdasága Kínával szemben. Az első kérdés, hogy ezek az "app"-ek kitörölhetőek-e, és hogy mi, a nyugati világban vajon elkezdtük-e már ezeknek a törlését? A második kérdés, hogy számít-e, hogy milyen sorrendben töltjük le őket? És Afrika el tudja-e rontani ezt a sorrendet? Egy egyértelmű velejárója a modern gazdasági történelemnek, hogy elég nehéz a demokráciát elsajátítani azelőtt, mielőtt a magántulajdonhoz való jog biztosítva lenne. Vigyázat: lehet, hogy nem fog működni. És harmadiknak, meg tud-e Kína lenni a harmadik "app" nélkül? Ez az amit John Locke foglalt rendszerbe, amikor azt mondta, hogy a szabadság gyökerei a magántulajdonra vonatkozó törvények és a jog védelméből erednek. Ez az alapja a nyugati mintára épülő képviseleten alapuló kormánynak. Ez a kép itt Ai Weiwei, kínai művész stúdiójának lerombolását mutatja, ami tavaly, Sanghajban történt. Ismét szabadlábon van, miután, mint köztudott, jó ideig őrizetben volt. De nem hiszem, hogy a stúdióját újjáépítették volna.

Winston Churchill egyszer meghatározta a civilizáció fogalmát, egy előadás kereteben, amit a végzetes 1938-as évben adott. Én úgy gondolom, hogy ezekkel a szavakkal igazán fején találta a szöget: "Egy olyan társadalmat jelent, ami a polgárai nézetein alapszik. Azt jelenti, hogy az erőszak, a harcosok és zsarnokok uralma, a háborúskodás és fogjulejtés, a lázadás és elnyomás tettei, helyet adnak parlamenteknek, ahol törvényeket hoznak, és független törvényszékeknek, ahol hosszú időkön keresztül ezeket a törvényeket fenntartják. Ez a civilizáció -- és ennek a talaján terem folyamatosan szabadság, jólét és kultúra," ami legjobban érdekli az összes TED-est. "Amikor civilizáció uralkodik egy országban, egy kiteljesedettebb és kevésbé zaklatottabb élet biztosítható az embertömegeknek." Ez mennyire igaz!

Nem hiszem, hogy a nyugati civilizació hanyatlása elkerülhetetlen, mert nem hiszem, hogy a történelem egyfajta életciklus-modell alapján működik, amit Thomas Cole "A birodalom útja" című festményei gyönyörűen illusztrálnak. A történelem nem így működik. A Nyugat nem így emelkedett fel, és nem hiszem, hogy a Nyugat így fog elbukni. A Nyugat lehet, hogy nagyon hirtelen fog összeomlani. Összetett civilizációkkal előfordulhat ez, hiszen leginkább a káosz peremén működnek. Ez az egyik legbehatóbb észrevétel amire a bonyolult intézmények, mint a civilizációk, történelmi tanulmányozása során rájöttek. Nem, mi kitarthatunk, a felhalmozott adósság hatalmas terhei ellenére, annak ellenére, hogy bizonyiték van rá, hogy elvesztettük a munkamorálunkat, és azokat a dolgokat, amik a történelem során vonzóvá tettek bennünket. De egy dolog biztos: a "Nagy szétválásnak" vége emberek!

Köszönöm szépen.

(Taps)

Bruno Giussani: Niall, csak kíváncsi vagyok arra, hogy mi a véleményed a világnak annak a részéről ami szintén virágzik, Latin-Amerikáról. Mi a véleményed evvel kapcsolatban?

Niall Ferguson: Nos, én valójában nemcsak a keleti világ fellendüléséről beszélek, hanem a világ többi részének fellendüléséről, amibe beletartozik Dél-Amerika is. Egyszer megkérdeztem az egyik kollégámat a Harvardon, "Figyelj csak, Dél-Amerika a Nyugat része?" Ő Latin-Amerika történelmének volt szakértője. Azt mondta, "Nem tudom; ezt át kell, hogy gondoljam." Ez egy valami igazán fontosat árul el. Hogyha megnézzük, hogy mi történik legfőként Brazíliában, de Chilében úgyszintén, különösen azért, mert ők voltak az úttörői a gazdasági élet intézményeinek átalakításának, nagyon fényes jövő áll előttük. Szóval az én történetem az legalább annyira szól az amerikai kontinens konvergenciájáról, mint Eurázsiáéról.

BG: És úgy tűnik, hogy Észak-Amerika és Európa nem tulajdonít túl nagy jelentőséget ezeknek a trendeknek. Többnyire egymás miatt aggódnak. Az amerikaiak azt gondolják, hogy az európai modell már holnap összemorzsolódhat. Az európaiak pedig azt gondolják, hogy az amerikai pártok fognak már holnap felrobbanni. És úgy tűnik, hogy mostanában csak ez érdekel bennünket.

NF: Azt gondolom, hogy a pénzügyi válság amit a fejlett világban látunk -- az Atlanti-óceán mind a két oldalán -- az lényegében ugyanaz a jelenség más formában a politikai kultúrát tekintve. És ez egy válság aminek megvan a szerkezeti oldala -- ami részben a demográfiához fűződik. De ugyanakkor, természetesen arról a súlyos válságról szól, ami a magánszektor nagymértékű eladósodását, a nagymértékű kölcsönök felvételét követte. Az a válság, amit az utóbbi időben oly sokan követtek, beleértve jómagam is, szerintem egy mellékjelenség. A pénzügyi válság valójában egy viszonylag kicsi történelmi jelenség, ami most csak felgyorsította ezt a hatalmas változást ami fél évezrednyi nyugati befolyás végét jelenti. Úgy gondolom, hogy az egésznek ez az igazi jelentősége.

BG: Niall, köszönjük. (NF: Köszönöm szépen, Bruno.)

(Taps)