Neil Harbisson: Hallom a színeket

Ritka látászavarral születtem, a neve achromatopsia: teljes színvakságot jelent, tehát soha nem láttam színeket, nem tudom, hogyan néznek ki, mert egy monokróm világban élek. Számomra az ég mindig szürke, a virágok is szürkék, és a TV még mindig fekete-fehér.

Ámde 21 éves korom óta hallom a színeket, ahelyett, hogy látnám őket. 2003-ban elindítottunk egy projektet Adam Montandon számítástechnikussal, s a szolvéniai Peter Kese valamint a barcelonai Matias Lizana segítségével megalkottuk ezt az elektromos szemet. Ez egy színszenzor, amely érzékeli az előttem levő színek frekvenciáját — (frekvencia hangok) és továbbítja ezt a frekvenciát egy chipbe, amely a koponyámba van beépítve, s így hallom a színt a csontjaimon keresztül, csontvezetéssel. (Frekvencia hangok) Például -- Így hangzik a lila. (Frekvencia hangok) Illetve ez a fű hangja. (Frekvencia hangok) Ez pedig a TED piros. (Frekvencia hangok) Ez pedig egy koszos zokni hangja. (Nevetés) Ami ugye most itt sárga.

Tehát nyolc éve már folyamatosan hallom a színeket, 2004 óta, s mára már teljesen normális számomra, hogy állandóan hallom a színeket. Az elején azonban meg kellett tanulnom a színek neveit, és a hangokat, de kis idő múlva mindez érzékeléssé vált. Nem kellett külön gondolnom a hangokra. Egy idő után ez az érzékelés érzéssé vált. Kedvenc színeim lettek, és színesben álmodtam.

Amikor az álmaim is színesek lettek, akkor éreztem, hogy a szoftver és az agyam egyesült, mert az álomban az agyam hozta létre az elektronikus hangokat, nem a szoftver. Ekkor kezdtem úgy érzeni magam, mint egy kiborg. Kezdtem rájönni, hogy ez a kibernetikus eszköz már nem csupán egy készülék. A testem részévé vált, az érzékszerveim kiegészítése lett, és egy idő után még a hivatalos megjelenésembe is beépült.

Ez a 2004-es útlevelem. Az Egyesült Királyságban nem szabad az igazolványképeken semmilyen elektronikus eszközzel megjelenni, de én erősködtem az okmányirodában, hogy amit látnak, az tulajdonképpen egy testrészem, az agyam nyúlványa, és végül megengedték, hogy így kerüljön be a fotó az útlevelembe.

Jelentősen megváltozott az életem, amióta hallom a színeket, mert színek mindenhol vannak -- a legnagyobb változás például az, hogy el tudok menni egy képtárba, hallom Picasso-t, például. Olyan, mintha koncertre mennék, hallom a festményeket. És a szupermarketek - ez nagyon megdöbbentő, nagyon-nagyon jólesik végigsétálni egy szupermarketen. Olyan, mint egy night club. Tele van különböző melódiákkal. (Nevetés) Na igen. Különösen a tisztítószerek sora, hát az valami csodálatos. (Nevetés)

Az öltözködésem is változott. Korábban azt vettem fel, ami jól nézett ki. Most azt veszem fel, ami jól hangzik. (Nevetés)

(Taps)

Ma például C-dúrban vagyok -- vidám akkord. (Nevetés) Ha temetésre kellene mennem, akkor B mollt vennék fel, ami türkiz, lila és narancssárga lenne. (Nevetés)

Ahogy az ételre tekintek, az is megváltozott, mert mostmár megjelenik az étel a tálon, meg tudom enni a kedvenc dalomat. (Nevetés) Attól függően, hogy hogyan rendezem el, hallom az ételt és tudok zenét komponálni vele. Képzeljenek csak el egy éttermet, ahol előételnek Lady Gaga salátát lehet rendelni. (Nevetés) Lehet, hogy így még a tinédzserek is megennék a zöldségeket. Rachmaninov zongorakoncertje lehetne a főfogás, és Björk vagy Madonna a desszert -- jó kis étterem lenne, ahol dalokat lehetne enni.

A szépségre is máshogy tekintek, mert ha ránézek valakire, hallom az arcát -- előfordulhat, hogy valaki nagyon szép, de borzasztóan hangzik. (Nevetés) És fordítva, épp az ellenkezője is előfordulhat. Nagyon szeretek hangportrét készíteni emberekről. Ahelyett, hogy lerajzolnék egy arcot, az alakját, ránézek, és leírom a különböző hangokat, amiket hallok, s így készítek hangportrét. Íme néhány arc.

(Zenei hangok)

Hát igen, Nicole Kidman jól hangzik. (Nevetés)

Vannak emberek, akiket sohasem kapcsolnék össze, de mégis hasonlóan hangzanak. Károly herceg és Nicole Kidman között van némi hasonlóság. Hasonlóan hangzik a szemük.

Összekapcsolódnak emberek, akikben elvileg nincs közös, és egész koncerteket lehet megírni a közönség arcából. Bekapcsolom a szemet, és lejátszom a közönség arcát. A legjobb az egészben az, hogy ha rosszul hangzik a muzsika, akkor az az ő hibájuk. Nem rajtam múlik. (Nevetés)

A másik dolog pedig, hogy elkezdtem észlelni egy mellékhatást, mégpedig azt, hogy a hangok színekké váltak. Telefoncsörgést hallottam, és zöldnek érződött, mert pont úgy hangzott, mint a zöld szín. A BBC-s pittyegések türkizkékek, Mozart pedig egészen sárga érzés,

így tehát elkezdtem lefesteni a zenét és az emberek hangjait, mert az emberi hangoknak is olyan frekvenciája van, amelyet hozzá tudok rendelni a színekhez.

Itt egy zenerészlet színekre fordítva. Mozart Éj Királynője pedig így mutat. (Zene) Határozottan sárga és nagyon színes, mert annyi különböző frekvencia van benne. (Zene) Ez egy teljesen más dal. (Zene) A "Baby" Justin Bieber-től. (Nevetés) (Zene) Nagyon pink és nagyon sárga.

A beszédhangokra ugyanez vonatkozik, színekké konvertálom őket, itt van például két közismert beszéd. Az egyik Martin Luther King "Van egy álmom" beszéde, a másik pedig Hitler. Szeretem kiállítani ezeket a képeket, felirat nélkül, és megkérdezni az embereket, hogy melyik tetszik nekik. A legtöbbüknek megváltozik a véleménye, miután megtudják, hogy a bal oldali Hitleré, a másik jobb oldalt pedig Martin Luther Kingé.

Végül eljutottam odáig, hogy 360 színt vagyok képes érzékelni, az emberi látásnak megfelelően. Képes lettem megkülönböztetni a színkör minden cikkelyét. De aztán arra gondoltam, hogy ez az emberi látás nem elég jó. Rengeteg szín vesz körül minket, amelyeket nem látunk, de egy elektronikus szem érzékelni tud. Így hát tovább fejlesztettem a színérzékelésemet, és hozzáadtam az infravöröst és az ultraviolát is a szín-hang skálámhoz, így már olyan színeket is érzékelek, amelyeket az emberi szem nem tud.

Infravöröset érzékelni például azért jó, mert meg tudom állapítani, van-e mozgásérzékelő a szobában. Hallom, ha valaki rám mutat egy távirányítóval. Az ultraviola érzékelésének pedig az az előnye, hogy tudom, jó ötlet-e aznap napozni, mert ugye az ultraviola az egy veszélyes szín, akár halált is okozhat, szóval ez mindannyiunknak jól jönne, ha érzékelhetnénk pár dolgot, amit egyébként nem tudunk.

Két évvel ezelőtt ezért alapítottam a Cyborg Alapítványt, melynek célja az emberek kiborggá válásának segítése, próbálunk bíztatni mindenkit, hogy bővítsék az érzékeiket a technológia testbe való építésével.

A tudásunk az érzékelésünkből ered, így ha kibővítjük azt, következésképpen a tudásunk is nő. Szerintem sokkal izgalmasabb lesz az életünk, ha mobil appok fejlesztése helyett inkább a saját testünkre kezdünk alkalmazásokat fejleszteni. Azt gondolom, ez egy hatalmas változás lesz, és ebben az évszázadban fog megtörténni.

Gondolkozzanak el azon, hogy melyik érzékszervüket fejlesztenék tovább. Legyenek Önök is kiborgok! Nem lesznek egyedül. Köszönöm. (Taps)

(Taps)