Nandan Nilekani így látja India jövőjét

Engedjék meg, hogy Indiáról az eszmék fejlődésén keresztül beszéljek. Azt gondolom, mindenképpen érdekes így vizsgálni, hiszen minden társadalomban, kiváltképp, ha nyílt demokráciáról van szó, akkor, és csak akkor áll be változás, ha gyökeret ereszt valamilyen eszme. Az eszmék lassan ideológiákhoz vezetnek, azok irányvonalakhoz, melyek végül cselekvéshez.

1930-ban ez az ország keresztülment egy gazdasági világválságon, melynek következtében kialakult az állam és a társadalombiztosítás elve, és minden egyéb, ami aztán Roosevelt idejében történt. Az 1980-as években volt a reagani forradalom, mely szabályzás-mentesítéshez vezetett. Ma, a globális gazdasági válságot követően előírások egész sora született arra vonatkozóan, hogy mily módon kellene az államnak közbelépnie. Az eszmék tehát lecserélődtek.

Megvizsgáltam Indiát, és azt mondtam, négyféle eszme van, ami valódi hatással van Indiára. Első kategóriaként azok jutnak az eszembe, melyeket én úgy nevezek "már megérkezett eszmék". Ezek az eszmék olyasvalamit tartalmaznak, melyek olyanokká alakították Indiát, amilyen az ma. A második csoportba a "folyamatban lévő eszméket" sorolom. Ezek olyan eszmék, melyek elfogadásra találtak, de még nem alkalmazták őket. A harmadik kategóriába olyan eszmék tartoznak, melyekre azt mondom, "vitatott eszmék" -- olyanok, melyekkel kapcsolatban vitatkozunk, ideológiai csatát vívunk, mi lenne a helyes lépés. A negyedik, és egyben a legfontosabb az "előre várható eszmék" csoportja. Mert ha a fejlődő országok közé tartozol egy olyan világban, ahol láthatod, hogy a többi ország milyen problémákkal küzd, tulajdonképpen meg tudod előzni, hogy ugyanazokba a hibákba ess, tudsz változtatni.

India esetében, úgy gondolom, hat eszme van, ami felelős a mai állapotáért. Az első az emberek fogalma. A '60-as és a '70-es években koloncokként tekintettünk az emberekre. Teherként tekintettünk az emberekre. Ma úgy beszélünk róluk, mint értékről. Úgy beszélünk az emberekről, mint emberi tőkéről. És azt gondolom, hogy a gondolkodásmódbeli változás, mely során az embereket már nem valami tehernek, hanem emberi tőkének tekintjük, az egyik alapvető változás, ami az indiaiak gondolkodásmódjában bekövetkezett. Az, hogy ez a gondolkodásmódbeli változás bekövetkezett, és emberi tőkében gondolkodunk, azzal a ténnyel hozható összefüggésbe, hogy Indiában népességtöbblet keletkezik. Fejlődik az egészségügy, csökken a gyermekhalálozási ráta, esik a nemzési ráta. Ez mind aktuális, az indiaiak megélik. Az elkövetkező harminc évben sok népességi többletet jelentő fiatal lesz. Ami ebben a népességi többletben különleges az az, hogy India lesz az egyedüli ország a világban, amelyik rendelkezik ezzel a demográfiai többlettel. Más szóval, az egyetlen fiatal ország lesz egy öregedő népességű világban. Ez nagyon fontos. Ugyanakkor, ha nem számítjuk Indiának ezt a demográfiai többletét, gyakorlatilag két demográfiai görbével is kell számolnunk. Az egyik India déli, illetve nyugati részén van, ami 2015-re már teljesen kiegyenlítődik, mert az országnak ebben a részében a nemzési arány majdnem megegyezik a nyugat-európai országokéval. A másik India teljes északi része, mely a jövő népességi többletének javát fogja képezni. De demográfiai többlet csakis akkor hasznos, ha együtt jár az emberi tőkébe való befektetéssel. A demográfiai többletnek csak akkor van haszna, ha az ember oktatásban részesül, ha jó az egészsége, van infrastruktúrája, van közlekedésre alkalmas úthálózata, villanya ahhoz, hogy éjszaka tanuljon. Más szavakkal, ha nem növeljük az emberi tőkét, ugyanez a demográfiai többlet népesedési katasztrófává is válhat. India ezért van kritikus helyzetben, melyben vagy él a népességi többlete adta lehetőséggel, vagy népesedési katasztrófába torkollik.

A második dolog Indiában a vállalkozók megváltozott szerepe. Amikor India független lett, a vállalkozók nem tűntek fel jó színben, kizsákmányolóknak számítottak. De ma, 60 év elteltével, a vállalkozások fénykorában példaképekké váltak. Nagymértékben építik a társadalmat. Ez a változás hozzájárult a vitalitáshoz és a gazdaság egészéhez.

A harmadik nagy dolog, ami Indiában megváltozott, úgy gondolom, hogy az emberek angol nyelvhez való viszonyulása. Az angol nyelvre sokáig úgy tekintettek, mint az imperialisták által beszélt nyelvre. A globalizációval azonban ma, a munka kiszervezéssel az angol az előbbre jutás eszközévé vált. Olyasmivé, amit mindenki akar. Óriási stratégiai eszköz, hogy tudunk angolul.

Azután itt van a technológia. 40 évvel ezelőtt a számítógép még ijesztő és rémisztő dolognak számított, olyasvalaminek, ami elveszi előlünk a munkalehetőségeket. Ma azonban egy olyan országban élünk, ahol havonta 8 millió mobiltelefon kerül eladásra, aminek a 90 %-a feltöltős, mert a többség nincs abban a helyzetben, hogy előfizetést igényelhetne. A feltöltős mobiltelefonok 40%-át pedig alkalmanként kevesebb mint 20 centtel töltik fel. Mindezt a technológia ilyen szinten tette elérhetővé, lehetővé. A technológia ily módon vált ijesztő, rettenetes dologból valami reményt keltővé. Amikor 20 évvel ezelőtt a bankok számítógépesítéséről készült egy jelentés, nem azt a nevet adták neki, hogy "jelentés a számítógépekről". Főkönyvi könyvelési gépeknek nevezték őket. Nem akarták a szakszervezetek sejtésére adni, hogy számítógépekről van szó. Amikor pedig fejlettebb, erősebb számítógépekre volt szükségük, akkor a "fejlett főkönyvelési könyvelő gépek" nevet kapták. Sok idő telt el azóta, hogy a telefon egyfajta érvényesülési eszköz lett, és valóban változtatott az indiaiak technológiához való viszonyán.

Azt gondolom, az is fontos mérföldkő, hogy az indiaiak ma már sokkal pozitívabban viszonyulnak a globalizációhoz. Ne feledjük el, hogy azok után, hogy India 200 évig élt a Kelet-Indiai Társaság imperialista uralma alatt, teljesen természetes reakcióként úgy gondolta, hogy a globalizáció az imperializmus egy formája. Ma ellenben, amikor indiai cégek vonulnak külföldre, és indiaiak jönnek és dolgoznak a világon mindenfele, jóval több magabiztosságra tettek szert, felismerték, hogy a globalizáció valami olyasmi, amiben részt tudnak venni. A tény, hogy a demográfia kedvez az indiaiaknak, mert India az egyetlen fiatal ország egy öregedő világban, a globalizációt csak még vonzóbbá teszi számukra.

Végül pedig ott van az, hogy Indiának jól elmélyült demokráciája van. Amikor Indiába 60 évvel ezelőtt megérkezett a demokrácia, akkor még egy egészen elit fogalom volt. A demokráciát emberek egy bizonyos rétege akarta bevezetni, mert meg akarták honosítani az egyetemes szavazást, a parlamentet, az alkotmányt és a többit. Ma azonban a demokrácia egy alulról kezdeményezett folyamatnak számít, melynek során mindenki felismeri, mik az előnyei annak, ha hallatja a hangját, és egy nyílt társadalom tagja lehet. Így honosodott meg a demokrácia.

Azt gondolom, hogy ez a hat tényező -- a népesség humán tőkeként való értelmezése, az indiai vállalkozások előretörése, az angol nyelv eszközként való fokozott használata, a technológia mint esély a felemelkedéshez, a globalizáció mint pozitív tényező, és a demokrácia elmélyülése -- mind hozzájárult India jelenlegi és eddig soha nem látott fejlődéséhez.

De mint mondtam, itt van az is, amit folyamatban lévő eszméknek nevezek. Ezek azok a kérdések, melyeket nem kérdőjelez meg a társadalom, de nem is képes átültetni a gyakorlatba. Négy dologról van itt szó: Az egyik az oktatás. Valamilyen oknál fogva, bármi okból, az anyagiak vagy a prioritás hiányából adódóan, a vallás miatt, vagy azért, mert a kultúra öregebb, az általános iskolai oktatás soha nem kapta meg a kellő figyelmet. De most azt hiszem, elérkezett az a pillanat, amikor nagyon fontos lett. Sajnos az állami iskolák nem váltak be, ezért a mai gyerekek magániskolába járnak. Még az indiai városok nyomornegyedeiben élő gyerekeknek is több mint a fele magániskolába jár. Az iskolák működtetése tehát nagyon nehéz. Mégis, ahogy azt már mondtam, mindenkiben, még a szegényekben is ott ég a vágy, hogy taníttassák a gyerekeiket. Azt gondolom tehát, hogy az általános iskolai oktatás fejlesztése olyan eszme, ami megérkezett, de még nem alkalmazták.

Hasonló a helyzet az infrastruktúrával. Az infrastruktúra sokáig élvezett elsőbbséget. Akik jártak már Indiában, tudják, miről beszélek. Persze nem olyan, mint Kína. De azt gondolom, ma az infrastruktúra végül is olyasvalami, amit illetően egyetértés alakult ki, és foglalkoznak vele. A politikai szlogenek is tükrözik. 20 évvel ezelőtt a jelmondat a "Roti, kapra, makan" volt, azaz az "étel, ruházat és fedél". A mai politikai szlogen pedig a "Bijli, sarak, paani", vagyis az "áram, víz és utak". Látszik, hogy változott a gondolkodásmód, belátták, hogy szükség van az infrastruktúrára. Úgy látom, hogy ez egy olyan eszme, ami megérkezett, csak egyszerűen még nem alkalmaztak.

A harmadik dolog, ismételten mondom, a városok -- ez azért is van, mert Gandhi a vidékben hitt, és a britek a városokból kormányoztak. Ezért van az, hogy Nehru Új-Delhit nem tekintette valódi indiai városnak. A városokat hosszú ideig elhanyagoltuk. Világosan látszik a mostani helyzetből. A gazdasági reformokkal és a gazdasági növekedéssel mára már végül teljesen elfogadott az az elgondolás, hogy a városok a gazdasági növekedés motorjai, a kreativitás motorjai, az újítások gerjesztői. Szerintem mostanra eljutottunk a városfejlesztéshez. Ez tehát egy olyan eszme, ami megérkezett, de még nem alkalmazták.

Végezetül pedig ott van az, hogy Indiát egységes piacként kezdik számon tartani, amíg ugyanis nem piacként gondoltak Indiára, addig nem nagyon számított, hogy egységes piac-e, mert nem igazán volt tétje. Ezért az a helyzet állt fenn, hogy minden államnak megvolt a maga termékpiaca. minden tartománynak megvolt a maga agrárpiaca. Mostanra az adózással és infrastruktúrával kapcsolatos politikai irányvonalak egyre inkább az India egységes piaccá tétele felé mutatnak. Egyfajta belső globalizáció tehát az, ami most végbemegy, ami éppoly fontos mint a külső globalizáció. Úgy gondolom tehát, ez a négy tényező, az általános oktatás, az infrastruktúra, a városiasodás és az egységes piac Indiában azok közé az eszmék közé tartozik, melyek elfogadottak, de nem alkalmazottak.

Aztán vannak az ütköző eszmék. A vitatott eszmék. Ezek azok az érvek, melyek fennakadást okoznak. Melyek ezek az eszmék? Ide tartoznak egyrészről szerintem az ideológiai dolgaink. India történelmi hátteréből, a kasztrendszerből adódóan, és mert sokakat magukra hagytak, sok szabályt hoztak, melyek kimondottan ezt hivatottak megcélozni. Lefoglaláshoz és egyéb technikákhoz vezet. Azzal is kapcsolatban van ez, hogy hogyan segélyezzük az embereinket, és minden bal-, illetve jobboldali érvünkkel. India számos problémája a kasztrendszerből és egyebekből adódik. Ez a szabályalkotás fennakadást okoz. Ez az egyik megoldandó tényező.

A második a munkaszabályzatunk, ami annyira megnehezíti a vállalkozók számára, hogy egységesített munkahelyeket teremtsenek a cégeknél, hogy az indiai munkavállalók 93%-a a szervezetlen szektorban van. Ők nem részesülnek juttatásokban. Nincsen társadalombiztosításuk. Nem kapnak nyugdíjt, orvosi ellátást, semmi ilyesmit. Ezeket meg kell oldani, mert amíg ezeket az embereket nem tudjuk hivatalos munkaerővé tenni, addig mindig csak az lesz, hogy teljesen jogfosztott emberek tömegét alkotjuk. Ehhez pedig új munkatörvények egész sorát kell megalkotnunk, amelyek nem olyan súlyosak, mint a maiak. Ugyanakkor szabályokat kell hoznunk arra, hogy ennél sokkal többen vegyenek részt a hivatalos szektorban, és milliók számára kell munkahelyeket teremtenünk.

A harmadik dolog a felsőoktatásunk. Az indiai felsőoktatás teljesen szabályozott. Nagyon nehéz magánegyetemet alapítani. Külföldi egyetemnek nagyon nehéz betörnie Indiába. Ennek következtében a felsőoktatásunk egyszerűen nem tart lépést India igényeivel. Ez sok megoldásra váró problémához vezet.

A legfontosabbak szerintem mégis azok az eszmék, amelyeket előre kell látnunk. Ebben az esetben India megnézheti, mi történik nyugaton és máshol, és az alapján keresni, hogy mire van szüksége. Először is, nagyon szerencsések vagyunk, hogy a technológia olyan helyzetben van, hogy sokkal fejlettebb, mint amilyen lépésben a többi ország fejlődik. Ezért tehát a kormányzáshoz használhatjuk a technológiát. Közvetlen előnyként használhatjuk a technológiát. Használhatjuk a technológiát átvilágításra, és egyebekre.

A második dolog az egészségügy kérdése. India három, egyformán súlyos egészségi problémája, hogy vezető helyen szerepel a szívbetegségekben, vezető helyen szerepel a cukorbetegségben, és vezető helyen szerepel a túlsúlyt illetően. Annak nincs semmi értelme, hogy egy sor szegény országokbeli betegséget egy gazdag országokbeli betegségre cseréljünk le. Ezért teljesen újra kell gondolnunk az egészségügyi látásmódunkat. Stratégiát kell kidolgoznunk arra, hogy az egészségügyet illetően át ne lendüljünk a másik végletbe.

Ugyanúgy, ma nyugaton találkozhatunk a jogosultságok problémájával -- a társadalombiztosítás, a gyógyszerek, az orvosi segélyezés költségeivel. Így tehát, fiatal országként van esély egy modern nyugdíjrendszer bevezetésére. Így öregkorra nem adódnak majd a jogosultsági problémák

India nem rendelkezik olyan luxussal, hogy szennyezhesse a környezetet, mert egyesítenie kell a környezetet a fejlődéssel. Csak hogy egy példát mondjak, a világnak évente összesen körülbelül 20 gigatonnányi (szén) kibocsájtásánál kellene stabilizálódnia. Ez egy kilencmilliós népesség esetén éves szinten átlagosan két tonnányi szénkibocsátást jelent. India jelenleg 2 tonnányi szenet bocsát ki évente. Ha azonban India 8%-kal növekszik, az éves egy főre jutó fizetés 2050-re a 16-szorosára emelkedik. Azt mondjuk tehát, hogy a fizetés 16-szorosára nőhet, de a szénkibocsátás stagnál. Ezért gyökeresen átgondoljuk a környezetvédelmi kérdéseinket, azt, hogy hogy bánjunk az energiával, hogy hogyan alkossunk teljesen új fejlődési paradigmákat.

És hogy miért fontosak ezek Önök számára? Hogy miért számít az, hogy mi történik 10 ezer mérföldnyire? Először is számít, mert több mint egymilliárd emberről van szó, egymilliárd ember a világ népességének 1/6-a. Számít, mert demokráciában élünk. Fontos továbbá azért, hogy igazoljuk, a növekedés és a demokrácia nem összeegyezhetetlen hogy lehet demokráciánk, lehet nyílt társadalmunk, és elképzelhető a növekedés. Fontos, mert ha megoldjuk ezeket a problémákat, akkor meg tudjuk oldani a világ szegénységének problémáját. Fontos, mert meg kell oldanunk a világ környezetvédelmi problémáit.

Ha bármit is el akarunk érni, tényleg meg kell fékeznünk a szénkibocsátást. Tényleg csökkenteni akarjuk az energiafogyasztást. Meg kell ezt oldani az olyan országokban, mint amilyen India. Tudják, ha a nyugat 200 éves fejlődését végignézzük, az átlagos növekedés körülbelül 2%-os volt. Esetünkben olyan országokról beszélünk, melyek 8-9%-os növekedésen mennek keresztül. Ez hatalmas különbség! Amikor India közel 3-3.5%-os növekedést mutatott, a népesség pedig 2%-al nőtt, az egy főre jutó kereset 45 évenként megkétszereződött. Ha a gazdasági növekedés eléri a 8%-ot, a népesség pedig 1,5-szörösére zuhan, az egy főre jutó kereset 9 évente duplázódik meg. Más szóval igenis felgyorsítjuk milliárdnyi ember jólétbe emelkedésének folyamatát. Ehhez világos stratégiával kell rendelkezni, ami mind India, mind a világ számára fontos. Ezért gondolom, hogy ezzel a kérdéssel mindenkinek egyformán foglalkoznia kell. Nagyon szépen köszönöm. (Taps)