Nancy Lublin: Életmentő SMS-ek

Legtöbbünknek ez egy eszköz, amivel vásárolunk, eladunk, játszunk, videókat nézegetünk rajta. Szerintem mentőkötél lehet. Tulajdonképpen azt hiszem, hogy több életet menthet meg, mint a penicillin.

SMS-ezés: Tudom, hogy erről sokan a szexuális tartalmú üzenetváltásokra gondolnak, sokan a szeméremsértő fotókra -- amiket remélhetőleg nem a gyerekeik küldözgetnek másoknak -- vagy próbálják megfejteni a rövidítéseket: LOL, LMAO, HMU. Később segíthetek ebben. Azonban a teremben lévő szülők tudják, hogy az üzenetküldés valójában a gyerekeikkel történő kommunikáció legjobb módja. Lehet, hogy az egyedüli módja a gyerekeikkel történő kommunikációnak. (Nevetés) Az átlagos tizenéves 3.339 SMS-t küld egy hónapban, amennyiben nem lány. Ők közelebb állnak a 4.000-hez. És a titok, hogy mindegyiket el is olvassák. Az SMS-ek megnyitási aránya 100 százalék. A szülők most aztán tényleg megijedtek. Ez egy 100 százalékos megnyitási arány, még akkor is, ha nem érkezik válasz, mikor megkérdezik, hogy hányra ér haza vacsorára. Bizton állíthatom, hogy elolvasták azt az üzenetet. És ez nem valami budai, iPhone-használó tini-jelenség. Az SMS-ezés valójában a kisebbségi és belső kerületi fiatalok körében a leginkább elterjedt. Ezt azért tudom, mert a DoSomething.org-nál, amelyik a legnagyobb tizenévesekkel és társadalmi változásokkal foglalkozó szervezet Amerikában, körülbelül 6 hónapja kezdtünk a szöveges üzenetküldésre összpontosítani. Most hetente körülbelül 200.000 gyerekkel kommunikálunk a kampányainkról, arról hogy hogyan tegyék zöldebbé az iskoláikat, hogy foglalkozzanak a hajléktalansággal kapcsolatos kérdésekkel és hasonló dolgokkal. Azt tapasztaltuk, hogy ez 11-szer hatékonyabb az e-mail küldésnél. Közben egy nem várt következményre is felfigyeltünk.. Olyan üzeneteket kaptunk válaszként, mint ezek itt: "Nem akarok ma iskolába menni. A fiúk buzinak csúfolnak." "Vagdostam magam, a szüleim rájöttek, ezért abbahagytam. De most egy órája elkezdtem újra." Vagy: "Mindig megerőszakol. Azt mondta, ne beszéljek róla senkinek. Az apámról van szó. Ott vagytok?" Ez utóbbi egy valódi SMS, ami hozzánk érkezett. És igen, ott vagyunk. Soha nem fogom elfelejteni a napot, mikor azt az üzenetet kaptuk. Az volt az a nap, mikor úgy döntöttünk, hogy létre kell hoznunk egy SMS-alapú krízisvonalat. Ugyanis mi nem ezzel foglalkozunk. Mi a társadalmi változással foglalkozunk. A gyerekek csak küldik nekünk ezeket az üzeneteket, mert az SMS-ezés olyan hétköznapi és kényelmes a számukra, és mivel máshova nem fordulhatnak, nekünk küldik el őket. Gondoljunk bele: egy SMS-forródrót. Meglehetősen hatékony, gyors és eléggé személyes. Senki nem hallja meg a WC fülkében, ha épp halkan üzenetet ír valaki. Valós idejű. Tizenévesek millióinak segíthetünk tanácsadással és eligazítással. Ez nagyszerű. De az adatok teszik igazán lenyűgözővé az egészet. Mert nem érzem elegendőnek, hogy csak tanácsadással és eligazítással segítek annak a lánynak. Meg akarom akadályozni ezeket a szarságokat. Gondoljunk egy zsarura. A New York-i rendőrök már tettek valamit. Kezdetben a rendőri munka csak találgatás volt. Aztán elkezdték térképre vinni a bűncselekményeket. Követni és figyelni kezdték a kisebb lopásokat, a beidézetteket, mindenféléle dolgokat. Lényegében a jövőt térképezték fel. És például olyan dolgokra jöttek rá, hogy ha kristálymetet látunk az utcán, és kihívjuk a rendőrséget, akkor ezzel megfékezhetjük a másként elkerülhetetlen támadások és rablások áradatát. Valójában egy évvel azután, miután az NYPD üzembe helyezte a CompStatot, a gyilkosságok száma 60 százalékkal csökkent. Szóval gondoljunk az SMS-alapú krízisvonalról érkező adatokra. Nincsenek felmérések a zaklatásról, a randierőszakról, az étkezési zavarokról, az önkárosításról és a szexuális bántalmazásról -- semmilyen felmérés. Talán létezik néhány kutatás, néhány követéses vizsgálat, ami sok pénzbe került és hosszú időt vett igénybe. Vagy talán van néhány mendemondaszintű bizonyíték. Képzeljük el, hogy valós idejű adatokkal rendelkezünk minden egyes témában. Tájékoztathatnánk a jogalkotókat. Tájékoztathatnánk a tanügyi vezetőket. Mondhatnánk egy iskolaigazgatónak: "Minden csütörtökön három órakor valami történik Önöknél. Mi folyik az iskolájában?" Azonnal szembesülhetnénk a jogszabályok hatásaival vagy egy iskolagyűlésen elhangzott gyűlölködő beszéddel, és annak következményeivel. Számomra ez jelenti igazán a szöveges üzenetküldés és az adatok erejét. Mert miközben az emberek azokról az adatokról beszélnek, melyek a Facebooknak lehetővé teszik, hogy előbányásszam a barátomat harmadikból, vagy a Targetnek, hogy tudja, mikor kell pelenkát vennem, vagy valami fickónak, hogy jobb kosárcsapatot építsen, eközben engem az adatokban és az SMS-ekben rejlő erő lelkesít igazán, ami segít annak a kölyöknek iskolába járni, segít annak a lánynak abbahagynia a fürdőszobai vagdosást, és feltétlenül segítségére van annak a lánynak, akit az apja rendszeresen megerőszakol. Köszönöm. (Taps)