Molly Crockett: Óvakodj a neuro-badarságtól!

Idegtudós vagyok, a döntéshozatalt tanulmányozom. Kísérleteket végzek, melyeken tesztelem, hogyan is hatnak az agy különböző vegyi anyagai arra, hogy milyen döntéseket hozunk.

Azért vagyok itt, hogy elmondjam a jó döntéshozatal titkát, ami nem más, mint a sajtos szendvics. Így igaz. A tudósok szerint a sajtos szendvics a megoldás az összes nehéz döntésünkre.

Honnan tudom? Én vagyok a tudós, aki a tanulmányt csinálta.

Pár évvel ezelőtt a kollégáimmal együtt kíváncsiak voltunk arra, hogyan hat az agyban található szerotonin az emberek döntéshozó képességére társas helyzetekben. Konkrétan azt szerettük volna kideríteni, hogy milyen hatással van a szerotonin az emberekre, amikor igazságtalanul bánnak velük.

Ezért csináltunk egy kísérletet. Úgy manipuláltuk emberek szerotonin szintjeit, hogy ezt az undorító, mű citrom ízű turmixot itattuk meg velük, ami kivonta a szerotonin képződéséhez szükséges anyagot az agyukból. Ez a triptofán aminosav. Arra jutottunk, hogy amikor a triptofán szintje alacsony, az emberek hajlamosabbak voltak a bosszúra, amikor igazságtalanul bántak velük.

Ezt a tanulmányt végeztük el, és itt van pár főcím, melyek ezután felbukkantak.

[Nincs szükséged másra, mint sajtos szendvicsre a kemény döntésekhez]

[Szeresd sajt-barátod, úgy mint önmagad]

[A sajt és a hús fogyasztása növelheti az önkontrollt] Itt már azért felmerülhet a kérdés: Lemaradtam valamiről?

[Már hivatalos, a csoki segít ha morcos vagy] Sajt? Csoki? Miért pont ezek? Én is pont erre gondoltam, mikor ezek megjelentek, mivel tanulmányunknak semmi köze nem volt sem a csokihoz, sem a sajthoz. Ezzel a borzalmas ízű turmixal itattuk az embereket, ami hatással volt a triptofán szintjükre. De mint kiderült, a sajt is és a csoki is tartalmaz triptofánt. És persze, ha a tudomány szerint a csoki és a sajt segít jobb döntéseket hozni, arra sok ember felfigyel. Tehát ilyen egy főcím evolúciója.

Mikor ez történt, részben úgy gondoltam, hát olyan nagy ügy ez? A média túlságosan leegyszerűsítette a dolgokat, de végül is ez is csak egy hír. És úgy hiszem, hogy sok tudós így áll hozzá az ilyesmihez. A probléma az, hogy ilyesmi elég gyakran történik, és nem csak a cikkekre van hatással, amiket az újságban olvasunk, hanem a polcokon található termékekre is. Amikor felbukkantak ezek a főcímek, a marketingesek folyton hívogattak. Hajlandó lennék-e egy tudományos jóváhagyást írni egy hangulatfokozó palackozott vízhez? Vagy hajlandó lennék-e szemléltetni a televízióban, élő közönség előtt, hogy a megnyugtató ételektől igenis jobban érezzük magunkat? Úgy gondolom, ők jót akartak, de ha elfogadtam volna az ajánlatukat, a tudámányon túl léptem volna, és a jó tudósok vigyáznak, hogy ilyet ne tegyenek.

Mégis az idegtudomány egyre gyakrabban jelenik meg a marketingben. Páldául: Neuro italok, termékek sora, beleértve a Neuro Bliss-t (Neuro gyönyör), ami a címkéje szerint csökkenti a stresszt, javítja a hangulatot, segít a koncentrációban, és elősegíti a pozitív kilátások kialakulását. Meg kell mondjam, ez nagyon jól hangzik. (Nevetés) Jól jött volna 10 perccel ezelőtt. Amikor ezt először megpillantottam a helyi üzletekben, azonnal kíváncsi voltam az ezen állításokat igazoló kutatásokra. Ezért felmentem a vállalat honlapjára, hogy átnézzem a termékük ellenőrzött kísérleteit. Viszont egy ilyet sem találtam.

Kísérlet ide vagy oda, ezek az állítások a címke kellős közepén találhatók, egy az agyról készült kép mellett. És mint kiderült, az agyról készült képeknek különleges tulajdonságaik vannak. Kutatók arra kértek meg pár száz embert, hogy olvassanak el egy tudományos cikket. Az emberek felének olyan cikket adtak, melyben volt egy kép az agyról, míg a többieknek ugyanazt a cikket adták, de agyról készült kép nélkül. Végül pedig - ugye értik mire megy ki a játék - megkérdezték őket, hogy egyetértenek-e a cikk tartalmával. Ennyi ember értett egyet a cikkel, melyben nem volt kép. És ennyien értettek egyet azzal a cikkel, melyben volt kép az agyról. Tehát ennek tanulsága az, hogy ha el akarod adni, tegyél rá egy képet az agyról.

Hadd mondjam el, hogy az idegtudomány nagyon sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben, és folyamatosan fedezünk fel az aggyal kapcsolatos nagyszerű dolgokat. Pár héttel ezelőtt például, idegtudósok az MIT-ről rájöttek, hogyan lehet a patkányok szokásait megszakítani csupán az idegi tevékenység irányításával az agy egy bizonyos pontján. Igen szuper dolog. De az idegtudomány eme ígéretes fejlődése néhány magas elváráshoz, eltúlzott, bizonyítatlan állításhoz vezetett.

Ezért én most megmutatom önöknek, hogyan is fedezhetőek fel ezek a klasszikus, árulkodó jelek, amiket változatosan olyan nevekkel illetnek, mint: neuro-maszlag, neuro-halandzsa, vagy a személyes kedvencem, neuro-badarság.

Az első ilyen bizonyítatlan állítás az, hogy agyi szkenneléssel fényt deríthetünk az emberek gondolataira és érzelmeire. Ez itt egy tanulmány, amit egy csapat kutató adott ki mint véleményt a The New York Times-ban. Mi volt a főcím? "Szereted az iPhone-od. Szó szerint." Hirtelen ez lett a leggyakrabban email-ezett cikk az oldalon.

Hogy hogyan jöttek erre rá? 16 embert helyeztek egy agyi szkennerbe és egy csöngő iPhone-ról vetítettek nekik videót. Az agyi vizsgálat aktivitást mutatott az agy insula nevű részében, mely területről azt állítják, hogy kapcsolatban áll a szerelem és a részvét érzésekkel. Ezért arra jutottak, hogy mivel idegi tevékenységet észleltek az insulában, az alanyok valószínűleg szerelmesek az iPhone-jukba. Nos ezzel az érveléssel csak egy gond van, mégpedig hogy az insula sok másra is hat. Igaz, kapcsoaltban áll a pozitív érzelmekkel, mint a szerelem és a részvét, viszont rengeteg más folyamattal is kapcsolatban áll, mint a memória, nyelv, figyelem, vagy akár harag, undor, vagy fájdalom. Tehát ugyanazzal a logikával azt is mondhatnám, hogy ön utálja az iPhone-ját. A lényeg az, hogy amikor aktivitást észlelünk az insulában, nem tehetjük meg, hogy csak úgy kiválasztjuk a kedvenc magyarázatunkat erről a listáról, ami mellesleg igen hosszú. Tal Yarkoni és Russ Poldrack kollégáim kimutatták, hogy az insula felmerül az eddig kiadott agyi vizsgálatokkal kapcsolatos tanulmányok majdnem egyharmadánál. Tehát elég jó esély van arra, hogy az önök insulája aktív ebben a pillanatban is, viszont mégsem ámítom magam azzal, hogy emiatt szerelmesek belém.

Ha már a szerelemről és az agyról beszélgetünk, van egy Dr. Szerelemnek becézett kutató, aki szerint a tudósok megtalálták azt az anyagot, ami összetartja a társadalmat, és egyben a szerelem és a jólét forrása. Ezúttal ez nem a sajtos szendvics. Hanem egy oxitocinnak nevezett hormon. Valószínűleg már hallottak róla. Dr. Szerelem arra alapozza állítását, hogy a tanulmányok szerint, amikor fokozzák az emberek oxitocin szintjét, azzal növekedik bennük a bizalom, empátia és az együttműködés érzése is. Ezért hívja az oxitocint az "erkölcs molekulájának".

Nos ezek a tanulmányok tudományosan megalapozottak, többször is megismételték őket, viszont ez nem a teljes sztori. Más tanulmányok kimutatták, hogy az oxitocin fokozása növeli az irigységet és a hencegést is. Az oxitocin befolyásolhatja az embereket, hogy a saját csoportjukat előnybe helyezzék más csoporttokkal szemben. És bizonyos esetekben az oxitocin akár csökkentheti az együttműködést is. Tehát ezen tanulmányok alapján azt is mondhatnám, hogy az oxitocin egy erkölcstelen molekula, és hívhatnám magam Dr. Strangelove-nak. (Nevetés)

Láttuk a neuro-badarságokat a főcímeken, látjuk őket a szupermarketekben, a könyvek borítóján. Mi a helyzet a klinikákkal?

A SPECT képfeldolgozás egy olyan agyi szkennelési technológia, amely radioaktív nyomjelzőt használ ahhoz, hogy le tudja követni a vérkeringést az agyban. Az Egyesült Államokban találunk olyan klinikát, ahol pár ezer dolláros irányárért csinálnak nekünk SPECT vizsgálatot, majd az eredményt felhasználva segítenek diagnosztizálni a problémáinkat. Ezek a klinikák azt állítják, hogy a vizsgálatok segíthetnek az Alzheimer-kór megelőzésében, túlsúly és szenvedélybetegségek megoldásában, házassági konfliktusok átvészelésében, és persze különböző mentális betegségek legyőzésében, a depresszión és a szorongáson át egészen a figyelemzavarig. Ez nagyon jól hangzik. Ezzel sokan egyetértenek. Egyes klinikák akár évi tízmillió dollárt is keresnek ezzel.

Mindössze egy probléma van. Az általános idegtudományi közvélemény szerint még nem vagyunk képesek diagnosztizálni mentális betegséget egyetlen agyi vizsgálat alapján. Viszont ezek a klinikák a mai napig már több mint tízezer pácienst kezeltek, köztük sok gyereket, és ugye a SPECT vizsgálat radioaktív befecskendezést von maga után, ami köztudottan potenciálisan ártalmas.

Jómagam idegtudósként izgatottabb vagyok az átlagnál, ha arról van szó, hogy az idegtudomány lehetőséget nyújt a mentális betegségek gyógyításában, vagy akár az emberek kicsit jobbá, okosabbá tételében. Ha pedig egy nap majd azt mondhatjuk, hogy a sajt és a csoki segít jó döntéseket hozni, hát én benne vagyok. De még nem tartunk ott. Még nem találtuk meg a "vétel" gombot az agyban, még nem tudjuk eldönteni valaki agyának átvizsgálásából, hogy hazudik-e, vagy hogy szerelmes-e, még nem tudunk bűnösökből szenteket csinálni a hormonjaik manipulálásával. Egyszer talán majd ez is sikerül, de addig is vigyáznunk kell, nehogy bizonyos felfújt állítások eltereljék figyelmünket az igazi tudományról, ami egy hosszabb játszmát folytat.

Itt lépnek közre önök. Ha valaki el akar adni önönknek valamit, amin egy agyról készült fotó van, ne higgyék el rögtön amit állít! Tegyék fel a fogós kérdéseket! Kérjenek bizonyítékot! Kérdezzék a sztori elhallgatott részét! A válaszoknak nem kéne egyszerűeknek lenniük, mivel az agy sem az. Viszont ez nem gátol meg minket abban, hogy megpróbáljuk megfejteni.

Köszönöm. (Taps)