Mick Ebeling: A találmány, ami kiszabadított egy bezárt művészt

Volt szerencsém életem során rengeteg fantasztikus projekten dolgozni. De a legjobb, amin valaha dolgoztam, eköré a srác köré épült. Úgy hívják, hogy TEMPT. TEMPT a 80-as évek egyik legkiemelkedőbb graffiti művésze. És egy nap futásból ment haza, és azt mondta: "Apa, bizsereg a lábam." Ez volt az ALS kezdete. TEMPT mostanra teljesen lebénult. Csak a szemét tudja mozgatni.

Megismerkedtem vele. A cégem designnal és animációval foglalkozik, tehát a graffiti szerves része annak, amit csodálunk és tisztelünk a művészetben. Elhatároztuk, hogy támogatni fogjuk Tonyt -- TEMPT-et -- és az ügyét. Találkoztam az apjával és a bátyjával, és azt mondtam: "Odaadjuk nektek ezt a pénzt. Mit fogtok vele kezdeni?" És a bátyja azt mondta: "Csak szeretnék beszélni újra Tonyval. Csak szeretnék kommunikálni vele, és hogy ő kommunikálni tudjon velem." És azt mondtam: "Várj egy percet -- láttam Stephen Hawkingot -- nincs minden lebénult embernek lehetősége kommunikálni ezekkel a gépekkel?" És azt mondta, "Nem, ha nem vagy a felsőosztály tagja, akkor nincs fantasztikus biztosításod, lényegében nem köthetsz. Ezek a gépek nem elérhetőek az emberek számára." Azt mondtam: "Akkor hogy kommunikáltok?" Mindenki látta a "Szkafander és pillangó" c. filmet? Így kommunikálnak -- végigfuttatják az ujjukat. Azt mondtam: "Ez ősrégi. Hogy lehetséges ez?"

Azzal a szándékkal érkeztem, hogy írok egy csekket, ehelyett egy olyan csekket írtam, amiről fogalmam sem volt, hogy fogom beváltani. Megfogadtam az apjának és a testvérének ott helyben -- "OK, ez a helyzet: Tony beszélni fog, szerzünk neki egy gépet, és módot fogunk találni arra, hogy alkosson. Mert ez egy tragédia, hogy valakiben ennyi van, de nem tudja közvetíteni."

Beszéltem egy konferencián pár hónappal később. Találkoztam a GRL srácokkal, Graffiti Research Lab, és van egy technológiájuk, amivel rá tudnak világítani bármilyen felületre, és aztán rajzolni rá egy lézer mutatóval, és érzékeli a negatív teret. Szóval ilyen installációkkal foglalkoznak. Minden ami felkerül, azt mondják, van egy természetes körforgása. Először nemiszervekkel kezdődik, aztán káromkodással, aztán Bush szidásával, és végül az emberek elérnek a művészethez. De mindig volt egy természetes körforgása az előadásaiknak. Szóval hazamentem és vacsoráztam a feleségemmel, és erről meséltem neki, és azt mondtuk: "Ha tudjuk, hogy létezik ez a technológia, ahol a szemeddel irányíthatsz dolgokat, miért nem találunk egy módot arra, hogy TEMPT irányítson egy lézert és megint graffitizhetne, ami nagyon király lenne."

Ez indította el az egészet. Kb. egy évvel később, egy csomó szervezés és átszervezés után, elértünk néhány dolgot. Először is, ledöntöttük a biztosítók kapuit, és szereztünk TEMPT-nek egy gépet, amivel tud kommunikálni -- egy Stephen Hawking gépet. (Taps) Ami szuper volt. Tényleg az egyik legviccesebb -- én Yodának hívom, mert beszélsz vele, kapsz tőle egy emailt, és azt mondod: "Nem vagyok rá méltó, annyira elképesztő."

A másik dolog, amit elértünk, összegyűjtöttünk hét programozót a világ minden részéről -- tényleg a világ minden részéről -- a házunkba. A feleségem, a gyerekeim és én beköltöztünk a garázsba, és ezek a hackerek, programozók, összeesküvés elmélet gyártók és anarchisták megszállták a házunk. Sok barátunk azt gondolta, hogy ez egy nagyon hülye lépés volt, és arra fogunk visszajönni, hogy levettek minden képet és graffiti borítja a falakat. De több mint két hétig programoztunk, kimentünk a Venice sétányra, beszálltak a gyerekeim, beszállt a kutyám, és létrehoztuk ezt.

EyeWriter-nek hívjuk, és láthatják a leírást. Ez egy olcsó napszemüveg, amit a Venice Beach sétányon vettünk, réz drót néhány cucc háztartási és elektronikai boltokból. Fogtunk egy PS3 kamerát, meghackeltük, rátettük egy LED lámpára, és most van egy eszköz, ami ingyenes -- bárki meg tudja építeni, közzétettük a kódot ingyen, a szoftver ingyen letölthető. És létrehoztunk egy eszközt, amely abszolút határtalan. Nincs biztosító, aki nemet mondhat. Nincs kórház, aki nemet mondhat. Bárki, aki le van bénulva, használhatja arra, hogy rajzoljon és kommunikáljon a szemével.

(Taps)

Köszönöm. Nagyon köszönöm. Ez szuper volt.

Szóval a második hét végén visszamentünk TEMPT szobájába. Imádom ezt a képet, mert ez valaki más szobája, és az az ő szobája. Nagy a sürgés-forgás a nagy leleplezés körül. És egy év tervezés, két hét programozás, szénhidrát lakomák és éjszakázások után, Tony újra rajzolt, 7 éve először. Ez egy fantasztikus kép, mert ez a létfenntartó rendszere, és túlnéz a létfenntartó rendszerén. Felemeltük az ágyát, hogy kilásson. Felállítottunk egy vetítőt egy falra a parkolóban a kórháza mellett. És újra rajzolt a családja és a barátai előtt -- el tudják képzelni, milyen volt a hangulat a parkolóban. A vicces az, hogy be kellett törnünk a parkolóba is, szóval úgy éreztük az egész teljesen graffitis volt.

(Nevetés)

Az egész végén küldött egy emailt, és ez állt benne: "Hét éve először rajzoltam bármit is. Úgy éreztem, hogy víz alatt tartanak, és valaki végre lenyúlt, és felhúzta a fejem, hogy levegőt kapjak." Nem nagyszerű?

(Taps)

Szóval ez a csatakiáltásunk. Ez hajt minket, hogy tovább fejlesszünk. És még nagyon hosszú út áll előttünk. Ez egy fantasztikus szerkezet, de kb. egy zsírkrétának felel meg. És valaki, aki ennyire tehetséges, sokkal többet érdemel. Most próbáljuk kitalálni, hogyan tegyük jobbá, gyorsabbá, erősebbé.

Azóta sok elismerést kaptunk. Egy csomó díjat nyertünk. Ne felejtsétek, ingyenes, egyikünk sem keres rajta semmit. Mind a saját zsebünkből jön ki. Szóval a díjak fantasztikusak voltak. Armstrong írt rólunk Twitteren, és decemberben szerepeltünk a Time magazin 2010. 50 legjobb találmánya között, ami nagyon menő volt.

(Taps)

A legmenőbb dolog az -- és ez zárja be a kört -- hogy idén áprilisban a Geffen MOCA Los Angeles belvárosában tartani fog egy kiállítást "Az utca művészete" címmel. És "Az utca művészete" felvonultatja a street art szcéna szinte minden fenegyerekét -- Banksy, Shepard Fairey, CAWs -- mind ott lesznek. TEMPT is szerepelni fog a kiállításon, ami elég fantasztikus.

(Taps)

Szóval azt akarom mondani: Ha látsz valamit, ami lehetetlen, tedd lehetségessé. Ebben a teremben minden lehetetlen volt -- a színpad, a számítógép, a mikrofon, az EyeWriter -- valamikor lehetetlen volt. Tedd lehetségessé -- mindenki ebben a teremben. Nem vagyok programozó, nem foglalkoztam szemmozgás felismerő technológiával, de felismertem valamit és fantasztikus emberekkel jöttem össze, hogy együtt létrehozzunk valamit. És azt akarom, mindenki tegye fel magának a kérdést, minden egyes nap, amikor eszébe jut valami, amit meg kéne oldani. Ha nem most, mikor? Ha nem én, akkor ki?

Köszönöm.

(Taps)