Michael Specter: a tudomány tagadásának veszélye

Tegyük fel, hogy van itt egy gépünk, egy nagy, menő, TED-es gép, ami egy időgép. És a teremben mindenkinek be kell szállnia. Mehetsz hátra, mehetesz előre, nem maradhatsz egy helyben. Kíváncsi vagyok, melyiket választanák, mert gyakran kérdezem a barátaimat, és mind vissza akarnak menni. Nem tudom. Vissza akarnak térni egy korba az autók, a Twitter, vagy az "American Idol" előtt. Nem tudom. Meggyőződésem, hogy van a nosztalgiának, ábrándozásnak egy vonzereje. És ezt megértem.

De én nem tartozom ehhez a csoporthoz. Nem akarok visszamenni, és nem azért, mert kalandvágyó vagyok -- hanem mert a lehetőségek ezen a bolygón nem haladnak visszafelé, előre haladnak. Tehát be akarok szállni ebbe a gépbe és előre menni. A mostani a Föld valaha volt legnagyszerűbb korszaka akármilyen mércével is mérjük: egészség, gazdagság, mobilitás, lehetőség, egyre kevesebb betegség. Páratlan időket élünk. A dédszüleim, mindegyikük, 60 éves korukra meghaltak. A nagyszüleim ezt kitolták 70-re. A szüleim a 80-at közelítik. Úgyhogy ajánlom, hogy én a 90-es éveimben halljak meg! De nem a magunkfajta emberekről van szó, ez nagyobb annál.

Egy gyerek, aki ma születik meg Újdelhiben várhatóan olyan sokáig fog élni, mint a világ leggazdagabb embere 100 évvel ezelőtt. Gondoljanak bele. Ez egy elképesztő adat. És ez miért igaz? Hímlő. A hímlő emberek milliárdjait ölte meg. Úgy alakította át a bolygó demográfiáját mint még egy háború sem. Eltűnt. Nem létezik. Legyőztük. Puff. A gazdag világban, betegségek, amik egy generációval ezelőtt még milliókat fenyegettek már nem, vagy alig léteznek. Diftéria, rubeola, polio... tudja még egyáltalán valaki, hogy ezek micsodák? Védőoltások, modern orvostudomány, a képességünk, hogy emberek milliárdjait etessük, ezek a tudományos módszer vívmányai. És számomra a tudományos módszer, kipróbálni dolgokat, hogy működnek-e, megváltoztatni, ha nem, az emberiség egyik nagy teljesítménye.

Szóval ez a jó hír. Sajnos ez az egyetlen jó hír, mert vannak más problémák, már sokszor említettük, és az egyik az, hogy minden teljesítményünk ellenére egymilliárd ember fekszik le éhesen a világon minden nap. Ez a szám emelkedik, és nagyon gyorsan, és ez szégyen. És ráadásul arra használtuk a fantáziánkat, hogy tönkretegyük ezt a bolygót. Ivóvíz, szántóföld, esőerdők, olaj, gáz: mind eltűnnek, és nagyon hamar tűnnek el, és ha nem innováljuk magunkat ki ebből a slamasztikából, eltűnünk mi is.

A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e rá? Szerintem igen. Szerintem nyilvánvaló, hogy tudunk ételt termeszteni, ami emberek milliárdjait tartja el anélkül, hogy megerőszakolná az anyaföldjüket. Szerintem el tudjuk látni a világot energiával, ami ugyanakkor nem pusztítja el azt. Igazán hiszek ebben, és nem, ez nem csak ábránd. De van valami, ami nem hagy aludni éjszakánként -- az egyik dolog, ami nem hagy aludni éjszakánként. Soha nem volt nagyobb szükségünk a haladásra a tudományban, mint most, soha, és ezelőtt még soha nem voltunk abban a helyzetben, hogy helyesen tudjuk használni, mint ma. Csodálatos, csodálatos események küszöbén állunk rengeteg területen. És mégis, azt hiszem évszázadokat, 300 évet kéne visszamennünk, a Felvilágosodás előttre, hogy olyan kort találjunk, amikor a haladással küzdöttünk, amikor hevesebben, több fronton vitáztunk ezekről a dolgokról, mint most.

Az emberek a hitükbe bugyolálják magukat, olyan szorosan, hogy nem lehet őket megszabadítani. Még az igazság sem teszi őket szabaddá. És mindenkinek joga van a véleményéhez, mindenkinek lehet véleménye még a haladásról is, de tudják, mihez nincs joguk? Senkinek nincs joga a saját tényeihez. Bocs, de nincs. Kellett egy kis idő, mire erre rájöttem.

Kb. egy évtizeddel ezelőtt írtam egy cikket a vakcinákról a "The New Yorker"-nek, egy kis történetet. És legnagyobb csodálatomra ellenkezésbe ütköztem, az ellen, ami a leghatékonyabb egészségügyi eljárás az emberiség történetében. Nem tudtam, mit tegyek, tehát azt tettem, amit szoktam, megírtam a történetet és továbbléptem. Nem sokkal ezután írtam egy cikket a génkezelt ételekről. Ugyanaz a reakció, csak nagyobb. Az emberek megőrültek tőle. Szóval írtam egy cikket erről is, és nem tudtam megérteni, miért gondolták az emberek ezt "Frankenkajának", miért gondolták azt, hogy molekulákat mozgatni direkt módon a véletlenszerű helyett természetellenes dolog. De tudják, teszem a dolgom. Megírtam a történetet, továbbléptem. Úgy értem én újságíró vagyok: gépelünk, leadunk, vacsorázunk, ennyi.

(Nevetés)

De ezek a történetek zavartak, és nem értettem, miért, amíg rá nem jöttem. Azért, mert azok a fanatikusok, akik megőrjítettek, igazából nem voltak fanatikusok. Gondolkodó emberek, művelt emberek, rendes emberek voltak. Olyan emberek, mint akik itt ülnek ebben a teremben. És ez annyira zavart... de aztán arra gondoltam, legyünk őszinték: Egy olyan korban élünk ezen a világon, amikor már nem ugyanaz a kapcsolatunk a haladással, mint régen. Ambivalensen beszélünk róla. Irónikusan beszélünk róla, gondolatjelek között: "Haladás." Rendben, ennek megvannak az okai, és azt hiszem tudjuk, mik azok. Elvesztettük a hitünket az intézményekben, a hatalomban, és néha magában a tudományban, és nincs okunk, hogy miért ne tettük volna. Elég csak pár nevet említeni, és megértik az emberek. Chernobyl, Bhopal, a Challenger, Vioxx, tömegpusztító fegyverek, választási visszásságok. Úgy értem, tudják, a lista folytatódik. Kérdések és problémák veszik körül azokat, akikről azt hittük, mindig igazuk van. Tehát legyél szkeptikus. Tegyél fel kérdéseket, követelj bizonyítékokat. Ne vegyél semmit biztosra. De ez a lényeg: ha bizonyítékot kapsz, el kell fogadnod a bizonyítékot, és ebben nem vagyunk túl jók. És amiért ezt tudom mondani, az az, hogy egy olyan félelem járvány terjed, amit ezelőtt soha, és remélem ezután soha többet nem fogok látni.

Úgy 12 évvel ezelőtt megjelent egy történet, egy borzalmas történet, ami az autizmus járványt a kanyaró, mumpsz és rubeola oltáshoz kötötte. Nagyon ijesztő. Rengeteg tanulmányt végeztek, hogy ez igaz-e. Rengeteg tanulmányt is kellett elvégezni, ez egy komoly ügy. Visszajöttek az adatok. Visszajöttek az adatok az Egyesült Államokból, Angliából, Svédországból, Kanadából, és mind ugyanazt mondta, nincs korreláció, nincs összefüggés, egyáltalán semmi. És nem számít. Nem számít, mert anekdótákban hiszünk, abban hiszünk, amit látunk, amiről azt hisszük, hogy látjuk, amitől igazinak érezzük magunkat. Nem hiszünk egy köteg papírnak egy kormánybiztostól, aki adatokat közöl, és én megértem ezt, azt hiszem mind meg tudjuk érteni. De tudják mit? Ennek a következményei katasztrofálisak, katasztrofálisak, mert íme egy tény: Az Egyesült Államok az egyik egyetlen ország, ahol a kanyaró oltások száma csökken. Ez szégyenletes, és szégyellnünk kéne magunkat. Ez borzasztó. Mi történhetett, hogy ezt tudtuk tenni.

Nos, megértem. Tényleg megértem. Mert van itt bárkinek kanyarója? Látott itt bárki is valakit meghalni kanyaróban? Nem esik meg gyakran. Ebben az országban egyáltalán nem történik meg, de tavaly 160.000-szer történt meg a világon. Ez rengeteg haláleset kanyaró miatt, óránként 20. De mivel nem itt történt, elfelejtkezhetünk róla, és az olyanok, mint Jenny McCarthy prédikálhatják a félelem és írástudatlanság üzenetét az olyan fórumokon, mint Oprah és Larry King Live. És megtehetik, mert nem kapcsolják össze az okozatot és a korrelációt. Mert nem értik meg, hogy ezek ugyanannak tűnnek, de szinte soha nem ugyanazok. És ezt meg kell tanulnunk, és nagyon gyorsan kell megtanulnunk.

Ez a férfi egy hős volt, Jona Salk. Megszűntette az emberiség egyik legnagyobb csapását. Félelem, szenvedés, gyermekbénulás, puff, elmúlt. Az a férfi középen nem annyira. Paul Offit-nak hívják. Kifejlesztett egy rotavirus vakcinát néhány másik emberrel. 400-500.000 gyermek életét menti meg a fejlődő világban évente. Elég jó, nem? Kivéve, hogy Paul mindenhol beszél a védőoltásokról és azt mondja, milyen értékesek, és hogy az embereknek abba kéne hagyni a nyavalygást. És így is fogalmaz. Szóval Paul egy terrorista. Amikor Paul beszél egy nyilvános meghallgatáson, nem tud tanúskodni fegyveres őrök nélkül. Felhívják otthon, mert az emberek szeretik elmondani, hogy emlékeznek, hová járnak a gyerekei iskolába. És miért? Mert Paul kifejlesztett egy vakcinát.

Ezt nem kell mondanom, de a vakcinák létfontosságúak. Ha elveszed őket, a betegségek visszatérnek, szörnyű betegségek, és ez most történik. Most megint van himlő az országban. És egyre rosszabb, és hamarosan gyerekek fognak meghalni tőle, mert ez csak számok kérdése. És nem csak himlőben fognak meghalni. Mi van a polioval? Vegyük azt is. Miért ne? Egy egyetemi osztálytársam írt nekem pár héttel ezelőtt, hogy szerinte kicsit kemény vagyok. Ezt még soha senki nem mondta. Ő nem fogja beoltatni a gyerekét polio ellen. Soha. Rendben. Miért? Mert nálunk nincs polio. És tudják mit? Tegnap nem volt polio ebben az országban. Ma, nem tudom, talán egy fickó repülőre szállt Lagos-ban ma reggel, és Los Angeles-be tart, most repül Ohio fölött. És pár óra múlva le fog szállni, bérel egy autót, és idejön Long Beach-re, és részt vesz valamelyik TED vacsorán ma este. És ő nem tudja, hogy meg van fertőzve egy bénító betegséggel, és mi sem tudjuk, mert így működik a világ. Ez a bolygó, amin élünk. Ne tegyünk úgy, mintha nem így lenne.

Nos, szeretjük hazugságokba bugyolálni magunkat. Imádjuk. Mindenki bevette a vitaminjait ma reggel? Echinacea, egy kis antoxidáns, hogy elinduljon a nap. Tudom, hogy bevették, mert az amerikaiak fele teszi naponta. Beveszik ezeket, és az alternatív gyógyszereket, és nem számít hányszor bizonyítják be, hogy teljesen hatástalanok. Az adatok mindig ezt mutatják. Besötétítik a vizeletet. Szinte soha nem tesznek ennél többet. (Nevetés) Rendben, 28 milliárd dollárt akarsz fizetni a sötét vizeletért, teljesen megértem. (Nevetés) Sötét vizelet. Sötét. Miért csináljuk ezt? Miért csináljuk ezt? Azt hiszem megértem, utáljuk a gyógyszeripart. Utáljuk a nagy kormányt. Nem bízunk bennük. És jól is tesszük. Az egészségügyi rendszerünk pocsék. Emberek millióival kegyetlen. Megdöbbentően hideg és lélekölő nekünk, akik meg tudjuk fizetni. Tehát elmenekülünk előle, és hová futunk? Egyenesen a placebo ipar karjaiba. (Nevetés) Ez remek. Imádom a placebo ipart. (Taps)

De, tudják, ez komoly ügy, mert ez a cucc szar, és dollármilliárdokat költünk rá. És vannak itt mindenféle kellékeim. Egyik sem -- ginkgo, csalás, echinacea, csalás, acai, azt sem tudom, hogy mi ez, de dollármilliárdokat költünk rá, csalás. És tudják mit? Amikor ezt mondom, az emberek rámkiabálnak, hogy "Mit érdekel? Hadd csinálja mindenki, amit akar, ettől jól érzi magát." És tudják mit? Tévednek. Mert nem érdekel, ha a H.H.S. titkára az, aki azt mondja, "Hmm, nem fogadom el a szakértőim bizonyítékait a mammogramról." vagy egy rák kuruzsló, aki kávé beöntésekkel akarja kezelni a betegeit. Ha elindulsz azon az úton, ahol a hit és varázslat veszi át a bizonyíték és tudomány helyét olyan helyre érsz, ahol nem akarsz lenni. Thabo Mbeki Dél-Afrikájában. 400.000 embert ölt meg azáltal, hogy azt állította, a cékla, fokhagyma és citromlé hatékonyabbak, mint az antiretrovirális terápia, amiről tudjuk, hogy lassítja az AIDS előrehaladtát. Értelmetlen halálok százezrei, egy olyan országban, amit minden másiknál jobban súlytott ez a betegség. Nekem ne mondja senki, hogy ezeknek nincsenek következményei. Vannak. Mindig vannak.

Most a legagyatlanabb járvány, aminek a kellős közepén vagyunk az az abszurd vita a génkezelt élelmiszerek támogatói és a bio elit között. Ez egy idióta vita. Vége kell, hogy legyen. Ez egy vita szavakról és metafórákról. Ez ideológia, nem tudomány. Mindent, amit megeszünk, minden szem rizst, minden szál petrezselymet, minden kelbimbót, emberek módosítottak. Tudják, nem voltak mandarinok az Édenkertben. Nem volt sárgadinnye. Nem voltak karácsonyfák. Mi alkottuk mindet. Mi alkottuk az elmúlt 11.000 év során. És volt, ami működött, volt, ami nem. Megszabadultunk attól, ami nem. Most ezt sokkal precízebben tudjuk csinálni. És vannak kockázatok, természetesen. De tudunk pl. A vitamint tenni a rizsbe, és ez millióknak segíthet, millióknak, meghosszabbítani az életüket. Nem akarod ezt csinálni? Őszintén szólva nem értem.

Ellenezzük a génkezelt ételeket. Miért tesszük ezt? Nos, amit folyamatosan hallok az: túl sok vegyszer, rovarírtó, hormonok, monokultúra, nem akarunk egyfajta növényből óriási földeket, ez helytelen. Nem akarjuk, hogy vállalatok szabadalmaztassák az életet. Nem akarjuk, hogy vállalatok birtokolják a magvakat. És tudják mi minderre a válaszom? Rendben, igazad van. Tegyük rendbe. Igaz, hogy hatalmas élelmiszer problémánk van, de ez nem tudomány. Ennek semmi köze a tudományhoz. Ez törvény, erkölcs, szabadalmi cucc. A tudomány nem egy vállalat. Nem egy ország. Nem is egy ötlet, hanem egy folyamat. Egy folyamat, ami időnként működik, időként nem, de az ötlet, hogy ne engedjük meg a tudománynak, hogy végezze a dolgát, mert félünk, igazán nyomasztó, és milliókat gátol meg abban, hogy jól éljenek.

Tudják, a következő 50 évben 70%-kal több élelmiszert kell termesztenünk, mint most, 70%. Ez a befektetés Afrikában az elmúlt 30 évben. Szégyenletes. Szégyenletes. Szükségük van rá, és mi nem adjuk oda. És miért? Génkezelt élelmiszer. Nem akarjuk bátorítani az embereket, hogy megegyék azt a vacakot, mint pl. a kasszáva. A kasszáva olyan dolog, amit félmilliárd ember eszik. Hasonlít a krumplira. Csak egy rakás kalória. Rohadt szar. Nincsenek benne tápanyagok, protein, és tudósok most azon dolgoznak, hogy ezeket beletegyék. És akkor az emberek megehetik, és képesek lesznek nem megvakulni. Nem éheznének, és tudják mit? Ez jó lenne. Nem lenne Chez Panisse, de jó lenne.

És csak azt tudom mondani erre: Miért küzdünk ellene? Kérdezzük meg magunkat: Miért küzdünk ellene? Mert nem akarunk géneket tologatni? Ez nem a génmódosításról szól. Nem a vegyszerekről. Ez nem a nevetséges hormon szenvedélyünkről szól, a ragaszkodásunkról a nagyobb, jobb, egyedülálló ételekhez. Ez nem a Rice Krispies-ről szól, hanem emberek életbentartásáról, és ideje lenne megérteni, hogy ez mit jelent. Mert, tudják miért? Ha nem tesszük, ha továbbra is úgy viselkedünk, mint most, olyasmiben leszünk bűnösek, amiben nem akarunk bűnösek lenni, a high-tech gyarmatosításban. Nem lehet másképpen leírni, ami itt folyik. Önző, ronda, nem méltó hozzánk, és komolyan abba kell hagynunk.

Tehát ezután a hihetetlenül szórakoztató beszélgetés után (Nevetés) talán azt mondják, "Még mindig be akarsz szállni ebbe a nevetséges időgépbe és előremenni?" Teljesen. Igen, teljesen. Most a jelenben ragadt, de van egy hihetetlen lehetőségünk. Arra állítjuk az időgépet, amire akarjuk. Oda tudjuk mozdítani, ahová akarjuk, és oda fogjuk mozdítani, ahová akarjuk. Fontos ezeket megvitatni, és gondolkodnunk kell, de amikor beszállunk az időgépbe és előremegyünk, boldogok leszünk. Tudom, hogy képesek vagyunk rá, és a magam részéről, ez valami, amire a világnak ma szüksége van.

Köszönöm.

(Taps)

Köszönöm.

(Taps)