Michael Sandel: A demokratikus vita elveszett művészete

Amire a világnak szüksége van, amire ennek az országnak kétségbeejtően szüksége van, az egy jobb módja annak, ahogy a politikai vitáinkat bonyolítjuk. Újra fel kell fedeznünk a demokratikus vita elveszett művészetét. (Taps) Ha a mostani vitáinkra gondolnak, a legtöbb kiabáló-meccs a kábel TV-n, ideológiai torta csaták a Kongresszusban. Van egy javaslatom. Nézzék meg a jelenlegi vitáinkat az egészségügyről, a bónuszokról és Wall Street kisegítéséről, a szakadékról a gazdagok és szegények között, a pozitív diszkriminációról és az azonos neműek házasságáról. És ezeknek a vitáknak épp csak a felszíne alatt, miközben indulatok tombolnak minden oldalon, a morális filozófia nagy kérdései rejlenek, az igazságosság nagy kérdései. De mi túl ritkán fogalmazzuk meg és védelmezzük és vitatkozunk ezekről a nagy morális kérdésekről a politikában.

Szóval ma azt szeretném csinálni, van egyfajta vitám. Először hadd vegyek egy híres filozófust, aki írt az igazságosság és moralitás ezen kérdéseiről, tartok egy nagyon rövid előadást Arisztotelészről az ősi Athénból, Arisztotelész tételéről az igazságosságról és utána tartunk itt egy vitát, hogy lássuk, vajon Arisztotelész gondolatai befolyásolják-e, hogy hogyan gondolkodunk és vitatkozunk kérdésekről ma. Készek az előadásra? Arisztotelész szerint az igazságosság azt jelenti, hogy azt adni az embereknek, amit érdemelnek. Ennyi, ennyi volt az előadás.

(Nevetés)

Mondhatják, hogy nos, ez elég nyilvánvaló. Az igazi kérdés ott kezdődik, amikor elkezdünk vitatkozni azon, hogy ki mit érdemel, és miért. Vegyük a furulyák példáját. Tegyük fel, hogy furulyákat osztogatunk. Ki kapja a legjobbakat? Nézzük az emberek -- Mit mondanának? Ki kapja a legjobb furulyát? Csak kiabálják be.

Közönség: Véletlenszerűen.

Michael Sandel: Véletlenszerűen. Kihúznák egy kalapból. Vagy az első ember, aki berohant érte a terembe. Ki más?

Közönség: A legjobb furulyások.

MS: A legjobb furulyások. (K: A legrosszabb furulyások.)

MS: A legrosszabb furulyások. Hányan mondják, hogy a legjobb furulyások? Miért? Igazából ez volt Arisztotelész válasza is.

(Nevetés)

De van egy nehezebb kérdés. Miért gondolják azt, akik erre szavaztak, hogy a legjobb furulyákat a legjobb furulyásoknak kell kapniuk?

Peter: A legnagyobb haszon mindenki javára.

MS: A legnagyobb haszon mindenki javára. Jobb zenét fogunk hallani, ha a legjobb furulyákat a legjobb furulyások kapják. Peter, ugye? (Közönség: Peter)

MS: Rendben. Nos, ez egy jó indok. Mindannyian jobban járunk, ha jó zene szól, mintha borzasztó zene. De Peter, Arisztotelész nem ért önnel egyet, hogy ez az ok. Ez rendben van. Arisztotelésznek egy másik indoka volt arra, hogy a legjobb furulyákat miért a legjobb furulyások kapják. Azt mondta, hogy a furulyák erre valók -- hogy jól játszanak rajtuk. Azt mondja, hogy ahhoz, hogy egy dolog igazságos elosztásáról érveljünk, arról kell érvelnünk, és néha vitatkoznunk, hogy mi a dolog célja, vagy a társadalmi tevékenységé, ebben az esetben, zenei előadásé. És a célja, a zenei előadás alapvető természete, hogy kiváló zenét produkáljon. Az egy kellemes mellékterméke, hogy ennek mind hasznát látjuk. De amikor az igazságosságról gondolkodunk, Arisztotelész azt mondja, amiről igazán gondolkodnunk kell, az a kérdéses tevékenység alapvető természete és a tulajdonságok, amiket érdemes tisztelni, csodálni és megbecsülni. Az egyik ok, amiért a legjobb furulyákat a legjobb furulyások érdemlik az az, hogy a zenei teljesítmény nem csak a mi örömünkre szolgál, hanem hogy megtiszteljük, és megbecsüljük a legjobb zenészek kiválóságát.

Nos, a furulyák talán...a furulyák elosztása triviálisnak tűnhet. Vegyünk egy aktuális példát az igazságosság körüli vitára. A golfhoz van köze. Casey Martin -- néhány évvel ezelőtt Casey Martin -- hallottak erről? Egy nagyon jó golfozó volt, de volt egy fogyatékossága, rossz volt a lába, egy keringési probléma, ami nagyon fájdalmassá tette számára, hogy végiggyalogoljon a pályán. Igazából a sérülés veszélyével járt. Arra kérte a PGA-t, a Profi Golfozók Szövetségét, hogy engedélyezze a golfkocsi használatát a PGA versenyeken. Azt mondták "Nem. Ez tisztességtelen előnyt adna a többi játékossal szemben." Martin perelt, és ha hiszik, ha nem, az esete a Legfelsőbb Bíróságig ment, a golfkocsi esete. Mert a törvény előírja, hogy a mozgáskorlátozottak igényeit figyelembe kell venni, amíg az alkalmazkodás nem változtat a játék lényegén. Azt mondja "Nagyszerű golfozó vagyok. Versenyezni akarok. De szükségem van a golfkocsira hogy eljussak az egyik lyuktól a másikig."

Tegyük fel, hogy önök a Legfelsőbb Bíróság. Tegyük fel, hogy igazságot kell tenniük ebben az ügyben. Az itt ülők közül hányan mondanák, hogy Casey Martinnak joga van használni egy golfkocsit? És hányan, hogy nem, nincs joga? Rendben, csináljunk egy felmérést, kézfeltartással. Hányan döntenének Casey Martin javára? És hányan nem? Hányan mondanák, hogy nincs joga? Rendben, van egy rendes nézetkülönbségünk itt. Valaki, aki nem adná meg Casey Martinnak a jogot egy golfkocsira, mi lenne az indoka? Emelje fel a kezét, és megpróbálunk adni egy mikrofont. Mi lenne az indoka?

Közönség: Tisztességtelen előny lenne.

MS: Tisztességtelen előny lenne, ha golfkocsit használhat. Rendben, azok, gondolom a legtöbbjük, akik nem adnák meg neki a golfkocsit a tisztességtelen előny miatt aggódnak. És mi van azokkal, akik megadnák neki a golfkocsit? Hogyan válaszolnának a tiltakozásra? Igen, rendben.

Közönség: A kocsi nem része a játéknak.

MS: Hogy hívják? (Közönség: Charlie.)

MS: Charlie szerint -- Eljuttatunk egy mikrofont Charlie-hoz, ha valaki válaszolni akar. Mondja el nekünk Charlie, miért gondolja, hogy meg kell engedni, hogy golfkocsit használjon?

Charlie: A kocsi nem része a játéknak.

MS: De mi van a gyaloglással lyuktól lyukig?

Charlie: Nem számít, nem része a játéknak.

MS: Végiggyalogolni a pályát nem része a golf játékának?

Charlie: Részemről nem, nem az.

MS: Rendben. Maradjon ott, Charlie.

(Nevetés)

Ki akar válaszolni Charlie-nak? Hajrá, ki akar válaszolni Charlie-nak? Mit mondanának?

Közönség: Az állóképesség nagyon fontos eleme a játéknak, végiggyalogolni az összes lyukat.

MS: Végiggyalogolni az összes lyukat? Ez része a golf játékának? (Közönség: Abszolút.)

MS: Hogy hívják? (Közönség: Warren.)

MS: Warren. Charlie, mi a válasza Warrennek?

Charlie: Ragaszkodom az eredeti tézisemhez.

(Nevetés)

MS: Warren, maga golfozik?

Warren: Nem vagyok golfozó.

Carlie: De én igen. (MS: OK.) (Nevetés)

(Taps)

Tudják, ez érdekes. Ebben az esetben, az alsóbb szintű bíróságon, behívtak nagyszerű golfozókat, hogy tanúskodjanak erről. Lényege-e a játéknak végiggyalogolni a pályát? És behívták Jack Nicklaust és Arnold Palmert. És mit gondolnak, mit mondott mindegyikük? Igen. Warrennel értettek egyet. Azt mondták, igen, végiggyalogolni a pályát megeröltető fizikai gyakorlat. A fáradtsági tényező fontos része a golfnak. Tehát megváltoztatná a játék leglényegét, ha adnának neki egy golfkocsit. Nos, vegyünk észre valami érdekeset -- Nos, először is mesélnem kéne a Legfelsőbb Bíróságról.

A Legfelsőbb Bíróság határozott. Mit gondolnak, mit mondtak? Azt mondták, hogy Casey Martin rendelkezésére kell bocsátani egy golfkocsit. Hét a kettő elleni arányban ítélkeztek. Az volt az érdekes az ítéletükben és abban a vitában, ami itt lezajlott, hogy a vita a dolog jogáról, igazságosságáról azon múlt, hogy kitaláljuk, mi a golf lényege. És a Legfelsőbb Bíróság bírói bírkóztak ezzel a kérdéssel. Stevens bíró, a többség részéről, azt mondta, hogy végigolvasta a golf történelmét, és a játék lényege eljuttatni egy nagyon kicsi labdát egy bizonyos helyről egy lyukba minél kevesebb ütéssel, és a gyaloglás nem elengedhetetlen, hanem véletlenszerű.

Nos, volt két ellenző, az egyikük Scalia bíró volt. Ő nem adta volna meg a golfkocsit, és egy nagyon érdekes ellenvetése volt. Azért érdekes, mert elutasította az arisztotelészi premisszát, ami alátámasztotta a többségi véleményt. Azt mondta, hogy nem lehetséges meghatározni egy olyan játék, mint a golf lényegét. Így fogalmazott. "Azt állítani, hogy valami elengedhetetlen, az rendszerint azt állítani, hogy szükséges egy bizonyos cél eléréséhez. De mivel egy játéknak lényegéből fakadóan nincs más célja, mint a szórakoztatás, (Nevetés) ez az, ami megkülönbözteti a játékot a hasznos cselekvéstől, (Nevetés) ezért lehetetlen azt állítani, hogy a játék bármelyik véletlenszerű szabálya elengedhetetlen volna."

Tehát Scalia bíró megtámadta a többségi vélemény arisztotelészi premisszáját. Scalia bíró véleménye két szempontból is megkérdőjelezhető. Először, egy igazi sportrajongó sosem mondana ilyet. (Nevetés) Ha azt gondolnánk, hogy a kedvenc sportjaink szabályai csupán véletlenszerűek, és nem úgy lettek megalkotva, hogy kihozzák azokat az erényeket és kiválóságokat, amik szerintünk csodálatra méltóak, akkor nem tudna érdekelni minket a játék végeredménye. Szintén kifogásolható egy második szempontból is. Látszatra ez a vita -- ez a vita a golfkocsiról -- az igazságosságról szólt, hogy mi a tisztességtelen előny. De ha csak az igazságosságról szólt volna, lett volna egy egyszerű és nyilvánvaló megoldás. Mi lett volna az? (Közönség: Használjon mindenki golfkocsit.) Hadd használjon mindenki golfkocsit, ha akar. Akkor az igazságosság érve eltűnne.

De mindenkinek megengedni, hogy golfkocsit használjon, gyanítom, nagyobb anatéma lett volna a golf nagyjai és a PGA számára, mint kivételt tenni Casey Martin kedvéért. Miért? Mert ami kockán forgott ebben a vitában a golfkocsiról az nem csak a golf lényege volt, hanem, ezzel összefüggésben, a kérdés, hogy milyen képességek érdemesek a tiszteletre és elismerésre, mint atlétikai képességek? Hadd fogalmazzak olyan finoman, amennyire csak lehet: A golfozók egy kicsit érzékenyek a sportjuk atlétikai státuszára. (Nevetés) Végülis, nincs benne futás vagy ugrás, és a labda egyhelyben marad. (Nevetés) Tehát ha a golf egy olyan játék, amit úgy lehet játszani, hogy közben autón furikázunk, nehéz lenne átruházni a golf nagyjaira azt a státuszt, amit átruházunk, a tiszteletet és megbecsülést, ami az igazán nagyszerű sportolókat illeti. Ez jól illusztrálja, hogy a golfban, úgy, mint a furulyákkal, nehéz megválaszolni a kérdést, hogy mit követel az igazságosság anélkül, hogy megküzdenénk a kérdéssel, "Mi a lényege a szóban forgó tevékenységnek, és milyen tulajdonságai, milyen kiválóságai ennek a tevékenységnek érdemesek a tiszteletre és elismerésre?"

Vegyünk egy utolsó példát, ami prominens az aktuális politikai vitában: az azonos neműek házassága. Vannak, akik csak a hagyományos házasság állami elismerését pártolják, egy férfi és egy nő között, és vannak, akik pátolják az azonos neműek házasságának állami elismerését. Az itt lévők közül hányan támogatják az első törvényt: az állam csak a hagyományos házasságot ismerje el? És hányan támogatják a másodikat, az azonos neműek házasságát? Nos, nézzük így, milyen gondolkodási módok az igazságosságról és moralitásról szolgálnak a házasságról szóló viták alapjául? Az azonos nemű házasság ellenzői szerint a házasság célja, alapvetően, a szaporodás, és ez érdemes a megbecsülésre, elismerésre és bíztatásra. És az azonos nemű házasság védelmezői szerint nem, a szaporodás nem a házasság egyetlen célja. Mi a helyzet az életre szóló, kölcsönös, szerető elkötelezettséggel? Ez az, amiről a házasság igazán szól. Úgy mint a furulyákkal, mint a golfkocsikkal, de még az olyan szenvedélyesen vitatott kérdésekben is, mint az azonos neműek házassága, Arisztotelésznek igaza van. Nagyon nehéz az igazságosságról vitázni anélkül, hogy először vitáznánk a társadalmi intézményeink céljáról és azokról az értékekről, amik érdemesek a megbecsülésre és elismerésre.

Tegyünk egy lépést hátra ezektől az esetektől és nézzük meg, hogyan világítanak rá arra, hogy hogyan javíthatjuk, emelhetjük fel a politikai párbeszéd színvonalát az Egyesült Államokban és ha már itt tartunk, az egész világon. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, ha túl közvetlenül foglalkozunk morális kérdésekkel a politikában, az csak recept a nézeteltérésre, és ha már itt tartunk, recept az intoleranciára és kényszer alkalmazására. Tehát jobb visszahúzódni, figyelmen kívül hagyni, a morális és vallásos meggyőződéseket, amiket az emberek a társadalmi életbe hoznak. Számomra úgy tűnik, hogy a beszélgetésünk az ellenkezőjéről tanúskodik, hogy egy jobb út a kölcsönös tisztelethez közvetlenül foglalkozni a morális meggyőződésekkel, amiket a polgárok a társadalmi életbe hoznak, inkább, mint megkívánni, hogy az emberek hagyják a legmélyebb morális megyőződésiket a politikán kívül mielőtt belépnének. Ez, szerintem, a módja annak, hogy elkezdjük visszaállítani a demokratikus vita művészetét.

Nagyon köszönöm.

(Taps)

Köszönöm.

(Taps)

Köszönöm.

(Taps)

Nagyon szépen köszönöm. Köszönöm. Nagyon köszönöm. Chris. Köszönöm, Chris.

Chris Anderson: A furulyáktól a golfpályán át az azonos neműek házasságáig. Ez egy zseniális kapcsolás volt. Nos, ön úttörője a nyitott oktatásnak. Az ön előadássorozata volt az első, ami ezt nagyban csinálta. Mi az elképzelése ennek a következő fázisáról?

MS: Úgy gondolom, hogy lehetséges. A tanteremben vitákat tartunk a diákok legmélyebben hitt morális megyőződéseiről a nagy társadalmi kérdésekkel kapcsolatban. És azt hiszem, képesek vagyunk erre az általános társadalmi életben. Tehát az álmom az lenne, fogni a TV sorozatot, amit a kurzusról készítettünk -- elérhető online, ingyen mindenkinek, bárhol a világon -- és megnézni, hogy tudunk-e társulni intézményekkel, egyetemekkel Kínában, Indiában, Afrikában, világszerte, és mepróbálni népszerűsíteni az állampolgári tanulmányokat és egy gazdagabb formáját a demokratikus vitának.

CA: Tehát az elképzelése, valamikor, élőben, valós időben, lehetne egy beszélgetést tartani, kérdéseket feltenni, de emberekkel Kínából és Indiából?

MS: Igen. Kipróbáltuk egy kicsit itt, 1.500 emberrel Long Beach-en, és csináljuk egy osztályteremben a Harvardon kb. 1.000 diákkal. Nem lenne érdekes fogni a gondolkodásnak és vitának ezt a módját, komolyan foglalkozni a nagy morális kérdésekkel, felfedezni a kulturális különbségeket, és összekapcsolni egy élő videó kapcsolaton keresztül diákokat Beijing-ben és Mumbai-ban, diákokkal Cambridge, Massachusetts-ben és létrehozni egy globális osztálytermet. Ezt szeretném csinálni.

(Taps)

CA: Ahogy elképzelem, biztos sokan vannak, akik szívesen csatlakoznának ehhez a törekvéshez. Michael Sandel. Nagyon köszönjük. (MS: Köszönöm.)