Massimo Banzi: Az Arduino és a nyílt forráskódú képzelőerő

Néhány hete egy barátom ezt a játék autót adta a 8 éves fiának. Nem egy boltba ment, és megvette rendesen, mint mi tennénk, hanem felment erre a honlapra, és letöltött egy fájlt, aztán kinyomtatta ezen a nyomtatón. Szóval ez az ötlet, hogy tárgyakat gyárthatunk digitálisan, így, az valami olyasmi, amit a The Economist folyóirat harmadik ipari forradalomként definiált.

Szerintem egyébként egy másik forradalom is folyik, mégpedig az, amelyik a nyílt forráskódú hardverről és az építők mozgalmáról szól, mert a nyomtató, amit a barátom használt, hogy kinyomtassa a játékot, tulajdonképpen nyílt forráskódú. Szóval felmehetünk ugyanarra a honlapra, letölthetünk mindent, amire szükségünk van, hogy a nyomtatót megépítsük: az építési fájlokat, a hardvert, a szoftvert, minden instrukció ott van. És ez ráadásul része egy nagy közösségnek, amiben több ezer ember van szerte a világon, akik ténylegesen megépítik ezeket a nyomtatókat, és egy csomó innováció történik, mert ez az egész nyílt forráskódú. Senkinek az engedélye nem kell ahhoz, hogy valami igazán nagyot alkossunk. És ez a szegmens olyan, mint a személyi számítógép 1976-ban, mint amikor az Apple-ök és más cégek harcolnak, és látni fogjuk néhány éven belül, hogy eljön ennek a piacnak a saját Apple-je.

Nos, van még egy érdekes dolog: mondtam, hogy az elektronika nyílt forráskódú, mert ennek a nyomtatónak a szívében van valami, ami közel áll hozzám: ezek az Arduino áramkörök: az alaplap, ami tulajdonképpen működteti a nyomtatót; egy olyan projekt, amin az elmúlt hét évben dolgoztam. Ez egy nyílt forráskódú projekt. Ezekkel a barátaimmal dolgoztam együtt, akik itt láthatóak. Tehát öten, két amerikai, két olasz és egy spanyol, mi -- (Nevetés) Tudják, ez egy világméretű projekt. (Nevetés) Mi itt találkoztunk, ebben a tervező intézetben, az Interaction Design Institute-ban Ivreában, amely interakció tervezést tanított. Ez az a gondolat, hogy vehetjük egy egyszerű forma dizájnját, azt továbbvihetjük, hogy megtervezzük azt, ahogyan kölcsönhatásba kerülünk a tárgyakkal. Ha egy olyan tárgyat tervezünk, ami kölcsönhatásba fog lépni egy emberi lénnyel, akkor semmi értelme sincs, hogy habszivacsból modellezzünk egy telefont. Olyasmire van szükségünk, ami ténylegesen kölcsönhatásba lép az emberrel. Így dolgoztunk az Arduinón, és sok más projekten, hogy olyan platformokat hozzunk létre, amiket a diákjaink egyszerűen tudnak használni, meg tudnak építeni működő dolgokat, de nem kell öt évet tanulniuk, hogy villamosmérnökök legyenek. Egy hónapunk van.

Szóval hogyan csinálok valamit, amit még egy gyerek is használni tud? És tulajdonképpen, az Arduinóval, vannak gyerekek, mint Sylvia akit itt látnak, akik valóban építettek Arduino projekteket. 11 éves gyerekek állítanak meg és mutatják meg mi mindent építettek az Arduinóval. Ez tényleg ijesztő, látni a kölykök képességeit, ha eszközöket adunk nekik.

Nézzük meg mi történik, amikor készítünk egy eszközt, amihez bárki hozzájuthat, és építhet vele gyorsan. Az egyik példa, amivel szeretem a beszélgetéseket indítani: ez a példa erre a macskaetetőre. Az úrnak, aki ezt építette, két macskája volt. Az egyik beteg volt, a másik pedig egészséges, így biztosítania kellett, hogy a megfelelő ételt eszik. Megcsinálta ezt a dolgot, ami felismeri a macskát egy chipről, ami a macska nyakörvének a belsejére van szerelve, és kinyitja az ajtót, és a macska pedig megeheti az ételt. Újrahasznosított régi CD-lejátszóból készült, ami egy kiöregedett számítógépből jött, ragasztószalagból, érzékelőkből, LED-ekből, és már készen is van egy új eszköz. Építhetünk valamit, amit nem találnánk meg a piacon. Én szeretem ezt a kifejezést: "Magad uram, ha szolgád nincsen!" Ha van egy ötleted, valósítsd meg saját magad! Ez egyenértékű a papírra skicceléssel, csak az elektronikában.

Tehát az egyik sajátosság, ami fontos a munkánkban, az a hardverünk, ami azon túl, hogy sok szeretettel készült Olaszországban -- mint látható a az áramkör hátulján -- (Nevetés) az, hogy nyitott forráskódú, tehát közzétesszük az összes tervezési fájlt az áramkörhöz online, így letölthető, és ténylegesen használható valami új elkészítéséhez, módosításhoz, vagy a tanuláshoz. Úgy tanultam programozni, hogy mások programjait néztem, vagy mások áramköreit a magazinokban. És ez egy jó módja a tanulásnak, más emberek munkáját tanulmányozni. Tehát a projekt különböző elemei mind nyitottak, a hardvert is úgy adtuk ki, Creative Commons licenccel. Tetszik az, hogy a hardver a kultúra egy darabjává válik, amit megoszthatunk, építhetünk rá, mintha egy közös dal vagy egy vers volna, a Creative Commons alatt. Vagy a szoftver GPL, így nyílt forráskódú az is. A dokumentáció és a gyakorlati oktatás módszertana is nyílt forráskódú, és a Creative Commons alatt jelent meg. Csak a név védett, így biztosítjuk, hogy meg tudjuk mondani az embereknek, hogy mi az Arduino és mi nem az.

Nos, az Arduino maga, sok különböző nyílt forrású komponensből áll, amit egyenként talán nehezen tudna használni egy 12 éves gyerek, így az Arduino mindent egybepakol, egy nyílt forráskódú technológiák mashupjába, amivel igyekszünk a legjobb élményt nyújtani a gyors építkezéshez.

Így vannak ilyen helyzetek, mint az a néhány ember Chilében, aki elhatározta, hogy saját áramkört épít, és nem megveszi, műhelytalálkozókat rendeznek, és így pénzt takarítanak meg. Vagy vannak vállalatok, amelyek saját Arduino variációkat építenek, amik jól passzolnak egy bizonyos piacra, talán van belőlük vagy 150 nagyjából, ebben a pillanatban. Ezt egy cég készítette, amit úgy neveznek, hogy Adafruit, és ez a hölgy vezeti, Limor Fried, más néven Ladyada, aki a nyílt forráskódú hardver mozgalom egyik hőse, és az építő mozgalomé is. Szóval, ez a gondolat, hogy van egy újfajta, felturbózott, csináld magad közösség, aki hisz a nyílt forráskódban, az együttműködésben, együttműködik online, és különböző helyeken. Van egy magazin, a neve Make, ami összegyűjtötte ezeket az embereket, és összehozta őket mint közösség, és látják, egy nagyon technikai projektet magyaráz el nagyon egyszerű nyelven, gyönyörűen megformázva. Vagy vannak weboldalak, mint ez is: az Instructables, ahol az emberek egymást tanítják mindenről. Szóval ez az Arduino projektek oldala, a lap amit képernyőn látnak, de tulajdonképpen itt azt is megtanulhatják, hogy hogyan kell tortát sütni, de bármi mást is. Nézzünk meg néhány projektet!

Ez egy quadcopter. Egy apró modell helikopter. Bizonyos értelemben játék, nem? Ez katonai technológia volt néhány évvel ezelőtt, és most már nyílt forráskódú, könnyen kezelhető, és online megvásárolható. DIY Drones a közösség; ők építik ezt amit úgy hívnak ArduCopter. De aztán valaki elindította ezt a start-up céget, a Matternetet, ahol rájöttek, hogy ezt ténylegesen lehet szállításra használni, az egyik faluból a másikba Afrikában, mivel ez elérhető, nyílt forráskódú, bütykölhető, lehetővé vált, hogy a cégük prototípusát gyorsan létrehozzák. Vagy más projektek. Matt Richardson: Elegem van, hogy ugyanazokról az emberekről hallok a tévében újra és újra és újra, ezért úgy döntöttem, hogy teszek ellene. Ez az Arduino projekt, amit úgy hívok, "Most már elég!", elnémítja a tévét bármikor, amikor ezeket a túlexponált celebeket említik. (Nevetés) Megmutatom, hogyan csináltam. (Taps) MB: Ezt kapd ki! MR: Producereink utolérték Kim Kardashiant ma délelőtt, hogy megtudják, mit tervez viselni a... -- MB: Nos? (Nevetés) MR: Egészen jól működhet arra, hogy megóvjon minket a részletektől Kim Kardashian esküvőjéről. MB: Oké. Szóval tudják, ismét, ami érdekes itt, hogy Matt talált egy modult, amivel az Arduino feldolgozza a tévé jeleit, talált némi programot, amit valaki más írt, hogy infravörös jeleket adjon a tévének, összerakta, majd létrehozta ezt a remek projektet.

Szintén használják, az Arduinót használják komoly helyeken is, mint a nagy hadronütköztetőben. Van ott néhány Arduino kártya, amik adatokat gyűjtenek, és néhány paramétert mérnek. Vagy alkalmazzák -- (Zene) Tehát ez egy zenei interfész, amit egy diák épített Olaszországban, és éppen termékké alakítja. Mert ez egy hallgatói projekt volt, amiből termék lett. Vagy segédeszközt lehet belőle készíteni. Ez egy kesztyű, amely megérti a jelnyelvet, és átalakítja a gesztusokat hangokká és kiírja a szavakat, amiket jelbeszéddel mutogatunk, egy kijelzőre. És ez is különböző részekből áll, olyan honlapokról, amik Arduino-kompatibilis részeket árulnak, és ezeket összerakhatjuk egy projektté. Vagy ez a projekt, ami az ITP-n készült a New York Egyetemen, ahol találkoztak ezzel a fiúval, aki súlyosan fogyatékos, nem tud játszani a PS3-mal, ezért megépítették ezt a készüléket, ami lehetővé teszi, hogy a srác baseballozzon, bár erősen mozgáskorlátozott.

Vagy megtalálható művészeti projektekben. Ez a txtBomber. Beírunk egy üzenetet a készülékbe, majd végiggördítjük a falon. Lényegében mágnesszelepei vannak, amik lenyomják a festékszórók szórófejét, szóval csak végighúzzuk a falon, és ez pedig a falra írja a politikai üzeneteket. Szóval, igen. (Taps) Aztán itt van ez a növény. Úgy hívják: Botanicalls, mert van egy Arduino kártya egy wifi modullal ellátva a cserépben, és ez méri a növény jól-létét, és létrehoz egy Twitter fiókot, ahol kommunikálhatunk a növénnyel. (Nevetés) Szóval, tudják, a növény elkezdi mondani, hogy "Nagyon meleg van", vagy van egy csomó, "Vizet kérek, most!" (Nevetés) Tehát személyiséget ad a növényünknek. Vagy ez itt, ami twittel, amikor a baba a terhes mama hasában rugdal. (Nevetés) Vagy itt ez a 14 éves gyerek Chiléből, aki olyan rendszert épített, ami észleli a földrengéseket, és közzéteszi a Twitteren. 280 ezer követője van. 14 éves, és beelőzött egy kormányzati projektet egy évvel. (Taps) Vagy megint egy másik projekt, ahol egy család Twitter csatornájának elemzésével rámutathatunk, hogy tulajdonképpen hol vannak, mint a "Harry Potter" c. filmben. Mindent megtudhatnak erről a projektről a honlapon. Vagy, valaki készített egy széket, ami twittel, ha valaki fingik. (Nevetés) Érdekes, ahogy 2009-ben a Gizmodo úgy határozott, azt mondták, hogy ez a projekt végre értelmet ad a Twitternek, szóval ez... sok mindent megváltoztatott. (Nevetés)

Egy komoly projekt. Amikor a fukushimai katasztrófa történt, sok japán ráébredt, hogy a hírek, amiket a kormány közölt, nem voltak igazán nyíltak és ténylegesen megbízhatók, ezért építették ezt a Geiger-számlálót Arduinóval és hálózati csatolóval. Készítettek 100-at, kiosztották az embereknek Japán-szerte, és lényegében a begyűjtött adatokat ezen a honlapon publikálják, aminek Cosm a neve -- ez még egy honlap amit készítettek --, így aztán szavahihető, valós idejű információkat kaphatunk a terepről, és elfogulatlan tájékoztatást. Vagy itt ez a gép, ez a a csináld magad biomozgalomból van, egyike azon lépéseknek, amik kellenek a DNS-feldolgozáshoz és ez is teljesen nyílt forráskódú, az alapjaitól kezdve. Vagy vannak diákok fejlődő országokban, akik tudományos eszközöket másolnak, olyanokat, amik rengeteg pénzbe kerülnének. Így egyszerűen megépítik maguk, sokkal kevesebbért, Arduinóból és pár alkatrészből. Ez egy pH-szonda. Vagy vegyük ezeket a srácokat Spanyolországból. Megtanulták, hogyan kell programozni, és robotokat építeni, kb. amikor 11 évesek voltak, aztán elkezdtek Arduinót használni, hogy ezek a robotok focizni tudjanak. Világbajnokok lettek az Arduino-alapú robotokkal. És amikor el kellett készítenünk a saját oktatási robotunkat, akkor azt mondtuk nekik: "Tervezzétek meg ti, mert ti tudjátok pontosan, mi az egy jó robotban, ami izgalomba hozza a gyerekeket." Nem én. Én egy öreg fickó vagyok. Mit kéne nekem izgalomba hoznom? (Nevetés) De ahogy... Mármint oktatási szempontból. (Nevetés)

Vannak cégek is, mint a Google, akik arra használják a technológiát, hogy interfészeket hozzanak létre mobiltelefonok, tabletek és a valós világ között. Az Accessory Development Kit a Google-től nyílt forráskódú, és Arduino-alapú, szemben az Apple-ével, amely zárt forráskódú, titoktartási nyilatkozattal, írj alá az Apple-nek egy életre! Tessék. Ez egy hatalmas labirintus, Joey benne ül, és a labirintus mozog, amikor megdöntjük a tabletet.

Valamint, én olasz vagyok, és a dizájn nagyon fontos Olaszországban, de mégis nagyon konzervatív. Összefogtunk egy dizájnstúdióval Milánóban, úgy hívják Habits, és megcsináltuk ezt a tükröt, ami teljesen nyílt forráskódú. Úgy is használható, mint egy iPod hangszóró. Tehát az az elképzelés, hogy a hardver, a szoftver, a dizájn, az előállítás, minden ebben a projektben nyílt forráskódú, és csináld magad. Szeretnénk, hogy más tervezők tanuljanak belőle, hogyan lehet nagyszerű eszközöket készíteni, tanulják meg, hogyan lehet interaktív terméket előállítani, kiindulva valami létezőből.

De ha már van egy ilyen ötletük, tudják, mi történik az összes ilyen ötlettel? Van, mondjuk, több ezer ötlet, amit én... Tudják hét órán át tartana, ha mindegyiket megmutatnám. Nem fogok hét egész órát beszélni. Köszönöm. De induljunk ki ebből a példából. Egy csapat, aki elkezdte ezt a céget, amit Pebble-nek hívnak, készített egy prototípus órát, amely Bluetooth-on keresztül kommunikál a telefonnal, és meg tud jeleníteni információkat. És a prototípust egy régi Nokiából vett LCD-képernyőből csinálták és egy Arduinóból. És amikor összeállt a projekt, felmentek a Kickstarterre, és 100.000 dollárt kértek, hogy azért, hogy készítsenek belőle párat eladásra. 10 millió dollárt kaptak. Kaptak egy teljesen feltőkésített start-upot, és nem kellet, hogy befektetőkhöz forduljanak, csak az emberek érdeklődését kellett felkelteni, a nagyszerű projektjükkel.

Az utolsó projekt, amit meg akarok mutatni, az ez. A neve ArduSat és jelenleg a Kickstarteren van, tehát ha segíteni szeretnének, kérem, tegyék meg. Ez egy műhold, ami az űrbe megy, ami talán az elképzelhető legkevésbé nyílt dolog, és van benne egy Arduino egy csomó érzékelővel. Így aki tudja, hogyan kell Arduinót használni, az feltöltheti a kísérleteit erre a műholdra, és futtathatja őket. Képzeljék csak el, ha mint egy középiskola, használhatnák a műholdat egy hétig, és csinálhatnának ilyen műholdalapú űrkísérleteket.

Szóval, mint mondtam, rengeteg ilyen példa van, és itt megállok. És csak szeretném megköszönni az Arduino közösségnek, hogy ők a legjobbak, és minden nap sok-sok projektet csinálnak. Köszönöm. (Taps)

(Taps)

És köszönet a közösségnek.

Chris Anderson: Massimo, mesélted nekem, hogy fogalmad sem volt, persze, hogy ez így be fog indulni.

MB: Nem.

CA: Milyen az, amikor olvasol ezekről és látod, hogy mit indítottál el?

MB: Ez egy csomó ember munkája, így mi, mint közösség lehetővé tesszük, hogy mások nagyszerű dolgokat alkossanak, és ez felemelő. Ezt nehéz leírni. Minden reggel, amikor felkelek, és megnézem, amit a Google Alerts elküld nekem, és ez egyszerűen lenyűgöző. Ez megy minden téren, amit csak el tudsz képzelni.

CA: Köszönöm szépen. (Taps)

(Taps)