Martin Seligman a pozitív pszichológiáról

Amikor az Amerikai Pszichológiai Társaság elnöke voltam megpróbáltak felkészíteni a CNN tévécsatornán való szereplésre. Ez az eset jól példázza azt, amiről ma beszélni fogok, és ami nem más, mint 11-ik ok, amiért optimisták lehetünk. A Discover szerkesztője 10 okot mondott nekünk, én elmondom a 11-ik okot.

Szóval a CNN megkeresett, és ezt kérdezték: „Seligman professzor úr, elmondaná, milyennek találja a pszichológia helyzetét manapság? Erről szeretnénk megkérdezni Önt. Mire azt mondtam: „Rendben.” A hölgy folytatta: „Tudja ez itt a CNN, ezért csak egy gondolatfoszlányra van időnk.” Erre azt kérdezem: „Rendben, hány szót mondhatok?” Mire ő: „Hát, csak egyet.”

(Nevetés)

Kamera indul, és ő megkérdi: „Seligman professzor úr, milyennek találja a pszichológia helyzetét manapság”? „Jó.”

(Nevetés)

„Állj! Állj! Ez így nem jó. Úgy látszik, ennél több időt kell adnunk.” „Rendben, hány szót mondhatok ez alkalommal?” „Hát, legyen kettő. Dr. Seligman, milyennek találja a pszichológia helyzetét manapság?” „Nem jó.”

(Nevetés)

„Nézze Dr. Seligman, látom igazán nem gyakorlott ebben a műfajban. Mit szólna egy igazi mondathoz? Mondjuk, mondhat három szót. Seligman professzor úr, milyennek találja a pszichológia helyzetét manapság?” „Nem elég jó.” És ez az, amiről ma beszélni fogok.

El szeretném mondani, a pszichológia miért volt jó és miért nem és miért válhat az elkövetkezendő 10 évben elég jóvá. Hasonlóan el szeretném mondani ugyanezt a technológia, a szórakoztatás és a design területeiről, mivel azt gondolom, hogy a problémáik hasonlatosak.

Szóval miért volt jó a pszichológia? Több, mint 60 éven keresztül a pszichológia a betegség-modell keretein belül működött. 10 évvel ezelőtt, amikor repülőn utaztam, bemutatkoztam a mellettem ülőnek, és elmondtam mivel foglalkozom, akkor elfordultak tőlem. Mégpedig azért, teljes joggal, mert azt gondolták, hogy a pszichológia a hibáidról szól - megtalálni benned a bolondot. Ma pedig, ha elmondom mi a foglalkozásom, érdeklődni kezdenek.

És, hogy mi volt jó a pszichológiában, abban az NIMH által befektetett 30 milliárd dollárban, abban, hogy a betegség-modellben gondolkodtunk és, abban, hogy mit értünk ma pszichológia alatt ... nos az a jó, hogy 60 éve még egy rendellenesség sem volt kezelhető ... és teljes volt a tanácstalanság. Ma viszont 14 rendellenesség kezelhető, és kettő közülük gyógyítható is.

A másik dolog, ami történt, hogy új tudomány jött létre, a mentális betegségek tudománya. Rájöttünk, hogy homályos fogalmakat - mint depresszió, vagy alkoholizmus - pontosan tudunk mérni, és hogy a mentális betegségeket osztályozni tudjuk; rájöttünk, hogy értjük a mentális betegségek ok-okozati összefüggéseit. Az emberek kórtörténetét nyomon tudjuk követni - például a genetikailag skizofréniára hajlamos embereknél - vizsgálhatjuk az öröklődés, a genetika szerepét, és kizárhatjuk az egyéb külső változókat a mentális betegségek kapcsán végzett kísérleteink során.

És a legszebb, hogy az elmúlt 50 évben képesekké váltunk gyógyszeres és pszichológiai kezelések kidolgozására, majd a kiváltott hatások pontos ellenőrzésére korszerű, placebóval szembeni kísérletek során. Így elvetjük azt, ami nem működik, és megtartjuk azt, ami hatásos.

A pszichológia és pszichiátria elmúlt 60 évének eredményeként elmondhatjuk, hogy nehéz helyzetben lévő emberek nehézségeit mérsékelni tudjuk. Azt hiszem ez óriási dolog. Büszke vagyok erre. De ami nem volt jó, az pedig az ezekből eredő három következmény.

Az első következmény erkölcsi ... a pszichológusok és pszichiáterek viktimológussá és betegség-nyomozóvá váltak, azt gondoltuk, ha valaki bajban van, az olyan, mint mikor téglák zuhannak a fejére. És megfeledkeztünk arról, hogy az ember választ és döntéseket hoz. Megfeledkeztünk a felelősségről. Ez volt az első hiba.

A második hiba az volt, hogy megfeledkeztünk az EMBER-ről. Megfeledkeztünk a mindennapi élet jobbításáról. Megfeledkeztünk arról a küldetésről, hogy a viszonylag kiegyensúlyozott embert boldogabbá tegyük, kiteljesedettebbé, hatékonyabbá ...és a zseni, és a tehetséges szavak üldözötté váltak. Senki sem foglalkozik ezzel.

A betegség-modell harmadik hibája önnön sietségünk, hogy a bajban lévőkkel tegyünk valamit, önnön sietségünk, hogy valamit tegyünk a károk kijavításáért, és sosem jutott eszünkbe, hogy olyan eszközöket fejlesszünk ki, melyekkel az embereket boldogabbá tehetjük, azaz pozitív hatást érjünk el.

Szóval ez nem volt jó. Ez az, ami néhányunkat, mint Nancy Etcoff-ot, Dan Gilbert-t, Mike Csíkszentmihályit és jómagamat arra késztetett, hogy kidolgozzuk a pozitív pszichológiát, aminek hármas célja van. Először is az, hogy a pszichológia legalább annyit foglalkozzon az egyén erősségeivel, mint a gyengeségeivel. Legalább annyit foglalkozzon erősségek fejlesztésével, mint a sérülések orvoslásával. Foglalkozzon az élet legszebb dolgaival és tartsa egyenlőképpen fontosnak az egészséges emberek életének teljessé tételét, és foglalkozzon a zsenikkel és a nagyon tehetséges emberekkel egyaránt.

Szóval az elmúlt 10 évben - és a jövő reményében - már látjuk a pozitív pszichológia tudományának kibontakozását: egy tudományét, mely az életet élni érdemessé teszi. Úgy tűnik, képesek vagyunk a boldogság különböző megnyilvánulásait mérni. Bárki ingyenesen meglátogathatja ezt a web-oldalt és egy sor, a boldogsággal kapcsolatos tesztet kitölthet. Megkérdezhetik, miként vethető össze tízezrek pozitív érzelme, értelme, vagy flow érzése? Kidolgoztuk az elmezavar mai diagnosztikájával ellentétes módszertant: az erősségek és az értékek nemeknek megfelelő osztályozását azok meghatározását és diagnózisát; azt, hogy miből állnak, és mi gátolja őket. Azt találtuk, hogy azonosíthatóak a pozitív állapotot kiváltó okok, vagyis a bal- és a jobboldali agyfélteke tevékenysége közötti kapcsolat, és az, hogy a jobb agyféltekében alakul ki a boldogság érzése.

Munkám során igen nehéz helyzetben lévő emberekkel dolgoztam, és sokszor feltettem a kérdést, hogy ők miben különböznek mindannyiunktól? Körülbelül 6 évvel ezelőtt kezdtük el faggatni a nagyon boldog embereket, hogy miben különböznek ők másoktól. Az derült ki, hogy csak egyetlen dologban. Ezek az emberek nem vallásosabbak, nincsenek jobb formában, nincs több pénzük, nem néznek ki jobban, nem éri őket több jó hír és kevesebb rossz. Egyetlen dologban különböznek: rendkívüli módon társaságiak. És nem ücsörögnek szombaton szemináriumokon. (Nevetés) Nincsenek egyedül. Mindegyikük regényes életet él és mindegyiküknek sokféle barátja van.

De vigyázat. Itt korrelációról beszélünk és nem okozatról, és itt elsősorban a hollywoodi értelemben vett boldogságról beszélek: a túláradó, kacagó, jó hangulatú boldogságról. Perceken belül megmutatom, hogy ez messze nem elég. Megvizsgáltuk a különféle behatásokat több évszázadra visszamenőleg Buddhától Tony Robinsig. Körülbelül 120 behatásról bizonyosodott be, hogy bizonyítottan boldogságot okoz. Rájöttünk, hogy többet közülük mesterségesen elő tudunk idézni, és ezekre korszerű hatásossági és hatékonysági vizsgálatokat folytatunk. Azaz: mely behatások okoznak hosszan tartó boldogságot? Mindjárt beszámolok az eredményekről.

De a lényeg az, hogy reményem szerint a pszichológia célja, – túl a mentális betegségek gyógyításán, és azon, hogy a szerencsétlen embereken segítsen – az kell legyen hogy képes-e az embereket boldogabbá tenni. És hogy ezt megkérdezhessük - bár boldogság szót nem sűrűn használom - föl kellett bontanunk a szót olyan összetevőkre, melyekről értelmes kérdések tehetők föl. Azt gondolom, három különféle – azért hívom különbözőnek, mert különböző, és egymástól eltérő behatások idézik elő őket – szóval három különféle boldog élet létezik. Az első a kellemes élet. Ez az az élet, amelyben annyi pozitív érzelem van jelen, amennyi csak lehet, továbbá az a képesség is, amely ezt erősíti. A második az elkötelezett élet: a munka, a család, a szeretet, a pihenés élete, ahol az idő megáll. Ez az, amiről Arisztotelész beszélt. És a harmadik, a tartalmas élet. Mindegyikről szeretnék egy keveset beszélni és arról, hogy mit tudunk róluk.

Az első a kellemes élet, ami egyszerűen a lehető legjobb, amit csak el tudunk képzelni, annyi gyönyör van benne, amennyit csak akarsz, annyi pozitív érzelem, amennyi lehetséges, és annak elsajátítása hogyan élvezzük, keressük éberen, és hogyan erősítsük fel ezeket így téve lehetővé, hogy időben és térben kiterjesszük az élvezetet. De a kellemes élettel három probléma van, és ezért nem az örömök tudománya a pozitív pszichológia, és ezért nem ér ezzel véget.

Az első probléma az, hogy a kellemes élet, a pozitív érzelmek megélése örökletes, 50%-ban örökölhető, és nem igazán módosítható. Tehát a különféle trükkök aránya, melyeket Matthieu, én és mások a pozitív érzelmek fokozásával kapcsolatban ismerünk nagyjából 15 – 20 %-ot tesz ki. A második, hogy a pozitív érzelem megszokható. Méghozzá nagyon gyorsan. Olyan mint a francia vanília fagylalt, az első íz tökéletes, mire a hatodikhoz érsz, a varázs megszűnt. És, ahogy mondtam, nem igazán alakítható.

És ez elvezet minket a második élethez. Hadd meséljek most a barátomról, Lenről, hogy általa bemutathassam: a pozitív pszichológia több mint pozitív érzelem több, mint élvhajhászat. Len, mire elérte 30. életévét az élet három területéből kettőben rendkívül sikeres lett. Az első terület a munka. 20 éves korában már határidős ügyletekkel kereskedett. 25 éves korában multimilliomos volt és egy bróker cég vezetője. Másodsorban országos bridge bajnok. Az élet harmadik területén, a szerelemben, Len egy csődtömeg. Az ok pedig az, hogy Len dögunalmas ember. (Nevetés)

Len magába fordult személyiség. Amikor randizni próbált, a nők azt mondták neki, hogy unalmas, és hogy nincsenek pozitív érzelmei. Kopjon le. Len megengedhetett magának egy pszichoanalitikust a Park Avenue-ról, aki öt éven keresztül próbálta azt a szexuális traumát feltárni, ami valamilyen módon gátolta a pozitív érzelmek megjelenését. Mint kiderült, nem volt szó semmilyen szexuális traumáról. Len Long Island-on nőtt fel, és focizott, focit nézett, meg bridgezett. Len a pozitív érzelmi skálának nevezett mutató alsó 5% -be esik.

A kérdés az, hogy Len boldogtalan-e. Azt kell mondanom, hogy nem. Ellentétben azzal, amit a pszichológiában a pozitív érzelmesség alsó 50%-ról gondoltunk, Len szerintem az egyik legboldogabb ember. Nincs a boldogtalanság poklára ítélve, és ez azért van, mert – csakúgy mint Önök legtöbben – képes a flow élményét megélni. Amikor az amerikai Börze padlójára lép reggel fél 10-kor, megáll az idő számára. És a zárást jelentő harangszóig áll. Az első kijátszott kártyától a tíz nappal későbbi versenyzárásig az idő megáll Len számára.

És ez pontosan az, amiről Csíkszentmihályi Mihály beszélt, a flow élmény, ami nagyon lényegesen különbözik az élvezettől. Az élvezet tisztán érződik: tudod, hogy benne vagy. Tudod és érzed. Ahogyan tegnap Mike mondta: a flow idején nem érzel semmit. Egy vagy a zenével. Az idő megáll. Erősen összpontosítasz. És valójában ez az, amit a jó életről gondolunk. Az a véleményünk, hogy ennek van receptje is, nevezetesen az, hogy tudd mik az erősségeid. Létezik megbízható ellenőrzési módja, hogy tudd, melyik az öt legerősebb tulajdonságod. Életünk újraformálásához használnunk kell ezeket, amennyire csak lehet. Munkánk, szerelmünk, játékunk, barátságunk, családunk újraformálásához.

Íme egy példa: a Genuardi áruház egy csomagolójával foglalkoztam, aki utálta a munkáját. Főiskolán tanul. Legfőbb erőssége a szociális intelligencia, ezért átformálta a csomagolási munkáját úgy, hogy az minden vevő számára a napi társasági élet csúcspontja legyen. Természetesen nem érte el célját. De amit tett az volt, hogy a legerősebb készségét használta, és ennek megfelelően alakította át a munkáját, amennyire lehetett. Mindennek az eredménye pedig nem mosolygósság. Senki nem fog úgy kinézni, mint Debbie Reynolds. Senki nem fog sokat kacagni. Amit kapsz, az az elmélyedés. Tehát ez volt a második út. Az első volt a pozitív érzelmek útja. A második út a flow boldogsága.

A harmadik út pedig a tartalomé. Ez hagyományosan a boldogság legtiszteletreméltóbb formája. A tartalom ebben az értelemben – a boldogsággal egyidejűleg – a legerősebb készségeink ismeretéből, és azoknak használatából áll, hogy azokat egy nálunk magasabb cél szolgálatába állítsuk.

Mint említettem, mindhárom típusú élet, vagyis a kellemes élet, a jó élet és a tartalmas élet kapcsán sokat foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy vannak-e dolgok, melyek tartósan megváltoztatják ezeket az életeket? A válasz – úgy tűnik: igen. Mindjárt mondok néhány példát. Ezt következetesen csináljuk. Ugyanúgy csináljuk, mint a gyógyszer-vizsgálatokat, azért, hogy lássuk a valódi hatást. Tehát a véletlen kiválasztás, a placebo kontroll, és a hosszútávú vizsgálatok eszközeivel figyeljük a beavatkozások hatásait. A példa kedvéért megemlítek olyan behatásokat, melyeket a kellemes élettel kapcsolatban tanítunk arről, hogyan legyen több örömünk az életben. Azt a feladatot kapja az alany, hogy az élvezetek megragadása és megélése érdekében tervezzen magának egy gyönyörű napot. A következő szombatot jelölje ki erre a célra, és tervezzen egy szép napot magának, és az élvezet kiaknázására és megragadására építve teljesítse ki az örömét. Ezen a módon megmutatható, hogy a kellemes élet valóban kiteljesedik.

Most köszönetmondó látogatásra készülünk fel. Azt kérem, hogy csinálják velem. Csukják be szemeiket. Szeretném, ha felidéznének maguk előtt valakit, aki valami nagyon fontosat tett, amivel jobbá tette életüket, és akinek ezt sosem köszönték meg eléggé. Az illető élő személy legyen. Rendben. És most kinyithatják szemeiket. Remélem mindannyian találtak ilyen embert. Az a feladatuk, hogy amikor a köszönetmondó látogatást tervezik, írjanak egy 300 szóból álló beszédet ennek a személynek címezve. Hívja fel otthon, kérdezze meg, hogy meglátogathatja-e, ne mondja meg miért, csöngessen be, és olvassa el a beszédet. Ilyenkor mindenki sír. Amikor az embereket megkérdezzük egy hét múlva, egy hónap múlva, három hónap múlva, azt látjuk, hogy mindketten boldogabbak, kevésbé levertek.

Egy másik példa lehet az erősség randi, amikor arra kérünk párokat, hogy egy teszt segítségével határozzák meg erősségeiket, és tervezzenek meg egy estét, ahol mindketten erősségeiket használják. Azt látjuk, hogy ez a kapcsolatok erősítését eredményezi. Szórakozás szemben a jótékonysággal. Olyan lelkesítő egy ilyen közegben lenni, ahol oly sokan fordítják idejüket jótékony célokra. Szóval a diákjaimnak és alanyaimnak nincs ilyen irányú tapasztalata, ezért arra kérjük őket, hogy valami emberbarátit cselekedjenek és valami szórakoztatót is, mintegy ellenpontként. Azt tapasztaltuk, hogy a szórakozás közben megfigyelhető érzelmi görbe erős kilengéseket mutat. Ha önzetlenül segítünk valakinek, az érzelmi görbe fönt marad a magasban. Nos, ezek voltak a példák a pozitív behatásokra.

Az utolsó előtti dolog, amit mondani szeretnék az, hogy megnéztük, vajon az emberek mennyire elégedettek az életükkel, hisz ez az igazi cél. Ez a mi vizsgálati változónk. Megkérdeztük, hogy a háromféle élet függvényében mennyire elégedettek az emberek. Tehát megkérdeztük – és megtettük ezt 15 alkalommal, több ezer ember bevonásával – hogy az élvhajhász élet, a pozitív érzelmek, a kellemes élet keresése, vagy az elkötelezett, időt-megállító lét vagy a tartalmas élet ... hogyan járulnak hozzá az elégedett életérzéshez?

Az eredmény meglepett bennünket, mert az -a várakozáshoz képest- fordított volt. Kiderült, hogy az élvezetek hajhászásának szinte semmilyen hatása nincs az elégedettség érzésére. A tartalomé a legerősebb. Az elkötelezettségé szintén nagyon erős. Az öröm akkor számít, amikor mind az elkötelezettség, mind a tartalom jelen van, ekkor az öröm a hab a tortán. Ami azt jelenti, hogy a teljes élet - vagyis az összeg - nagyobb a részeknél, ha mindhárom elem jelen van. Ennek megfelelően, ha egyik sincs jelen, ez az élet üres, és ekkor az összeg kevesebb, mint a részek együtt.

Feltehetjük a kérdést, hogy hasonlatos-e a kapcsolat a fizikai egészség, a betegségek száma, az élet hossza és a termelékenység között? Vagyis egy vállalatnál vajon a termelékenység a pozitív érzések, az elkötelezettség és a tartalom függvénye-e? Az egészség vajon a pozitív elkötelezettség, az öröm és a tartalmas élet függvénye-e? Van okunk azt feltételezni, hogy a válasz mindkét esetben igen.

Chris azt mondta, hogy az utolsó szónoknak lehetősége van a korábban elhangzottakat összefoglalni. A mai nap csodálatos volt a számomra. Sosem voltam még hasonló összejövetelen. Sosem láttam szónokokat ilyen mértékben túlnőni önmagukon, ami egyike volt a figyelemre méltó dolgoknak. Azt is gondolom, hogy a pszichológia problémái hasonlatosak a technika, szórakoztatás és design problémáihoz, mégpedig a következő módon. Mindannyian tudjuk, hogy a technika, a szórakoztatás és a design romboló célokra is felhasználható. Azt is tudjuk, hogy a technika, a szórakoztatás és a design a nyomorúság enyhítésére is használható. És mellesleg: rendkívül fontos, hogy különbséget tegyünk a nyomorúság enyhítése és boldoggá tétel között. Amikor 30 évvel ezelőtt terapeuta lettem, azt gondoltam, hogy, ha elég ügyes vagyok, és megszüntetem valakinek a depresszióját, aggodalmát, vagy a haragját, akkor az illetőt boldoggá is teszem egyben. Soha nem ez történt. A legjobb amit el tudtam érni, hogy semleges szintre hoztam az alanyomat. De ugyanakkor üresek maradtak.

És kiderül, hogy a boldogság képessége, a kellemes élet képessége, az elkötelezett lét képessége és a tartalmas élet képessége mind-mind különböznek a nyomorúság enyhítésének képességétől. Azt hiszem a párhuzam tehát fennáll a pszichológia a technika, a szórakozás és a design között. Azaz mindhárom terület, a világ három hajtóereje képes a boldogság érzését növelni, a pozitív érzelmet fokozni, a jellemzően így is használjuk őket. Amint elemeire bontjuk a boldogságot, miként azt én is tettem, nem csak pozitív érzelemre – ami messze nem elég – megtaláljuk a flow-t és a tartalmat is az életben. Mint azt Laura Lee mondta, a design - de úgy gondolom a szórakoztatás és a technológia is - használható a tartalom és elkötelezettség növelésére.

Következésképpen a 11-ik ok az optimizmusra – az űrfelvonón túlmenően – az, hogy a technika, a szórakoztatás és a design segítségével ténylegesen növelni tudjuk Földünkön az emberi boldogság mennyiségét. És ha a technológia segítségével az elkövetkező egy-két évtizedben a kellemes létet a jó létet, és a tartalmas életet növelni lehet, akkor az elég jó lesz számunkra. Ha a szórakoztatást meg lehet úgy változtatni, hogy az növelje a pozitív érzéseket, a tartalmat, a boldogságot, akkor az elég jó lesz számunkra. És ha a design növeli a pozitív érzéseket, a boldogságot, a flow-t és a tartalmat, akkor mindaz, amit közösen teszünk elég jó lesz mindannyiunknak. Köszönöm. (Taps)