Kiran Bir Sethi arra tanítja a gyerekeket, hogy vegyék át az irányítást

A ‘ragályos’ egy jó szó. Még manapság, a H1N1 influenza idejében is, szeretem ezt a szót. A nevetés ragályos. A szenvedély ragályos. Az inspiráció ragályos. Hallottunk néhány rendkívüli előadást néhány rendkívüli előadótól. De számomra, ami ragályos volt mindannyiukban, az az, hogy megfertőződtek valamivel, amit én úgy hívok “Képes vagyok” vírus.

A kérdés az, miért csak ők? Egy több milliárdos országban miért ilyen kevesen? Szerencse kérdése? A véletlené? Nem fertőződhetünk meg mindannyian tudatosan és szisztematikusan? A következő 8 percben meg szeretném osztani veletek a történetem. 17 éves koromban fertőződtem meg, mikor egy design iskola diákjaként olyan felnőttekkel találkoztam, akik hittek az ötleteimben, kihívásokat állítottak elém, és rengeteg teát ittunk együtt. Lenyűgözött, hogy mennyire csodás érzés ez, és hogy mennyire ragályos. Rájöttem, hogy már 7 évesen el kellett volna kapnom ezt a kórt.

Így, mikor 10 évvel ezelőtt megalapítottam a Riverside iskolát, az iskola egy laborrá vált, egy laborrá, mely megépítheti majd finomíthatja a design folyamat egy prototípusát, mely tudatosan megfertőzheti az elmét a ‘Képes vagyok’ vírussal. Rájöttem, hogy ha a tanulás a valóság kontextusába ágyazódik, ha elmossuk a határokat az iskola és az élet közt, akkor a gyermekek a ráébredés útján kelnek át, ahol láthatják a változást, lehetővé tehetik azt, változhatnak, majd megerősíthetik, vezethetik a változást. Ez direkt módon növelte a diákok jólétét. A gyermekek sokkal kompetensebbek lettek és sokkal kevésbé tehetetlenek. De ez várható volt.

Szeretném megmutatni hogy hogy is néz ki egy közös gyakorlat a Riverside iskolában. Egy kis háttérinformáció: mikor az ötödikeseim a gyermekek jogairól tanultak, agarbattikat, füstölőrudakat kellett sodorgatniuk 8 órán keresztül, hogy megtapasztalják mit jelent gyermekmunkásnak lenni. Ez megváltoztatta őket. Amit látni fogtok, az az ő utazásuk, majd a megrendíthetetlen meggyőződésük, hogy kiléphetnek és megváltoztathatják a világot. (Zene)

Itt sodorják a füstölőket. Két óra múlva, miután a hátuk hasogatott, megváltoztak. Mikor ez megtörtént, már kint is voltak a városban és győzködték az embereket hogy a gyerekmunkát egyszerűen el kell törölni. Nézzétek Ragav arcát, a pillanat, mikor az arca megváltozik, mert képes megérteni hogy megváltoztatta egy ember gondolkodását. Ez nem történhet meg az osztályteremben. Tehát mikor Ragav megtapasztalta ezt, átment a ‘tanár mondta’ ponttól az ‘én csinálom’-ig. Ennek a folyamatnak az eredménye a ‘Képes vagyok’. És ez a folyamat energizálható és fejleszthető.

Volt néhány szülő, aki azt mondta, “Rendben, helyes, hogy jó emberekké nevelik a gyerekeinket, de mi lesz a matekkal, a tudományokkal és az angollal? Lássuk a jegyeket.” És megtettük. Az adatok meggyőzőek voltak. Amikor a gyerekeket felhatalmazzuk, nem csak hogy jól teljesítenek, de kiemelkedően jól teljesítenek, ahogy látszik is ezen a nemzeti teljesítményértékelő felmérésen, melyet több, mint 2000 iskolában elvégeztek Indiában, és a Riverside gyerekei megelőzték az első 10 indiai iskolát matekban, angolban és a tudományokban is.

Tehát működött. Itt volt az idő, hogy Riverside-on kívül is működjön. Úgyhogy 2007 augusztus 15-én, a Függetlenség Napján, a Riverside diákjai nekiindultak, hogy megfertőzzék Ahmedabad-ot. Ez már nem a Riverside iskoláról szólt. Hanem az összes gyermekről. Úgyhogy arcátlanok voltunk. Besétáltunk a helyhatóság épületeibe, a rendőrségre, a sajtóhoz, cégekhez és lényegében ezt mondtuk: “Mikor ébredtek fel végre és veszitek észre a lehetőségeket, melyek a gyerekekben rejlenek? Mikor lesz a gyerek is a város része? Nyissátok ki a szíveteket és elméteket a gyerekek felé.”

És hogy reagált erre a város? 2007 óta minden második hónapban a város lezárja a legforgalmasabb utcáit a forgalom elől, és átalakítja azokat játszóterekké a gyerekeknek és a gyerekkornak. Itt egy város, mely azt mondja a gyerekeinek: “Képesek vagytok!” Egy rövid bepillantás az Ahmedabad-i fertőzésbe. (Hindi) A legforgalmasabb utcákat lezárták. A rendőrség és a helyhatóság támogat minket. A gyerekek átveszik a teret. Koriznak. Utcaszínházat csinálnak. Játszanak, minden ingyenes, minden gyermeknek. (Zene)

Atul Karwal: Aproch egy olyan szervezet, amely már korábban is gyermekekért dolgozott. A tervünk az, hogy ezt kiterjesszük a város többi részére is. (Zene)

Kiran Bir Sethi: A város szabadidőt ad majd. És Ahmedabad-é lesz az első gyermekbarát zebra, mely átszeli a világot.

Geet Sethi: Amikor a város ad a gyermekeknek, a gyermekek visszaadják azt a városnak a jövőben. (Zene) (Zene)

KBS: Éppen ezért, Ahmedabad India első gyermekbarát városaként ismert.

Szóval értitek a mintát. Először 200 gyermek a Riverside-on. Majd 30.000 gyermek Ahmedabad-ban, és a szám növekszik. Eljött az idő hogy megfertőzzük egész Indiát. Úgyhogy 2009 augusztus 15-én, ismét a Függetlenség Napján, ugyanazzal a folyamattal felvértezve, megfertőztünk 100.000 gyereket a “Képes vagyok”-kal. Hogyan? Megterveztünk egy egyszerű készletet, lefordítottuk 8 nyelvre, így elértünk 32.000 iskolát. Valójában egy nagyon egyszerű kihívás elé állítottuk a gyerekeket. Azt mondtuk: Végy egy ötletet, bármit, ami zavar téged, válassz egy hetet, és változtass meg egy milliárd életet.

És megtették. A változásokról szóló történetek India minden részéről ömlöttek hozzánk, a keleti Nagaland-tól a nyugati Jhunjhunu-t át, az északi Sikkim-en keresztül a déli Krishnagiri-ig. A gyerekek megoldásokat kreáltak a problémák széles tárházára. A magányosságtól elkezdve a kátyúk betömésén át az alkoholizmusig. És 32 gyerek, aki megakadályozott 16 gyermekházasságot Rajasthan-ban. Elképesztő volt. Tulajdonképpen ez is megerősítette, ha a felnőttek hisznek a gyermekekben és azt mondják “Képes vagy!”, akkor valóban képesek lesznek. Fertőzés Indiában. Ez itt Rajasthan, egy vidéki kisfalu.

"A szüleink írástudatlanok, meg akarjuk tanítani őket írni-olvasni." KBS: Első alkalom, egy felvonulás és utcaszínház egy falusi iskolában -- hallatlan módon -- hogy a gyerekek elmondják a szülőknek, miért fontos az írás-olvasás. Nézzük, mit mondanak a szülők.

"Ez a program csodálatos. Annyira örülünk, hogy a gyerekeink meg tudnak tanítani írni-olvasni."

"Olyan boldog vagyok, hogy a diákjaim véghezvitték ezt a kampányt. A jövőben soha nem fogok kételkedni a képességeikben. Látod, megcsinálták!"

Egy belvárosi iskola Hyderabad-ban. "581, ez az 581-es szám...

555-től kell elkezdenünk gyűjteni."

KBS: Fiúk és lányok Hyderabad-ban, elég nehéz volt, de megcsinálták.

"Bár nagyon fiatalok, nagyszerű munkát végeztek. Először kitakarították a közösséget, hamarosan Hyderabadot, és utána egész Indiát!"

"Ez egy felismerés volt nekem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sok minden van bennük."

"Köszönjük Hölgyeim és Uraim. Az árverésünkre néhány csodálatos festményt hoztunk ma Önöknek, nagyon jó ügyért gyűjtünk, az adományokat hallókészülékek vásárlására fordítjuk majd. Készen állnak, Hölgyeim és Uraim? Igen! Készen állnak? Igen! Készen állnak? Igen!"

KBS: A könyörületesség parancsolata itt kezdődik. Utcaszínházak, árverések, petíciók. Életeket változtattak meg. Hihetetlen volt. Szóval hogy maradhatunk mégis immunisak? Hogy maradhatunk immunisak erre a szenvedélyre, energiára, izgatottságra? Tudom, hogy egyértelmű, de a változás legerőteljesebb szimbólumával kell befejeznem, Gandhi-val. 70 éve egyetlen ember egy egész nemzetet fertőzött meg a ‘Képesek vagyunk!’ vírussal.

Ma ki lesz az aki a 100.000 gyerek fertőzését kiterjeszti India 200 millió gyermekére? Utoljára mikor hallottam, a bevezetés így fogalmazott: ‘Mi, India népe”, igaz? Szóval, ha nem mi, hát ki? Ha nem most, hát mikor? Ahogy mondtam, a ‘ragályos’ egy jó szó. Köszönöm. (Taps)