Kiran Bedi: Egy különc rendőrkapitány

Most elmesélek önöknek egy történetet. Ez egy indiai történet egy indiai nőről és az ő útjáról. Hadd kezdjem a szüleimmel. Én ennek a látnoki anyának és apának az ivadéka vagyok. Sok évvel ezelőtt, az 50-es években, amikor születtem - az 50-es és 60-as évek nem a lányok ideje volt Indiában. Hanem a fiúké. Azoké a fiúké, akik beszállnak az üzletbe, megöröklik az üzletet szüleiktől, míg a lányokat kicsípik, hogy ki lehessen házasítani őket. A családom, a városomban, és szinte az országban is, egyedi volt. Négyen voltunk, és szerencsére egyikünk sem volt fiú. Négyen voltunk lányok, fiú egy sem. Szüleim egy földbirtokos család sarjai voltak. Apám megtagadta a saját nagyapját, szinte a kiközösítésig, mert úgy döntött, hogy mind a négyünket taníttatni fog. A város egyik legjobb iskolájába küldött íratott minket és a legjobb nevelést adta. Ahogy mondtam: amikor megszületünk, nem választjuk meg szüleinket. Amikor iskolába megyünk, nem választjuk az iskolánkat. A gyerekek nem választanak iskolát, csak eljárnak az iskolába, amit a szüleik választanak számukra. Szóval ez volt az alapozási idő, amit kaptam. Így nőttem fel és a három lánytestvérem is. Apám akkoriban ezt mondta: "A világ négy sarkába fogom szétszórni a négy lányomat." Nem tudom, hogy tényleg ezt gondolta-e, de így történt. Én vagyok az egyetlen, aki Indiában maradt. Egyik testvérem brit, a másik amerikai, a harmadik kanadai. Így négyen vagyunk a világ négy sarkában.

És mivel azt mondtam, hogy a szüleim a példaképeim, követtem két dolgot, amit apám és anyám rám hagyományozott. Az egyik így szól: "Az élet lejtős; vagy felfele mégy, vagy lefelé." A második dolog, ami megmaradt, amely az életfilozófiámmá vált, amitől minden teljesen más lett, az az, hogy 100 dolog történik az életedben, jók és rosszak. A 100-ból 90 a te teremtményed. Jók. Te alkottad őket. Élvezd! Ha rosszak? Akkor is te alkottad őket. Tanulj belőlük! 10-et a természet ád, ezekkel kapcsolatban nem tehetsz semmit. Például egy rokon halála, forgószél, hurrikán, földrengés. Nem tehetsz semmit. Csak reagálnod kell a helyzetre. De a reakciód abból a 90%-ból fog származni. Mivel én ezen filozófia szülöttje vagyok, a 90:10-hez filozófiáé, a második pedig, hogy az élet lejtős, így nőttem fel -- becsüljem meg, amim van, én a lehetőségek gyermeke vagyok, az 50-es, 60-as években ritka lehetőségeké, amiket a lányok nem kaptak meg. És tisztában voltam azzal, hogy amit a szüleimtől kaptam, az valami egészen egyedi. Mivel az összes iskolai barátomat felcicomázták, hogy kiházasítsák sok hozománnyal, és ott voltam én, egy teniszütővel és iskolába jártam és mindenféle iskolán kívüli eseményben vettem részt. Azt gondoltam, ezt el kell mondanom önöknek. A háttér miatt mondtam el ezeket.

Aztán ez következett: Csatlakoztam az indiai rendőrséghez, mivel kemény, legyűrhetetlen állóképességgel bíró nő voltam, hiszen teniszversenyeken is indultam pl. korábban. De beléptem a rendőrséghez. És aztán ott volt ez az új minta. Számomra a rendvédelem azt jelentette, hogy hatalmamban áll a javítás, a megelőzés, és a nyomozás. Ez az indiai rendőrségnek egy teljesen új meghatározása -- a hatalom, hogy megelőzzünk dolgokat. Mert általában ezt mondták: nyomozás és ennyi, vagy a büntető hatalom. De így döntöttem: "Ne tovább! Megelőzésre való a hatalom!" Mert ezt tanultam felnövekedvén: Hogyan előzöm meg azt a bizonyos 10%-ot és hogy érem el, hogy soha ne menjen 10 fölé? Így vált tehát ez a szolgálatommá, és ez a hozzáállás merőben különbözött a férfiakétól. Nem akartam különbözni a férfiaktól, de mégis eltért ez a hozzáállás az övéktől, mert én magam is különböző voltam. Újradefiniáltam az indiai rendvédelmi fogalmakat. Elkalauzolom önöket két utazásra, a rendészeti és a börtönutamra. Amit most látnak, ha megnézik a címet, "Feltartották a miniszterelnök autóját." Ez az első alkalom, hogy egy indiai miniszterelnök parkolási bírságot kapott. (Nevetés) Ez volt az első alkalom Indiában, és elmondhatom, hogy most hallanak róla utoljára. Soha többet nem fog megtörténni Indiában, mert ez csak egy egyszeri alkalom. Nagyon érzékeny voltam, szívvel-lélekkel csináltam, nagyon nagy volt az igazságérzetem, nagyon igazság-párti voltam. Ez volt az oka, hogy nőként rendőrnek álltam Indiában. Voltak más lehetőségeim, de nem azokat választottam.

Továbbmegyek. Ez a keménységről és az egyenlősdiről szól. Úgy ismertek, mint olyan nőt, akit ilyesmi nem fog érdekelni. Így válogatás nélkül olyan állomáshelyekre küldtek, ahova bizony más nem ment volna. Vállaltam a kinevezést a börtönbe, rendőrtisztként. Általában rendőrök nem akarnak ilyesmit csinálni. Azért küldtek börtönbe, hogy elzárjanak, gondolván, ott majd nem lesznek autók és fontos emberek, akiket megbírságolok. Zárjuk csak be! Szóval megkaptam ezt a börtönkinevezést. Ez a börtön megbízatás tulajdonképpen egy nagy bűnözők tanyája volt. Nyilvánvalóan. De 10.000 férfi amelyből csak 400 volt nő -- 10 ezer -- 9000 meg kb. hatszáz férfi volt, terroristák, erőszaktevők, betörők, gengszterek -- néhányukat még én küldtem börtönbe, még amikor kinn voltam. És így bántam velük: Az első nap bementem, nem tudtam, hogyan nézzek rájuk. Azt mondtam: "Imádkoztok?" A csoportra néztem és kérdeztem: "Imádkoztok?" Egy alacsony, fiatal nőt láttak, aki barna egyenruhát viselt. Azt kérdeztem: "Imádkoztok?" Nem mondtak semmi. Kérdeztem: "Imádkoztok? Akartok imádkozni?" Azt mondták: "Akarunk." Erre én: "Rendben, imádkozzunk." Imádkoztam értük és a dolgok elkezdtek változni. Ez is egy vizuális oktatás a börtönben.

Barátaim, ilyen korábban még nem történt, hogy mindenki tanult volna a börtönben. Közösségi támogatással álltam ennek neki. A kormánynak erre nem volt pénze. A világ bármely börtöne közül itt valósult meg a legszebb, legnagyobb önkéntesség. A delhi börtönben vezettük be. Láthatják, ahogy egy elítélt tanít egy osztályt. Több száz osztály van. 9-től 11-ig, minden elítélt részt vett az oktatási programunkban -- ugyanabban a börtönben, ahova azért tettek, mert azt gondolták, majd a rácsok mögött elfelejtődnek a dolgok.ű Egy ashram-má [hindu szentély -a ford.] alakítottuk a helyet, az oktatáson keresztül: börtönből ashram. Szerintem ez a legnagyobb változás. Ez volt a változás kezdete. Az elítéltek voltak a tanárok. Önkéntesek. A tankönyvek adományok voltak. Az írószer is adomány volt. Minden adományokból jött, mert a börtönbeli oktatásra nem volt pénz elkülönítve. Ha ezt nem tettem volna meg, akkor ez egy katasztrofális hely lenne.

Ez a második mérföldkő. Mutatni szeretnék önöknek néhány történelmi pillanatot az utamról, amelyeket talán sehol máshol a világon nem találhatnak meg. Egy, a számok, melyeket sosem fog látni. Másodikként, az elképzelés. Ez egy meditációs program a börtönben, több mint ezer rabbal. 1000 elítélt ült itt meditálva. Ez volt az egyik legmerészebb lépésem börtönigazgatóként. És ez volt, ami a változást jelentette. Ha többet akarnak tudni erről, Nézzék meg a "Vipassana gyakorlása a hűvösön" című filmet. [Vipassana - ősi meditációs technika] Hallani fognak róla és imádni fogják. Írjanak a KiranBedi.com-ra, válaszolni fogok. Hadd mutassam meg a következő diát. A 'mindfulness' technikát alkalmaztam. Elvégre is, minek vittem be a meditációt az indiai börtönbe? Mert a bűntény a torz elme szüleménye. Az elme ferdeségét kellett megcélozni, hogy irányítás alá legyen vonva, és nem prédikálással, nem azzal, hogy megmondjuk, nem olvasással, hanem az elme megszólításával. Ugyanezt bevittem a rendőrségre is, mert a rendőrök szintén a saját elméjük rabjai, úgy érezték, hogy vagyunk "mi és ők", és hogy az emberek nem működnek együtt. Bevált.

Ez a visszajelzésre használt doboz, amit petíciós doboznak hívnak. Bevezettem azt az elgondolást, hogy odafigyelünk a panaszokra, a sérelmekre. Ez egy varázserejű doboz lett. Érzékeny doboz. Ezt rajzolta egy elítélt, hogy így érez a börtönnel kapcsolatban. Látnak valakit kék viseletben - igen, ez a fickó az, elítélt volt, egyben tanár. Amint látják, mindenki elfoglalt, nem volt vesztegetni való idő.

Hadd zárjam ezzel. Jelenleg azon vagyok, hogy oktatási mozgalmat szervezzek az ellátatlan gyermekeknek, ezrekben mérhető a számuk, Indiában mindent ezrekben számolunk. Másodsorban, az indiai korrupció ellenes mozgalom. Nagy út áll előttünk, mi, aktivisták egy maroknyi csoportja, kidolgoztunk egy ombudsman törvényt az indiai kormány számára. Barátaim, még sokat fognak hallani erről. Ez az a mozgalom, amit jelenleg irányítok, ez életem mozgalma, és fő célja.

Köszönöm szépen. (Taps) Köszönöm, köszönöm szépen. Köszönöm, nagyon köszönöm.