JR: Egy év a világ kifordításából

Tizenkét éve azt utcákon írtam fel a nevem, hogy elmondjam, "Létezem". Aztán elkezdtem embereket fényképezni és az utcákra ragasztani, hogy elmondjam, "Léteznek." Párizs kertvárosaitól Izrael és Palesztina faláig, Kenya háztetőiig, Rio nyomornegyedeiig, papír és ragasztó -- ennyi kell csak.

Tavaly feltettem a kérdést: Megváltoztathatja a művészet a világot? Hadd mondjam el, a világmegváltásban idén elég nagy volt a verseny, hisz az arab tavasz még mindig terjed, az eurozóna összeomlott... mi történt még? Az Occupy mozgalom megtalálta a hangját, nekem pedig még mindig állandóan angolul kell beszélnem. Szóval sok minden megváltozott.

Mikor tavaly a TED-en kifejeztem a kívánságomat, azt mondtam, hogy oké, megváltoztatom a koncepciót. Ti fogtok fényképezni. Elkülditek a fotókat nekem. Én kinyomtatom őket és visszaküldöm nektek. Ti pedig felragasztjátok valahová, ahol úgy érzitek, jól kifejezi amit akartok.

Ez az Inside Out. Ebben az évben százezer posztert nyomtattunk ki. Ilyen posztereket, hadd mutassam meg. És minden nap kiküldjük őket. Ez a méret. Egy darab egyszerű papír, egy kevés tintával. Ezt Haitiról kaptuk.

Mikor tavaly elindítottam a mozgalmat, több száz ember csatlakozott, hogy segítsen. De úgy kell lennie, ahogy mindig is dolgoztam: semmi elismerés, semmi logó, semmi szponzoráció. Egy héttel később egy maréknyi ember készen állt, hogy segítse azokat, akik meg akarták váltani a világot. Ezekről az emberekről szeretnék ma beszélni.

Két héttel a beszédem után Tunéziában portrék százai készültek el. És a diktátor portréinak helyére a saját fotóikat ragasztották. Bumm! Ez történt. Slim és a barátai bejárták az országot, és több száz fotót ragasztottak fel, hogy megmutassák az ország sokszínűségét. Igazán a magukévá tették az Inside Out projektet. Ezt a fotót egy rendőrkapitányságra ragasztották, a földön azoknak a személyi igazolványait látják, akiket követ a rendőrség.

Oroszország. Chad az orosz homofóbia ellen akart harcolni. A barátaival együtt elment minden egyes európai orosz nagykövetséghez, és megállt előttük a fotóikkal, hogy elmondja, "Nekünk is vannak jogaink." Az Inside Outot a tiltakozás eszközeként használták fel.

Karachi, Pakisztán. Sharmeen itt van köztünk. Ő rendezte a kinti a TEDx megmozdulást, és tette fel a város ismeretlen arcait a város falaira. Szeretném ezt neki ma megköszönni.

Észak-Dakota. Az Álló Kő Népe, a Teknős-szigeten, [érthetetlen név] a Dakota Lakota törzsből meg akarta mutatni, hogy az indiánok még mindig itt vannak. A hetedik generáció még mindig harcol a jogaiért. Az egész rezervátumot teleragasztotta a portréikkal. Ő is itt van ma. Akármikor egy falhoz jutok New Yorkban, az ő fotóit használom a projekt terjesztésére.

Juarez: Mind hallottak már a határról -- a világ egyik legveszélyesebb határáról. Monica egy csapat fotóssal együtt több ezer fényképet készített, és az egész határszakaszt befedték velük. Tudják, hogy mi kell ehhez? Emberek, energia, ragasztó, csapatszervezés. Csodálatos volt.

Ezalatt Iránban Abololo -- természetesen csak egy becenév -- egyetlen nő arcát ragasztotta fel, hogy kifejezze a kormánnyal szembeni ellenállását. Nem is kell elmondanom, ezzel mekkora kockázatot vállalt.

Rengeteg iskolai projekt is van. A beérkező poszterek húsz százalékát iskoláktól kapjuk. Az oktatás annyira lényeges. A gyerekek csak csinálnak néhány fotót, a tanár megkapja őket, felragasztják az iskolára. Itt még a tűzoltók is segítettek nekik. Még sokkal több iskolának kellene ilyen projektekhez csatlakoznia.

Persze Izraelbe és Palesztinába is vissza akartunk menni. Szóval visszamentünk egy teherautóval. Ez egy fotókabinos teherautó. Belépsz a teherautó hátuljába, lefényképez, 30 másodperccel később elveszed az elkészült képet és készen is állsz. Több ezer ember használja ezeket, és mindegyikük kiáll a két állam békemegoldása mellett, és az utcára mennek. Ez a menetelés, 450.000 fővel -- szeptember elején. Mindegyikük a saját fotóját tartja nyilatkozataként. A másik oldalon az emberek befedik az utcákat, az épületeket. Mindenhol előfordul. Úgyhogy ne mondd nekem, hogy az emberek nem állnak készen a békére!

Ezek a projektek több ezer megmozdulást igényelnek évente, több százezer ember részvételét követelik, több millió megtekintést generálnak. Ez a jelen pillanatban folyó legnagyobb önkéntes művészeti megmozdulás.

Szóval térjünk vissza a kérdéshez, "Megváltoztathatja-e a művészet a világot?" Talán nem egy év alatt. Ez csak a kezdet. De talán a kérdést kell megváltoztatnunk. Meg tudja-e változtatni a művészet az emberek életét? Abból, amit az idén láttam, igen. És tudod mit? Ez csak a kezdet. Fordítsuk ki a világot magából együtt! Köszönöm.

(Taps)