Jon Nguyen: Járjuk be a Naprendszert otthonról!

Gyermekként mindig lenyűgöztek a levegő és a világűr dolgai. Gyakran néztem a Novát (tudományos kisfilmek) a PBS-en. Az iskolánkban bemutatták a "Bill Nye the Science Guy"-t. Amikor iskolába jártam, a szomszédunktól kaptam egy könyvet születésnapomra. Ez egy csillagászati könyv volt, és órákon át olvasgattam, és amiben benne voltak mindazok a dolgok, melyek később az űrkutatás irányába tereltek, amiről mindig is álmodtam, és ennek az álomnak a részeként, mindig szerettem volna körberepülni a Napendszert és felkeresni különböző bolygókat, holdakat és űrhajókat.

Nos, jó néhány évvel később, diplomát szereztem a UCLA-n aztán pedig a NASA-nál találtam magam, a Jet Propulsion Laboratory (JPL) egyik munkacsoportjánál, melynek feladata a Naprendszer 3D-s vizualizációja volt, és azt szeretném bemutatni, meddig jutottunk mostanáig.

A fantasztikus ebben az, hogy mindent, amit itt csinálok, önök is megtehetik otthon, mert mindezt a nagyközönség számára készítettük.

Amit itt jobb oldalon látnak, az tehát a Föld. Itt látható az Egyesült Államok, Kalifornia és San Diego, és az egér vagy a billentyűzet használható a forgatásra.

Eddig nincs semmi újdonság. Hiszen minden Google Earth-felhasználó láthatta már ezt korábban. Azt azonban el kell mondanom, hogy a mi csoportunk éppen az ellenkezőjét csinálja, mint a Google Earth. A Google Earth ebből a nézetből a házunk kertje felé indul. Mi viszont a csillagok irányába. A Főld remek dolog, de amit mi meg akarunk mutatni, azok az űrjárművek, ezért most megnyitom ezt a felületet, amelyen láthatnak számos műholdat a Föld körül keringeni. Ezek a mi saját Föld körüli műholdjaink. Nem tettük fel a katonai és meteorológiai szatelliteket, sem pedig a kommunikációs és felderítő műholdakat. Egyébként csak egy összevisszaságot látnánk, mert rengeteg berendezés kering már odafenn. Az a szuper, hogy elkészítettük ezek közül számos eszköz 3D modelljét, így ha bármelyiket meg akarják látogatni, mindössze duplán kell kattintani rajtuk.

Keressük meg például a Nemzetközi Űrállomást, egy dupla klikk, és máris az ISS-en vagyunk. Most pedig már az ISS-sel utazunk, követve az útját.

A másik remek dolog, hogy nem csak a kamerát tudjuk körbe forgatni, hanem az időt is vezérelhetjük, ha elforgatom ezt a tárcsát itt, és az időt előre tekerem, akkor most láthatjuk, hogy nézne ki a naplemente az ISS-en, és ebből van nekik 90 percenként egy. (Nevetés)

Rendben, de mi van még itt? Nos hát, ide kattinthatok erre a Home gombra, ami elvisz bennünket a Naprendszer belsejébe, és most a Naprendszer többi részét látjuk. Látható, itt a Szaturnusz, ott a Jupiter, és miközben itt vagyunk, szeretnék mutatni valamit. Ez láthatóan nagyon forgalmas.

Itt van a Mars Science Laboratory útban a Mars felé, épp az elmúlt héten indult el.

Itt van a Juno, útban a Jupiter felé, ott. Itt van a Vesta körül keringő Dawn, itt pedig a New Horizons amint egyenest a Pluto felé tart.

Mindezt azért mondtam el, mert a közvéleményben él egy tévhit, miszerint a NASA-nak vége, az űrsiklók repülése befejeződött, és így hirtelen elfogytak az űrhajók.

Nos, a NASA főként roboteszközös kutatással foglalkozik, és rengeteg berendezésünk van kint az űrben. Való igaz, jelenleg nem küldünk fel embereket, legalábbis saját felbocsátású járműveinkkel nem, de a NASA azért még messze van a megszűnéstől, és az egyik oka annak, hogy ilyen programokat írunk az az, hogy az embereknek megmutassuk, mennyi más dologgal foglalkozunk még.

Egyébként, miközben újra itt vagyunk, ha bármit meg akarnak nézni, csak egy dupla kattintásra van szükség. Ha most például ráklikkelek a Vesta-ra, itt látjuk a Vesta körül keringő Dawn műholdat, és ez éppen most történik. Dupla klikk az Uránuszon, és máris látjuk az Uránusz forgását, és valamennyi holdját. Látható, hogy az Uránusz rendszer tengelyhajlása kb. 89 fok.

És hogy meglátogathassunk különböző helyeket, és hogy utazhassunk az időben, 1950-től 2050-ig terjedő adatokat töltöttünk fel. El kell ismernem, hogy nincs meg minden adatunk ebből az időszakból, mert bizonyosakhoz rendkívül nehéz hozzájutni. És mert képesek vagyunk a helyeket különböző időpontokban meglátogatni, órákon át lehet felefedezni, szó szerint órákon át, de én most egy bizonyos dolgot akarok megmutatni, ezért kinyitom az "úticélok" lapot, a külsőbolygó-kutató űreszközöknél a Voyager 1-et, és megnézzük a Titán melletti elhaladását. Most tehát visszamentünk az időben. Most a Voyager 1-gyel utazunk. A dátum 1980. november 11.

Itt most egy vicces dolog történik. Úgy kétszik, mihtha semmi sem történne. Úgy tűnik, mintha megállítottam volna a programot. Pedig igazából valós sebességgel fut, egy másodperc alatt egy másodperc telik el, a Voyager 1 itt van, a Titán mellett halad el, azt hiszem kb. 60.000 km/h sebességgel. Csak azért tűnik úgy, hogy minden mozdulatlan, mert a Szaturnusz itt 1,12 millió kilométerre van, a Titán pedig is 6400 - 8000 kilométerre. Csak a világűr gigantikus méretei miatt tűnik úgy, hogy semmi nem történik.

De hogy kicsit érdekesebb legyen, felgyorsítom az időt, így aztán láthatjuk amint a Voyager 1 elhalad a Szaturnusz ködös holdja, a Titán mellett. Tényleg rendkívül sűrű a légköre. Most ismét a Szaturnuszra irányítom a kamerát, így. Eltávolodok, mert meg akarom mutatni önöknek a Voyager 1-et, amint elhalad a Szaturnusz mellett.

Itt érdemes megállnunk egy pillanatra. Ezzel a fajta 3D vizualizációval, nem csak egyszerűen azt mondhatjuk, hogy a Voyager 1 elrepült a Szaturnusz mellett. Egy egész történetet mesélhetünk el. Ráadásul, mivel ez egy interaktív alkalmazás, a történetet mi magunk alakíthatjuk. Ha szünetet akarunk tartani, szünetet tartunk. Ha folytatni akarjuk, ha módosítani akarjuk a kamera látószögét, megtehetjük, és ezért meg tudom mutatni önöknek, hogy a Voyager 1 nem egyszerűen elrepül a Szaturnusz mellett. Valójában a Szaturnusz alatt repül. És miközben a Szaturnusz alatt repül, a Szaturnusz gravitációja megragadja, és felfelé hajítja kifelé a Naprendszerből, ha tehát tovább nézzük ezt, akkor látható, ahog a Voyager 1 felfelé repül, így. Most pedig visszamegyek a Naprendszerbe. Visszatérünk a jelenbe, és megnézzük, hol jár most a Voyager 1. Pontosan itt, fent, jóval a Naprendszer fölött, jóval a Naprendszeren túl.

És ez itt a lényeg. Most már tudjuk, hogy került oda. Tudjuk, miért, és számomra ez ennek a programnak a lényege. Mi magunk vezérelhetjük. Magunk repülhetjük körbe, miközben tanulunk vele.

Mint tudjuk, a mai témánk "A világ a markunkban." Nos, mi megpróbáljuk a Naprendszert az önök markába adni — (Nevetés) — és reméljük, hogy ha egyszer oda kerül, akkor önök képesek lesznek meglátni, hogy mit csinálunk odakint, és hogy mi mindent akarunk még véghez vinni. Az én személyes álmom, hogy gyerekek fogják használni, és felfedezve a világűr csodáit inspirációt kapnak, akárcsak én gyermekkoromban, a STEM oktatási módszer követésére és az űrkutatással kapcsolatos álmaim valóra váltására.

Köszönöm. (Taps)