John Lloyd leltárba veszi a láthatatlant

Tehát, a kérdés az, mi láthatatlan? Több minden, mint gondolnák, igazából. Minden, azt mondanám. Minden, ami számít, kivéve minden dolgot és kivéve az anyagot.

Látjuk az anyagot. De nem látjuk, mi a probléma. Mint ahogy ebben a rejtélyes mondatban, amit nem is olyan régen a Guardianban találtam: "A házasság kedvezőtlen fordulatot vett 1965-ben, amikor a feleség megölte a férjet." (Nevetés) Egy egész láthatatlan világ van ebben, ugye? (Nevetés)

Tehát, látjuk a csillagokat és a bolygókat, de nem látjuk mi tartja őket külön vagy mi tartja őket együtt. Az anyaggal is úgy van, mint az emberekkel, csak a dolgok felületét látjuk. Nem látunk bele a motorházba. Nem látjuk mi motiválja az embereket, vagy legalábbis nem könnyen. És minél közelebbről szemléljük a dolgokat, azok annál inkább eltűnnek. Lényegében, ha a dologra igazán közelről figyelnek, ha az alapszerkezetét nézik, ott nincsen semmi. Az elektronok eltűnnek egyfajta ködben, és ott csak energia van. És az energiát nem látjuk.

Tehát minden ami számít, ami fontos, az láthatatlan. Egy apró csacska láthatatlan dolog ez a történet is, ami Önöknek láthatatlan. És én most láttatni fogom Önökkel, a képzeletükben. Geoffrey Dickens képviselőről van szó.

Az néhai Geoffrey Dickens képviselő egy fesztiválon vett részt a választókerületében. Akárhová ment, minden boxnál ahol megállt, szorosan követte egy imádón mosolygó, de leírhatatlanul csúnya nő. (Nevetés) Próbálkozott, ahogy csak tudott, de nem tudta lerázni. Néhány nappal később levelet kapott egy választójától amiben leírta, hogy mennyire csodálja őt, hogy egy fesztiválon találkoztak, és hogy egy aláírt fényképet szeretne kérni. A neve után, zárójelben ott volt az odaillő jelző, lóarcú. (Nevetés)

"Rosszul ítéltem meg ezt a nőt," gondolta Dickens Úr. "Nemcsak hogy tudatában van fizikai visszataszítóságának, még a javára is fordítja. Egy fénykép nem elég." Tehát fogta magát, és vásárolt egy műanyag keretet, amibe beletette a fényképet. És a fényképre, odakanyarította, "Lóarcnak, szeretettel: Geoffrey Dickens képviselő." Miután ezt elküldte, a titkársága jelentkezett, "Megkapta azt a levelet a nőtől a partin? Ráírtam hogy lóarcú, hogy tudja kiről van szó." (Nevetés)

Fogadok azt kívánta, hogy bárcsak láthatatlan lehetne, ugye? (Nevetés)

Tehát, a láthatatlanság egyik érdekessége, hogy amit nem látunk, azt nem is értjük. A gravitáció is egy dolog, amit nem látunk, és amit nem értünk. Ez a négy alapvető erő legkevésbé megértett ereje, és a leggyengébb. És igazán senki sem tudja, hogy mi ez vagy hogy miért van.

Ha engem kérdeznek, Sir Isaac Newton, a valaha élt legnagyobb tudós, azt gondolta, hogy Jézus azért jött a földre, hogy a gravitáció erőkarjait kezelje. Ezt gondolta, hogy ő ezért jött. Tehát, ragyogó elme, lehet hogy ebben tévedett, nem tudom. (Nevetés)

Tudatosság. Látom az Önök arcát. Nem tudom, hogy bármelyikük mit gondol. Ez nem őrület? Nem hihetetlen, hogy nem tudjuk olvasni egymás gondolatait? De meg tudjuk egymást érinteni, ízlelni is talán, ha elég közel kerülünk. De nem ismerjük egymás gondolatait. Ezt eléggé meglepőnek találom.

A szúfizmusban, ebben a kiváló Közép-Keleti vallásban, amelyről néhányan állítják, hogy minden vallás gyökere, a szúfi mesterek telepaták, azt tartják. De a legfőbb telepata tevékenységük az, hogy erős jeleket sugározzanak mindannyiunknak, hogy a telepatizmusuk nem létezik. Ezért gondoljuk, hogy nem létezik, mert a szúfi mesterek manipulálnak minket.

A tudatosság és a mesterséges intelligencia kérdésében, a mesterséges intelligencia, igazából, mint a tudatosság vizsgálata is, nem jutott sehova. Fogalmunk sincs, hogy a tudatosság hogy működik. A mesterséges intelligenciát illetően, nemcsak hogy nem hoztak létre mesterséges intelligenciát, még mesterséges ostobaságot sem. (Nevetés)

A fizika törvényei: láthatatlan, örök, mindenütt jelenlévő, mindenható. Emlékeztetik ezek Önöket valakire? Érdekes. Én, ahogy kitalálhatták, nem vagyok materialista, immaterialista vagyok. És egy nagyon hasznos új szót találtam, ignosztikus. Én ignosztikus vagyok. Visszautasítom a válaszadást a kérdésre, hogy Isten létezik-e, amíg valaki nem definiálja pontosan a kifejezést. (Nevetés)

Egy másik dolog, amit nem láthatunk, az az emberi genom. És ez méginkább sajátos, mivel körülbelül 20 évvel ezelőtt, amikor elkezdték kutatni a genomot, úgy gondolták hogy az körülbelül 100.000 gént tartalmaz. A genetikusok ezt tudják, de azóta minden évben ezt a számot lefelé módosították. Úgy gondoljuk most, hogy valószínűleg csak több mint 20.000 gén van az emberi génkészletben.

Ez rendkívüli. Mivel a rizs -- figyeljenek -- a rizs arról ismert, hogy 38 ezer génje van. A krumpli: a krumplinak 48 kromoszómája van. Tudták? Kettővel több, mint az embereknek, és annyi mint a gorillának. (Nevetés) Nem látjuk ezeket a dolgokat, pedig nagyon furcsák. (Nevetés)

A csillagok nappal. Engem ez mindig magával ragad. Az univerzum eltűnik. Minél több fény van, annál kevesebbet látunk.

Idő, senki sem látja az időt. Nem tudom, hogy tudják-e. Modern fizika, nagy mozgalom van a modern fizikában hogy eldöntsék, hogy az idő egyáltalán nem is létezik, mert ez túl kényelmetlen a számolásnál. Sokkal könnyebb, ha nincs is. Nem látjuk a jövőt, nyilvánvalóan. És nem látjuk a múltat sem, kivéve az emlékeinkben.

Egy érdekes dolog a múltról, hogy azt kiváltképp mi nem látjuk. A fiam azt kérdezte az egyik nap, azt mondja, "Apa, emlékszel milyen voltam, amikor két éves voltam?" És mondtam, hogy "Igen." És kérdezte, hogy "És én miért nem?"

Ez nem rendkívüli? Nem emlékezünk, hogy mi történt velünk, két vagy három éves korunk előtt, ami nagyon jó a pszichoanalitikusoknak, mert különben nem lenne állásuk. Mert ott, akkor történik minden nagy dolog, (Nevetés) amelyek azzá tesznek minket, akik vagyunk.

Egy másik dolog amit nem látunk, a háló amin függünk. Ez varázslatos. Talán néhányan Önök közül tudják, hogy a sejtjeink folyamatosan megújulnak. Ezt láthatjuk a bőrön, vagy ilyesmiken. A bőr lehámlik, a haj nő, a körmök, ilyesmik. De a testünkben minden sejt egyszer lecserélődik. Az ízlelőbimbók körülbelül 10 naponta. A májnak és a belső szerveknek kicsit több időre van szüksége. A gerincnek sok-sok évre. De a hét év elmúltával a testünkben egyetlen sejt sem ugyanaz már, mint hét évvel ezelőtt. A kérdés akkor, kik vagyunk mi? Mik vagyunk mi? Mi az amire akaszkodunk, ami igaziból mi vagyunk?

Oké. Atomok, nem látjuk őket. Sose fogja senki sem. Kisebbek mint a fény hullámhossza. Gáz, nem látjuk a gázt. Érdekes. Valaki 1600-at említette nem olyan régen. A gázt 1600-ban találta fel egy holland kémikus, Van Helmont. A legsikeresebb szónak tartják a világon, amit egy ismert egyén talált ki. Egész jó. Ő fedezte fel a 'blas" szót is, ami csillagsugárzást jelent. Nem igazán terjedt el, sajnos. (Nevetés) De jó munka volt, ügyes. (Nevetés)

Olyan sok dolog van, mint -- fény. Nem látjuk a fényt. Ha sötét van, vákuumban, valaki fénycsíkot vetít a szemünk előtt, nem fogjuk látni. Kicsit műszaki, néhány fizikus nem fog ezzel egyetérteni. De fura, hogy nem látjuk a fénycsíkot, csak azt látjuk amit az elér. Rendkívülinek találom, hogy nem vagyunk képesek látni a fényt, és nem vagyunk képesek látni a sötétséget.

Elektromosság, nem látható. Senkinek se higgyék el, hogy ő érti az elektromosságot. Nem értik. Senki nem tudja mi az. (Nevetés) Talán azt gondolják, hogy az elektronok egy elektromos vezetékben késedelem nélkül mozognak a vezetéken át, ugye, a fény sebességével, amikor felkapcsolják a villanyt. Nem így van. Az elektronok poroszkálnak a vezetéken, a méz folyásának sebességével, azt mondják. (Nevetés)

Galaxisok, 100 milliárdra teszik a számunkat az univerzumban. 100 milliárd. Hányat látunk? Ötöt. Ötöt a 100 milliárd galaxisból, csupasz szemmel, és ezek közül egyet nagyon nehéz látni hacsak nem nagyon jó a szemük.

Rádióhullámok. Itt van még valami. Heinrich Hertz, amikor felfedezte a rádióhullámokat 1887-ben, rádióhullámoknak hívta őket mert sugároztak. És valaki kérdezte tőle, "Mi ennek a lényege, Heinrich? Mi a lényege ezeknek a rádióhullámoknak, amiket talált?" És azt mondta, "Hmm, nem tudom. De úgy gondolom, hogy egy nap majd valaki talál módot, hogy felhasználja." És így történt, rádió. Ezt fedezték fel.

Mindenesetre, a legnagyobb dolog, ami számunkra láthatatlan, az az amit nem ismerünk. Hihetetlen, mennyire keveset tudunk. Thomas Edison egyszer azt mondta, "Egy milliomodnak az egy százalékát sem tudjuk semmiről."

És elértem a konklúzióhoz -- mert azt kérdezik, "Mi mást nem lát még?" A lényeget, közülünk a legtöbben. Mi a lényeg? (Nevetés) (Taps) Nem láthatjuk a pontot sem. Ennek, definíciója szerint, nincsenek dimenziói, olyan mint egy elektron, eléggé fura.

De a lényeg, amire rájöttem, az, hogy két kérdést érdemes igazán feltennünk. "Miért vagyunk itt?" és "Mit kell tennünk, míg itt vagyunk? És hogy segítsek, két dolgot szeretnék Önöknek átadni, két nagyszerű filozófustól, talán a 20. század két legnagyobb filozófus gondolkodójától, az egyik egy matematikus és mérnök, a másik egy költő.

Az első, Ludwig Wittgenstein, aki azt mondta, "Nem tudom, miért vagyunk itt. De egész biztos vagyok benne, hogy nem azért, hogy jól érezzük magunkat." (Nevetés) Vidám egy csirkefogó volt, ugye? (Nevetés)

Másodszor és utoljára, W.H. Auden, a kedvenc költőim egyike, azt mondta, "Azért vagyunk itt a Földön, hogy másoknak segítsünk. Hogy mások miért vannak itt, arról fogalmam sincs." (Nevetés) (Taps)