Jody Williams: Egy realis vízió a világbékéről

Tulajdonképpen azért vagyok itt, hogy kihívás elé állítsam az embereket. Tisztában vagyok azzal, hogy ilyenből már sok volt. Ez a kihívás az lenne, hogy itt az ideje az idő visszatalálni ahhoz amit a béke valójában jelent. A béke nem a "Kumbaya, my Lord." A béke nem a galamb és a szivárvány-- akármilyen bájosak is ezek. Amikor ezeket a szimbólumokat látom, akkor a belső békére gondolok. Meditációra gondolok. De nem gondolok arra, amit én békének tartok, vagyis a joggal és egyenlőséggel fenntartható békére. Ez egy fenntartható béke amelyben az emberek többsége ezen a bolygón hozzáfér a szükséges javakhoz, hogy méltóságban élhessen. Amelyben ezek az emberek hozzáférnek a megfelelő oktatáshoz egészségügyi ellátáshoz, hogy nélkülözéstől és félelemtől mentesen, szabadon élhessenek. Ez az, amit emberi biztonságnak nevezük. És én nem vagyok teljesen pacifista, mint némelyik nagyon nagyon elvetemült erőszakellenes barátom, például Mairead McGuire. Megértem, hogy az ember annyira el van szúrva, hogy szépen fejezzem ki magam, hiszen megígértem az anyukámnak, hogy nem használom a b betűs szót nyilvánosan. És én tényleg, komolyan próbálom. Anyu, tényleg megpróbáltam

De szükségünk van egy kevés rendőrségre egy kevéske hadseregre, csak a védelem miatt. Újra kell definiálnunk mitől érezzük magunkat biztonságban ebben a világban. Hát nem attól, ha állig felfegyverkezzünk. Nem is attól, ha más országokat erre késztetünk mert fegyvereket gyártunk és adunk el nekik. Hanem attól, ha ezt a pénzt értelmesebben használjuk fel, arra, hogy a világ országaiban biztonságot teremtsünk, hogy az emberek számára biztonságot teremtsünk. Az éppen a Kongresszusban zajló eseményeken gondolkodtam, ahol az elnök 8,4 milliárd dollárt ajánl fel hogy megszerezze a START-hoz szükséges szavazatokat. Egyértelműen támogatom a START szavazást. De ő 84 milliárd dollárt ajánl a nukleáris fegyverek modernizálására. Tudják, hogy az összeg, amit az ENSZ emleget, amivel teljesíthetni a Millenium Fejlesztési Tervet 80 milliárd dollár? Csak ilyen kevés pénz, ami nekem, bár a számlámon lenne --- nem kevés, de.. Globális értelemben ez nem sok pénz. De arra lesz felhasználva, hogy olyan fegyvereket modernizáljanak vele, amire nincs szükség, és nem lesznek leépítve a mi életünkben, hacsak nem kelünk föl a ... és cselekszünk,hogy mégis megtörténjen -- hacsak nem akarjuk elhinni, hogy mindaz, amikről az elmúlt két napban hallottunk, egy szerves egészé állnak össze, hogy megalkossák az emberi biztonságot. Meg fogja menteni a tigriseket. Meg fogja állítani az olajszennyezést a világtengereken. Elérhetővé fog tenni olyan orvosi eszközöket, amelyek tényleg diagnosztizálni tudják a rákot. Mindezt elérhetővé teszi. A pénzünk felhasználásról van szó mindezen dolgok érdekében. A cselekvésről van szó.

Pár hete Hiroshimában jártam, és Őméltósága -- ott ülünk több ezer helyi előtt és olyan nyolcan voltunk ott Nobel-díjasok. És ő egy rossz fickó; olyan mint egy kölyök a templomban. Figyeltük a többieket, vártunk a sorunkra mikor odahajol hozzám, és azt mondja, "Jody, én egy buddhista szerzetes vagyok." Mire én: "Igen, ahogy a köpenyed is mutatja" (nevetés) Azt felelte: " Tudod, szeretek meditálni, és szoktam imádkozni." Én: "Az jó. Az jó. Szüksége van erre a világnak. Én ugyan nem szoktam, de klassz." És azt felelte: "De kétségeim vannak. Nem hiszem, hogy a meditáció és az imádság megváltoztatná a világot. Azt hiszem cselekednünk kell." Őméltósága a köpenyében az én új akcióhősöm.

Beszéltem Aung Sun Suu Kyi-val néhány napja. Ahogy sokan tudják ő hazájában, Burmában a demokrácia hőse. Valószínűleg azt is tudják, hogy az elmúlt 20 évből 15-öt börtönben töltött, mindazért az erőfeszítésért, amit a demokrácia elhozataláért tett. Alig pár hete engedték ki és nagyon kíváncsiak vagyunk, vajon meddig lesz még szabadlábon mivel már megint kint van Rangoon utcáin változás követelve. Kint van az utcán, és a pártjával azon dolgozik, hogy újjáépítse a demokráciát. De más témáról is beszéltem vele Valamit azonban el szeretnék mesélni, mert hasonló ahhoz, amit Őszentsége mondott. Azt mondta nekem: " Tudod hosszú út áll még előttünk, mire végre demokrácia lesz az országomban. De nem hiszek a tétlen reménykedésben. Nem hiszek a változás iránti vágyban, csak a tettekben hiszek, amik elhozzák azt.

És egy másik hősnőm, egy barátnőm, Dr. Shirin Ebadi, az első muzulmán nő, aki béke Nobel díjat kapott. Az elmúlt másfél évet emigrációban töltötte. Itt felmerül a kérdés, vajon hol él ---hova emigrált? Ő azt mondja a világ repülőterein. Azért utazik, mert külföldön volt a választások idején. És ahelyett hogy hazament volna, megtárgyalta a vele dolgozó többi nővel, akik azt mondták neki : "Maradj távol. Ott van rád szükségünk. Szükség van arra, hogy távol legyél hogy el tudd mondani mi történik itt." Másfél éve van távol és beszél a többi nő nevében az országából.

Wangari Maathi --- Béke Nobel-díj, 2004. A fa hölgynek nevezik, de ő több ennél. A békéért dolgozni nagyon kreatív tevékenység. Mindennapos kemény munka. Mikor azokat a fákat ültette, nem hiszem, hogy sokan értették, de amikor a faültetés ürügyén összehozta azt a sok embert, ezt az alkalmat arra használta, hogy megbeszélje hogyan lehetne legyőzni országa tekintélyelvű kormányát. Az emberek nem gyülekezhettek anélkül, hogy lebukjanak és börtönbe kerüljenek. Azonban, ha azért jöttek össze, hogy fákat ültessenek, az rendben volt -- kreativitás. De nem csak olyan ikonikus nők, mint Shirin mint Aun Sun Suu Kyi, mint Wangari Maathai; a világban sok más nő is közösen küzd azért, hogy megváltoztassa a világot.

A Burmai Női Liga -- 11 független burmai nőszervezet egyesült, mert egységben az erő. Az együttműködés az, ami megváltoztatja a világot. Mint a "millió aláírás kampány" amelyet burmai nők vezettek, együttműködve az emberi jogok megváltoztatásáért, és hogy demokráciát hozzanak az országnak. Amikor egyiküket letartóztatják és bebörtönzik, előlép egy másik és csatlakozik a mozgalomhoz -- észrevéve azt, hogy ha közösen dolgoznak végül elhozhatják a változást országuk számára.

Középen Mairead McGuire, jobb kéz felől Betty Williams -- békét hoztak Észak-Írországnak. Gyorsan elmondom a sztorit. Egy IRA-s sofőrt lelőttek, és a kocsija az utcán várakozó emberek közé hajtott. Egy anya és három gyereke volt ott. A gyerekek azonnal meghaltak. Mairead testvérének a gyerekei. Ahelyett, hogy átadta volna magát a bánatnak, a depressziónak, a veszteségnek ennek az erőszakos cselekedetnek a hatására, Mairead összejött Bettyvel -- egy nyakas protestáns és egy nyakas katolikus -- és utcára mentek, hogy kimondják, "Elég az erőszakból." És képesek voltak meggyőzni több tízezer, főleg nőt -- de néhány férfit is -- hogy utcára menjenek a változásért. És így lettek részesei annak, ami békét hozott Észak-Írországba és a mai napig dolgoznak az ügyön, mert még mindig sok a tennivaló.

Ez Rigoberta Menchu Tum. Szintén Béke Nobel-díjas. Éppen indul az elnökválasztáson. Arra tanítja az országa őslakosait, hogy mit jelent a demokrácia határán lenni, hogyan lehet elhozni a demokráciát az országukban, arról, hogy egyáltalán hogyan kell szavazni -- hogy a demokrácia nem csak a szavazásról szól, hanem arról, hogy aktív állampolgárok legyenek.

Ez az ami mellett elköteleztem magam -- a taposóakna kampány. Egyik dolog, ami miatt ez a kampány működik, az, hogy két non-profit szervezetből több ezer lett világszerte 90 országban, amelyek együtt dolgoznak a közös ügyért, a taposóaknák betiltásáért. Néhányan a kampányunkban csak havi talán pár órát tudtak Csak ennyit tudtak önkénteskedésre fordítani. És voltak olyan, mint én. akik teljes munkaidőben voltak. De mindannyiunk közös erőfeszítése volt az, ami elhozta azt a változást.

Szerintem, ma arra van szükség, hogy mindenki felálljon és cselekedjen, hogy visszaszerezzük a béke valódi jelentését. Ez nem egy szitokszó. Kemény munka minden egyes nap. És, ha mindenki aki törődik a különböző dolgokkal, amik fontosak nekünk felemeli a fenekét és elmegy önkéntesnek akármennyit is tud, megváltoztathatnánk a világot, megmenthetnénk a világot. És nem várhatunk a másikra; magunknak kell lépni.

Köszönöm.

(Taps)