JoAnn Kuchera-Morin bemutatja az AlloSphere-t.

Íme az AlloSphere. Egy háromszintes fémgömb egy visszhangmentes kamrában. Képzeljük azt, hogy az AlloSphere egy hatalmas, dinamikusan változó digitális mikroszkóp, ami egy szuperszámítógéppel van összekötve. 20 kutató állhat a gömb belsejében, felfüggesztett hídon, és teljesen elmerülve adataikban.

Képzeljük el, hogy egy csapat fizikus áll egy atom belsejében, az elektronok spinjét figyelve és hallgatva. Képzeljük el, hogy egy csoport szobrász egy atomrács belsejében formáz az anyagból szobrokat. Képzeljük el, hogy sebészek képesek berepülni az agyba, mint egy másik világba, ahol a tájképet a szövetek alkotják, és ahol a vér sűrűségváltozása zeneként hallható. Ez néhány az AlloSphere-nél folyó kutatások közül, és amelyeket Önöknek be fogok mutatni.

De először egy pár szót a csoportról, amiben művészek, tudósok és mérnökök, dolgoznak együtt. Én zeneszerző vagyok, zenekari ismeretekkel, egyébként pedig az AlloSphere feltalálója. Vizuális művész munkatársaimmal közösen, komplex matematikai algoritmusokat képezünk le időben és térben, vizuális és hanghatásokkal. Tudós kollégáink új mintákat keresnek az információban. Mérnökeink pedig megépítik a világ egyik legnagyobb dinamikusan változó számítógépét ehhez a fajta adatfeltáráshoz. El fogom Önöket repíteni öt kutatási projektbe az AlloSphere segítségével, kezdve a makroszkópikus biológiai adatokkal, egészen le, az elektronspin szintjéig.

Az első projekt neve: AlloBrain. Ez egy kísérlet arra, hogy számszerűsítsük a szépséget, úgy, hogy megtaláljuk azokat az agyi területeket, amelyek aktívak, amikor valami gyönyörűt látunk. Egy utazást fognak tenni munkatársam agykérgében. Az alapot valódi FMRI-adatok szolgáltatják, melyeket képekké és hangokká alakítottunk. Az agy így egy olyan világgá válik, amin átrepülhetünk és amivel kapcsolatba léphetünk. Itt 12 intelligens számítógépes egységet látnak, ezek a kis négyszögek, amelyek kísérik Önöket utazásukon az agyban. Ezek határozzák meg a vér sűrűségi szintjét. És közvetítik Önökhöz hangok formájában. A magasabb sűrűségi szintek nagyobb aktivitást jelentenek az agy adott pontján. A sűrűségváltozásokat önök dallamokként hallják, mégpedig úgy, hogy a magasabb hangok nagyobb sűrűséget jelentenek.

Most pedig a valódi biológiai adatoktól elmozdulunk a biogeneratív algoritmusok felé, amelyek mesterséges természetet hoznak létre soron következő művészi és tudományos installációnkban. Ebben a művészi és tudományos installációban, biogeneratív algoritmusok segítenek nekünk megérteni a fejlődést és a növekedést. Ez rendkívül fontos a nanotudományok szimulációs feladataiban. A művészek számára új világokat alkotunk, amelyeket feltárhatunk és felfedezhetük. Mivel ezek a generatív algoritmusok az idő során növekednek, egy rovarrajhoz hasonlóan kapcsolatban vannak és kommunikálnak egymással. Kutatóink kapcsolatban vannak ezekkel az adatokkal az által, hogy bakteriális kódot táplálnak beléjük, melyek valójában számítógépes programok, amelyek lehetővé teszik e teremtmények számára a növekedést. Most pedig a biológiai és a makroszkópikus világból átlépünk az atomok világába, és berepülünk egy atomrácsba. Ezek valódi AFM (Atomic Force Microscope) adatok egyik munkatársamtól, a Solid State Lighting and Energy Center-ből. Ők felfedeztek egy új kötést, egy új anyagot az átlátszó napelem-cellák számára.

Most átrepülünk 2,000 atomrács-ponton -- oxigén, hidrogén és cink. A kötés a háromszögben látható. Ez itt négy kék cinkatom ami egy fehér hidrogénatomhoz kapcsolódik. Az elektronáramot az áramvonalak mutatják, amit mi, művészek hoztunk létre a tudósok számára. Ez által bármely atomrácsban megtalálhatják ezeket a kötéseket. Véleményünk szerint ez csodálatos strukturális művészetet alkot. Az itt hallható hang ezeknek az atomoknak a valódi emissziós spektruma. Ezeket hangtartományokra fordítottuk. Így tehát most az atomok énekelnek önöknek. Az oxigénnek, a hidrogénnek és a cinknek megvan a jellemző "hang-aláírása". Most pedig még tovább megyünk a részletek felé, amikor az atomrácsból átlépünk egyetlen hidrogénatom szintjére.

Együtt dolgozunk fizikus kollégáinkkal, akik megadták nekünk az időfüggő Schrödinger-egyenletek matematikai egyenleteit a 3 dimenziós térre. Amit itt látnak, az nem más, mint egy elektron szuperpozíciója egy hidrogénatom alsó három elektronpályáján. Ténylegesen hallható és látható, amint az elektron a pályákon mozog. A fehér pontok a valószínűségi hullámok, amelyek megmutatják, hol van az elektron bármely adott időpontban és térben, ezen a hárompályás konfiguráción belül. Egy percen beül átérünk egy kétpályás konfigurációhoz. Ahol egyfajta pulzálást fogunk érzékelni. És a hangok között hullámzást fogunk hallani. Ez tulajdonképpen egy fény kisugárzó. Amint a hang pulzálva összehúzódik, fizikusaink tudni fogják, hogy egy fotonemisszió fog következni.

Új matematikai struktúrákat kezdtek találni ezekben a számításokban. És egyre többet értenek meg a kvantum-matematika világából. További mélységekbe fogunk utazni, és eljutunk egyetlen elektronspin szintjére. Ez lesz az utolsó projekt, amit megmutatok Önöknek. Munkatársaink a Center for Quantum Computation-nél és a Spintronics-nál, ténylegesen megmérték lézerükkel egy elektronspin de-koherenciáját. Ezeket az adatokat felhasználva készítettünk egy matematikai modellt. Önök most hallhatják és láthatják a kvantum-információk áramlását. Ez rendkívül fontos a kvantum-számítógépek és az információs technológia szimulációs feladatai szempontjából.

A bemutatott rövid példák alapján kaphattak egy benyomást arról, hogy mivel is foglalkozunk az University of California-n, Santa Barbara-ban, és hogy kapcsoljuk össze a művészetet, a tudományt, és a mérnöki tudományokat, a matematika, a tudomány és a művészet egy újszerű ötvözetében. Reméljük, mindnyájan eljönnek meglátogatni az AlloSphere-t. Adjanak nekünk új ötleteket, hogy mire használhatnánk még ezt az egyedülálló berendezést, amit létrehoztunk Santa Barbara-ban. Köszönöm a figyelmet. (Taps)