Jeff Han bemutatja áttörést jelentő érintőképernyőjét

Nagyon-nagyon izgatott vagyok, hogy itt lehetek, mert olyasmit fogok mutatni, ami éppen most ért abba a fázisba, hogy kikerüljön a laborból, szó szerint, és nagyon örülök, hogy Önök az elsők között lehetnek, akik élőben láthatják, mert azt gondolom, hogy ez tényleg meg fogja változtatni azt -- igazán megváltoztatni --, ahogy ezentúl a gépekkel kommunikálunk.

Nos, ez egy háttérvilágítással rendelkező tábla. Mintegy 36 hüvelyk (91 cm) széles, és felszereltük multi-touch (többszörös érintés) érzékelővel. Átlagos érintés érzékelők, amik automatákon és interaktív táblákon vannak, csak egy érintési pontot érzékelnek egyszerre. Ez az eszköz egyszerre több pontot is érzékel. Mindkét kezemet használhatom, egyszerre húzhatok vonalakat. Akár mind a 10 ujjamat is használhatom, ha akarom. Látják? Így.

Nos, a multi-touch érzékelés nem teljesen új dolog. Például Bill Buxton és mások is kísérleteztek vele a 80-as években. Mégis az, amit én készítettem, egy nagyfelbontású, olcsó, és valószínűleg a legfontosabb, hogy kiválóan méretezhető. Így a technika, mint látják, nem a legizgalmasabb dolog jelenleg, kivéve talán az újrafelfedezett használhatóságát. A legérdekesebb, hogy mit lehet csinálni vele, és milyen megjelenítő felületeket lehet vele készíteni. Hát lássuk.

Nos, például itt van egy lávalámpa alkalmazás. Ahogy láthatják, mindkét kezemet használva össze tudom nyomni ezeket a buborékokat. Hozzáadhatok hőt a rendszerhez, vagy széthúzhatom az egészet két ujjammal. Teljesen magától értetődően működik, nincs használati utasítás hozzá. Az interfész egészen megszűnik létezni. Ez egy képernyővédő alkalmazásnak indult, amit a laborunk egyik PhD hallgatója, Ilya Rosenberg készített. De azt gondolom, igazi használhatósága itt látszik.

Ami a multi-touch szenzorban nagyszerű, hogy ezt annyi ujjammal csinálhatom, de egyúttal a több érintés több felhasználót is jelent. Chris irányíthatja a láva másik részét, amíg én ezen az oldalon játszom. Elképzelhető egy új típusú szobrász eszköz, amelynél felmelegítek valamit, gyúrhatóvá teszem, és aztán hagyom kihűlni és megszilárdulni a megfelelő formában. A Google-nak kellene egy ilyesmi az előcsarnokába. (Nevetés)

Mutatok Önöknek valamit, ami kicsit kézzelfoghatóbb, amíg ez itt betöltődik. Ez egy fotós dianézegető alkalmzása. Megint mindkét kezemet használhatom, hogy mozgassam a képeket. De ami még nagyszerűbb, hogy ha két ujjamat használom, megragadhatok egy képet, és kinyújthatom így, nagyon egyszerűen. Könnyedén zoomolhatok ki, be és forgathatom. Csinálhatom elnagyoltan mindkét kezemmel, vagy csak mindkét kezem két-két ujjával egyszerre. Ha megfogom a vásznat, meg tudom csinálni ugyanezt -- kinyújtani. Egyszerre is tudom midezt csinálni, ehhez itt ezt tartom, és megfogok egy másikat, és kinyújtom így.

Megint, az interfész egyszerűen eltűnik. Nincs használati utasítás. Az ember pontosan ezt várja, főként, ha sosem használt korábban számítógépet. Ha vannak olyan kezdeményezések, mint a 100 dolláros laptop, meggyőződésem, hogy emberek egy teljesen új generációja fogja a számítógépeket használni ezzel az "egér és ablak egyben" interfésszel. Ez az, ahogy szerintem kezelnünk kell igazából a gépeket innentől kezdve. (Taps) Természetesen beállíthatok egy billentyűzetet. Kiemelhetem, és ide feltehetem. Nyilvánvalóan ez egy szabványos billentyűzet, de persze átméretezhetem, hogy jól tudjam használni a kezemmel. És ez nagyon fontos, mert nem indokolt manapság, hogy mi alkalmazkodjunk egy eszközhöz. Ez rossz dolgokhoz vezet, mint az ismétlődő terhelés miatti sérülések. Annyira fejlett a technika, hogy manapság az interfészeknek kell hozzánk alkalmazkodniuk. Nagyon kevés fejlesztés célozza meg azt, ahogy az interfészeket kezeljük. A billentyűzet valószínüleg egy nagyon rossz irány. Képzeljék el, hogy a jövőben, ahogy a technika fejlődik, a billentyűzet magától követi a kéz mozgását, és igazán intelligens módon előre látja, melyik betűt akarjuk leütni. Nos, nem nagyszerű ez?

Közönség: Hol van a laborja?

Jeff Han: az NYU-n vagyok kutató New Yorkban.

Itt egy másik példa az alkalmazásokra. Létrehozom ezeket a kis pattogó labdákat. Megjegyzi a húzásokat, amiket csinálok. Persze mindkét kezemmel csinálhatom. Nyomásérzékeny, amint láthatják. De ami nagyon jó benne, amit mutattam, az a kétujjas mozdulat, ami lehetővé teszi az igazán gyors zoomolást. Mert nem kell átváltani egy kéz eszközre vagy egy nagyító eszközre, folyamatosan hozhatók létre a dolgok többféle méretben, teljesen egyszerre. Csinálhatok nagy dolgokat itt kívül, de vissztérhetek, és gyorsan ahol elkezdtem, csinálhatok még kisebb dolgokat itt.

Ez nagyon fontossá válik, amikor elkezdünk például adatokat megjeleníteni. Azt gondolom, mindannyian élveztük Hans Rosling előadását, és ő kiemelte azt, amin én is sokat gondolkodtam: itt van ez a sok nagyszerű adatunk, de valami miatt, csak úgy vannak. Nem használjuk őket. És az egyik, ami miatt ez van, mert -- az ábrák és megjelenítések és egyéb eszközök segítenek, de nagyrészt szerintem új interfészek jönnek, mélyebbre fogunk ásni ezekben az adatokban, és nagyobb összefüggéseket fogunk látni.

Hadd mutassak egy másik alkalmazást! Ezt úgy hívják WorldWind. A NASA csinálja. Olyan mint -- mindannyian láttuk a Google Earth-öt; ez annak egy nyílt forráskódú verziója. Vannak segédprogramok, hogy betöltsük a NASA által évek alatt gyűjtött adatokat. Ahogy láthatják, ugyanazt a kétujjas mozdulatot használom, belemehetek, belenagyíthatok fokozatmentesen. Nincs interfész, megint. Bárki belemélyedhet, és azt csinálja, amit az ember vár tőle. Ismét csak nincs interfész. Az interfész eltűnik. Válthatok más adat nézetre. Ez nagyon kényelmes ebben az alkalmazásban. Íme. A NASA nagyon menő. Vannak hiperspektrális képei, amelyek hamis színekkel vannak ellátva -- nagyon jól lehet vele látni a növényzetet. Nos, térjünk vissza ide.

A térképes alkalmazásokban az a jó, hogy nem igazán 2D-s, inkább 3D-sek. Ismét, a többpontos interfész miatt egy ilyen mozdulatot is csinálhatok, ami megdönti az egészet így. Nincs korlátozva az egyszerű 2D-s kicsinyítésre és mozgatásra. Ezt a mozdulatot is mi fejlesztettük ki, le kell tenni két ujjat -- ez meghatározza a dőlés tengelyét -- és ennek mentén dönthetem fel és le. Ezt akkor és ott találtuk ki. Nem biztos, hogy ez a legjobb, de annyi érdekesség van, amit ezzel az interfésszel csinálni lehet. Annyira nagyon szórakoztató, amikor játszik vele az ember. (Nevetés)

Az utolsó dolog, amit meg akarok mutatni -- biztos vagyok benne, hogy mindannyian tudnának szórakoztató alkalmazásokat kitalálni, amiket ezzel lehetne használni. Kicsit jobban érdekelnek a kreatív alkalmazások ezen a téren. Itt egy egyszerű alkalmazás -- Rajzolok egy görbét. Amint bezárom, lesz belőle egy karakter. De ami nagyon ügyes, hogy kontrollpontokat adhatok hozzá. Aztán ezekkel manipulálni tudom mindkét ujjammal. Az eredményt láthatják. Olyan, mint egy bábjáték, ahol annyi ujjamat használom, amennyi csak van, és rajzolok.

Rengeteg tényleges számolás zajlik a háttérben ahhoz, hogy ezzel irányítható legyen a háló, és ennek megfelelően működjön. Ez a technika, hogy így tudom irányítani ezt az ábrát, több kontrollponttal, ez tényleg csúcstechnológia. Nemrég jelentették be a Siggraph-on tavaly, de ez egy kiváló példa arra, hogy milyen kutatás az, amit igazán szeretek: mindez a számítógépes kapacitás annak szolgálatában, hogy jó dolgokat csináljunk, intuitív dolgokat, olyanokat amilyeneket Önök is várnak.

A multi-touch kezelés kutatása egy nagyon mozgalmas terület mostanság az HCI-ban. Nem egyedül dolgozom rajta; nagyon sokan vannak akik belekezdenek. Ez a technika még több ember számára teszi lehetővé, hogy bekapcsolódjon, és nagyon várom, hogy mindannyiukkal beszélhessek az elkövetkező néhány napban, és láthassam, hogyan alkalmazható ez az Önök szakterületein. Köszönöm. (Taps)