Janine Benyus: Akcióban a biomimikri

Ha fel tudnék valamit tárni, ami rejtett előlünk, legalább is a modern kulturákban, akkor valami olyat tárnék fel, amit elfelejtettünk. Amit korábban tudtunk, éppúgy, mint ahogy a saját nevünket tudjuk. Nem mást, minthogy egy kompetens univerzumban élünk, és hogy egy csodálatos bolygó részei vagyunk. Hogy zsenik vesznek minket körül.

A biomimikri egy új tudományág, amely próbál ezektől a zseniktől tanulni, tanácsot, tervezési tanácsot kérni tőlük. Itt élek. És itt van az egyetemem is. Zsenik vesznek körül. Nem tudom elfelejteni azokat az élőlényeket és ökoszisztémákat, amik tudnak méltósággal élni ezen a bolygón. Ezt szeretném az emlékezetükbe vésni, ha valaha is elfelejtenék. Emlékezzenek erre. Ez történik minden évben. Ez a beteljesülő ígéret. Amíg mi a válság mentőcsomagjaival foglakoztunk, ez történt. Tavasz.

Képzeljék el, hogy tavaszt terveznek. Képzeljék el hozzá a hangszerelést. Azt gondolják, nehéz a TEDet megszervezni. Igaz? Képzeljék el, ha még nem tették meg, rajta. Képzeljék el az időzítést, a koordinációt, és mindez felülről jövő törvények nélkül, politika vagy klímavédelmi egyezmények nélkül. Végbemegy minden évben. Rengeteg kérkedés. Rengeteg szerelem a levegőben. Rengeteg nyitány. És minden élőlénynek, higgyék el nekem, megvan a maga helye a rendszerben.

Van egy szomszédom, akinek a segítségével kapcsolatban maradok ezzel. Mert ő az életét nagyrészt a hátán fekve tölti, és úgy nézegeti a füveket. Egyszer feljött hozzám, úgy hét-nyolc éves körül volt, szóval feljött hozzám. Volt egy darázsfészek, amit hagytam nőni az udvaromon, rögtön kint az ajtó előtt. A legtöbb ember leveri őket, amikor még kicsik. De engem elbűvölt. Mert olyan volt, mint valami finom olasz díszpapír. Feljött a fiú hozzám, és bekopogott. Minden nap feljárt hozzám mutatni valamit. Kopogott mint a harkály, míg be nem engedtem. Azt kérdezte, hogyan csináltam a házat azoknak a darazsaknak. Mert még sosem látott olyan nagyot, mint ez. És mondtam neki: Tudod, Cody, ezt a darazsak készítették. Együtt néztük a fészket. Láttam, hogy miért gondolta, tudják, olyan szépen el volt készítve. Olyan jól megépítették. Olyan pontos volt.

De eszembe jutott, hogy kicsiny gyerek létére már hisz abban a mítoszban, hogyha valami jól meg van csinálva, akkor azt csak mi csinálhattuk. Hát hogy nem tudja, már mindannyian elfelejtettük, hogy nem mi vagyunk az elsők, akik építenek. Nem mi vagyunk az elsők, akik cellulózt állítanak elő. Nem mi vagyunk az elsők, akik papírt készítenek. Akik optimalizálni próbálják a tárolási helyet, vagy szigetelnek, vagy épületet fűtenek és hűtenek. Nem mi vagyunk az elsők, akik házat építünk a fiataljainknak.

A biomimikri égisze alatt az emberek kezdenek emlékezni, hogy az élőlények, más élőlények, a természet többi része, nagyon hasonló dolgokat tesz, mint ami nekünk is szükséges. De ahogy ők teszik, az lehetővé teszi, hogy méltósággal élhessenek ezen a bolygón, évmilliárdok óta. Szóval a biomimikrivel foglakozók a természet tanoncai. És a funkcióra összpontosítanak. Szeretnék önöknek pár dolgot megmutatni, amit tanultak. Azt kérdezték maguktól: - Mi lenne, ha valahányszor, amikor elkezdek valamit fejleszteni, megkérdezném: „A természet hogyan oldotta ezt meg?”

Itt van pár dolog, amit megtanultak. Ezt a csodálatos képet Jack Hedley, egy cseh fotóművész készítette. Ez a történet a J. R. West mérnökéről szól. Ők fejlesztették a "golyóvonatot". Azért hívták golyóvonatnak, mert kerek homlokfelülete volt. De valahányszor bement egy alagútba, egy nyomáshullám keletkezett. Aztán afféle hangrobbanást eredményezett, amikor kijött. Ezért a mérnökök főnöke azt mondta. – Találjátok ki, hogyan lehet lecsendesíteni ez a vonatot!

A mérnök történetesen madarász volt. Eljárt egy madártani egyesület találkozóira. Látott ott egy filmet a jégmadarakról. Azt gondolta. „Ezek egy bizonyos sűrűségű közegből, levegőből, átmennek egy másik sűrűségű közegbe, a vízbe, csobbanás nélkül." Nézzék a képet. Csobbanás nélkül, hogy lássák a halat. Az gondolta: „Mi lenne, ha mi is ezt csinálnánk?" Lecsendesítették a vonatot. 10%-kal gyorsabbá tették 15%-kal kevesebb áramfogyasztással.

Hogyan védekezik a természet a baktériumok ellen? Nem mi vagyunk az elsők, akinek meg kell magát védeni a baktériumoktól. Kiderült, hogy … ez egy galápagos cápa. Nincsenek baktériumok, szennyeződés a felületén, sem kagylók. És nem azért, mert gyorsan mozog. Ez sütkérezik. Ez egy lassú mozgású cápa. Akkor hogyan óvja meg a testét a baktériumok megtelepedésétől? Nem vegyi anyagokkal éri el ezt. Kiderült, hogy ugyanolyan bőrlapocskákkal éri el, mint amilyenek az önök a Speedo fürdőruháján vannak, amik az összes rekordot megdöntötték az olimpián.

Ez egy speciális minta. És ez a minta, a bőrén található lapocskák mintája, akadályozza meg a baktériumok megtapadását. A Sharklet Technologies nevű cég ezzel kezeli a felületeket kórházakban, megakadályozva a baktériumok letelepedését. Ez sokkal jobb, mint az antibiotikumos vagy erős vegyszeres kezelés, mert sok-sok élőlény ellenálló lett a szerekre. A kórházban szerzett fertőzések már több embert ölnek meg évente az USA-ban, mint az AIDS, a rák vagy a gépkocsi balesetek együtt, kb. 100 ezret.

Itt egy kis rovar a Namíbiai Sivatagból. Nincs ivóvize. De iszik vizet a ködből. Dudorok vannak a szárnyfedőjének a hátán. Ezek a dudorok mágnesként vonzzák a vizet. Csúcsaik vonzzák a vizet, de az oldalaik viaszosak. Megjön a köd, és összegyűlik a csúcsokon. Lemegy az oldalakon, és belemegy a rovar szájába. Jelenleg itt Oxfordban tanulmányozza ezt egy tudós, Andrew Parker. Kinetikai és építészeti cégek, mint a Grimshaw, kezdik vizsgálni, mint egy fajta épületburkolatot, amivel vizet gyűjtenek a ködből. Tízszer jobban, mint a ködfogó hálóink.

Széndioxid mint építőelem. A élőlények nem tekintik a széndioxidot méregnek. A növények és az olyan élőlények, amelyek héjat, korallt fejlesztenek, építőelemnek tekintik. Van egy most induló cementgyártó cég az USA-ban, Clara a neve. Kölcsönvették a koráloktól a receptet, és a széndioxidot építőelemként használják cementhez, betonhoz. Általában egy tonna cement legyártása egy tonna széndioxid-kibocsátással jár. Most az egyenletet megfordul, és fél tonna széndioxidot kötnek meg, a korallok receptjének hála.

Ezek egyike sem használ fel élőlényeket. Csak a tervet vagy a receptet veszik át az élőlényektől. Hogyan gyűjti a természet a napenergiát? Ez egy újfajta napelem, ami a levelek működési elvén alapul. Önmagát szereli össze. Bármely felületre lerakhatod, bármikor. Rendkívül olcsó, újratölthető minden ötödik évben. Ebben a cégben jelenleg én is benne vagyok, OneSun-nak hívják, Paul Hawkennel.

A természet nagyon sokféle módon szűri a vízből a sót. Mi fogjuk a vizet, és neki nyomjuk egy membránnak. Azután csodálkozunk, hogy miért dugul be, és miért fogyaszt olyan sok áramot. A természet sokkal elegánsabban csinálja. Ez benne van minden sejtben. A tested minden vörösvérsejtjében e pillanatban is ott vannak ezek a homokóra alakú pórusok, melyeket akvaporinoknak hívunk. Ezek tulajdonképpen vizmolekulákat exportálnak ki. Ez egy fajta normál ozmózis. Vízmolekulákat exportálnak ki, és az oldott anyagokat otthagyják a másik oldalon. Egy Aquaporin nevű cég elkezdett sótalanító membránokat készíteni, ezt a technológiát utánozva.

A fák és a csontok folyamatosan átalakítják magukat az igénybevétel erővonalainak irányában. Ezt az algoritmust betáplálták egy számítógépbe, felhasználásával könnyű hidakat, épületszerkezeteket készítenek. A G.M. Opel felhasználta, és az itt látható vázat alkották vele, a bionikusnak nevezett autójukba. Könnyű, mert a váz minimális mennyiségű anyagból készült, ahogy ez egy élőlénynek kötelező, a maximális erősség eléréséhez.

Ez a bogár, szemben ezzel a zacskóval, csak egy anyagot használ fel, a kitint. És sok-sok féle lehetőséget talált a felhasználására. Vízálló. Erős és rugalmas. Légáteresztő. Szerkezetével színeket hoz létre. Eközben a zacskónak kb. 7 réteg kell mindehhez. Az egyik legfontosabb fejlesztés, amire szükségünk van ahhoz, hogy megközelítsük ezeknek a lényeknek a teljesítményét, az az, hogy megtaláljuk módját, hogyan használjunk mind kevesebb, és kevesebb féle anyagot, és hogy adjunk azoknak értelmet. A természet öt polimert használ mindenhez, amit csak látunk. Mi a saját világunkban úgy 350 polimert használunk.

A természet nano. Nanotechnológia, nanorészecskék, gyakran hallunk aggódó hangokat miattuk. Elszabadult nanorészecskék. Nekem az az érdekes, hogy kevés ember kérdezte még meg "Mit mond a természet a nanotechnológia biztonságossá tételéről?" A természet már régóta foglalkozik ezzel. Például mindig beágyazzák a nanorészecskéket valamilyen anyagba. Konkrétan, a kén-fogyasztó baktériumok az anyagcseréjük részeként, mint mellékterméket, nanorészecskéket bocsátanak ki a vízbe. De rögtön ezután kibocsátanak egy fehérjét ami összegyűjti és összetapasztja a részecskéket, Így azok kicsapódnak az oldatból.

Energia felhasználás. Az élőlények kortyolják az energiát. Mert meg kell dolgozniuk minden cseppért, vagy adni kell érte valamit. Az egyik legnagyobb terület manapság a világ energiahálózatai kapcsán, biztos halották már, az intelligens hálózat. A legnagyobb konzultánsok e téren a társas rovarok. Raj-technológia. Van egy Regen nevű társaság. Azt vizsgálják, hogy a hangyák és a méhek, hogyan találják meg a táplálékukat a leghatékonyabban az egész kolónia szempontjából. Vannak eszközeik az önök otthonába, amik ezzel az algoritmussal egyeztetnek, és minimalizálják a csúcs-energiafogyasztást.

A Cornellben egy tudóscsoport valami olyat csinál, amit ők szintetikus fának neveznek. Mondván: „Nincs pumpa a fák tövében.” A hajszálcsövesség és a párolgás húzza fel a vizet, cseppenként, kibocsátja a levelekből, és felhúzza a gyökereken keresztül. Amit készítenek, úgy képzelhetik el, mint valami tapétát. Azt tervezik, hogy ezt az épületek belsejében használnák, hogy szivattyú nélkül hozza fel a vizet.

Amazóniai elektromos angolna. Erősen veszélyeztetett. Némely fajtájuk, 600 volt feszültséget gerjeszt, olyan anyagok segítségével, ami bennünk is megvan. Nekem még érdekesebb, hogy a 600 volt nem égeti meg őket. Tudják, mi PVC-t használunk. Borítással szigeteljük drótokat. Ezek az élőlények hogyan szigetelik el a saját elektromos töltésüket? Ezeket a kérdéseket még fel kell tennünk.

Itt egy szélturbina-gyártó, aki elment a bálnákhoz. A púposbálnák uszonya cikk-cakkos a szélein. És ezek az cakkos szélek az áramlást úgy alakítják, hogy a légellenállás 35%-kal csökken. Így, ezek a szélturbinák hihetetlenül kis szélben is tudnak forogni.

Az MIT legújabb rádió-csipje jóval kevesebb áramot fogyaszt, mint a mi csipjeink. És ezt a belsőfülünk csigájának alapján készítették, képes venni az Internet, a vezetéknélküli, a televízió jeleket, és a rádió jeleket, ugyanabban a csipben. Végül, egy ökoszisztéma méretű példa.

A Biomimicry Guild-nél, amely az én konzultáns cégem, együtt dolgozunk a HOK Architects-zel, és egész városok építését vizsgáljuk a tervezési intézetükben. Azt kérdezzük, hogy nem kellene a városainknak legalább olyan jól működni, ökológiai szolgáltatások terén, mint a természetes rendszerek, amelyeket felváltanak? Ezért létrehozunk az Ökológiai Teljesítmény Előírásokat, ami magasabb szintre emeli a lécet.

A biomimikri hihetetlenül erős fejlesztési módszer. A kérdés, amit szeretnék feltenni: „Mit érdemes megoldani?” Ha nem látták ezt, ez elég bámulatos. Dr. Adam Neiman. Ez az ábra a Föld összes vizét mutatja a Föld térfogatához képest, az összes jeget, édesvizet és tengervizet. És a teljes atmoszférát, amit belélegzünk, a Föld térfogatához viszonyítva. Azoknak a gömbök belsejében az élet, több mint 3.8 milliárd éve, buja, élhető helyet készített nekünk.

Élőlények hosszú-hosszú sora után idejöttünk, erre a bolygóra, és azt kérdjük magunktól: "Hogyan élhetünk itt méltósággal hosszú távon?” Hogyan tudjuk azt megtenni, amit az élet már megtanult. Milyen feltételek létrehozásával kell segíteni az életet? Hogy ezt megtehessük, az évszázad tervezési kihívása ez, úgy gondolom, valahogy újra eszünkbe kell jussanak ezek a zsenik, és valahogy találkoznunk kell velük újra.

Az egyik nagy ötlet, az egyik nagy projekt, megtisztelés, hogy dolgozhatok rajta, egy új weblap. Szeretném mindnyájukat bátorítani, kérem, látogassák meg. AskNature.org a neve. Próbáljuk a TEDhez hasonlóan megszervezi az összes biológiai információt tervezési és mérnöki funkciók szerint.

Együttdolgozunk az EOL-lal, az "Encyclopedia Of Life"-fal ami Ed Wilson TED-kívánsága. Összegyűjti az összes biológiai információt egy weblapon. A tudósok, aki közreműködnek az EOL fejlesztésében, arra válaszolnak, "Mit tanulhatunk ettől az élőlénytől?” Ez az információ bekerül az AskNature.org-ba. És remélhetőleg bármely feltaláló, bárhonnan a világból, a tervezés során begépelheti, "Hogy távolítja el a természet a sót a vízből?” Amire feljön majd a mangrove erdő, a tengeri teknős és a saját vesénk.

És lassan tudunk úgy tenni, mint Cody. Kapcsolatban maradni ezekkel a hihetetlen modellekkel, az öregebbekkel, akik sokkal régebben vannak itt mint mi. És remélhetőleg, a segítségükkel. meg fogjuk tanulni, hogyan éljünk ezen a Földön, amely a mi otthonunk, de nem csak a miénk. Nagyon köszönöm. (Taps.)