Jane Goodall segíti az emberek és az állatok együttélését

Jó napot! Jó estét! És még folytathatnám. Mondhatjuk: jambo, guten Abend, bonsoir. de akár azt is, hogy: (csimpánz hang imitálása) Ilyen hangot adnak ki a csimpánzok mielőtt nyugovóra térnek. A völgy egyik feléből a másikig hallatszik, egyik csoporttól a másikig.

Ott szeretném kezdeni a beszédemet, ahol Zeray tegnap abbahagyta. Zeray egy ámulatba ejtő, 3 éves Australopithecine emberelőd gyermekről, Selamról mesélt. Hallhattunk még az emberi faj történelméről és családfájáról, melyek a DNS profilmeghatározáson alapulnak. A néhai Louis Leaky, paleontológus volt az, aki elindított azon az úton, mely a csimpánzok kutatásához vezetett engem. Amit mondott, akkoriban nagy dolognak számított, bár mára már szinte közhely, ugyanis Leaky az Afrikában élő emberelődök megkövesedett maradványait kutatta. Hiszen rengeteg minden elárulnak ezek a maradványok, az izomszalagok alakja elődeink külsejéről, illetve az egyéb tárgyi leletek arról mesélnek, hogy hogyan is tölthették mindennapjaikat. De vajon hogyan viselkedtek? Ez érdekelt igazán minket. Sajnos a viselkedés nem marad fenn megkövesedve. Leakey azt vallotta, és ez ma már elfogadott nézet, hogyha hasonló viselkedésmintákat tudunk megfigyelni legközelebbi rokonaink, az emberszabásúak és az emberek között, akkor azok talán jelen lehettek a 7 millió évvel ezelőtt élő hominida elődeink viselkedésében is. Tehát, talán bizonyos jellegzetességeink még erre a messzi, messzi múltra vezethetőek vissza.

Az ember evolúciójával foglalkozó mai tankönyvek nagy része észrevesszük, hogy sokan vizsgálják az ősemberek lehetséges viselkedési formáit, csimpánzok viselkedése alapján. Jobban hasonlítanak ránk, mint bármely másik élőlény. Ilyesmiről hallottunk már ezen a TED konferencián. Rám pedig az a feladat hárult, hogy elmeséljem, miben hasonlítanak ránk a csimpánzok viselkedésük tekintetében.

Mindegyik csimpánz saját személyiséggel rendelkezik. Nyilván, ezért is neveztem el őket. Akár 60 éves korukig is élhetnek, habár úgy véljük, a vadonban nem érik meg a 60 évet. Ő Mr. Wurzel. A csimpánz nőstény 11-12 éves korában szül először. És öt-hat évente szül egy további utódot. Az utódgondozás hosszú folyamat, mely során a gyermek édesanyjával alszik éjjelente, és a hátán utazik. Úgy véljük, ez a hosszú ideig elhúzódó gyermekkor nagyon fontos a számukra a tanulás miatt, pont mint nekünk. Ahogyan az agy egyre összetettebbé válik az állatfajok evolúciója során, úgy válik egyre fontosabbá a tanulás az egyén élettörténetében is. Márpedig a fiatal csimpánzok sok időt töltenek az idősebbek szemlélésével. Már azt is tudjuk, hogy a látott viselkedések utánzására is képesek. Úgy gondoljuk, ez a kulcsa annak, hogy a különböző eszközhasználat mindenhol megjelent, az összes különböző megfigyelt afrikai csimpánzpopulációban. Hogyan adódik ez tovább egyik generációról a másikra? Megfigyelés, utánzás és gyakorlás útján. Így tehát az eszközök használatát akár egy kezdetleges kultúrának is tekinthetjük.

A csimpánzok nem beszélnek semmilyen nyelvet, ezt tisztáztuk, azonban rendelkeznek a testtartások és gesztikulációk széles skálájával, melyek közül sok hasonló, vagy azonos a mieinkkel, és ugyanolyan helyzetekben használják őket. Ölelkeznek, csókolóznak, fogják egymás kezét, és simogatják egymás hátát. Hencegnek és köveket is dobálnak egymásra. A csimpánzok társadalmában a részvét is létezik, amely a szeretet és az igaz önzetlenség elődje. Sajnos nekik is, hozzánk hasonlóan, létezik egy sötétebb oldaluk is. Képesek iszonyú kegyetlenségre, kezdetleges háborúkra. Ezek az agresszív viselkedésformák főként a szomszédos csoport egyedei felé irányulnak. A felségterületüket agresszívan védelmezik. Úgy hiszem, a csimpánzok minden egyéb élőlénynél jobban segítettek, hogy megértsük: nem olyan éles a határ az emberek és az állatok világa között.

A határ igen elmosódott, és annál inkább azzá válik, minél több megfigyelést végzünk. Az 1960-ban elkezdett kutatásom a mai napig is tart. Ezeknek a csimpánzoknak a bonyolult szociális élete a vadonban nagyban hozzájárult - mindennél jobban - ahhoz, hogy felismerjük: nem vagyunk mások, mi is részei vagyunk annak a csodálatos állatvilágnak, amellyel megosztjuk ezt a bolygót. Tehát igazán szomorú belegondolni, hogy a csimpánzok élettere csökken - hasonlóan sok más élőlényhez. Ezt a fényképet a levegőből készítették az erdővel borított Gombe hegyvidékről. Amikor 16 évvel ezelőtt átrepültem a terület felett, eszembe jutott, hogy a park melletti erdő 1960-ban még szinte sértetlenül húzódott végig a Tanganyika-tó keleti partja mentén, ahol ez a picike, mindössze 78 km2-nyi Gombe Nemzeti Park található, és egy kérdés vetődött fel bennem: Hogyan lehetséges egyáltalán megpróbálni megmenteni ezeket a csimpánzokat, amikor a Nemzeti Park körül élő emberek is a túlélésért küzdenek? Sokkal több ember él ott, mint amennyit a terület képes ellátni. A Burundiból és a tó másik oldaláról, Kongóból özönlő menekültek pedig tovább növelik a számukat. És mind nagyon szegények - nem tehetik meg, hogy máshonnan vásároljanak ételt.

Ez vezetett a "TACARE" (Vigyázz Rá) programhoz. Így átfogó módszert dolgozhatunk ki a park körüli falvakban élők életszínvonalának a javítására. Kezdetben 12 faluról volt szó, mostanra már 24-en vannak. A program részletes bemutatására nincs idő, de részét képezi a fagondozás, földművelési módszerek, amelyek a leginkább megfelelnek ennek az amúgy lepusztított, már-már sivatag-jellegű földhöz ott a hegyekben. A talajerózió megelőzése, illetve kordában tartása. A túlhasznált földek művelhetővé alakítása, hogy két éven belül újra termékenyek legyenek. Segítünk a falvak lakóinak vizet nyerni a kutakból. Vagy éppen iskolákat építünk. De a legfontosabb, azt hiszem, hogy együtt dolgozunk nőkből álló csoportokkal és lehetőséget nyújtunk nekik kisebb kölcsönök felvételére. A hitelek 95 %-át visszafizetik, ahogyan az a világ más részein is történik. Ösztönözzük a nőket, részt veszünk az oktatásban, ösztöndíjakat nyújtunk lányok számára, hogy be tudják fejezni a középiskolát, pontosan azért, mert a világ minden táján az látható, hogy ahogyan a nők oktatási helyzete javul, a családok mérete csökken. Információkat szolgáltatunk családtervezésről és az AIDS-ről.

A program eredményeképpen van előrelépés a környezetvédelem terén is. Például ennek a 24 falunak a földművesei ahelyett, hogy egy csapat fehér emberként tekintenének ránk, akik egy csapat majmot tanulmányoznak - amúgy, a munkatársaink közül sokan tanzániaiak. Amikor elkezdődött a TACARE program egy tanzániaiakból álló csapat járta a falvakat. Ők beszélgettek a falvak lakóival, megkérdezték, hogy mi érdekli a lakókat. Érdekelte őket a környezetvédelem? Egyáltalán nem. Viszont érdekelte őket az egészség és az oktatás. Ahogy telt-múlt az idő és a helyzetük javult, egyre jobban megértették, hogy miért fontos a környezetvédelem. Rájöttek, hogy ha a dombok felsőbb szintjeiről kiirtják a fákat, akkor annak talajerózió és földcsuszamlás lesz az eredménye.

Ma az ún. Nagy Gombe Ökoszisztéma programon dolgozunk. Ez egy terület, amely jóval messzebb van a Nemzeti Parktól, végighúzódik ezeken a lepusztult földeken. Ahogy egyre javul az életszínvonal ezekben a falvakban, egyre inkább hajlandók békénhagyni a hegyvidéki földjeik 10-20%-át, hogy ha majd egyszer visszanőnek a fák, a csimpánzoknak újra útjuk nyíljon a lombok közt, amiken keresztül utazhatnak és kapcsolatba léphetnek - amire szükség van a genetikai életképesség szempontjából - a Nemzeti Parkon kívül élő egyéb csoportokkal. Tehát, TACARE sikert aratott. Úgyhogy Afrika más részein is elindítjuk a programot, más vadon körüli területeken, amelyek óriási populációs nyomással néznek szembe.

Afrika problémái azonban, ahogy arról már volt szó a TED első napjaiban, óriási problémák. Hatalmas a szegénység. És amikor emberek nagy csoportjai élnek terméketlen földön, főleg ha fákat vágnak ki, és ezáltal a talaj ki van téve a széleróziónak, hiszen az elkeseredett lakosság egyre több és több fát vág ki, hogy megpróbáljon növényeket termeszteni saját maga és a családja számára, Akkor mi fog történni? Valami a háttérbe fog szorulni. És a problémákat lehetne tovább sorolni -- nem csak Afrikában, hanem a többi fejlődő országban, sőt, igazából mindenhol. Mit teszünk a bolygónkkal? E.O. Wilson, a híres tudós egyszer azt mondta, hogy ha minden egyes ember ezen a bolygón egy átlagos európai vagy amerikai polgár életszínvonalán élne, akkor három új bolygóra lenne szükségünk. Manapság már négyet mondanak. De nekünk csak ez az egy van.

Történt-e előrelépés? Úgy értem, a kérdés az, hogy itt vagyunk mi, valószínűleg a Földön valaha élt legintelligensebb lények, ezzel a fantasztikus szervvel - az aggyal, és olyan hihetetlen technológiákat hozunk létre, amelyeket jól illusztrálnak a TED konferenciák. És mégis, elpusztítjuk az egyetlen otthonunkat, amink van. Az őslakos emberek, mindenütt a világon, mielőtt egy fontos döntést hoznak, leültek, és azt kérdezték maguktól: "Ez a döntés hogyan befolyásolja a népünket hét generációval később?" Manapság, a fontos döntések -- és itt elsősorban nem Afrikáról beszélek, hanem a fejlett világról -- a fontos döntések, amelyek több millió dolláról szólnak és több millió embert érintenek, min alapszanak? "Milyen hatással lesz ez a részvényesek következő gyűlésére?" És ezek a döntések Afrikát is érintik.

Amikor utazni kezdtem Afrikában, és beszédeket tartottam a csimpánzokat fenyegető problémákról, eltűnőben lévő erdeikről, rájöttem, hogy Afrika problémáinak nagy része a gyarmati kizsákmányolás idejére vezethető vissza. Tehát Afrikán kívül kezdtem utazgatni, beszédeket tartottam Európában, az Egyesült Államokban és Ázsiában. És mindenhol ezekkel a borzalmas problémákkal találkoztam. Tudják, miről beszélek. Például a környezetszennyezésről -- A tüdőnkbe kerülő levegő gyakran méreg. A talaj megmérgezi az élelmünket. A víz -- a víz valószínűleg egyike a legsúlyosabb problémáknak, amelyekkel szembe kell néznünk ebben a században. A víz mindenhol szennyeződik olyan mezőgazdasági, ipari, és háztartási vegyszerekkel, amelyeket még mindig használnak a világban, tehát úgy tűnik, hogy képtelenek vagyunk tanulni a hibáinkból. A mangrove fákat kivágják, így a cunamik pusztításai súlyosbodnak. Említettem a talajeróziót. Meggondolatlan égetjük a fosszilis üzemanyagokat, és a keletkező üvegházhatású gázok hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz. Világszerte az emberek végre kezdik elhinni, hogy valami nagyon rossz dolog történik az éghajlatunkkal.

Bolygónk éghajlatainak rendszere felborult. Ez leginkább a szegényeket sújtja. Például Afrikában már kimutatható a hatás. Fekete-Afrika sok részén a szárazság egyre rosszabb. Amikor pedig megérkezik az eső, akkor gyakran vezet áradásokhoz, súlyosbítva a nyomort, a szegénység-éhség-betegség láncolatát. És rengeteg ember van, akik nem elég termékeny földön élnek, akik túl szegények, hogy ételt vegyenek, akik nem tudnak elköltözni, mert az egész terület pusztulófélben van. Így a sivatag - egyre nagyobb és nagyobb területeket hódít el magának, ahogy az utolsó fákat is kivágják. Ez a folyamat nem csak Afrikában zajlik, hanem mindenhol a világon.

Ezért nem lepődtem meg, hogy a világ különböző tájain járva, sok olyan fiatallal találkoztam, akik már elvesztették a reményt. Úgy tűnik, elvesztettük bölcsességünket, az őslakos ember bölcsességét. Kérdezem én: Miért? Előfordulhat-e, hogy a különlegesen okos agy, az az agy, amit a TED technológiák igazolnak, elszakadt az emberi szívtől? Persze nem tudományos értelemben. Hanem a szeretet és a részvét szempontjából. Van-e ilyen szakadás? A fiatalok, akikkel beszélgetni szoktam alapvetően vagy depressziósak és fásultak, vagy megkeseredettek és mérgesek. És ugyanazt mondták: "Azért érzünk így, mert veszélybe került a jövőnk miattatok és ez ellen semmit sem tehetünk."

Veszélybe sodortuk a jövőjüket. Három kicsi unokám van, és ahányszor rájuk nézek, arra gondolok, hogy mennyi kárt okoztunk ennek a gyönyörű bolygónak, azóta mióta én felnőttem. Ilyenkor elönt a kétségbeesés. Ez vezetett a "Rügyek és Gyökerek" elnevezésű programhoz, amely itt kezdődött, Tanzániában, de mostanra már világszerte 97 országban működik. A név szimbolikus. A gyökerek képezik a biztos alapot. A rügyek pedig aprónak tűnnek, de a napsütés felé törekedve akár egy téglafalat is képesek áttörni. Ez a téglafal jelképezi azokat a környezeti és társadalmi problémákat, melyekkel a bolygónkat sújtjuk. Ez a remény üzenete. Fiatalok százai és ezrei együtt képesek arra, hogy áttörjék ezt a falat és szebbé tegyék a világot minden itt élő lény számára. A Rügyek és Gyökerek legfontosabb üzenete: mindegyikünk és minden egyes nap számít. Választhatunk. Mindannyian, akik itt vagyunk ebben a teremben választhatunk, hogy milyen változást akarunk véghez vinni. A mély szegénységben élőknek nincs választásuk. Rajtunk múlik, hogy meg tudjuk-e adni nekik a választás esélyét.

A Rügyek és Gyökerek csoportjai három projektet választanak maguknak. A projektek kiválasztása attól függ, hogy a tagok milyen idősek, melyik országban élnek, városiak vagy vidékiek. Programjaink megtalálhatóak egészen az óvodáktól az egyetemekig, és egyre több felnőtt indít saját Rügyek és Gyökerek csoportot. Minden egyes csoport három különböző projektet választ, mellyel szebbé tehetik a világot, felismerve azt, hogy a különböző problémák mind összefüggnek, és hatással vannak egymásra. Az egyik projekt célja a helyi közösség támogatása kell, hogy legyen. Később, akár a világ más tájain élő közösségek számára is gyűjthetnek pénzt. A másik projekt célja az, hogy az állatokon segítsenek - vadon élő és házi állatokon egyaránt. A harmadik projekt pedig a környezet védelmét tűzi ki célul. A projekteket átjárja az az üzenet, hogy tanuljunk meg békében és harmóniában élni egymással, a családjainkban, a közösségeinkben, a népek, kultúrák és vallások között, és legyen harmónia köztünk és a természet között is. A természetre szükségünk van. Nem folytathatjuk azt a rombolást, amely jelenleg zajlik. Csak egyetlen egy bolygónk van.

Hadd említsek néhány projektet, amelyeket itt Afrikában találtak ki a Rügyek és Gyökerek csoportok. Tényleg csak néhány projekt - Tanzániából, Ugandából, Kenyából, Dél-Afrikából, a Kongói Köztársaságból, Sierra Leonéból, Kamerunból és egyéb országokból. Ahogy említettem, 97 országban működnek csoportok. Természetesen ültetnek fákat. Bio-zöldségeket termelnek. Vannak csoportok menekült táborokban, csirkét tartanak és kis bevételhez jutnak a tojás eladásából. Vagy a csirkék szolgálnak ételül a családnak, és ez eltölti őket büszkeséggel és erővel, hiszen a csirkéik és a zöldségeik segítségével már nem érzik magukat tehetetlennek és nem függnek másoktól. Ugandában volt gyermekkatonáknak nyújtanak pszichológiai segítséget. Az ilyen projektek segítenek nekik, hogy újra önmaguk lehessenek. És újra a társadalom hasznos tagjává válhassanak. Ez a program börtönökben is működik. Nincs időm többet beszélni a Rügyek és Gyökerek projektekről. Még annyit mondanék, hogy működnek HIV / AIDS projektek is. Az egy nagyon fontos része a Rügyek és Gyökerek programnak, hogy idősebb gyerekek beszélnek fiatalabbakkal. Nem kívánt terhességről és hasonlókról, hiszen a fiatalok inkább hallgatnak más fiatalokra, mint felnőttekre.

Remény. Erről kérdeznek mindig, amikor a világot járom: "Jane, annyi borzalmas dolgot láttál, szemtanúja voltál annak, hogy a csimpánzok populációja hogyan csökkent a századforduló óta, 1 millióról alig több mint 150 ezerre és más állatokkal is hasonló történt. Az erdők eltűnnek és helyükön sivatagok jelennek meg. Még mindig él benned a remény?" Igen. Az ember nem jöhet el egy olyan konferenciára, mint a TED remény nélkül, nem igaz? És igen, a remény még él. Például itt az emberi agy.

Úgy értem, gondoljanak a technológiákra! Annyira jó érzés itt lenni és a komposztáló toalettekról beszélgetni emberekkel. Ez az egyik vesszőparipám. Az a rengeteg víz, amelyet lehúzunk a WC-n, borzalmas. Beszélni kell a megújuló energiaforrásokról - ez nagyon fontos. Törődünk-e a bolygóval, amelyet a gyermekeinkre hagyunk örökül? Közülünk kinek van gyermeke, unokája, unokahúga vagy unokaöccse? Gondolunk-e az ő jövőjükre? Ha pedig érdekel minket a jövőjük, akkor nekünk, a világ elitjének kell tennünk érte valamit. Mi megválaszthatjuk azt, hogy hogyan élünk nap mint nap. Hogy mit veszünk és viselünk. Választhatunk úgy, hogy közben feltesszük a kérdést: ez hogyan befolyásolja a környezetemet? Milyen hatással lesz ez a gyermekem életére, amikor már felnőtt? Vagy az unokáméra, vagy bárkire. Tehát az emberi agynak kell találkozni az emberi szívvel és világszintű összefogásra van szükség. Ez az, amiben a TED vagy a Google sokat tud segíteni. Az Esri pedig a Gombe-i Nemzeti Park feltérképezésében segít. Rengeteg a technológia, amelyet használhatunk.

Ha összekapcsoljuk őket, akkor elkezdődik valami, nem igaz? A mai délután során hallhatták, hogy ez így van. Valami elkezdődött. Ez a változás szele. A változásé, amelynek meg kell történnie, ha fontos számunkra a jövő. További ok a reményre - a természet elképesztő rugalmassága. Egy terület, amely teljesen lepusztult, idővel és némi segítséggel újra virágzásnak indulhat. Erre jó példa a TACARE program. Meséltem róla, hogy egy látszólag hallott fa csonkból, ha abbamarad a tüzelőfa céljából a fakivágás, amely felesleges ha rendelkezésre áll faanyag, 5 éven belül egy akár 9 méter magas fa válhat. A kihalás szélére sodródott állatok kaphatnak egy második esélyt. Erről szól a következő könyvem. Ez inspirál és ez elvisz minket a remény utolsó kategóriájához, erről már sokat hallottunk az elmúlt két nap során: a fékezhetetlen emberi szellem. Az emberek elszántsága és az emberi szellem rugalmassága. Az, hogy emberek, akiket látszólag maga alá gyűrhetne a szegénység, a betegség vagy más, képesek legyőzni ezeket a problémákat, néha egy segítő kéz által, és újra a társadalom és a változó világ részei lesznek.

Ha arra gondolunk, hogy Afrikában kik azok, akik ilyen inspirálóan hatnak az emberre, akkor egy hosszú listát kapnánk. Mindenképp ilyen Nelson Mandela, aki 17 évnyi kemény, fizikai munka, 23 évnyi börtönfogság után tört elő. És képes volt a megbocsátásra, hogy a népét kivezesse az apartheid rezsimjéből vérfürdő nélkül. Ken Saro-Wiwa Nigériában felvette a harcot az óriás olajvállalatok ellen, és bár a világon sokan próbáltak neki segíteni, végül kivégezték. Az ilyen emberek nagyon inspirálóak. Az ilyen emberek szolgálhatnak példaképül a fiatal afrikaiak számára. Szükségünk van környezetvédelmi példaképekre is, és néhányról ma hallottam is. Nagyon hálás vagyok a lehetőségért, hogy ezt az üzenetet megoszthattam a TED közönségével. Remélem, hogy néhányunknak lesz lehetősége összeülni és beszélni ezekről a dolgokról, különösképpen a Gyökerek és Rügyek programról.

És még egy utolsó szót arról a fiatal hölgyről, aki ezt az egész konferencia központot vezeti. Ma találkoztam vele. Annyira izgatottan közeledett felém a Gyökerek és Rügyek tagsága tanúsítványával. A Dar es Salaam-i csoport vezetőségében dolgozott. Elmesélte, hogy mennyit segített neki abban, amit most csinál. Számomra borzalmasan izgalmas volt találkozni vele és látni csak egy példáját annak, hogy ha a fiatalokat erővel ruházzuk fel, lehetőséget adunk nekik a cselekvésre, hogy szebbé tegyék a világot, akkor ők lehetnek a holnap reménye. Köszönöm.

(Taps)