Jamie Lerner a városról énekel

Remélem, megértitek majd az angolomat. Reggelente szörnyű, délután még rosszabb. (Nevetés) Éveken keresztül azzal kezdtem a beszédeimet, hogy "A város nem probléma, hanem megoldás." És egyre inkább meg vagyok róla győződve, hogy nem csupán egy ország számára megoldás, hanem az éghajlat-változás problémájára is.

Ám igen pesszimista hozzáállásunk van a városokkal szemben. Majdnem 40 éve már, hogy városokban dolgozom, ahol minden polgármester azt próbálja beadni nekem, hogy óó, az ő városa olyan nagy. Mások pedig azt, hogy nincs pénzügyi forrásunk. El szeretném mondani, eddigi tapasztalataim alapján, a világ minden városa kevesebb, mint három év alatt fejleszthető. Mérettől függetlenül, nem ez a kérdés, és nem is pénzügyi forrás kérdése. Egy városban minden problémának megvan a saját közös felelősségi egyenlete. És a tervezése.

Kezdésként szeretnék bemutatni pár karaktert egy tinédzserek számára írt könyvből. Az élet minőségének legjobb példája a teknősbéka, mert a teknős együtt él és együtt dolgozik. És amikor felismerjük, hogy a teknős páncélja úgy néz ki, mint egy városi textúra, és elképzeljük, hogy ha levágnánk a teknősről a páncélját, mennyire szomorú lenne? Pedig ezt csináljuk a városunkkal! Itt élünk, itt dolgozunk, itt kapcsolódunk ki. És a legtöbb ember elhagyja a várost, a város külső peremén lakik.

A másik karakter Otto, az autó. Meghívták egy buliba, de sosem akar hazamenni. A székek már az asztalon vannak, de ő még mindig iszik, sokat iszik. Sokat köhög és nagyon egoista. Csak egy vagy két embert szállít. És mindig egyre több infrastruktúrát kér. Autópályákat. Nagyon követelőző személy. Másrészről, Accordion (harmónika), a barátságos busz, 300 embert szállít, 275 svédet, 300 brazilt.

Ha már a desingról esett szó, minden városnak megvan a maga desingja. Curitiba, az én városom, 3 milliós nagyváros, 1,8 milliónyi lakóval a belvárosban. Curitiba, Rio: olyan, mint két önmagát megcsókoló madár. Oaxaca, San Francisco, ezek könnyűek. Market Street, Van Ness, és a víz. És minden városnak megvan a maga dizájnja. De néha szükség van egy forgatókönyvre. És hogy megtervezzünk egy dizájnt, és ötletet, melyet a többség segítségével megvalósíthatunk. És ez Curitiba városának felépítése.

Egy példa arra, hogyan éljünk és dolgozzunk együtt. És itt a legnagyobb a sűrűség, így itt koncentráltabb a tömegközlekedés. '74-ben kezdtük ezt a rendszert. Kezdetben napi 25ezer utassal, ma már napi 2,2 millióval. 25 év után követett minket egy másik város, Bogota, és remek munkát végeztek. És most világszerte 83 város van, akik azt csinálják, amit ők Curitiba BRT-jének hívnak. És egy dolog: ez fontos, nem csak a saját városodnak. Minden városnak, a természetes problémáin kívül, van egy nagyon fontos szerepe, hogy együttéljen az egész emberiséggel. Ez leginkább két fontos kérdést jelent, mobilitás és fenntarthatóság, ami nagyon fontos lett a városok szempontjából.

Ez egy csuklós busz. Dupla csuklós. És közel vagyunk a házamhoz. Bármikor Curitibában jársz, ugorj be egy kávéra. És ez a rendszer evolúciója. A különbséget jelentő dizájnelem a beszálló cső. A beszálló cső hatására a busz ugyanúgy működik, mint a metró. Ezért mondhatom úgy, hogy metrósítjuk a buszt. És ez maga a busz. Még azelőtt fizethetsz, hogy a busz megérkezik. És a mozgáskorlátozottak normál rendszerként használhatják.

De amit mondani akarok, az az, hogy a fő széndioxid-kibocsátás az autókhoz kapcsolódik. Több mint 50%. Szóval ha csak az autóktól függünk, ezért beszélünk a fenntarthatóságról, nem elég a zöld épület. Nem elég az új építőanyag. Nem elég az új energiaforrás. Ez a város koncepciója, a város dizájnja. És az is fontos, hogy hogyan tanítjuk a gyerekeket. Erről később beszélek.

A mi mobilitási elképzelésünk szerint megpróbáluk minden rendszert összekötni. 83-ban kezdtük, Rio városának terveivel, hogy hogyan kössük össze a metrót a busszal. A metró persze ellene volt. És 23 év után hívtak minket, hogy fejlesszük az ötletet. És hogy megértesd, milyen nehéz is lesz ez, íme Rio képe a rendszerrel, egy perces gyakorisággal. És ez nem Shanghai, nem színesedik napközben, csak éjszaka, és akkor így néz ki.

És mielőtt azt mondanád, hogy ez egy Norman Foster dizájn, ezt 83ban terveztük. És ez a modell, hogy hogyan fog működni. Ez ugyanaz a rendszer, csak a jármű más. És ez a modell. És amit mondani próbálok, az az, hogy nem próbálom bebizonyítani, hogy melyik rendszer a jobb. Kombinálnunk kell. Kombinálni az összes rendszert, egy feltétellel: soha - akár metró, akár felszíni közlekedés, akármilyen rendszered is van, sose versenyezzenek ugyanazon a területen.

Visszatérve az autóra, mindig azt szoktam mondani, az autó olyan, mint az anyósod. Jóban kell lenned vele, de nem irányíthatja az életed. Így ha az egyetlen nő az életedben az anyósod, akkor neked gondjaid vannak. Szóval minden elmélet, hogy hogyan alakítsunk a dizájnon keresztül, régi negyedeket, nyitott egyetemeket és botanikus kerteket, ez mind ahhoz kapcsolódik, ahogyan tanítjuk a gyermekeket. És a gyerekekhez, akiket 6 hónapig tanítunk szemetet szétválogatni. És azután a gyerekek a saját szüleiket tanítják. És most 70%-on állunk, 20 év után, ez a legmagasabb szelektivitási arány a világon. 7 0. (Taps) Szóval tanítsátok a gyerekeket.

Azt szeretném mondani, hogy ha fenntartható világot szeretnénk, mindenen dolgoznunk kell, amit mondanak. De ne felejtsük el a városokat és a gyermekeket. Én egy múzeumban dolgozom, és egy multifunkciós városban, mert nem állhat napi 18 órát üresen egy terület. Mindig kellene, hogy legyen egy együttélési és dolgozó rendszer. Próbáld megérteni a város részeit, amelyek a nap 24 órájában eltérő szerepet tölthetnek be.

Másrészről, egy város olyan, mint egy családi fénykép. Nem tépjük szét a képet, csak mert nem tetszik a nagybácsi orra, mert ez a fénykép te vagy. És ezek azok, amiktől a mi városunk különböző a többitől ez a fő sétáló utca, 72 óra alatt csináltuk meg. Igen, gyorsan kell lenned. És ezek az etnikai segítségeink bemutatói. Ez az Olasz Portál, az ukrán park, a lengyel park, a japán tér, a német park. Egyszercsak szétesett a Szovjetunió. És amióta dolgozik nálunk üzbég, kazah, tádzsik, muszáj volt befejeznünk ezt a programot. (Nevetés)

Ne feledd: a kreativitás ott kezdődik, amikor leveszel a egy nullát a pénzügyi kereted végéből. Ha két nulllát veszel el, máris sokkal jobb. Ez a Drót Operaház. Két hónap alatt építettük. Parkok, régi negyedeket alakítottunk át parkká. Egyszer a természet alkotta őket, néha vettük és átalakítottuk. Minden részt át lehet alakítani, minden békából lehet herceg.

Egy városban tehát gyorsan kell dolgoznod. A tervezés időigényes. És én városi akupunktúrát tervezek. Van pár ötletem, amire fókuszálok, hogy segítsem a tervezés normál menetét. És ez egy akupunktúrás jegyzet, vagy I.M. Pei-é. Néhány kisebb, amiktől csak jobb lesz egy város. Vagy New York legkisebb parkja, a leggyönyörűbb: 32 méteres.

Végezetül azt szeretném mondani, hogy mindig tervezhetsz új anyagokat, új fenntartható anyagokat, de tartsd észben, hogy gyorsan kell dolgoznod. A végére, mert nincs sok idő a tervezéshez. Úgy vélem, a kreativitás és az innováció csak a kezdet. És nem találhatunk mindenre választ. Így ha elkezded, -- és nem lehetünk elég hatékonyak ahhoz, hogy minden választ megtaláljunk. Fontos hogy elkezdjük és élvezzük más emberek közreműködését, akik majd okíthatnak, ha nem megfelelő irányba haladsz.

Végezetül szeretném, ha segítenétek a fenntartható dalban. Oké? Csak két percet kérek. Ti fogjátok adni a zenét és a ritmust.

Toonchi-too! Toonchi-too! Toonchi-too!

Toonchi-too! Toonchi-too! Toonchi-too!

Lehetséges! Lehetséges! Meg tudod csinálni! Meg tudod csinálni!

Használd autót ritkábban! Hozd meg ezt a döntést!

Kerüld a széndioxid kibocsátást! Lehetséges! Lehetséges!

Meg tudod csinálni! Meg tudod csinálni!

Lakj közelebb a munkahelyhez!

Dolgozz közelebb az otthonodhoz! Takaríts meg az energiát!

Lehetséges! Lehetséges! Meg tudod csinálni!

Meg tudod csinálni! Szelektáld a hulladékot!

Organikus, schmorganikus! Spórolj többet! Dobj ki kevesebbet! Lehetséges!

Meg tudod csinálni! Kérlek! Tedd meg --- most!

Köszönöm. (Taps)